Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

A bambali kölyök Afrika új kedvence

2020. január 11. - Legris

És talpra szököm, mint a Hírhozó, és kifejezem Afrikát,
mint a merő szemű maszkok szobrásza,

Kedd este az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) hagyományos gáláján Sadio Manét hirdették ki a 2019-es év legjobb afrikai labdarúgójának, aki így a második szenegáli és összesen a tizennyolcadik győztes lett a díj 27 éves történetében. A Liverpool csatárának sikere persze azért sem meglepetés, mert decemberben a France Football ceremóniáján is őt taksálták a legelőkelőbb helyre a kontinensről, mégpedig a világ negyedik legjobbjaként, így pedig mindössze a harmadik olyan afrikai labdarúgó lett, akit ilyen magasan rangsoroltak az Aranylabda-szavazáson. Mané ezzel nem csak az Afrika-kupa algériai elhódításában főszerepet játszó Rijad Mahrezt előzte meg 2019-ben, hanem klubtársát, az angol Premier League-ben vele társgólkirály és szintén BL-győztes Mohamed Szalahot is, aki pedig az elmúlt két évben gyűjtötte be ezt a kitüntetést. A hazai kontinensbajnokságon azonban Egyiptom túl korán búcsúzni kényszerült, ami hozzájárulhatott a trónfosztáshoz, ugyanakkor egy hosszabb folyamat eredményének is tekinthetjük, hogy Sadio Mané felért a kontinens csúcsára, hiszen voltaképpen már a díjátadó gála előtt ő lett Afrika új kedvence.

king2.jpg

Am. No. King.

27 esztendősen a jövője persze még kérdéses, egy klubváltásra is érzékenyen reagálhat akár a teljesítménye, új környezetbe kerülve új kihívások is érhetik, így akár feljebb, akár lejjebb is vezethet még számára az út. Az alábbi posztban viszont most annak igyekszünk utánajárni,

  1. hogyan jutott Sadio Mané egy a legnagyobb tisztelet mellett is világvégi porfészeknek nevezhető dél-szenegáli falucskából számos megpróbáltatáson keresztül az afrikai labdarúgás trónjára,
  2. valamint hogy hol tart jelenleg karrierje, miben fejlődött annyit az utóbbi években, aminek az elismeréseket köszönheti,
  3. illetve mely gyengeségei jelenthetnek még előrelépési lehetőséget további pályafutása során.

 

 

1. Lépésről lépésre

 

Afrika gyerekkorom paradicsomkertje, te őrizted Európa ártatlanságát.

Mané afrikai nimbuszának kialakulásában alighanem közrejátszott az is, hogy az utóbbi évek észak-afrikai győztesei után ismét a kontinens nagy részét kitevő szubszaharai területek képviselője nyerhette az Év Afrikai Labdarúgója címet, akivel a földrész szurkolóinak még szélesebb köre azonosulhat. Másrészt ha a Szalahról szóló posztunkban azt mondhattuk, hogy az egyiptomi tökéletes megtestesítője az egyszerű sorból induló, de gyökereihez végig hű és szerény szuperhősnek, akkor megállapíthatjuk, hogy ez Manéra sem kevésbé igaz, ráadásul Szalah gyermekkorának helyszíne, Baszijun valóságos fejlett nagyvárosnak minősül a Casamance folyó partján fekvő Bambali mellett. Márpedig Mané itt töltötte ifjú éveit, és bár nem volt rossz tanuló, minden szabad percét a poros focipályán töltötte, különösen miután végigszurkolta a szenegáli válogatott váratlan menetelését a 2002-es VB-negyeddöntőig. Édesapja a falu imamja volt (de csak szunnita értelemben, az imádságok vezetőjeként), aki cseppet sem rajongott fia mániájáért, Sadio 11 éves korában azonban tragikusan hirtelen elhunyt. Az épp csak kamaszodó tehetség ekkor már a rizs- és mogyoróföldeken dolgozott, de nagybátyja, Ibrahim Touré támogatta a labdarúgókarrierjét ("afrikai aranylabdája" átvételekor is elsősorban őt emelte ki a köszönetnyilvánítások sorában kedd este), a tehetségét látva pedig szinte az egész falu gyűjtésbe kezdett, hogy finanszírozzon számára egy utat a fővárosba, Dakarba, ahol a külvárosban élt egy darabig távoli rokonoknál. Aztán a már általunk is külön posztban megénekelt Génération Foot akadémiánál figyeltek fel a tehetségére, mely voltaképpen a Metz kihelyezett tehetségkutatója, így 2011-ben már egyenes út vezetett számára Lotaringiába 19 évesen, bár édesanyjának nem merte elárulni, milyen messzire utazik tőle, csak Európából tudatta vele telefonon, hová is került.

