Pénteken Algéria győzelmével véget ért az idei Afrika-kupa, melyet először rendeztek az év közepén és először 24 csapat részvételével. A ráhangolódás időszakával együtt bőségesen több, mint egy hónapon keresztül a megszokottnál nagyobb aktivitással követte a Mesebeli Afrika is az eseményeket, ezen felületen másodszor, de korábban már a négy évvel ezelőtti tornát is végigkísértük. Itt az ideje, hogy hagyományainknak megfelelően mérleget vonjunk az idei tornáról, mégpedig ezúttal különböző leg-kategóriák mentén.

Az ezúttal is bebizonyosodott, hogy az Afrika-kupán nincsenek egyértelmű favoritok, hanem akár 10-12 csapat is reális győzelmi eséllyel vág neki a kontinensviadalnak, az pedig végképp csalóka támpont, ha a keretekben található európai légiósok mennyiségéből és minőségéből akar tájékozódni valaki. Az olyan kijelentéseket is fenntartásokkal kell kezelnünk, hogy az európai szurkoló számára pusztán ennek a tornának (vagy épp csak egy-egy meccsének) az élvezeti értéke bármilyen komoly alapot jelenthetne az afrikai labdarúgás színvonalának megítélésében, hiszen az Afrika-kupa jelentősége csak részletesebb háttérismerettel értelmezhető. Így miután sorra vesszük az idei ANK legjeit, erről is lamentálunk még kissé részletesebben.

Igazi álompárosításban rendezik meg a 32. Afrikai Nemzetek Kupájának döntőjét péntek este 21 órától a Cairo International Stadiumban, hiszen nem épp megszokott módon az a két gárda jutott be a fináléba, mely a torna során a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtotta. Szenegál és Algéria már a csoportkörben összeakadtak egymással, ahol akkor még meglepetésnek számított, hogy a sivatagi rókák diadalmaskodtak 1-0-ra. Ezt a meccset jelen sorok írójának a helyszínen volt szerencséje megtekinteni javarészt szenegáli szurkolókkal, akik akkor nagyon borúlátóak voltak csapatuk jövőjét illetően. Azóta viszont néhány személybeli módosítás után belelendültek Teranga oroszlánjai is, hiszen a későbbiekben már gólt sem kaptak és minden meccsükön kikínlódták a sikert, miközben Algéria nagy menetelésével korábbi legyőzőjük is alaposan felértékelődött.

A két csapat formája így talán ellentétesen módosult, hiszen a főként lélekben megerősödő Szenegál az egyenes kieséses szakaszban sorra hozta az 1-0-s meccseit, míg a talán kicsit fáradni látszó Algéria egyre nehezebben boldogult. Csakhogy az Afrika-kupa fináléja előtt rendhagyó módon most öt nap pihenő áll a csapatok rendelkezésére, ráadásul a sivatagi rókák taktikájának voltaképpen fekszik a szenegáli harcmodor. Mindkét csapatból hiányozni fogy egy-egy nagyon fontos játékos, de talán Teranga oroszlánjainak még jelentősebb érvágás az eltiltott Kalidou Koulibaly elvesztése, mint Algériának a rendkívül dinamikus jobbhátvédé, Juszef Atalé. Mindezeket figyelembe véve összességében fifty-fifty-nek láthatjuk az esélyeket, amit a fogadóirodák ajánlatai is hűen tükröznek, hiszen az oddschecker 19 céget vizsgáló átlagai alapján a szenegáli győzelemre 2,75-szörös, az algériaiaira 2,83-szoros pénzzel lehet számolni, a döntetlenre pedig átlagban 2,89-es szorzót ajánlanak.

Bár mindkét válogatott hagyományosan a kontinens labdarúgásának élvonalába tartozik, Algériában 29 éve várnak már egy második ANK-sikerre, miközben Szenegálnak pedig még sohasem sikerült elhódítania a trófeát, így a találkozót akkora várakozás előzi meg mindkét országban, hogy végül az egyik oldalon bizonyosan sírás lesz a döntő vége. Sőt, könnyen feltételezhetjük, hogy vagy a fájdalom, vagy a hosszú, hosszú várakozás után elért siker feletti öröm és meghatottság mindkét oldalon könnyeket csal majd elő.

