A szezon afrikai álomcsapata 2023/24

2024. június 03. - Legris

Immár kilencedik éve jelentkezik a Mesebeli Afrika a szezon álomcsapatával, ami a játékon túl egy remek lehetőség számba venni a szezon során legjobban teljesítő afrikai légiósokat. Sorozatunkban idén is folytatódik a valóságos korszakváltás, hiszen a korábbi rendszeres szereplők közül már se Kalidou Koulibaly, se Sadio Mané vagy Rijád Máhrez nem került a képzeletbeli kispadra sem, ugyanakkor még Mexikóból is érkezett egy olyan teljesítmény egy afrikai légióstól, melyet meg kell említenünk, álomcsapatunk kezdőjéből pedig hárman is benne voltak a három évvel ezelőtt a kontinens legnagyobb tehetségeiről készült összeállításunkban, egyikük pedig az ígéretes ifjoncok tavalyi mustrájában.

Kapus

Egészen rendhagyó és álomcsapatunknak korábban még a közelébe sem kerülő kapust választottunk ezúttal első számú hálóőrnek, ami részben annak köszönhető, hogy a kontinens ismertebb portásai nem a legtökéletesebb szezonjukat produkálták idén. A 23 éves Yahia Fofana viszont feliratkozott Afrika legfontosabb kapusai közé, hiszen miután szeptemberben csatlakozott Elefántcsontpart válogatottjához, a csapat epikus Afrika-kupa győzelmének is aktív részese volt. A francia élvonalban tavaly mutatkozott be, de idén a másodosztályban lett az Angers első számú hálóőre, és a Ligue 2 legtöbb védését mutatta be, mégpedig a kapujára érkező lövések mennyiségéhez mérten igen jó hatékonysággal (76%). Mindezt úgy, hogy a lövésminőség-mutatók alapján 3.4 góltól mentette meg a szezon során a csapatát és 14 meccset, bajnokijai 42%-át hozta le kapott gól nélkül. Az utolsó fordulóban is úgy vívta ki csapata a feljutást, hogy lehúzta a rólót és a gól nélküli döntetlen elég volt a második helyhez. Egész éves teljesítménye pedig ezúttal álomcsapatunk kezdő pozíciójához.

A tavalyi BL-döntő és álomcsapatunk kezdő helye után idén nehezen indult André Onana angliai karrierje, de végül egy FA-kupa győzelemmel jó szájízzel zárhatta a szezont. A becsúszó hibák ellenére a statisztikák alapján összesítésben 2,2 góltól mentette meg a csapatát, pedig nehéz helyzetéről és a Manchester United védekezéséről sokat árulkodik, hogy a kameruni portás mutatta be a legtöbb védést a topligákban (146-ot). A válogatottnál ugyan megint konfliktusba keveredett az Eto'o fémjelezte vezetéssel, de az új, belga szövetségi kapitánnyal talán ott is megoldódik a helyzete és jövőre még erősebb éve lehet újra.

A harmadik helyre került most nálunk a kapusok között a tavalyi győztesünk, Jászin Bunu, aki egy hősies Európa-liga győzelem után búcsút mondott Európának és a szaúdi liga topcsapatába, az al-Hilalhoz szerződött, mely vele vissza is hódította a bajnoki címet. Magasan a legkevesebb gólt is a marokkói hálóőr kapta, aki a legjobb védési hatékonyságot is hozta a ligában, a kupadöntőn pedig ismét győztesen jött ki egy tizenegyespárbajból is. A szezon szépséghibája azonban az lett, hogy az ázsiai BL elődöntőjében elbuktak a későbbi győztes al-Ain ellen, így elszalasztották a klub-vb-n való hőn áhított részvételt. Mindenesetre ez most elég volt Bununak ahhoz, hogy megelőzze nálunk az al-Ahlival ugyannyi kapott gól nélküli bajnokit lehozó Edouard Mendyt, vagy a svájci ligában negyedik helyen végző Lawrence Ati-Zigit és a Serie A bennmaradást az Udinesével nagy harcban kivívó Maduka Okoyét is.

