A szezon afrikai álomcsapata 2024/25

2025. június 03. - Legris

Brutálisan erős gárda, alighanem 9 éves sorozatunk legerősebb alakulata jött össze a szezon legjobb afrikai légiósaiból, hiszen egy BL-győztes mellett a Premier League mindhárom dobogósa delegált tagot szubjektív válogatásunkba, de akad itt olasz, portugál és török bajnok, németországi BL-induló, sőt még Libertadores-kupa győztes is, de még a topligák két legjobb kapusa is szóba kerül, nem is beszélve néhány már most is megkerülhetetlen 20-21 éves tehetségről. Így aztán idei válogatásunk nagyon jól megmutatja azt is, mennyire nem elhanyagolható szerepet játszanak mára az afrikai labdarúgók a világ elitjében is.

Kapus

Tavalyi összeállításunkban még másodosztályú játékosként is a legjobb afrikai kapusnak választottuk az akkor Afrika-kupa győzelmet ünnepl[ elefántcsontparti válogatott portását, Yahia Fofanát, idén pedig már a francia élvonalban nyújtott teljesítménye miatt szolgált rá az elismerésünkre. Az újonc Angers ugyanis nagyban az ő közreműködése miatt harcolta ki a bennmaradást a Ligue 1-ben, hiszen a kapujára érkező 186 lövésből 135-öt hatástalanított (74%), azok veszélyessége (PSxG) alapján pedig 12.5 góltól mentette meg átlag feletti védéseivel a csapatát, ami a topligák második legjobb mutatója. Emellett 48 beadást is hatástalanított, ami a legmagasabb érték a Ligue 1-ben, és bár a passzolási képességeit a csapatának meglehetősen konzervatívan visszavont játéka miatt nem nagyon tesztelhettük, több PL-klub is élénken érdeklődik iránta.

A szenegáli válogatott kapusa, Edouard Mendy már második éve légióskodik Szaúd-Arábiában és bár csapatával, a dzseddai Al Ahlival most sem tudott felférni a liga dobogójára, közben beírta magát a történelemkönyvekbe. Némi meglepetésre ugyanis megnyerte csapatával az ázsiai Bajnokok Ligáját, így ő lett az első (Mahrezzel és Firminóval egyetemben), aki Európában és Ázsiában is elhódította a legrangosabb klubtrófeát.

Honfitársa, a topligák legjobb védési statisztikáját produkáló kapus, a szenegáli válogatotthoz nemrég csatlakozó Yehvann Diouf 14.6 góltól mentette meg a Reims gárdáját, ám a helyenként már oldalunkon is taglalt emberfeletti teljesítménye is csak arra volt elég, hogy osztályozós helyre kerüljön a csapata, ott viszont épp amikor a legfontosabb lett volna, nem tudott segíteni a halovány társain. Ezzel együtt nem biztos, hogy jövőre a másodosztályban fog szerepelni, nyáron körülötte is sok minden megváltozhat.

Jobbhátvéd

A BL-győzelemmel és a döntőben lőtt góllal feltette a koronát eddigi pályafutására Achraf Hakimi, akinek sokoldalúságát júl mutatja, hogy a sorozatban 4 gólja és 5 gólpassza mellett magasan a legtöbb labdabegyűjtést és a legtöbb progresszív labdafelhozatalt is bemutatta. Ez már jól mutatja, hogy az idén rendkívül domináns PSG-nek a szárnyvédő pozíciójában kevésbé a védekező, mint inkább a támadóerényeire volt szükség, és ebben is egészen új szintre lépett. A szezonban összesen 9 gól és 14 gólpassz fűződött a nevéhez, ennyit pedig sohasem ért még el korábban. Álomcsapatunkban egymás után ötödször is ő a legjobb jobbhátvéd és ami ennél is fontosabb, most már nagyon kijár neki az Év Afrikai Labdarúgója cím is.

