Miközben a tokiói olimpia éremtáblázatának élén megszokott módon a világ legnagyobb országai végeztek, az itthoni szurkolók számára nagy öröm volt, hogy a magyar sportolók relatíve nagy mennyiségű érmet halmoztak fel újra. Igen nagy számban léteznek azonban olyan országok is, melyek számára a nemesfémhegyek helyett minden apró siker különleges jelentőséggel bír. Az alábbi cikkben így arra tekintünk vissza, mit is jelentett az idei olimpia az afrikai országoknak és mennyiben járulhatnak az apró örömök hozzá az arrafelé igencsak viharvert nemzeti önbecsülés megerősítéséhez.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

A BL-döntővel véget ért a sűrített 2020/21-es szezon a futballvilág krémje számára és eljött az értékelések ideje. Immár hat éves múltra visszatekintő hagyományunk szerint így számba vesszük, hogy az európai bajnokságokban egyre nagyobb számban megforduló afrikai légiósok közül kik nyújtották a legmeggyőzőbb teljesítményt, így ugyanis alkalmunk van megemlékezni a történelmi tettet végrehajtó kapusoktól a legkomolyabb hegemóniát megtörő hátvédeken keresztül és a legfelkapottabb középpályásokon át az új gólvágókig.

És talpra szököm, mint a Hírhozó, és kifejezem Afrikát,
mint a merő szemű maszkok szobrásza,

Kedd este az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) hagyományos gáláján Sadio Manét hirdették ki a 2019-es év legjobb afrikai labdarúgójának, aki így a második szenegáli és összesen a tizennyolcadik győztes lett a díj 27 éves történetében. A Liverpool csatárának sikere persze azért sem meglepetés, mert decemberben a France Football ceremóniáján is őt taksálták a legelőkelőbb helyre a kontinensről, mégpedig a világ negyedik legjobbjaként, így pedig mindössze a harmadik olyan afrikai labdarúgó lett, akit ilyen magasan rangsoroltak az Aranylabda-szavazáson. Mané ezzel nem csak az Afrika-kupa algériai elhódításában főszerepet játszó Rijad Mahrezt előzte meg 2019-ben, hanem klubtársát, az angol Premier League-ben vele társgólkirály és szintén BL-győztes Mohamed Szalahot is, aki pedig az elmúlt két évben gyűjtötte be ezt a kitüntetést. A hazai kontinensbajnokságon azonban Egyiptom túl korán búcsúzni kényszerült, ami hozzájárulhatott a trónfosztáshoz, ugyanakkor egy hosszabb folyamat eredményének is tekinthetjük, hogy Sadio Mané felért a kontinens csúcsára, hiszen voltaképpen már a díjátadó gála előtt ő lett Afrika új kedvence.

Am. No. King.

27 esztendősen a jövője persze még kérdéses, egy klubváltásra is érzékenyen reagálhat akár a teljesítménye, új környezetbe kerülve új kihívások is érhetik, így akár feljebb, akár lejjebb is vezethet még számára az út. Az alábbi posztban viszont most annak igyekszünk utánajárni,

1. hogyan jutott Sadio Mané egy a legnagyobb tisztelet mellett is világvégi porfészeknek nevezhető dél-szenegáli falucskából számos megpróbáltatáson keresztül az afrikai labdarúgás trónjára,
2. valamint hogy hol tart jelenleg karrierje, miben fejlődött annyit az utóbbi években, aminek az elismeréseket köszönheti,
3. illetve mely gyengeségei jelenthetnek még előrelépési lehetőséget további pályafutása során.