Hamarosan oroszlánok, sasok, elefántok és egyéb fenevadak szállják meg a futballpályákat, hiszen kezdődik a 34. Afrika-kupa. A földrész válogatottjainak becenevei nem csak játékos elnevezések, hanem a függetlenség szimbólumai is egyben és gyakran a helyi, multietnikumú identitásnak még fontosabb pillérei is, mint az ország neve.

Az összetartozás és a függetlenség jelképei

A hagyományos európai vagy dél-amerikai válogatottak leggyakrabban használt becenevei egy-két kivételtől eltekintve egyszerűen a mezeik színére utalnak (Albiceleste, Azzurri, Les Bleus, Celeste, Oranje, Plávik, La Rioja, El Tri, stb.), ugyanakkor Afrikában minden egyes nemzeti csapatnak megvan a maga sajátságos, általában egy vadállattal azonosító megnevezése. Ezeket a kontinensen gyakran még többet is használják az újságírók és a szurkolók, mint magának az országnak a nevét. Nem véletlenül, hiszen a kontinens országhatárai gyakorlatilag a gyarmatosítók önkényes felosztásának a kényszerű maradványai és a legkevésbé sem tükrözik az etnikai viszonyokat.

A földrész államai számos különböző népcsoportot és nyelvet igyekeznek összefogni, ami cseppet sem egyszerű feladat, ahogy azt az európai példák is mutatják. Afrikában ráadásul még bonyolultabb a helyzet, hiszen több országban 40-50 nyelvet is számontartanak, de Nigériában például 100-as nagyságrendről beszélhetünk, miközben az egyes népcsoportok a határokon átnyúlva megtalálhatóak különböző országokban.

Mivel tehát nemzetállamokról a legkevésbé sem beszélhetünk Afrikában, a labdarúgás kifejezetten fontos szerepet játszik a nemzeti identitás kialakításában, az ország megnevezése helyett pedig a közös kulturális gyökereket hangsúlyozó becenévnek lett nagyobb a jelentősége.

Ha a labdarúgás megjelenése a megszálló európaiak hozománya is volt, a maga ritmikájával, táncszerű mozdulataival és keretek közé szorított harciasságával a futball hasonló módon illeszkedett az afrikai kulturális hagyományokba, mint ahogy a rögbi a csendes-óceáni népek harcos tradícióiba és ugyanúgy lehetővé tette, hogy az elnyomók által is elfogadott módon megéljék a saját gyökereiket, majd önállóvá válva megteremtsék a visszavágás lehetőségét is.

A körítést a maguk ínyére alakítva a függetlenséget is kifejezik a nemzeti válogatottak abban is, hogy a saját gyökerekhez visszanyúlva az európaiak számára idegen módon használják a beceneveket, melyek olyannyira sajátjai lettek a csapatoknak, hogy általában a mezeken is megjelennek.

Afrika országhatárokon átívelő főbb népcsoportjai

Erőt sugárzó állatok

A válogatott beceneveknek egy része természetesen erőt hivatott kifejezni, ez pedig a következő Afrika-kupa házigazdájának esetében, Elefántcsontparton sincs másként, hiszen elefántoknak becézik a nemzeti csapatot, bár ez a név nem volt mindig népszerű.

A területet még a korai portugál hajósok kezdték el a legkelendőbb árucikkről elnevezni, melyet aztán a francia gyarmatosítók is átvettek, végül pedig az ország 1960-ban elnyert függetlenségekor is változatlan maradt. Az ebből képzett foci-elnevezés a lakosság körében azonban nem volt egyértelműen elfogadott, hiszen túlságosan is a kizsákmányolás időszakára emlékeztetett, így a helyi labdarúgó szövetség eleinte csak ideiglenes megoldásnak tervezte, amíg nem adódik jobb megoldás. Végül azonban rajtamaradt a név a csapaton, és mára a közönség is megkedvelte, hiszen szívesen azonosul az ereje mellett bölcsnek is tartott elefántokkal.