Sokáig a BL-indulásért is versenyben volt a PL-ben nagy meglepetésre a Nottingham Forest és a kezdőjében a jobbhátvéd posztján javarészt Ola Aina, végül azonban a Konferencia-ligában való indulást sikerült kiharcolniuk. A 28 éves nigériai válogatott összesen 3 bajnokit hagyott ki egy vádlisérülés miatt, miközben az övé volt a legtöbb pontos beadás a csapatban, a második legtöbb megelőzés és a második legtöbb labdafelhozatal is, így kulcsszerepet játszott abban, hogy a klubja 30 év után visszatér a nemzetközi porondra.

Egészen elképesztő a marokkói válogatott felhozatala jobbhátvédekből, hiszen Hakimi mellett a most épp EL-döntős Mazraoui (MU) vagy a topligák második legtöbb szerelését produkáló El Hilali (Espanyol) is ezen a poszton szerepel(ne) az Atlasz oroszlánjai között. Nem is beszélve a 23 éves Zakaria El Ouahdiról, aki idén a Genk csapatának alapembere lett és nem csak a legtöbbször állított meg az ellenfelek cseleit, hanem 3 gólt is szerzett. A zárófordulóban duplázott is, így nagyban hozzájárult a belga bajnokság bronzérmének elhódításához.

Középhátvéd

Két éve már Afrika legnagyobb tehetségei között emlegettük az elefántcsontparti Ousmane Diomandét, azóta pedig már a második bajnoki címet nyert a Sporting CP alapembereként, ráadásul ezúttal még a portugál kupát is begyűjtötték a társaival, bár a döntőt egy apróbb sérülés miatt ki kellett hagynia. Közben viszont nem csak a lisszaboniak között, de az egész ligában ő volt a legtöbbet játékban, a csapatában pedig övé volt a legtöbb megelőzés és felszabadítás, vagy akár a legtöbb megnyert fejpárbaj, mivel a légi párharcoknak igen magas arányából, 67%-ából jött ki győztesen. A Bajnokok Ligájában ugyan Ruben Amorim távoztával kicsit megrogytak és végül a playoffban elvéreztek, de így is lenyűgöző a még mindig csak 21 esztendős középhátvéd eredménysora. Már csak az a kérdés, ezen a nyáron is meg tudja-e tartani a csapata, hiszen a Premier League nagyágyúi legyeskednek körülötte.

Az elefántcsontparti ANK-győztes hátvéd, Wilfried Singo neve már 4 éve előkerült a legnagyobb tehetségeket lajstromozó sorozatunkban, akkor még a jobbhátvéd posztján és bár mostanság is előfordul a pálya jobb szélén, javarészt azért már középhátvédként szerepelt a Monacóban. A hercegségbeliek a tavalyi ezüst- után ezúttal bronzérmet szereztek, így ismét kivívták a BL-szereplés lehetőségét, Singóé volt a csapatban a legtöbb megelőzés, pedig év elején egy combsérülés miatt elég sok időt kényszerült kihagyni. Ráadásként 3 gólt is szerzett a szezon során, így szépen alakul a karrierje, hiszen még csak 24 éves.

Csak két évvel idősebb nála a burkina hátvéd, Edmond Tapsoba, aki a tavalyi szezonjánál kicsit gyengébben teljesített, de így is ezüstérmes lett a Leverkusennel a Bundesligában. A németországi mezőnyben most is az élen volt a labdafelhozatalokban (6.) és a támadóharmadba passzolt labdákba is (8.), és a fejpárbajai is erősek továbbra is, de a szerelési hatékonysága idén egy kicsit visszaesett. Ezzel együtt is nagyon nagy szerep hárulhat rá a jövőben a gyógyszergyáriaknál, ha Tah távozása után is az immár Xabi Alonso nélkül újjáalakuló csapatban marad a nyáron.