Jobbhátvéd

Nem ez volt Achraf Hakiminek sem pályafutása legjobb szezonja, de megszerezte harmadik francia bajnoki trófeáját a Paris Saint-Germainnel és a Bajnokok Ligájában is megtapasztalhatta végre az elődöntő légkörét. A jobb szélről egyre többször befelé irányulnak a felfutásai, így több jó passzt juttatott a tizenhatoson belülre, mint korábban bármikor (meccsenként 2.1), de azért szerzett 5 gólt is és kiosztott ismét 7 gólpasszt. Mindezzel együtt a gyors indításai száma egyenesen megduplázódott (meccsenként 4.3-ról 10.1-re), vagyis egyre bátrabban vállal szerepet az akciók minden vetületében és egyre komolyabb szerepet is bíznak rá az edzői. Összességében kifejezetten jónak mondható az európai szezonja, de az ANK-kon elátkozott marokkói válogatottal elég keserű lett ismét a kiesés, ráadásul a Dél-Afrika elleni negyeddöntőben ezúttal épp Hakimi hagyott ki egy sorsdöntő tizenegyest. Ettől még nálunk nem csak a jobbhátvédek között az első számú jelölt immár négy éve zsinórban, de Afrika talán legjobb labdarúgója is.

Új kalandba vágott idén a mali válogatott veterán csapatkapitánya, Hamari Traoré, de a Real Sociedadnál sem vallott szégyent és hozta megbízható játékát. A Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőig jutottak, a bajnokságban pedig ezúttal El-szereplést érő ötödik helyen. Mindezt úgy, hogy szokásos nagy mezőnymunkája mellett a felfutásai végén Traoré juttatta a csapatból a legtöbb passzt az ellenfelek tizenhatosán belülre is. A Mali válogatottból is kirobbanthatatlan és ott volt a keserű módon nyert helyzetből elveszített ANK-negyeddöntőn is a sasok úgy látszik örök mumusa, Elefántcsontpart ellen, de most már újult erővel készülhet a hazája első vb-szerepléséért folyó küzdelemre.

A nigériai Bright Osayi-Samuel leginkább akkor került be a hírekbe, amikor a késsel támadó trabzoni szurkolóknak sem volt rest nekimenni, nálunk azért inkább a pályán mutatott teljesítménye helyezi a jobbhátvédek harmadik helyére. A 99 megszerzett pont ellenére "csak" ezüstérmet nyertek idén a Fenerbahcéval a török Süper Ligben, de közben Osayi-Samuel 4 gólt is szerzett jobhátvédként, amennyit élvonalban még sohasem. Közben a Konferencia-ligában minden meccsen kezdő volt a negyeddöntőig tartó menetelés során és egy kicsit még a válogatott ANK-döntőzéséhez is hozzátett, majd a vb-selejtezőkön pedig már a "szuper sasok" kezdőjében is többet szerepelt, így egy említés mindenképp kijár neki listánkon is.

Középhátvéd

A Bayer Leverkusen lenyűgöző volt idén a Bundesligában és az Európa-liga döntőjéig tartó menetelésében is, ebből pedig alaposan kivette a részét a klub népes afrikai kontingense is. A Belgiumban már két bajnoki címet szerzett Odilon Kossounou idén már német csapatában is több játékpercet kapott, mint tavaly, mégpedig egy új szerepkörben, a belső védős védekezés mellett a jobb szélen fontos opciót nyújtva a labdakihozataloknál is. Ez olyannyira sikerült neki, hogy pályafutása legtöbb progresszív passzát szorgoskodta össze, de közben a csapatban a legtöbb megelőző szerelés is az ő nevéhez fűződött. Ráadásul 23 évesen már Afrika-kupa győztesnek is mondhatja magát, hiszen az év elején rendezett tornán a borzasztó csoportkör utáni feltámadás egyik fontos figurája lett még úgy is, hogy a negyeddöntőben kiállították, hogy aztán a finálét már újra végigjátssza és a pályán ünnepelje a drámai győzelmet.