Máshol is nagy becsben tartják legnagyobb testű szárazföldi állatot, mely a guineai válogatott esetében is megjelenik becenévként, ott azonban egy furcsa formában. Az országban sokak által beszélt mandinka nyelven az elefánt „Syli”, a szó pedig olyan mély kulturális elemmé vált, hogy például a térség vezető muzsikusainak zenekarát is így hívták, de ez volt az állam pénzneme is egészen 1985-ig. A futballválogatott is ezt a becenevet kapta, mégpedig faramuci módon a francia National (nemzeti) utótaggal nyelvi keveredést kialakítva. A Syli National becenév elemeit nem is szokták lefordítani semmilyen nyelven, de az elefántfej megjelenik a mezen látható címerben.

Burkina Faso válogatottjának beceneve a csődörök, mely a mosszi törzs ősanyjának, a harcos Yennenga hercegnőnek a legendáját idézi meg. Ő nagy becsben tartott lovával menekült apja elől az ország területére és egy helyi vadásszal alapított birodalmat. A történet akkora tekintélynek örvend, hogy az országban gyakori Ouédraogo név is csődört jelent, de Afrika legnagyobb filmfesztiváljának a fődíja is a „Yennenga csődöre” nevet viseli. A paripa izmos testalkatával és dinamikusságával aztán tökéletesen alkalmas lett a labdarúgó válogatott szimbólumának is.

Több labdarúgócsapat becenevében megjelennek az antilopfajták is, melyek az afrikai mitológiában az életerő és a szépség szimbólumai, de a bareák (Madagaszkár), a menák (Niger) vagy a walyák (Etiópia) most nem jutottak ki az Afrika-kupára. Az egyik legelőkelőbb és legritkább antilopfajta adta viszont Angola válogatottjának, a fekete antilopoknak is a becenevét, ugyanis az állat jó ideje kizárólag az ország rezervátumaiban él. A faj a túlélését annak köszönhette a csak 1975-ben függetlenné váló államban, hogy a lakosság óvta őket még a portugálokkal szembeni 14 éves szabadságharc, majd az azt követő csaknem 3 évtizedes polgárháború során is.

Egy guineai syli pénzérme, a Yennenga csődöre díj és egy angolai fekete antilop

Futballragadozók

Az erő kifejezésének természetes szimbólumai a rettegett ragadozók is, az állatok királyából, az oroszlánból pedig akad több is a legerősebb afrikai válogatottak becenevei között. A labdarúgás vérkeringésébe viszonylag korán becsatlakozó Kamerun kezdte a folyamatot, melynek válogatottját kezdetben csak oroszlánoknak nevezték. Amikor azonban az 1972-es Afrika-kupán hazai pályán „csak” egy bronz lett az első érmük, akkor a futballra nagy hangsúlyt fektető elnök, Ahmadou Ahidjo javaslatára a szelídíthetetlen oroszlánok titulust vették fel, hogy még elszántabbá tegyék a játékosokat. A húzás bejött, hiszen azóta 5 aranyérmet nyertek a kontinensviadalokon és a legtöbb vb-részvételt is a sokszor a logikát felrúgó és valóban renitens viselkedésű kameruniak érték el Afrikából.

A megkülönböztető jelzőre azért is szükség volt, mert a bátorság és az erő szimbólumaként kezdetben egy másik afrikai válogatott is oroszlánok becenév alatt szerepelt.

Mégpedig az ekkor még szerényebb eredményekkel rendelkező szenegáli válogatottról van szó, mely csak az ezredforduló után lett egy félreértés miatt Téranga oroszlánjai. Amikor ugyanis a legerősebb generációjuk az elődöntőig menetelt az Afrika-kupán, majd negyeddöntőig a vb-n 2002-ben, az ország épp egy turisztikai kampányt folytatott, melyben arra bíztatott világszerte mindenkit, hogy látogassa meg a Téranga, azaz wolof nyelven a hagyományos szenegáli vendégszeretet földjét. Ezt mosták össze aztán külföldi újságírók a futballválogatott becenevével, és máig ez ragadt rá a csapatra a nemzetközi sajtóban. A helyi orgánumok azonban sokszor még mindig csak oroszlánoknak hívják a nemzeti csapatot, mert úgy érzik, a barátságos előtag csorbítja a harciasságot, így például Sadio Mané is felszólalt egyszer már ellene.