Középhátvéd

A dél-amerikai BL, a Libertadores-kupa első afrikai labdarúgó lett idén Bartolomeu Jácinto Quissanga, azaz Bastos, az angolai válogatott immár 34 esztendős csapatkapitánya. Az ő nevét már a 2015/16-os szezonban is emlegettük a legjobb afrikai hátvédek között, amikor még a Rosztov játékosaként szerzett Oroszországban ezüstérmet, majd megjárta a Lazio gárdáját és aztán egy szaúdi kitérőt követően került a brazil Botafogo gárdájához, ahol rögtön alapember lett. A kőkemény védőmunkája mellett a második legtöbb progresszív passz is az övé volt és 3 gólt is szerzett a riói csapatban, mely 29 éve után nyert újra országos bajnokságot és története során először Libertadores--kupát. A decemberi finálét viszont Bastosnak térdproblémái miatt ki kellett hagynia és amikor márciusban egy barátságos meccsre visszatért a csapatba, azonnal kiújult a sérülése. Az előző naptári évben nyújtott teljesítménye alapján azonban egyszer mindenképpen ott a helye az afrikai légiósok álomcsapatában.

Az AS Romában a csapattal együtt igazából csak Claudio Ranieri érkezése után táltosodott meg az elefántcsontparti Evan N'Dicka, bár a BL-indulást jelentő negyedik helyet végül már nem sikerült megcsípniüka fővárosiaknak. Hogy a 25 éves hátvéd milyen fontos láncszem volt a csapatban, azt jól mutatja, hogy minden egyes bajnoki mérkőzést végigjátszott az első perctől az utolsóig, de az EL-ben is csak egyetlen meccset hagyott ki belázasodása miatt. Övé volt a csapat legtöbb felszabadítása, leblokkolt lövése, labdabegyűjtése és megnyert fejpárbaja is, így a mi álomcsapatunk képzeletbeli kispadján is ott a helye egymás után második évben is.

Teljesen új arc viszont a listánkon a szintén 25 éves nigériai védő, Igoh Ogbu, aki Norvégián keresztül került Prágába két és fél éve, hogy ott gyorsan alapemberré váljon a Slavia Praha gárdájában. Tavaly egy cseh kupagyőzelem, idén pedig egy nagyon magabiztosan elhódított bajnoki cím lett az eredménye Európa pillanatnyilag 9. legerősebb ligájában. A nigériai hátvéd játékát hátráltatták ugyan sérülések, de 25-ször ott volt a csapatban és övé volt a csapatában a legtöbb meccsenkénti felszabadítás, miközben nem csak a Slaviában, de a bajnokság teljes mezőnyében is ő produkálta a legtöbb megelőző labdaszerzést.

Balhátvéd

Mi tagadás, a balhátvéd poszton nem hemzsegnek az elismert afrikai légiósok, bár új tehetségek akadnak bőven, akik hamarosan változtathatnak ezen (El-Hadji Diouf, Ait-Nouri, Hadjam, El-Karouani). Így egyelőre Rami Bensebaini kerül már harmadszor álomcsapatunkba ezen a poszton. Először még Rennes-játékosként emeltük ki 2018-ban, majd 2023-ban a Mönchengladbachnál futott jó szezonja végén, most pedig már a Dortmund játékosaként. A sárga-feketékkel a BL-negyeddöntőjéig jutott és egy igen rapszodikus szezon végén Niko Kova kispadra érkeztével kiharcolták a Bundesligában a jövő évi BL-indulást is. Közben az algériai válogatott balhátvéd szerezte a legtöbb labdát a csapatban szereléssel és megelőzéssel egyaránt, de az akciókhoz csatlakozva is szerzett 3 gólt és 7 gólpasszt is kiosztott, ezzel a 10 gól-közreműködéssel pedig 30 esztendősen beállította karrierrekordját.

A kisebbik Kongó, vagyis a Kongói Köztársaság válogatottjának balhátvédje Bradley Mazikou egy bolgár kupagyőzelemmel a háta mögött igazolt két éve a genfi Servette-be, ahol tavaly svájci kupát nyert, idén pedig BL-selejtezőt érő ezüstérmet a bajnokságban, amihez 4 gólpasszal is hozzájárult. Egy sérülését és két sárga lapos eltitását leszámítva minden meccsen kezdő volt és jövőre egy egészen mélyről épülő pályaftuás beteőzéseként 29 évesen akár a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhat.