bambali.jpg

A forrás: Bambali focipályája

Mint a legtöbb Afrikából érkező ifjú tehetségnek, neki is meg kellett küzdenie a komoly kulturális sokkal, megilletődöttségét jól mutatja, hogy kezdetben arról híresült el, hogy mindenkit mély meghajlásokkal köszöntött. Egy sérülés is hátráltatta fejlődését, a gránátvörösökkel pedig végül kiesett a francia másodosztályból annak ellenére, hogy csapattársai között volt Kalidou Koulibaly, Fallou Diagné, Bounna Sarr vagy Andy Delort-t is. Máig ezt nevezi pályafutása mélypontjának, hiszen a sorsdöntő mérkőzésen két nagy helyzetet is elhibázott a Tours ellen, melyek megmenthették volna csapatát. Nyáron a londoni olimpián nyújtott teljesítménye azonban felkeltette a Red Bull Salzburg érdeklődését, mely 4 millió eurót sem sajnált a játékjogáért. Itt ugyan még a korábbiaknál is idegenebb környezetbe került, hiszen még a német nyelvet sem ismerte, a csapat akkori edzőjének, Roger Schmidtnek a segítségéről azonban mindig hálásan nyilatkozik és Mané bevallása szerint mai futball-felfogásának alapjai is ekkor alakultak ki. A bizalmat nem is akármilyen teljesítménnyel hálálta meg, hiszen az osztrákoknál töltött három szezon alatt 45 gólt és 32 gólpasszt jegyzett (asszisztokban ez volt pályafutása legtermékenyebb időszaka).

mane_mv_goal_history.pngMané becsült értékének fejlődése illetve góljainak és gólpasszainak a száma európai klubjainál 

A salzburgi klub azonban a maga lehetőségei között nem építhet tehetségei hosszú távú megtartására, így 23 millió euró ellenében Mané is Angliának vette az irányt, ahol az akkor egész erősnek számító Southampton színeiben két év alatt 21 gólt szerzett a Premier League-ben és a bajnokság történetének leggyorsabb tripláját is az Aston Villa ellen. A vezetőedző, a legszigorúbb fegyelmezettséget alapkövetelményként kezelő Ronald Koeman ugyanakkor nem tudta megemészteni, hogy játékosa kulturális gyökereiből adódóan lazábban kezeli az edzések és összetartások kezdési időpontjait, így nem ragaszkodott különösebben a szenegáli megtartásához, és a Liverpoolban épp berendezkedni készülő Jürgen Klopp "alig" 34 millió fontért illeszthette épülő csapatába. A becsült értéke különösen akkor ugrott meg, amikor a 2017/18-as BL-szezonban a döntőig tartó menetelés során 10 gólt szerzett, majd az egy évvel későbbi győzelemnek és a PL-gólkirályi címnek köszönhetően ma a világ negyedik legértékesebb játékosának tartja a transfermarkt.

vörösökhöz való szerződésében is fontos szempont volt, hogy olyan edző keze alá kerülhetett, aki nagyobb figyelemmel és türelemmel fordul hozzá (így késéseiről is leszokott), hiszen Mané amolyan apafigurára is talált Kloppban (akárcsak korábban Roger Schmidtben). A botcsinálta botrányhős helyett így állandó zárkózottsága és hallgatagsága is lassan oldódni kezdett, ami hozzájárult afrikai népszerűségének megnövekedéséhez. No meg természetesen szerénysége is, közel 8 millió fontnyi éves gázsija ellenére kerüli a feltűnést, nincsenek sztárallűrjei, kicsapongásai, magánéletéről rendkívül keveset tudunk. Ugyanakkor Mané besegít akár a vizesflakonok cipelésébe is, ha kell, sőt, akár egy mecset mellékhelyiségének a takarítása sem  derogál neki. Atyai örökségeként muszlim vallása amúgy is rendkívül fontos számára, a napi öt imát sosem mulasztja el és a Ramadán havi böjtöt is tartja, ami mellett különleges feladat erőnléte megtartása. Bambali mecsetének megépítését 230 ezer euróval támogatta, de egy gimnázium létrehozását is neki köszönhet szülőfaluja.