A legutóbbi vb-n nagyot dobbantó Marokkó válogatottjának is az állatok királya adta a becenevét, mégpedig egy olyan ritka fajtája, mely a hegyekben, így az Atlaszban is élt. A fekete sörényű atlasz-oroszlán (vagy berber oroszlán) vadon már nem található, ugyanis a hatvanas években kihalt, ma már csak néhány állatkerti példányt tartanak nyilván, de a marokkói válogatott tovább őrzi az emlékét.

Más ragadozók is megjelennek az afrikai válogatottak becenevei között, így például a nagyobbik Kongó, a Kongói Demokratikus Köztársaság a leopárdok nevet használja, mióta a futballt kedvelő Mobutu elnök a hetvenes években híressé tette a helyi leopárdpopulációt kultikus sapkájával. A Zöld-foki Köztársaság szigetvilágában adott volt a tengeri ragadozók használata, így válogatottjuk a mez színével kiegészítve kék cápák becenév alatt szerepel.

Apró, ámde rendkívül mérgező állatok is megjelennek egyes afrikai válogatottak becenevében, tökéletesen kifejezve, hogy ha nem is játszanak nagy szerepet a kontinens labdarúgásában, olykor azonban nagyon is veszélyesek lehetnek. Ilyen az Afrika-kupára 6 kihagyott torna után visszatérő Mozambikra használt mambák becenév a rendkívül erős mérgű kígyófaj után, és a legutóbb negyeddöntős Gambiára a skorpiók megjelölés, melyet az országban található jelentős császárskorpió populáció indokol.

Kisebb testű és inkább a szívósságáról híres állat lett a jelképe Algéria válogatottjának, hiszen a plüssállatra emlékeztető sivatagi róka nagy kedvenc az országban, miközben Bissau-Guineában az egyedként nem különösebben félelmetes, de falkában veszélyes és kitartóan vadászó hiénakutyák adtak stílszerű becenevet a sztárok híján a csapategységre építő válogatottnak.

Az atlasz-oroszlán egy példánya, Mobutu elnök egy meccsen leopárdbőr szerelésben és egy sivatagi róka

Az égbolt urai

Nem csak oroszlánból van több az afrikai válogatottak között, hanem az erő egy másik szimbólumából, a sasból is. Legelőször Mali vált híressé az elnevezésről, melyet az indokolt, hogy az ország területén 17 különböző sasfajt is megfigyeltek már, a sivatagos részen élő tuareg törzsek pedig vadászatra is használták őket. Futballban is a kontinens legjobbjai közé tartoztak a mali sasok már a hatvanas évek végétől, amikor még komoly sas-konkurenciájuk nem volt.

Ezért Nigériában eleinte a zászló és a mez színe miatt zöld sasokként szerepelt a nemzeti csapat, és később így nyerte meg első ANK-aranyérmét is. A nyolcvanas évek vége felé a válogatott akkori játékosai azonban úgy érezték, ez a név nem megfelelő, hiszen zöld sas nem létezik, így javasolták a szuper sasok elnevezést, miután pedig az 1988-as Afrika-kupán ezüstérmet nyertek, a szövetség is hivatalossá tette ezt a becenevet. A tunéziaiak nem lamentáltak ennyit, ők a kezdetektől az ókori pun civilizációjuk tiszteletére kárthágói sasokként különböztették meg magukat.