Már 6 éve tagja a svájci Young Boys gárdájának a 26 éves guineai középhátvéd, Mohamed Aly Camara és idén már az ötödik bajnoki címét ünnepelhette, mégpedig immár csapatkapitányként. A legtöbb megelőzés és a legtöbb felszabadítás mellett a passzjátékban is az egyik legfontosabb láncszemmé vált, ráadásul a bajnokavatást jelentő meccsen ő szerezte az egyetlen gólt a Servette elleni meccsen egy szöglet után. Mindeközben a Bajnokok Ligája főtábláján sem vallott szégyent a csapatával, a Crvena Zvezda legyőzéséhez például egy gólpasszal is hozzájárult és a guineai válogatottal is megjárt az ANK-negyeddöntőt, még ha ott nem is alapemberként számít rá egyelőre Kaba Diawara szövetségi kapitány, de álomcsapatunkban is odafér az idei kispadra ezzel a teljesítménnyel.

A spanyol élvonalba feljutó és a Las Palmasban ott is alapembernek számító Saúl Cocót is érdemes kiemelnünk, aki a legtöbb megnyert fejpárbajjal és a második legtöbb felszabadítással járult hozzá a bennmaradás kivívásához. A Villarreal elleni győzelem során még első élvonalbeli gólját is megszerezte, de Egyenlítői-Guinea válogatottjával is érdekes Afrika-kupa szereplést produkált 25 évesen már a csapat egyik sztárjaként. Még ha végül a negyeddöntőben el is bukott a nemzeti mennydörgés, ez nálunk most elég volt álomcsapatunk tartalék pozíciójához.

Középhátvéd

Eddig páratlan módon álomcsapatunk mindkét középhátvédje ugyanabból a klubban szerepel, de mint említettük, a Leverkusen afrikai légiósainak idei teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A gyógyszergyáriakat már ötödik éve szolgáló Edmond Tapsoba például a második legtöbb felszabadítással, labdabegyűjtéssel és fejpárbajjal járult hozzá a történelmi bajnoki címhez. Közben az akciók korai, építkező szakaszaiból is kivette a részét, hiszen a teljes Bundesligát tekintve is a harmadik legtöbb labdafelhozatal tudható neki és passzaival is az ötödik legtöbb labdát juttatta a támadóharmadba a német bajnokságban. Az Európa-liga menetelés során két gólt is szerzett és az ott végül elbukott döntő mellett az egyetlen szívfájdalma talán csak az lehet a szezonban, hogy a legutóbbi bronzérem után Burkina Faso ezúttal már a nyolcaddöntőben elbukott az Afrika-kupán.

Sokkal jobban szerepelt a kontinenstornán a nigériai válogatott, mégpedig a csatársztárok ellenére is elsősorban a stabil védelmének köszönhetően. Ebben főszerepet játszott Calvin Bassey is, aki az első meccs hajrájától minden percét végigjátszotta a tornának. Közben az Ajaxnál tavaly sokat kritizált hátvéd a Premier League-be kerülve megállta a helyét, hiszen a Fulhamben a második legtöbb felszabadítással járult hozzá a jó élvonalbeli szerepléséhez és a bennmaradásához, de a londoniak hátsó stabilitásából a második legtöbb passzal is kivette a részét. Ez pedig most elég volt ahhoz, hogy álomcsapatunk kispadjára odaférjen.

Az elefántcsontparti Afrika-kupa győzelem egyik hőse volt Evan Ndicka, de áprilisban inkább egy ijesztő pillanat maradhatott meg róla, amikor összeesett egy Udinese elleni bajnokin. Szerencsére nem lett súlyosabb baj a dologból, és a folytatásban újra az AS Roma rendelkezésére állhatott, bár a hajrá végül nem sikerült kiugróan.A Bologna mögött lemaradtak a Serie A-ban ezúttal BL-indulást érő ötödik helyről, az Európa-ligában pedig a Leverkusen állította meg őket az elődöntőben. Főként a hősies ANK-szereplése az, ami miatt most egy hajszállal kiszorította még álomcsapatunk kispadjáról is a Sporting Lisszabonnal portugál bajnoki címet nyerő ifjú honfitársát, Ousmane Diomandét, akinek amúgy szintén pazar szezonja volt, de túl sok lenne az elefántcsontparti középhátvédből, ha mindannyiukat besuvasztanánk a kiválaszottjaink közé.