A BL-ben is megfordult régebben még az Olympiakos ifjoncaként a nagyobbik Kongó, vagyis a Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottjának balhátvédje, a már 31 esztendős Arthur Masuaku, de az idei szezonja nagyon nehezen indult a Besiktassal. A bajnokságban is budkácsoltak az Európa-ligában pedig csalódást keltő teljesítmény végén nem jutottak tovább az alapszakaszból. Ole Gunnar Solksjaer érkezése a kispadra azonban új lendületet adott a gárdának, így végül feljöttek a negyedik helyre, Masuaku pedig a szezon során 1 gólja mellett 10 gólpasszt is kiosztott, amennyit korábban még soha.

Középpályás

A már 31 esztendős ghánai Thomas Partey is szerepelt már egyszer álomcsapatunkban, még 2018-ban az Atlético játékosaként, most viszont egy nagyon nehéz időszak után lett újra alapember az Arsenalban. Olyannyira, hogy az ezüstérmet szerző Arteta-gárdában a legtöbb megelőzést és a legtöbb szerelést is ő mutatta be, mégpedig nem csak a védekező vagy középső harmadban, hanem a magas letámadás kulcsfigurájaként még az ellenfelek kapuja előtt is. Közben a labdás fázisokban is rengeteget volt játékban, csak Salibának volt nála több sikeres passza, de még 4 fontos bajnoki gólt is lőtt, amennyit utoljára 10 évvel ezelőtt. A BL-ben pont a PSG elleni hazai meccset kellett kihagynia, mely aztán az ágyúsok veszte lett, de a mi válogatásunknak mindenképpen a kezdőjében van idén a helye.

A szenegáli középpályás, Pape Gueye pályafutása is igen rapszodikussá vált az utóbbi években, de ebben a szezonban jól sült el a Villarrealba szerződése. A labdaszerzésekben és a mezőnymunkában is a BL-szereplést kiharcoló csapat legjobbjai között volt, különösen pedig a labdabiztossága fejlődött, ezzel együtt pedig a cselezései mennyisége és hatékonysága. A zárófordulóban pályafutása első dupláját is meglőtte a Sevilla ellen 26 évesen, így 4 találata révén ő is karrierje legeredményesebb szezonját tudhatja maga mögött és bizakodva várhatja a Bajnokok Ligájába való visszatérést is.

Ötödik szezonját töltötte Nizzában idén a 25 éves algériai válogatott Hicham Boudaoui, és idén igazi vezéregyéniséggé nőtte ki magát a hatalmas mezőnymunkájával. A Franck Haise által átvett csapat a negyedik helyen végzett a Ligue 1-ben, ezzel kivívta a BL-seljetezőkben való részvétel jogát, a gárdában pedig Bouadoui hajtotta végre a legtöbb progresszív passzt, ő hozta fel a legtöbször a labdát a támadóharmadba, de övé volt a legtöbb labdaszerzés is. A hírek szerint könnyen lehet, hogy nyáron magasabban jegyzett klubba kerül.

Középpályás

Sorozatunknak már állandó visszatérője a 29 éves kameruni válogatott André-Frank Zambo Anguissa, akit ezúttal harmadszor a kezdőcsapatunkba is beállítunk. A Napolival másodszor hódította el a scudettót, és az Antoni Conte-féle csapatban is kulcsszerepet kapott. Akárcsak az elmúlt két évben, ezúttal is övé lett a csapatban a legtöbb megelőző szerelés, de idén a fizikumát is sokkal többet kamatoztatta a középpályán megvívott fejpárbajokban, mint korábban. A kapu elé is többször ért fel, mint eddigi pályafutása során bármikor és eredményességben is ez volt a legjobb szezonja, hiszen 6 gólt és 4 gólpasszt jegyzett a bajnokságban, így nem maradhatott ki ezúttal sem az összeállításunkból.