Érdekes, hogy a nagy testű, halászó faj, a lármás rétisas több afrikai ország címerében és válogatottjaik mezén is megjelenik, a becenevükben mégsem. Így az egészen 1990-ig az apartheidben élő Dél-Afrikával függetlenségi háborút vívó Namíbia nemzeti csapata a bátor harcosok elnevezésre hallgat, ami a himnuszuk első sorában is szerepel, míg Zambia csapatát rézlövedékeknek szokták hívni. Legalábbis fordításban, mert az eredeti, bemba nyelvű becenév, a Chipolopolo valójában csak lövedéket jelent, ami a nyolcvanas évek zambiai szlengjében egy pozitív jelző volt, így egy szurkolói rigmusban is megjelent. Ez tetszett meg egy dél-afrikai kommentátornak, aki aztán az országban jelentős rézbányákra utalva tovább költötte a kifejezést és adta a nemzetközi sajtóban ma is használt rézlövedékek félrefordítást.

Ha már Dél-Afrika szóba került, a Bafana bafana becenevet is talán sokan ismerik és nem is szokták lefordítani. A bafana zulu nyelven fiút jelent, a többesszámot pedig úgy képzik, hogy megduplázzák a szót, így lesz az összetétel jelentése: fiúk. Ezt a becenevet is egy újságíró kezdte el használni 1992-ben a fiatalságot kifejezendő, ugyanis az Apartheid lezárása után ekkor térhetett vissza az ország a labdarúgásba és lett aztán a válogatottja a bőrszíntől független nemzeti összetartozás jelképe.

Sas a mali mezen és a tunéziai vezérszurkoló hátán, valamint Nelson Mandela a Bafana bafana mezében az 1996-os ANK-n

Birodalmak jelképek

Mindezeken túl vannak olyan becenevek is Afrikában, melyek a dicső birodalmi korszakokat idézik. A leghíresebb ezek közül az egyiptomi válogatott fáraói, akik már az ötvenes években az első két Afrika-kupa megnyerésekor használták ezt a titulust. Az ókori Egyiptom megidézése azért is jogos, mert a legrégebbi labdákat az ottani feltárások során találták, bár a megmaradt feljegyzések és ábrázolások szerint inkább dobták vagy ütővel irányították ezeket, mint rúgták.

Kevésbé ismert a XI-XII. században virágkorát élő almoravidák birodalma, melynek központja a mai Mauritánia területén volt, így az ottani futballválogatott becenevét adja. A ghánai fekete csillagok elnevezés a zászló közepén lévő mintából ered, de egyben értelmezhető a fekete bőrű labdarúgókra is. Black Star Line volt ugyanis a jamaikai Marcus Garvey által alapított hajótársaság neve, mely a felszabadított rabszolgákat hívatott szabad emberként Libériába szállítani a XX. század elején és lett így az új öntudat szimbóluma.

A fekete csillagok tehát a függetlenséget és a pánafrikai eszméket hivatottak jelképezni, akárcsak a ghánai lobogó színei, hiszen sok másik afrikai országhoz hasonlóan a gyarmatosításnak ellenálló Etiópia zászlajának piros-sárga-zöld trikolórját használták fel.

Az ókori Egyiptomból fennmaradt labda és ghánai szurkolók az elmaradhatatlan fekete csillaggal

A már említett guineaihoz hasonló nyelvi keveredés megy végbe a tanzániai válogatott becenevében, melyben a gyarmati korszakot idéző angol nyelvű csillag elé szuahéli nyelven került a nemzeti jelző, így lesz belőle Taifa Stars (nemzeti csillagok). Az egykor spanyol gyarmat Egyenlítői-Guinea csapatának beceneve spanyolul viseli a nemzeti jelzőt a fang nyelvű mennydörgés mellett, mely a közép-afrikai viharos időjárásra is utal, a végeredmény pedig a Nzalang Nacional (nemzeti mennydörgés) lesz.

Mindezeken túl persze sok különös becenevet visel még a többi afrikai válogatott is, felvonultatnak számos csillagfajta mellett párducokat, gepárdokat, zebrákat, darvakat, fecskéket, karvalyokat, kígyászkeselyűket, darazsakat, tevéket, krokodilokat, de még dodókat és a legutóbb megcsodált bojtosúszós maradványhalakat is, róluk azonban majd egy másik Afrika-kupa kapcsán emlékezhetünk meg.