img_20190627_224914.jpgEgyiptomi Mané-fanok transzparense a 2019-es Afrika-kupán, Kairóban

Nem csoda hát, hogy nagy népszerűségre tett szert az egész kontinensen, a szűkebb hazájának tekinthető Szenegál és Nyugat-Afrika mellett az északi, muszlim államokban, de voltaképpen Közép- és Kelet-Afrikában éppúgy, mint a déli régió országaiban. A nyári Afrika-kupán például személyesen is volt alkalmam megtapasztalni, hogy az algériai szurkolóktól is ő kapta a legnagyobb tapsot, mielőtt pályára lépett ellenük a két válogatott csoportmeccsén, a hazai, egyiptomi közönség körében pedig külön szurkolótábora alakult, akik "YNWA Sadio" transzparenssel követték a tornán egész a döntőig (bár ősszel egy kisebb összezördülése Szalahhal valamelyest visszavetette egyiptomi hívei számát).

 

 

2. A gólvágón túl

 

De ha a próbatétel percében választani kell
Hát választottam, a folyók az erdők a szelek igéit

A népszerűséghez és az értéknövekedéshez persze elsősorban a pályán elért sikerekre és gólokra van szükség, így érdemes kicsit megvizsgálnunk azt is, hogyan fejlődött az utóbbi években Mané teljesítménye, ami indokolja a körülötte megnövekvő érdeklődést. Azt már korábbi ábránkon láthattuk, hogy legtermékenyebb szezonjait a Red Bull Salzburgban élte meg, de az osztrák Bundesliga nyilván kisebb kihívást jelentett, mint aztán a Premier Leaugue, így érdemes elsősorban az ott töltött időszakra koncentrálnunk.

mane_body_parts_xg.pngMané meccsenkénti góljai és xG-statisztikái a Premier League-ben

Az angol élvonalban különösen az utóbbi két évben ugrott meg eredményessége (0,6 feletti gól meccsenként), és az is figyelemreméltó, hogy a továbbra is erősebbnek számító jobb és a szintén veszélyes bal lába mellett már fejjel is eredményes volt néhány alkalommal (8-szor) alig 174 cm-es magassága ellenére. Góltermésének növekedése csak részben magyarázható helyzetkihasználásának a fejlődésével, bár a hagyományos conversion rate-je felkúszott 23-25% köré, ami pedig talán még fontosabb, a helyzetek veszélyessége alapján elvárható góljainak (xG) a számát is képes volt tavaly 131%-ban felülmúlni, ugyanakkor ezt a meglehetősen jónak számító értéket érthető módon nem képes stabilan tartani. Ami viszont folyamatosan fejlődik, az a lövőhelyzeteinek a veszélyessége. A Southamptonban alacsonyabb minőségű lehetőségei adódtak még (lövései átlagosan 0,14, majd 0,15 xG értékűek voltak), mint aztán a Liverpoolban, de a vörösöknél is folyamatosan javul a pragmatikussága évről évre, az idei ugrással 0,22 xG/lövésig. Ebben persze nem csak az játszik közre, hogy Mané egyre jobban választja meg a lövőhelyzeteit, hanem az is, hogy a Klopp által tökélyre fejlesztett gegenpressingben a társai is minőségibb helyzeteket alakítanak ki számára.

mane_passes_xgchain.pngMané labdavesztési mutatója, kulcspasszai és xG-láncának alakulása a Premier League-ben