Balhátvéd

A Chelsea-kikölcsönzések 8 éves kálváriája után végre helyére zökkenni látszik Abdul Baba Rahman pályafutása, hiszen görög bajnoki címet szerzett a PAOK Szaloniki színeiben, a klub számára mindössze negyedszer elorrozva a trófeát az athéni gigászok elől. Az aranyéremig vezető úton a ghánai balhátvédé volt a legtöbb szerelés és a legtöbb megelőzés is a csapatban, de még a felfutásai is fontosak voltak az akciók során, a címvédő AEK ellen például gólt és gólpasszt is jegyzett a rájátszásban. A Konferencia ligában is hozzájárult egy találattal ahhoz, hogy elmeneteljenek a negyeddöntőig, így összesen 6 gólt is szerzett, ami még sohasem fordult korábban elő vele pályafutása egyetlen szezonjában sem. A válogatottban viszont a vb óta nem szerepelt és hiába került vissza az akkori szövetségi kapitány, Otto Addo a kispadra, egyelőre a legújabb keretben sem kapott helyet. Nálunk viszont kiérdemelte a szezon legjobb afrikai balhátvédje címet.

A francia bajnokságban a PSG mögötti második hely felér egy aranyéremmel, márpedig ezt idén elég magabiztosan szerezte meg a Monaco, és a csapat bal szélén rendszeresen bevetett szenegáli válogatott Ismail Jakobs. A bajnoki hajrát ugyan térdsérülése miatt ki kellett hagynia, de év közben nem csak szerelésekben, hanem fejpárbajokban is a csapata legjobbjai közé tartozott és ő juttatta magasan a legtöbb veszélyes beadást az ellenfelek tizenhatosán belülre. Megszerezte első gólját is a Ligue 1-ben a Reims ellen, ahol még egy gólpasszt is kiosztott, így jövőre készülhet első BL-szereplésére is.

A nemrég még a kontinens legnagyobb tehetségei között emlegetett Ráján Ait-Nuri cselezésekben volt a Premier League egyik legjobbja idén, még ha csapata, a Wolverhampton szezonja elég középszerűre is sikeredett. Karriercsúcsaként 2 fontos gólt is szerzett, mégpedig a kiesőzónától való távolmaradásban fontos ellenfelek, a Fulham és a Burnley ellen. Az algériai válogatottnak már kihagyhatatlan tagja a szövetségi kapitány kilététől függetlenül, így álomcsapatunk kispadján is ott van már a helye alig 22 esztendősen.

Védekező középpályás

Kacsakaringós és viharos pályafutás után talált az elmúlt szezonban újra magára Nabil Bentaleb, hiszen a bajnoki címe óta rengeteget gyengülő Lille-lel sikerült odaérni a BL-selejtezőt érő negyedik helyre a francia Ligue 1-ben és a Konferencia-ligában is a negyeddöntőig menetelt a csapat. Bentaleb egy elég mélyen visszavont szerepkörben irányította a labdakihozatalokat, és ő juttatta a legtöbbet a labdát a támadóharmadba (meccsenként 6.7-szer). Hogy milyen jól olvasta az ellenfelek játékát, azt jól mutatja a csapat legtöbb megelőző labdaszerzése annak ellenére, hogy az Afrika-kupa és egy combsérülés miatt több bajnoki fordulót is ki kellett hagynia. Az algériai válogatottba is visszatért közben, bár az Afrika-kupán a csoportkörös kiesés aligha tartozik majd legszebb emlékei közé, de a kudarcról talán ő tehetett a legkevésbé. A felkészülési mérkőzések alapján az új szövetségi kapitány, Vladimir Petkovic is kezdőként számol vele a vb-selejtezőkön, így marad kihívás a sivatagi rókák színeiben is a klubja számára kulcsfontosságú BL-selejtező mellé.