Ma megkezdődik Egyiptomban a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, mely színvonalában nyilván elmarad egy EB, VB vagy akár a Copa América szintjétől is, az egészen sajátságos hangulata, a kulturális sokszínűsége, az afrikai szurkolók életében betöltött különleges szerepe, a kontinentális hétköznapoktól merőben eltérő körítése vagy akár a gyötrelmes nemzeti identitások kialakításában betöltött funkciója miatt egészen egyedi színfoltja a válogatott labdarúgótornák palettájának. Az elmúlt hetekben blogunkon már megemlékeztünk a torna történetéről, a magyar szövetségi kapitányokról, a 7 legjobb mérkőzésről és azokról a legendákról, akik sohasem tudták elnyerni a trófeát, de a hat kvartett csapatait is bemutattuk. Jelen posztban összeszedünk még néhány tudnivalót és érdekességet a 2019-es kontinensviadalról, aztán este 10 órakor már következik is az Egyiptom-Zimbabwe nyitómérkőzés.

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, utolsóként az F-jelű csoport tagjait, ahol két vérmes reményeket dédelgető gárda mellett két "kishal" igyekszik majd meglepetést okozni.

Azt ugyan nehéz lenne kijelenteni, hogy Kamerun favoritként érkezik a tornára, de mégiscsak címvédők a szelídíthetlen oroszlánok, így a csoportból való továbbjutás még akkor is kötelező feladatnak tűnk számukra, ha az ellenfelek között ott lesz a legutóbbi hat tornán egyaránt a négy közé jutó Ghána is. A csoport másik két tagja ugyanis a kilenc év kihagyás után a negyedik tornájára készülő, de meccset még sohasem nyerő Benin és a két évvel ezelőtti debütálása után idén is visszatérő Bissau-Guinea.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, ebben a posztban a viszonylag kiegyensúlyozottnak ígérkező E-jelű csoport tagjait.

Tunézia ugyan esélyesebb a továbbjutása, a nigériai szövetségi kapitány, Gernot Rohr szerint például az egész torna egyik favoritja, de a korosztályos tornákon egy ideje jól teljesítő, a tornára is a mezőny legfiatalabb keretével érkező Mali igen tehetséges generációt dédelget, míg Angola nemrég egy komoly játékossal erősítette meg a csapatát, aki aztán tovább is lőtte a csapatot a tornára. Mauritánia viszont debütálni fog az Afrika-kupán, leírni azonban cseppet sem szabad őket, hiszen a legutóbbi bronzérmes Burkina Faso kiverésével biztosították a kvalifikációt.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, ezúttal a D-jelű csoport tagjait, köztük két-két régi ismerőst.

A két favorit, Marokkó és Elefántcsontpart ugyanis a legutóbbi tornán is összetalálkoztak, amikor is a címvédő elefántok sorsát épp a korábbi sikeredzőjük, Hervé Renard által gardírozott Marokkó elleni vereség pecsételte meg. Renard még most is ott lesz a tornán (a hírek szerint utoljára), csapata viszont már egyértelműen esélyesebb lesz minden csoportellenfelénél. A kvartett másik két tagja ugyanis az előző tornán ott se volt, és ha Dél-Afrika a kilencvenes években a legjobbak közé is tartozott, a harmadik évezredre ez alaposan megváltozott, míg Namíbiától már az is nagy szó, hogy története során harmadszor ott lehet a kontinensbajnokságon, ha nem is vérmes reményekkel, de különösen az évtizedekig tartó függetlenségi háború emlékével terhelt déli régiós rangadón bizonyosan hatalmas elszántsággal.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, most a C-jelű csoport tagjai kerülnek sorra, akik között két komoly ambícióval érkező válogatott mellett két hosszú szünet után a tornára visszatérő ország is megtalálható.

A VB-n is a legerősebb afrikai csapatnak tűnő, az Afrika-kupát azonban még soha meg nem nyerő Szenegáltól a szurkolók most egyértelműen a trófeát várják. Sadio Manéék a csoportkörben találkoznak ezúttal egy ismerős ellenféllel, hiszen Algériával az előző két tornán is egy kvartettben szerepeltek, míg azonban 2015-ben az észak-afrikaiak jutottak tovább és a szenegáliak búcsúztak, két éve ez már megfordult. Idén viszont jó eséllyel pályázik mindkét gárda a nyolcaddöntőre, hiszen a 24 csapatos rendszerben akár csoportharmadikként is elérhető már a továbbjutás. A másik két ellenfél közül ugyanis Kenya 15 év után tér vissza az Afrika-kupára, míg Tanzánia 39 év szünet után vehet részt második ANK-ján. Kettejük összecsapása nem csak azért lesz különösen pikáns, mert akár a továbbjutásról is dönthet, hanem azért is, mert a két szomszédos ország hamisítatlan, 55 éves és 48 meccses múltra visszatekintő kelet-afrikai rangadót vív egymással.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)