Januári összeállításunkban még Afrika legnagyobb tehetségei között említettük Lamine Camara nevét, de most a szezon álomcsapatának kispadján is helyet szorítunk neki. A Metznél töltött szezon után idén a Monacóban is fontos játékos lett és mind a bronzéremhez, mind a BL-továbbjutáshoz nagyban hozzájárult. A legtöbb passzt ő juttatta a támadóharmadba, de a második legtöbb kulcspasszt is ő osztotta ki és a második legtöbb szerelést is ő mutatta be a csapatban. Gólokból is jutott neki 2, gólpasszból pedig 7 is, így alig 21 esztendős létére már itt is meg kell említenünk a nevét.

Pont egyidős vele honfitársa, Habib Diarra, aki a Ligue 1 talán legnagyobb meglepetését okozó Strasbourg csikócsapatában a csapatkapitányi karszalagot is viselte. A sokáig a BL-indulásért is versenyben lévő gárda végül a 7. hellyel a KL-indulást vívta ki, a középpályán fazonszabász szenegáli ifjonc pedig nagy mezőnymunkája mellett 5 gólt is szerzett és 4 gólpasszt is kiosztott. Szezon közben mutatkozott be a szenegáli válogatottban is, ahol Teranga oroszlánjainak utolsó két ANK-selejtezőjén csak ő talált a hálóba összesen 3-szor, ezzel biztosítva be a győzelmeket és számos tehetős klub érdeklődését.

Középpályás

A kontinensen is a legszegényebbek közé tartozó Közép-Afrikai Köztársaság labdarúgásának alighanem valaha volt legnagyobb alakja Geoffrey Kondogbia, aki a Monacóval és az Atlético Madriddal is megjárta a BL-negyeddöntőt és spanyol bajnoki címet is szerzett. Két éve viszont már a Marseille játékosa, ahol a tavalyi viharvert szezon után idén már csak egy vádlisérülés hátráltatta, így alapember lett a csapatban, gyakran nem is a középpályán, hanem kényszerűségből a három tagú védelem tagjaként bevetve. A De Zerbi-féle mélyről építkezésben fontos szerepet kapott a labdabiztossága, de a második legtöbb szerelés is az övé volt a z ezüstérmet és BL-indulást kivívó gárdában. Közben a válogatottal is olyan közel kerültek az ANK-kvalifikációhoz, mint korábban soha, és ha végül kicsit le is maradtak a történelmi sikerről, az ország futballjának históriáskönyvébe arany betűkkel iródik be Kondogbia neve.

Már külön posztban is megemlékeztünk róla, hogy a 90 év után újra belga bajnoki címet szerző Union Saint-Gilloise gárdájában milyen fontos szerepet töltött be az alig 20 esztendős kongói válogatott középpályás, Noah Sadiki, akit szintén kiemeltünk már januári tehetségmustránk során is. Az USG mezőnyjátékosai közül neki jutott a legtöbb játékperc a szezonban és ő alakította ki passzaival a legtöbb helyzetet is a csapatban, ő tört be a legtöbbször a támadóharmadba, ahol viszont a szerelésekből is ő mutatott be a legtöbbet. Így aztán ha egyelőre csak a kispadra is, de mindenképpen meg kell említenünk álomcsapatunk kapcsán is.

Hollandiában egészen drámai hajrában, az Ajax hatalmas előnyét az utolsó előtti fordulóra ledolgozva lett bajnok a PSV Eindhoven és a csapatban Ismael Saibari. A 24 éves marokkói válogatott középpályás több meccset játszott a csapatban, mint korábban bármikor és legeredményesebb szezonjaként 11 góllal valamint 11 gólpasszal járult hozzá a bajnoki címhez, így a legtöbb gólközreműködése jött neki össze a PSV-ben. Közben a védekezésből is kivette a részét a csapatban a 4. legtöbb meccsenkénti labdaszerzéssel és a BL-ben is szerzett 3 fontos gólt, közte a Liverpool legyőzése és később a Juventus kiejtése során is, így idei összeállításunkból Saibari sem maradhat ki.

Jobbszélső

Sorozatunk már a kezdetektől, tehát 9 éve elmaradhatatlan szereplője Mohamed Salah, akinek a felemelkedéséről már külön posztban is értekeztünk, most pedig két szezon után az álomcsapatunk kezdőjébe is visszatér összesen immár 4. alkalommal. A Liverpool bajnoki címéhez 29 góllal járult hozzá, így már negyedszer lett a Premier League gólkirálya beállítva Thierry Henry rekordját. Ami viszont egyedülállóvá teszi Salah idei szezonját, az a 18 gólpassza, hiszen ezzel nem csak pályafutása legtermékenyebb szezonját produkálta, hanem 47 gólközreműködésével a PL-rekordot is beállította utolérve a 90-es évek közepén brillírozó Andy Cole-t és Alan Shearert, ahogy arra szintén kitértünk már külön posztban. A szerződéshosszabbítása után viszont visszafogottabb lett a formája, a végső győztes PSG ellen tizenegyespárbajban kiestek a BL-ből is és végül arról is lecsúszott Mbappé mögött, hogy az első afrikai légiós legyen, aki elnyeri az Európai Aranycipőt, de 33. születésnapjához közeledve így is renkdívüli szezont zárhatott.

A Brentford csapata is igen figyelemreméltó szezont tudhat maga mögött és különösen két afrikai támadója nagyon eredményes volt gyakran az egymással való összjátékuk révén. A kongói Yoane Wissa is pályafutása legeredményesebb szezonját futotta 28 évesen, hiszen 19 gólt szerzett 4 gólpassz mellett, de még inkább kiemelni való Bryan Mbeumo teljesítménye. A 25 éves kameruni válogatott 20-szor talált a hálóba és 7 gólpasszt is adott, de a kulcspasszok tekintetében is az 5. helyen végzett a Premier League-ben, a pontos beadások rangsorán pedig egyenesen a leghatékonyabb volt Angliában.

A baszk Athletic Club a 4. helyen végzett a spanyol bajnokságban és kivívta a BL-szereplés jogát, a 30 éves ghánai válogatott Inaki Williams pedig a legtöbb időt töltötte a pályán a bilbaóiak közül. A válogatottal ellentétben a klubjában sokkal inkább a jobb szélen szokott szerepet kapni (a bal oldalon pedig az öccse, Nico), így a góltermése visszafogottabb, idén 6 találatig és 8 gólpasszig jutott, de a támadások során őt célozta a legtöbb progresszív átadás és magasan ő juttatta a legtöbb veszélyes labdát a tizenhatoson belülre is, így álomcsapatunk kispadján ott van a helye.

Csatár

A nápolyi bajnoki cím és az igencsak méltatlan kiebrudalás után Törökországot is meghódította Victor Osimhen, hiszen a Galatasaray színeiben bajnokságot és kupát is nyert, miközben a gólkirályi címet is begyűjtötte a Süper Ligben. A 26 éves nigériai center a bajnokságban 26-szor talált a hálóba és 5 gólpasszt is kiosztott, de a török kupában is lőtt 5 gólt, közte a döntőben is egy duplát a Trabzonspor ellen és ezt még az Európa-ligában is megfejelte 6 találattal, bár a nyolcaddöntőbe már nem sikerült bejutniuk. Így összesen 37 góllal és 8 gólpasszal zárta az évet, ami termékeny pályafutása legeredményesebbjét jelenti. A válogatottal ugyanakkor a további góljai ellenére megint botlottak egyet Zimbabwe ellen hazai pályán és nagyon messzire kerültek a vb-kvalifikációtól, így nagy bravúr kellene ahhoz, hogy visszahozzák a sírból a helyzetet és bemutatkozhasson végre egy világbajnokságon is.