Játékának a fejlődésében azonban nem csak Mané góljait érdemes vizsgálnunk, hanem az összjátékban való részvételét is. Azt már említettük, hogy gólpasszokban az ausztriai időszaka volt a legerősebb, de a fejlődése Angliában is látványos ezen a téren is. Idén már fél év alatt annyi asszisztot osztott ki, mint egyik korábbi PL-szezonjában sem (11-et) és a lövéseket előkészítő kulcspasszainak a meccsenkénti átlagában (2,04) és az így előkészített lövőhelyzetek veszélyességében (0,25 xA) is egyéni rekordot állít fel egyelőre. Ugyanakkor fontosságának növekedését a Liverpool játékában leginkább az xG-lánc mutatója mutatja meg, hiszen meccsenként 0,95 xG veszélyességű akcióban vesz részt 90 percenként, így pedig idén már a csapat összes várható gólmennyiségének immár 42%-ban vállal szerepet legalább egy passz erejéig. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindeközben a labdavesztéseinek a száma is növekszik, hiszen immár majdnem minden hatodik passzára jut egy labdakezelési hiba vagy az ellenfél szerelése, ez a mutatója pedig még a Southamptonnál sem volt ilyen halovány.

mane_dribbles_defence.pngMané cselei és védőmunkája a Premier League-ben

A labdavesztések növekedése viszont feltehetően épp a nagyobb szerepvállalásból és a védők fokozódó figyelméből adódik, hiszen Mané cselei mára cseppet sem tűnnek felelőtlennek, sőt, a korábbi 4,96 meccsenkénti cselezési kísérlete alig 3-ra redukálódott, azok hatékonysága pedig szintén egyéni rekordot jelentő 64%-os már ebben a bajnokságban. Mindemellett a Liverpool sikerességéhez oly fontos letámadásban kimagasló aktivitást mutat idén, mégpedig 4,59 közbelépési kísérletet 90 percenként. Ehhez fogható mezőnymunkát a PL-ben tőle csak egy southamptoni szezonban láthattunk, akkor azonban csapata nagyjából 50%-ban birtokolta a labdát szemben az idei 58%-kal, vagyis most kevesebb alkalomból szorgoskodta össze ezt a védőmunkát.

Sadio Mané tehát lépésről lépésre jutott el Bambali homokdűnéi közül egy európai elitklubig, melyben ráadásul nem kizárólag góltermése, hanem növekvő mezőnymunkája révén egyre fontosabb szerepet is játszik, ez pedig ázsiója megugrásához vezetett. Mindeközben gyökerei továbbra is látványosan jelentősek számára, ezzel pedig afrikai népszerűsége is töretlenül növekszik. Ugyanakkor a kontinensen egyelőre elkerülik az igazán nagy sikerek, így érdemes egy pillantást vetni arra is, miért lehet haloványabb a teljesítménye a válogatottban.

 

 

3. Próféta a hazájában

 

Küszködő fekete népemet választottam paraszt népemet
egész paraszt népét a világnak.

Márpedig Mané számára kiemelt fontosságú a nemzeti csapattal való szereplése, hiszen ahogy említettük, gyermekkorában meghatározó élmény volt Teranga oroszlánjainak a 2002-es VB-negyeddöntőig való menetelése, a meccsek előtt enni sem tudott izgalmában, személyes kedvence pedig nem volt más, mint El Hadji Diouf, aki akkor épp a Liverpool alkalmazásában állt. Szenegál 2018-ban ugyan újra kijutott a világbajnokságra, ezúttal viszont igencsak rendhagyó módon, kettővel több begyűjtött sárga lap miatt elbukták a továbbjutást a csoportkörből Japán mögött. Ami pedig még fájóbb lehet, az Afrika-kupán hiába jutott most már több alkalommal is nagyon közel a szenegáli csapat a trófeához, a győzelem még sohasem jött össze. Nem véletlen nyilatkozott tehát Mané úgy, hogy a BL-címét bármikor elcserélné egy ANK-diadalra, és az is igen beszédes, hogyan omlott össze a 2017-es ANK-negyeddöntős kiesés után és egy 2018-as ANK-selejtezőt követően is Egyenlítői-Guineában, amikor másfél év válogatott góltalansága miatt már kritikus hangok is hallhatóak voltak a szurkolók  felől. A hosszú sikertelenség ugyanis kikezdte már az ottani publikum türelmét, és ha nyilván rengetegen imádják is Manét hazájában, távolról sem mondhatjuk, hogy kizárólag pozitív attitűd kíséri a pályafutását Szenegálban. Pedig az afrikai mércével aprónak számító ország jelenleg is a legértékesebb játékoskerettel rendelkezik a kontinensen, azonban végül a 2019-es Afrika-kupán is be kellett érnie egy ezüstéremmel, és Mané teljesítménye sem volt olyan látványos ezúttal sem, mint amit klubjában lassan megszokhattunk tőle.