Egy dán kupagyőzelem után Belgiumba tette át a székhelyét a nigériai középpályás, Raphael Onyedika, ahol másodjára egy fergeteges hajrával végül sikerült is bajnoki címet nyernie. Az FC Bruges-ben a második legtöbb szerelés bemutatásán túl a támadóharmadba is ő adta a legtöbb passzt (7-et meccsenként). A Konferencia-ligában még gólt is szerzett a Besiktas ellen, bár az elődöntőben egy furcsa kiállítás miatt a csapat vesztének egyik oka lett. A Fiorentina elleni visszavágó második félidejének elején ugyanis egy esetnél nem volt egyértelmű, ki kapott sárga lapot, amikor pedig pár perccel később Onyedika csúszott be túlzott hévvel, nagy megrökönyödésére neki azt már a második sárgának tulajdonította a játékvezető. Alig 23 évesen még lesz ideje az ilyen helyzetekben körültekintőbbé válnia, és lassan az ANK-ezüstérmes válogatottban is egyre fontosabb szerepet játszik.

Elmúlt két évi győztesünk, a tunéziai Elliesz Szkiri így a harmadik helyre szorult ezúttal a védekező középpályások között, pedig voltaképpen jól sült el a klubváltása. Az 1.FC Köln nélküle már kipottyant a Bundesligából, új csapata, az Eintracht Frankfurt viszont az Európa-ligát érő hatodik helyen végzett. A szezon során több kisebb sérüléssel is küzdött Skhiri és megjárta természetesen az Afrika-kupát is, de a frankfurtiaknál a leggyakrabban ő előzte meg az ellenfeleket és a szabad labdákat is a legsűrűbben ő gyűjtötte be, de mezőnymunkája mellett akadt két gólja is a bajnokságban egy pedig a Konferencia-ligában.

Középpályás

Nemrég még Afrika legtehetségesebb középpályásai között emlegettük Pape Matar Sarr, most pedig már a Premier League-ben is letette a névjegyét alig 21 esztendősen hála Ange Postecoglu bevállalós vezetőedzői elveinek. Korábban külön cikkben vesézgettük azt is, hogyan lett belőle ilyen gyorsan érett középpályás. A Premier League ötödik helye nem ér ugyan Bajnokok Ligája szereplést ezúttal, de így is megsüvegelendő teljesítmény, Sarr pedig csak egy kisebb sérülés és az Afrika-kupa miatt hagyott ki a hosszú menetelés során 4 fordulót, az összes többi meccsen pályára lépett. Olyannyira, hogy mentorát, Yves Bissoumát is kissé háttérbe szorította. A párharcok megnyerésében ugyan még fejlődnie kell, de a robbanékonyságának és a helyezkedésének köszönhetően a labdabegyűjtésben már most is az élen jár, miközben paszsjátéka is megbízható és 3 gólja mellett 3 gólpasszt is kiosztott. A szenegáli válogatottban is alapembernek számít már, így könnyen bebetonozhatja a helyét álomcsapatunk középpályáján is.

Kacskaringós pályafutást futott be a már 30 éves Mario Lemina is, ifjabb korában talán nagyobb potenciált is láthattunk bele, de volt, amikor már eltűnni látszott a futballtérképről, most viszont stabilizálni látszik a helyét a PL egy középcsataban. A Wolverhamptonban annyi percet töltött a pályán, mint korábban egyetlen szezonban sem a pályafutása során, miközben az angol bajnokság legjobb labdaszerzői közé is beverekedte magát. Meglehetősen visszavont pozíciója ellenére 4 gólt is szerzett, ami szintén karriercsúcs tőle. A gaboni válogatottal a vb-selejtezőket is jól kezdték, de most jönnek csak a párducok számára a sorsdöntő összacsapások.

Az elmúlt két évben álomcsapatunk kezdőjébe is befért André-Frank Zambo Anguissa, idén azonban sokkal haloványabban muzsikált a Napoli, hiszen csak a Serie A 10. helyén végzett és lemaradt a nemzetközi szereplésről. Erről viszont aligha a kameruni középpályás tehet elsősorban, hiszen ő szerezte meg a legtöbb labdát az ellenfelektől (4-szer meccsenként) és a passzjátékban is ott volt a legfontosabb láncszemek között. Még ennél is fontosabb szerepet játszott a szelídíthetetlen oroszlánok ANK-szereplésében, de a nyolcaddöntőben ott is megállította őket Nigéria, így ezúttal csak a harmadik helyet érdemelte ki nálunk a posztján.

Középpályás

Három éve még a cserék közé került álomcsapatunkban Amadou Haidara, idén viszont előrébb lépett, hiszen több játékperc jutott neki a Bundesliga negyedik helyén végző RB Leipzigben, mint a korábbi években, A bajnokságban több szerelése mutatott be és több labdát juttatott a tizenhatoson belülre, mint pályafutása során korábban bármikor és cselei hatékonysága is már 80% fölé emelkedett. A Lipcsében övé volt idén a legtöbb megelőzés (1.2 meccsenként) és a támadások során a támadóharmadban lévő társakat is ő játszotta meg a második legtöbbször. Közben az áttörésre még váró mali válogatottban is alapemberré nőtte ki magát 26 éves koára, bár az árnyékukat még mindig nem sikerült átlépni a sasoknak. A sokáig magabiztos játék ellenére ugyanis a régi mumusnak számító Elefántcsontparttól vereséget szenvedtek az Afrika-kupa negyeddöntőjében. Ugyanakkor a történelmi vb-kvalifikációért még versenyben vannak és hamarosan összecsapnak Ghánával a favoritok kulcsösszecsapásán.

A megnyert alapszakasz után immár másodjára is lecsúszott a belga bajnoki címről az Union Saint-Gilloise gárdája, de a klubhoz még négy éve a másodosztályban csatlakozó madagaszkári válogatott balszélsőjük, Loic Lapoussin ezúttal is jó teljesítménnyel rukkolt elő. 5 gólja és 7 gólpassza egyéni szezoncsúcsának is számít, és övé volt a gárdában a legtöbb progresszív passz és a legjelentősebb progresszív meglódulás is, de még a védekezésben is a legtöbb labdát ő gyűjtötte be, így nyugodtan nevezhetjük a bajnoki ezüstérmes USG egyik legjobb játékosának. Hát még ha végre egy trófeát is be tudnának gyűjteni, hiszen a belga kupában is hiába meneteltek a fináléig, végül ott elbuktak az Antwerppel szemben.

A Moreirensének esélye sem nagyon van trófeákat nyerni Portugáliában, de idén újoncként története legjobb helyezését érte el a csapat és a tabella hatodik helyén landolt, mégpedig a ghánai középpályás Lawrence Ofori hathatós közreműködésével. A 25 éves örökmozgó már a feljutásban is oroszlánszerepet játszott, most az élvonalban a kapu elé ugyan kevesebbet ért fel, de mélyről remekül irányította a csapatot, mégpedig 90%-os passzpontossággal. A sors fintora, hogy pont lecsúszott Portugália az UEFA ranglista hatodik helyéről, így a Moreirense teljesítménye nem ér nemzetközi szereplést, de jövőre újra próbálkozhatnak az északiak.

Jobbszélső

Egészen lenyűgöző szezonnal rukkolt ki az Ajaxtól végül a Premier League-be igazoló Mohamed Kudus, aki a topligák legtöbb sikeres cselét hajtotta végre (124-et), mégpedig az ekkora mennyiséget teljesítő játékosok között egészen kiváló hatékonysággal. Közben minden sorozatot figyelembe véve 18 góllal és 7 gólpasszal zárta az évet, a Freiburg ellen egy pazar szóló végén elért találatát pedig az Európa-liga legszebb idei góljának is megválasztották, de a negyeddöntőben a Leverkusen megállította őket. A Kudus többet vett részt a passzjátékban is, mint Hollandiában bármikor és több szerelést, megelőzést is hajtott végre. A végül leköszönő David Moyes irányításával idén a PL-ben is haloványabb volt a West Ham és csak a bajnoki tabella középső részében zárt, így nem indulhat majd a nemzetközi porondon és voltaképpen hasonló cipőben jár Kudus a ghánai válogatottal is. Az Afrika-kupán kisebb sérülése ellenére különösen az Egyiptom elleni rangadón pazarul teljesített, de elvérzett a csapat már a csoportkörben és bizony a vb-selejtezőkön is össze kell kapnia magát, ha nem akar lemaradni a 2026-os tornáról.

Összeállításunk állandó résztvevője, Mohamed Szalah ezúttal így a kispadra csúszott, de a Liverpool szezonja sem sikerült éppen tökéletesre. Sokáig úgy tűnt, harcban lehetnek a bajnoki címért, végül azonban a bronzéremmel kellett beérniük, és a Európa-liga negyeddöntőjében is beleszaladtak egy kínos zakóba az Atalanta ellen. A lassan a 32. életévét is betöltő egyiptomi csatár is sok kritikát kapott idén, pedig megint eljutott a bajnokságban 18 gólig és 10 gólpasszig, az EL-ben pedig 5 gól 4 assziszt lett a mérlege. Az egyiptomi válogatotton egy sérülése miatt nem tudott segíteni az Afrika-kupán, a vb-selejtezőkön viszont ismét nagy lesz a vállán a teher.

A Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottja viszont az Afrika-kupa egyik érdekes színfoltja volt és ehhez Meschack Elia is hozzátette a magáét, hiszen Marokkó ellen fontos gólpasszt adott, Egyiptom ellen pedig maga talált be az elődöntőig tartó menetelés során. Közben a Young Boys kötelékében már a 4. svájci bajnoki címét nyerte, amihez 9 góllal és 5 gólpasszal járult hozzá, de a BL-ben is betalált a Leipzig és a Manchester City ellen is, miközben a sikeres cselei száma is magasabb volt, mint pályafutása során bármikor, így ott a helye álomcsapatunk kispadján.

Csatár

A tavaly még a bennmaradást is csak az osztályozón kivívó VfB Stuttgart volt az év egyik szenzációja, hiszen ezüstérmet szerzett a Bundesligában, a guineai válogatott csatár, Serhou Guirassy pedig élete szezonját produkálta - és valószínűleg nem csak eddigi pályafutása során, hanem a jövőben sem lesz még egy ilyen sorozata. 28 gólt szerzett ugyanis a bajnokságban, aminél többet a topligákban csak egyvalaki ért el - pechjére épp Kane a Bayern Münchenből, így gólkirályi cím nem jutott Guirassy-nak. Korábban mindig nagyjából a helyzetei veszélyessége alapján várható gólmennyiséget termelte, az idei Stuttgartban azonban az xG-je mennyisége is megduplázódott 20.8-ra és ezt alaposan felül is teljesítette a ragyogó helyzetkihasználásával. 5 gólt szerzett fejjel, de 4-et a tizenhatoson kívülről is, kulcspasszai mennyisége is korábbi rekordjának a duplája lett idén, így saját maga számára is feladta a leckét, ha 28 esztendősen még tartani akarja ezt a tempót, akárhova is kerül a következő szezonban. Persze a guineai válogatottban is komoly kihívások várnak még rá, hiszen az ANK-n egy sérülés miatt nem nagyon tudott a csapat segítségére lenni, de a vb-selejtezőkön Algéria ellen az ő veszélyességében reménykednek leginkább a szurkolók.

A görög bajnokságban csak bronzérmes lett az Olympiakos, de a Konferencia-liga elhódításával az első kontinentális trófeát hódította el Görögországnak és 13 év után szerzett európai címet a top 4 ligán kívüli egyesületnek. A legemblematikusabb alakja a nemzetközi menetelésnek Ajub el-Kaabi lett, akinek pályafutásáról már többször megemlékeztünk oldalunkon is, Marokkó után most pedig a globális futballszurkolók is megismerték a nevét. Az Európa-ligában 5 gólt szerzett, a Konferencia-ligában pedig 11-et, közte a Fiorentina elleni finálét a 116. percben eldöntő találatot, így az európai kupasorozatok történetében a leggóldúsabb egyenes kieséses szakaszt produkálta. A bajnokikon is hálóba talált 18-szor, ami most a gólkirályi címhez ugyan nem volt elégséges, álomcsapatunk kispadján viszont mindenképp ott a helye.

Elnyerte viszont a gólkirályi címet a 23 éves togói Kevin Denkey a belga bajnokságban, mégpedig a negyedik helyével igen kellemes meglepetést okozó Cercle Brugge színeiben. A korábban a francia élvonalban is megforduló csatár Belgiumban egyre gólerősebb szezonokat produkált 2020-as érkezése óta, bár a gólpasszainak tavaly még igencsak dicséretes száma most visszaesett. Fejpárbajokban viszont igen erős volt és helyzetkihasználása is sokat fejlődött, alaposan felül sikerült már teljesíteni a várható gól mutatóját. Ha meg tudja őrizni erényeit, akkor szintet is léphet a következő szezonban - várhatóan egy új állomáshelyen, hiszen több topligás klub is érdeklődik iránta.

Balszélső

Tavaly vette át álomcsapatunk balszélső posztját Ademola Lookman, idén pedig csak ráerősített elsőségére. Az Európa-liga döntőjében lőtt mesterhármasa alapos hírverést keltett számára, hiszen nem csak a verhetetlennek hitt Leverkusent küldte padlóra, hanem 45 év után lett az első, aki triplázik egy európai kupasorozat fináléjában. A Serie A-ban is BL-indulást érő helyen végzett közben az Atalantával és az olasz kupában is a döntőig menetelt, bár ott végül alulmaradt a Juventusszal szemben. Lookman eddigi legtermékenyebb szezonjában 17 gólt szerzett 10 gólpassz mellett, de ő mutatta a csapatból a legtöbbet magát a progresszív passzok célpontjaként is. Közben a nigériai válogatottban is valóságos közönségkedvenc lett, hiszen az Afrika-kupán ő lett a nyerőember a Kamerun elleni nyolcaddöntőben és az Angola elleni negyeddöntőben is. A sérüléssel bajlódó Osimhen távollétében alighanem neki kell majd vinnie a prímet már a vb-selejtezőkön is.

A nigériai válogatott támadósorában persze Lookman segítségére lehet Victor Boniface is, aki szintén kivette a részét a Leverkusen történelmi szezonjából. Korábban 2 norvég bajnoki címet már nyert, belga bronzérmet is az USG-vel, most egy német bajnoki trófeával koronázta meg eddigi pályafutását alig 23 esztendősen. Az év elején ugyan ki kellett hagynia két hónapot egy sérülés miatt, de így is összeszorgoskodott 21 gólt a szezonban és 10 gólpasszt, a 90 percenkénti 1.28-as gól+assziszt mutatója pedig a harmadik legerősebb lett a topligákban, de a cselei hatékonysága is sokat fejlődött.

Ahogy oldalunkon beszámoltunk róla, idén négy kontinens BL-szerű sorozatában is volt marokkói győztes. A CONCACAF Bajnokok Kupáját némileg meglepetésre a Pachuca gárdája nyerte, a sorozatban a legtöbb gólpasszt pedig a 28 éves Uszama Idrisszi osztotta ki. A korábban Hollandiában is jól teljesítő, de egy gyengébb sevillai kaland után a tengerentúlra szerződő szélső a döntőben már a 6. asszisztját adta, de korábban egy gólt is szerzett. A mexikói bajnokság Clausurájában is ő lett a gólpasszkirály, hiszen a 19 forduló során 9 találatot készített elő, de 6 gólt is lőtt közben. Ez a rájátszásban nem volt elég a legjobb négy közé kerüléshez, álomcsapatunk kispadja azonban mindenképp kijár neki. Egyelőre a válogatott keretbe még nem került vissza, de talán egyszer az is összejön még neki.