A Bundesliga-gólkirályi címéről megint csak egy Bayern-csatár, ezúttal Kane miatt maradt le a guinai válogatott legnagyobb sztárja, a 29 éves Serhou Guirassy, de 21 gólja és 4 gólpassza így is megsüvegelendő teljesítmény a hányattatottt szezon végére a 4. helyet és a jövő évi BL-indulást kiharcoló Dortmundban. A csapatban a legtöbb fejpárbajt ő nyerte meg, de az egész ligában is a harmadik helyen zárt a légi párarcokban. A Bajnokok Ligájában pedig 13 góljával a sorozat legjobb góllövője lett (Raphinhával holtversenyben), így nagyban hozzájárult, hogy a negyeddöntőig jussanak a sárga-feketékkel.

Az algériai válogatott Amine Gouiri már-már a letűnt egykori tehetségek táborába került, az őszi félszezon a Rennes csapatával együtt igen nyögvenyelősre sikerült neki is, mígnem januárban 19 millió euróért le nem igazolta a Marseille. Új állomáshelyén az első két meccsen 3 gólpasszal kezdett, majd beindította a gólgyártást is és végül az őszi 3-mal szemben a tavaszi félszezonban 10 találatig jutott. A csapatban ő alakította ki kulcspasszaival a legtöbb meccsenkénti helyzetet a társai számára és a pontrúgásai is rendkívül veszélyesek voltak ezena téren, így most először az év álomcsapatának a kispadjára leültetnénk mi is.

Balszélső

Szezon közben váltott egyesületet Omar Marmoush is, bár neki a tavasza volt eredményesebb még az Eintracht Frankfurt színeiben, hiszen 15 gólig és 9 gólpasszig jutott egy félszezon alatt. Januárban aztán a Manchester City 75 millió eurót tett le érte az asztalra, amivel minden idők harmadik legdrágább afrikai labdarúgója lett, de ahogy akkori posztunkban kitértünk rá, a később esedékes bónuszokkal akár az első helyre is ugorhat. Végül a Premier League-ben is letette azért a névjegyét a Newcastle-nek rúgott mesterhármasával és a dobogó kiharcolásában is kulcsfontosságú volt a Bournemouth-nak rúgott bombagólja. 26 évesen eddigi karrierje legeredményesebb szezonjátt összesen 28 találattal és 17 gólpasszal zárta, így kihagyhatatlanná vált a szezon legjobb afrikai légiósait számba vevő összeállításunkból.

Tavalyi álomcsapatunk balszélsője, Ademola Lookman így ezúttal a cserék közé szorult, bár valójában neki sem volt rossz szezonja az Atalantában. A bronzérem megszerzéséhez 15 bajnoki góllal járult hozzá, amennyit korábban még soha nem lőtt a 27 éves nigériai támadó, de közben 5 gólpasszt is jegyzett a Serie A-ban. A BL-szereplés lett csak kicsit keserédes, hiszen a Club Brugge elleni kiesés során elég méltatlanul beleszállt egy kihagyott büntető miatt a begámóiak kispadjáról épp most búcsúzó Gasperini, pedig a Bajnokok Ligájában is meglőtte első 5 gólját 2 gólpassz mellett.

Adódott konfliktus a 25 éves algériai válogatott Mohamed Amoura szezonja során is, de ő egy játékostársával rúgta össze a port egy edzésen, amiben szerepet játszhatott, hogy végül csak a 11. helyen zárt a Wolfsburg. Pedig a csapat korábbi észak-afrikai támadójához, a már emlegetett Marmoush-hoz hasonlóan Amoura is igen eredményes volt, házi gólkirályként 10 gól és 9 gólpassz került be a statisztikái közé, aminél Belgiumban ugyan lőtt már többet az USG-ben, de a Bunsesliga nyilvánvalóan komolyabb kihívást jelent. A csapatban övé volt a legtöbb sikeres csel és a legtöbb betörés is a tizenhatoson belülre, de még a védekezésből is kivette a részét a negyedik legtöbb labdabegyűjtéssel, így ezen a nyáron is több kérő jelentkezhet érte.