mane_sen_goals.pngMané lövési statisztikái valamint játékának hőtérképe a válogatottban illetve a klubjainál

Ennek persze nagyban az az oka, hogy a szenegáli válogatott játéka (mint ahogy a nemzeti csapatoké általában) jóval kiforratlanabb, mint a Liverpoolé, de azt is meg kell említenünk, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány, Aliou Cissé (a 2002-es generáció csapatkapitánya) némileg más szerepkörben alkalmazza Manét, mint Klopp. Ahogy a hőtérképeken is látszik, tevékenysége nagyobb mértékben szorul az oldalvonal közelébe, így aztán még a nagyon kicsi, néhány meccses minta ellenére is jelentős, hogy a legutóbbi válogatott tornákon a 90 percenkénti lövéseinek a száma mennyivel alacsonyabb volt (1 és 2 között), mint a klubjainál (szinte mmindig 2,5 felett). Ezen helyzetek minősége is általában elmarad a liverpooli lehetőségeknél, így helyzetkihasználása is haloványabb, általában 20% alatt maradt a címeres mezben.

mane_sen_dribbles.pngMané cselezési statisztikái a válogatott tornákon illetve pályafutása során elvállalt tizenegyesei

Viszont mindeközben Mané cselezési kísérleteinek a száma a válogatottban inkább emelkedő tendenciát mutat, ellentétben a klubjainál megfigyelt statisztikákkal, ez pedig talán jól jelzi, mennyire nagy mértékben támaszkodik Aliou Cissé a kidolgozott összjáték helyett játékosai, és különösen legnagyobb sztárja egyéni képességeire. Mané esetében ezeknek az egy-egyezéseknek a hatékonysága az Afrika-kupákon kifejezetten jó volt, frusztrációját azonban így csak fokozhatja, hogy ugyanakkor a csapat nem tudott eleget profitálni ebből, és a legutóbbi fináléban is gólképtelen maradt. A szurkolók számára viszont Mané legfájóbb gyengesége kétségtelenül a büntetők értékesítése, hiszen egész pályafutása során mindössze hatszor állt a tizenegyespontra letett labda mögé, ezekből a próbálkozásokból pedig csak kétszer, két kevésbé jelentős pillanatban jött ki sikeresen. A legborzalmasabb emlék nyilván a már említett 2017-es ANK-negyeddöntő büntetőpárbajának végén elhibázott lövés Kamerun ellen, mely után néhány szenegáli szurkoló nagybátyja házánál is tüntetett, de a 2019-es Afrika-kupán is kihagyott két tizenegyest.

A legrangosabb CAF-díj azonban szenegáli megítélését is minden bizonnyal tovább csiszolja, és ahogy lépésről lépésre jutott el eddig a címig a 2014-es top 25-be kerüléstől, a 2015-os top 10-en, az egy évvel későbbi harmadik, majd két második helyen keresztül, úgy akár az ANK-siker is érhet már neki. Első kontinensbajnokságán, 2015-ben ugyanis a csoportkörben buktak el, két évvel később a negyeddöntőig jutottak, tavaly pedig egy ezüstérem már összejött. Innen már csak a végső győzelem jelenthetne továbblépést 2021-ben Kamerunban, amivel felül is múlná korábbi ikonját, El Hadji Dioufot is és aranybetűkkel írhatná be magát az ország labdarúgásának históriáskönyvébe.

 

(a mottóul használt idézetek Léopold Sédar Senghor A Halálhoz és Kísérjen kora és balafon című verseiből származnak, fordította: Pór Judit)

 

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása