(A cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

A Büntető tehetségmustra sorozatának korábbi darabjaihoz, a svájci, a portugál és a holland liga többé vagy kevésbé már ismert fiataljait bemutató cikkekhez hasonlóan most is az U21-es játékosokra koncentrálunk (egész pontosan a február 1-ig a 22. életévüket be nem töltő játékosokra), ezúttal viszont nem egyetlen ligát veszünk figyelembe mintának, hanem a javarészt már Európa különböző klubjainál szárnyait bontogató afrikai tehetségekből állítunk össze egy csapatra valót.

2021-ben itt rögtön felvetődhet a kérdés, hogy egyáltalán mely labdarúgókat tekinthetjük afrikainak, hiszen mai világunkban az egyetlen nemzeti identitás koncepciója már igencsak idejétmúltnak tűnik (ha volt egyáltalán valaha is létjogosultsága), még ha a futball válogatottak kiválasztása esetén viszonylag kötött módon továbbra is használatban van. Pedig a mobilitás fejlődésével teljesen természetessé vált, hogy egy-egy labdarúgó többfajta kulturális háttérrel rendelkezik, és ezen gyökerek egymástól el nem választható módon épülnek a személyiségükbe, a nemzeti csapat kiválasztásánál azonban egyetlen országnál kell elköteleződniük az érintetteknek.

Az afrikai felmenőkkel rendelkező focisták is sokszor a születési helytől teljesen függetlenül választják ma is a nagyobb karriert jelentő európai válogatottat, vagy amikor arra már nem látnak esélyt, akár egy afrikai nemzeti csapatot egyáltalán el nem ítélhető, mondhatni professzionális módon. Erre a jelenségre egyébként az afrikai közönségnek is csak kisebb része tekint árulásként (az angol válogatottban szereplő Dele Allit például kifütyülték a nigériai szurkolók a két csapat 2018-as barátságos meccsén), miközben a kontinens sajtójának nagy része inkább szeretettel követi ezen játékosok pályafutását is, mint ahogy például mi is Tim Howard vagy Ethan Horvath szereplését amerikai válogatottként, illetve korábban mondjuk Hunyadi Emese ausztriai sikereit.

Ugyanakkor természetszerűleg egyre több bevándorló gyermeke számára még összetettebb ez a kérdés. Leroy Sané édesapja például még szenegáli válogatottként légióskodott Németországban fia születésekor, akiből így lehetett német válogatott és Eb-elődöntős. De Afrika egyetlen aranylabdásának, George Weah-nak a fia is a család New York-i lakhelye miatt válhatott amerikai válogatottá, a legsikeresebb csádi futballista, Japhet N’Doram fia a francia felé hajlik, de például az ifjú kapus, Alban Lafont is annak ellenére, hogy édesanyja képviselőnő Burkina Fasóban és maga is Ouagadougouban született. Pogbáéknál ketté vált a család, Florentin guineai, Paul francia válogatott, mint ahogy Kevin-Prince Boatengnek sem sok esélye lett volna követni Jérome-ot a német válogatottba, így megfordult a ghánaiban. Ha pedig már Ghána, a legendás Abedi Ayew Pelé fiai, hiába születtek már Franciaországban, egy pillanatig sem volt kétséges, melyik nemzeti csapatban szerepelnek, de Aubameyang is inkább gaboni válogatott édesapja gyökereit választotta szülőhazája helyett.

Az alábbiakban tehát mi is inkább azokra a játékosokra szorítkozunk, akik elköteleződtek vagy legalábbis elköteleződni látszanak valamelyik afrikai válogatott mellett (így például a „stuttgarti” Wamangituka egyelőre kimarad) és el is kezdték már bontogatni a szárnyaikat az európai porondon.

Ez persze még távolról sem jelenti azt, hogy fel is érnek a csúcsra ezek a játékosok, hiszen pályafutásuk rengeteg buktatót rejt még, mely eltüntetheti őket akár a középszerűségben is, a potenciált azonban mi érezzük bennük akár egy nagy kitörésre is szerencsés játékospiaci mozgások segítségével.

Kapus: Maduka Okoye

A sztereotípiák alapján sokszor kényes kérdés az afrikai válogatottaknál a kapusok helyzete, az utóbbi időben azonban a kontinens egyre több hálóőre bizonyított európai futballpályákon is. A nigériaiak az Enyeama leköszönésével kialakuló űrt még nem igazán tudták eddig betölteni, most azonban a németországi születésű Okoye személyében új tehetségre találtak.

A Leverkusen utánpótlásában töltött évek után a Fortuna Düsseldorf második csapatában szerezte első felnőtt tapasztalatait a német negyedosztályban, majd a válogatottbeli bemutatkozása indította be karrierjét. Nyáron ugyanis a Sparta Rotterdamhoz szerződött, ahol Coremans eltiltása után át is vette a helyét az élvonal középmezőnyéhez tartozó gárdában, és egészen parádés módon 10 meccséből 4-et kapott gól nélkül hozott le, de a PSV ellen is csak egyszer kapitulált, miközben a meccs legjobbjaként egy büntetőt is hárított. Az Eredivisiében eddig 37 kapujára tartó lövésből 25-öt hatástalanított, ami annak fényében értékes teljesítmény, hogy ezek közül 28 a tizenhatoson belülről érkezett.

197 cm-es magasságával a magas labdákkal szemben is relative magabiztosak a kimozdulásai, így fiatal kora ellenére már a válogatottban is átvette az első számú hálóőr szerepét Gernot Rohrnál az őszi Afrika-kupa selejtezőkön.

Csere: Képzeletbeli tehetség-csapatunk cseresorába Okoye honiftársát, Matthew Yakubut neveznénk, aki 21 esztendősen a szlovák élvonalbeli SKF Sered hálóját őrzi és a szezonban már 6 clean sheetet szedett össze 16 bajnokiján. Mellette pedig mindenképpen említésre méltó a svájci születésű Timothy Fayulu is, aki szerepelt már a Kongói Demokratikus Köztrásaság válogatottjának keretében, jelenleg pedig éppen átveszi az első számú hálóőr szerepét a Sionban, és a bennmaradásért küzdő gárdában 31 kapujára tartó lövésből 26-ot hárított.

Jobbhátvéd: Wilfried Singo

Nem sok pozitívumot lehet idén elmondani a Serie A-ban többre hivatott Torino gárdájáról, de az elefántcsontparti jobb oldali szárnyvédő felbukkanása mindenképpen ide kívánkozik.

Szülővárosában Odiennében annak az US Denguélének volt a neveltje, ahonnan a háromszoros svájci, kétszeres orosz gólkirály Seydou Doumbia karrierje is beindult. Singo viszont a 2018-as U20-as Afrika-kupa selejtezőkön keltette fel a játékosmegfigyelők érdeklődését, ahol gólt is szerzett, így szerződtette végül a Torino. A primavera gárdával az országos elődöntőig jutott, így egy 2019-es El-selejtezőn bemutatkozhatott az első csapatban is, mégpedig Debrecenben.

Az igazi áttörést azonban ez a szezon hozta meg számára, hiszen a pocsék rajt után háromvédőssé alakított felállás jobb szélére tökéletesen illett a kemény és lendületes játéka.

A kilencven percre eső 3.7 labdaszerzése egészen pazar statisztika, melyek közül leginkább játékolvasási képességeit dicséri a 2.1 megelőzés.

190 cm-es magasságát és elképesztő fizikai adottságait a fejpárbajoknál is jól kamatoztatja, hiszen 32 légi párharcából 22-t megnyert (69%). Ereje azonban nem megy gyorsasága kárára, hiszen támadásbeli lendületességét jól illusztrálja a 3.3 sikeres csel, melyeknek 62%-os hatékonysága ugyan nem kiemelkedő, de a labdát elvenni 712 perc alatt alig 4 alkalommal tudták az ellenfelek tőle. Például legutóbb a Parma ellen sem sikerült, amikor saját labdakihozatala után Singo meg sem állt az ellenfél tizenhatosáig és Belotti visszatett labdáját két védőt maga mögött hagyva helyezte a hálóba első Serie A-s találatát.

Csere: Így nálunk egy orrhossznyival leelőzte Singo a Manchester City által 4.5 millió euróért szerződtetett, majd korábbi egyesületének, a Mechelennek még kölcsönadott jobbhátvédjét, a burkinai Issa Kaborét, aki alig 19 évesen már alapember a belga élvonalban és védőmunkája mellett 3 gólpassz is dicséri már idei teljesítményét.

Középhátvéd: Edmond Tapsoba

Már két éve annak, hogy berobbant a Vitoria Guimaraes csapatába a burkinai középhátvéd, akit aztán Deco ügynöksége juttatott a Leverkusenhez 18 millió ellenében. A Bundesligában is gyorsan stabilizálta a helyét a kezdőcsapatban és bár ebben a szezonban már nem kirobbanthatatlan a védőhármas bal oldaláról, teljesítménye annak fényében különösen figyelemreméltó, hogy még mindig nem töltötte be 22. életévét.

Védőjátéka természetesen nem hibátlan, de ifjú korát meghazudtoló határozottságát jól mutatják 90 percenkénti szerelési statisztikái, melyek a Leverkusen egyre dominánsabb taktikájának eredményeként idén ugyan kissé visszaszorultak (2.54-ról 2.00-ra), ugyanakkor Tapsoba középső és támadóharmadbeli letámadásainak intenzitása is egyértelműen növekedett (4.41-ről 6.19-re), a játék olvasását jelző megelőzései pedig egyenesen meghétszereződtek (0.25-ről 1.71-re), miközben fejpárbajait is nagyobb arányban nyeri meg, mint tavaly (62% az 50 helyett).

A modernkori védő kritériumainak megfelelően azonban a burkinai tehetség legnagyobb erőssége a passzjátéka és ezen a területen idén is továbbfejlődött. Meccsenként már 4 progresszív passzal 552.3 métert juttatja előrébb a labdát, 

ami pedig a legfigyelemreméltóbb, hogy közben megindulásai már 3626 méternyit járultak hozzá a labdafelhozatalokhoz, ez pedig a legjobb ilyen mutató a teljes Bundesligában.

Így természetesen már a burkinai válogatottban is alapembernek számít, a csődörök pedig egy rendkívül tehetséges generáció összeállásával joggal reménykedhetnek nem is olyan régi afrikai sikereik felelevenítésében.

Csere: Tavaly még egyértelműen a legnagyobb dobások közé tartozott a Valladolidban remekül takarító ghánai Mohammed Salisu, és nagyon jó húzásnak is tűnt a tehetséggondozásban élen járó Southamptonba való igazolása. Több sérülés is hátráltatta azonban új állomáshelyén, így jelenleg egyetlen percet sem játszott még Angliában, a tőle korábban látottak alapján azonban még reménykedhetünk benne, hogy a jövőben még beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Középhátvéd: Odilon Kossounou

Salisu kiesésével így most egyértelműen Odilon Kossounout állítanánk U21-es tehetségmustránk védelmének tengelyébe, aki idén már másodszor mutatta meg magát a BL-ben is, még ha a bruges-iek jelentősen erősebb ellenfeleivel szemben gyakran ő is tehetetlennek bizonyult. Abidjanban ő is a korábban Gervinhót, Kolo és Yaya Tourét vagy Salomon Kalout is kinevelő ASEC Mimosas-nál kezdte pályafutását, majd egy svédországi utánpótlástornán figyelt fel rá a Hammarby. 18 évesen már a svéd élvonalban focizott, hogy aztán a belgák 4 millió eurót fizessenek érte.

Tavaly még csak fokozatosan jelölték egyre többet a csapatba, idén azonban már alapembernek számít a hátvédsorban honfitársa és mentora, Simon Deli mellett. A BL-ben is már 5 meccset végigjátszott a csoportkörben, melyeken 18 labdaszerzést produkált 19 felszabadítás mellett, miközben 11 lövést is leblokkolt. Fő erénye viszont az, hogy lelkes játéka és fiatal kora ellenére nem sok hibát követ el, például csak minden második meccsére jut egy-egy szabálytalansága, sárga lapot pedig csak a bajnokságban kapott mindössze 2-t a 14 találkozóján.

Nem túlzottan magas ezen a poszton, 188 cm (fejpárbajait azért mégis 60% körül nyeri), ez pedig talán az egyik oka, hogy a válogatottban érdekes módon egy sorral előrébb tolva vetette be kezdőként az új szövetségi kapitány, Patrice Beaumelle az első tétmeccsén novemberben, de hatosként sem lehetett rá különösebb panasz a Madagaszkár elleni Afrika-kupa selejtezőn.

Csere: Azon a meccsen a még Kossounou-nál is fiatalabb, alig 19 esztendős Sinaly Diomandé kezdett ugyanis az elefántok védelmében, így mi sem mehetünk el mellette legalább egy tartalék-státusz erejéig, hiszen idén már a Ligue 1-ben is nagyon ígéretes teljesítményt nyújtott 14 bajnokin. A listavezető Lyon színeiben viszont még csak ötször volt kezdő, így talán érdemes kivárni a lelkesedéssel, de karrierjének kezdete mindenképpen biztató.

Balhátvéd: Amadou Danté

Az U20-as Afrika-kupa győztes mali sasfiókák egyik kulcsjátékosa volt Amadou Danté két éve, így a Sturm Graz leszerződtette és egy rövid kölcsön után idén már a kezdőcsapatban is számol vele a stájerországi gárda, mely váratlanul jól tartja a lépést a Salzburggal is. Az más kérdés, hogy a hétszeres címvédő a hírek szerint a legfőbb átigazolási célpontok közé sorolta már a mali ifjoncot.

Az érdeklődés nem is meglepő, hiszen az erre a szezonra több helyen megváltozó graziak egyik legaktívabb játékosa Danté, aki meccsenként nem kevesebb, mint 75 labdaérintéssel bír, és balhátvéd létére minden második meccsén ki is oszt egy kulcspasszt felfutásai végén. A védőmunkájára sem lehet panasz, 3.5 labdaszerzést átlagol a találkozóin, de a kapu előtti takarításba is besegít 2.7 felszabadítással.

Az előző szezonban már az osztrák Bundesligában is lőtt gólt még a Hartberg színeiben, a felnőtt válogatottban azonban még nem szerepelt, ha így folytatja, akkor viszont aligha várat sokáig magára az első behívója.

Csere: Nem dúskál Afrika látványos tehetségekben ezen a poszton, de a francia másodosztályban a kameruni Darline Zidane Yongwa relatíve biztatóan bontogatja szárnyait a Niort gárdájában. 16-szor volt már a kezdőcsapat tagja és 3.5 labdaszerzés mellett 1.8 sikeres cselt is produkált a középmezőnyhöz tartozó alakulatban.

Védekező középpályás: Cheick Doucouré

Doucouré is Mali egy tehetséges utánpótlás-generációjában mutatta meg először magát, nevezetesen a 2017-es U17-es VB-n elődöntős csapatban, ahol viszont csak kiegészítő embernek számított. Így is kiszúrták azonban az akkor másodosztályú Lens éles szemű megfigyelői, szerződtetése után pedig nagyon gyorsan a kezdőben találta magát, sőt

18 évesen már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott és a két évvel ezelőtti Afrika-kupán is pályára lépett.

Erre a szezonra a francia élvonalba kerülve sem nagyon hagyják ki a vér és arany gárdából, nem is véletlenül. Testi adottságait kihasználva a pálya bármelyik pontján felbukkanhat ugyanis egy ütközésre, amit 90 percenkénti 4.8 labdaszerzése is jól jelez. Bár elsődleges feladata az ellenfelek támadásainak szűrése, de közben a labdával sem bánik rosszul. Sallangmentesen, de jó érzékkel tartja meg a labdát, visszafogott, 1.6 sikeres cselét ugyanis egészen kiváló, 88%-os hatékonysággal hajtja végre a visszavontabb pozíciójában (azért megjegyzendő: enyhébb presszinggel szemben).

A rá bízott szerepben az előre játéka egyelőre nem különösen veszélyes, de így is 5.4 passzt juttat a támadóharmadba, ami visszavont pozíciója ellenére is a második legtöbb a csapatban, és 21. születésnapja előtt két nappal még első élvonalbali találatát is megszerezte a listavezető Lyon ellen.

Csere: Az említett U17-es vb-elődöntős mali csapat kapitánya volt Mohamed Camara, aki nálunk most honfitársa mögött egy hajszállal a cserék közé szorult. Pályakezdése viszont neki is szintén nagyon ígéretes, hiszen a Salzburg tehetséggondozó rendszerén keresztül már az első csapatban is egyre több lehetőséget kap bajnokik mellett a BL-ben is, és igen jó teljesítményt nyújt egyelőre.

Középpályás: Hamed Junior Traoré

Az utóbbi időben öccse, Amad Diallo Traoré kapott nagyobb médiafigyelmet váratlan, 37 millió eurós Manchester United-transzfere miatt, a valamivel idősebb báty azonban már a Serie A-ban is megcsillogtatta tehetségét. A testvérpár öt éve, egyes vádak szerint egy hamis apa, valójában játékosügynök révén került Olaszországba, ahol Hamed Junior az Empoli utánpótlásában kötött ki. 17 évesen már be is mutatkozott a másodosztályt később megnyerő gárdában, egy évvel később pedig már alapembernek számított az élvonalban, ahol a kiesés ellenére a szezon egyik nagy felfedezettje lett.

A Sassuolo meg is tartotta a Serie A-ban, és tavaly 31 meccsen játszott már a bajnokságban a zöld-fekete mezben, de idén is egyre többször kerül a kezdőbe. Az emiliai egyesületnél némivel feljebb tolva alkalmazzák már, de mezőnymunkája továbbra is értékes maradt (2.76 labdaszerzés meccsenként). Ugyanakkor leginkább a bal oldali félterületből a harmadik legveszélyesebb helyzetet ő alakítja ki a csapatban (0.17 xA 90 percenként), mint ahogy az ellenfél tizenhatosán belülre is ő juttatja a harmadik legtöbb labdát (1.45) és ehhez az is jól jön, hogy elég jó hatékonysággal vág bele a cselekbe is (2.76 sikeres 72%-os hatékonysággal).

A felnőtt válogatottban egyelőre nem mutatkozott be, de a legutóbbi U23-as Afrika-kupán kulcsszerepet játszott az ezüstérem kivívásában és az olimpiai kvalifikáció elérésében. Az már más kérdés, hogy a tokiói játékok csúszása miatt egyáltalán nem biztos, hogy valaha is pályára lép az ötkarikás tornán.

Csere: Épp csak betöltötte 20. életévét, de a norvég Eliteserien után már a belga élvonalban is letette névjegyét a mali Ismaila Coulibaly, immár a Sheffield United kölcsönjátékosaként, hiszen az angolok szeptemberben 2 millió eurót fizettek a játékjogáért. Egyelőre azonban a belga újonc Beerschotban szerepel, ahol 4.3 labdaszerzés fűződik a nevéhez meccsenként, de közben már 5 gólt is szerzett, így ha nem is rögtön a Premier League-ben, de nagyon könnyen el tudjuk képzelni egy szinttel feljebb akár már idén is.

Középpályás: Mohammed Kudus

Már ezen az oldalon is olvashattunk a ghánai székhelyű Right to Dream akadémia és a dán élvonalbeli Nordsjaelland szoros kapcsolatáról, ennek a projektnek pedig talán a legígéretesebb gyümölcse Mohammed Kudus. Először ő is egy U17-es VB-n keltette fel a játékosmegfigyelők érdeklődését, három éve egy negyeddöntős ghánai meneteléshez egy góllal is hozzájárult (végül épp a már emlegetett Cheick Doucourét és Mohammed Camarát is bevető Mali ütötte ki őket).

A dán ligát szép lassan kinőtte, tavaly már meglehetősen támadó típusú középpályásként 11 gólt is szerzett, közben nem kevesebb, mint 4.6 meccsenkénti sikeres cselt bemutatva, de agilitását jól mutatja, hogy támadó erényei mellett 2.1 labdaszerzésének két harmadát az ellenfél térfelén hajtotta végre, és mindemellett még labdabiztossága is lenyűgözőnek bizonyult. A találkozóin átlagban megkísérelt 4.2 hosszú átadásának 80%-os precizitása rutinos rókáktól is megsüvegelendő teljesítmény lenne, ebben az életkorban pedig kifejezetten jó karmesteri képességekre utal.

Nem csoda, hogy az Ajax 9 milliót sem sajnált érte a nyáron és bár több még nagyobb európai élklub érdeklődött iránta, a fokozatos fejlődése érdekében remek választásnak is tűnt a tehetségneveléséről elhíresült amszterdami csapat új állomáshelyéül. A biztató kezdés (3 meccsen 1 gól és 3 gólpassz) után azonban sajnos porcsérülést szenvedett, melyből csak mostanában kezd felépülni, így még kérdéses, mennyire tud majd visszatérni korábbi fejlődési ívéhez, de hosszú ideje az igazán nagy nemzetközi sztárt nélkülöző hazájában valóságos megváltóként várják karrierje alakulását, hiszen a nemzeti csapatban is góllal debütált egy Dél-Afrika elleni ANK-selejtezőn csereként beállva.

Csere: Kudushoz hasonlóan a Right to Dream-Norsjaelland utat járta be az elefántcsontparti Mohammed Diomandé is, aki még csak a 19. életévét töltötte be, de a dán élvonalban már csak ritkán hagy ki mérkőzést. Igaz, az esetek többségében a szélre kitolva kap szerepet, de onnan már 3 gól és 2 assziszt dicséri teljesítményét, így valószínűleg ő sem marad már évekig jelenlegi egyesületénél.

Jobbszélső: Krépin Diatta

Még mindig nem töltötte be 22. életévét Krépin Diatta, pedig már alapembernek számít az Afrika legerősebb keretével rendelkező szenegáli válogatottban is. Ő is annak a Dakarban székelő norvég akadémiának a neveltje, melynek a korábban emlegetett Ismaila Coulibaly, így európai karrierjét is hasonlóan a Sarpsborgnál kezdte meg 2017-ben. Első évében, alig 17 esztendősen rögtön a norvég bajnokság legjobb fiataljának választották (8 gól és 8 gólpassz), miután 2 millió euróért megvásárolta a belga élcsapat, a Club Brugge.

Itt fokozatosan építették be a csapatba egyre több játéklehetőséget adva neki a bajnokságban és a BL-ben egyaránt, a tavalyi bajnoki címben pedig már főszerepet vállalt a pálya teljes hosszában bejátszva a jobb oldalt. Idén aztán már nem a háromvédős rendszer szárnyvédőjeként, hanem a 4-3-3-as rendszer jobbszélsőjeként többet koncentrálhat a támadásokra, így már meg is döntötte minden korábbi gólrekordját, hiszen 17 bajnokiján 9 gól és 2 gólpassz a mérlege, de csapata legtöbb csele is az ő nevéhez fűződik. Ugyanakkor játéka távolról sem öncélú, a társaknak előkészített helyzetek mellett a korábban kiforrott alázatos mezőnymunkája is megmaradt, amit a támadóként kifejezetten soknak számító meccsenkénti 2.0 labdaszerzése is jól jelez.

Szenegálban a 2019-es Afrika-kupán lőtt bombagóljával lett közönségkedvenc, a később elveszített döntőt pedig még távolról sem az ő nyakába varrták, így népszerűsége azóta is töretlen.

Csere: Már most meseszerű a szintén szenegáli Abdallah Sima története, hiszen a hórihorgas támadó egy éve még a francia amatőr ligában focizott, idén viszont alig 19 évesen egy váratlan fordulattal már a Slavia Praha színeiben összesen 14 gólt szerzett, közülük 3-at az El-ben, mégpedig nem is akármilyeneket. Így talán nem is csodálkozhatunk, hogy máris több Premier Leauge-klubbal hozta hírbe a sajtó, és a FIFA is beválasztotta a legnagyobb ígéretek közé.

Csatár: Sekou Koita

Az utóbbi időben a Salzburg igen nagy számban készíti fel az afrikai tehetségeket a topligákra, egyik legújabb felfedezettjük pedig a mali Sekou Koita. Ő már az öt évvel ezelőtti U17-es világbajnokságon, alulkorosként tagja volt az ezüstérmes csapatnak (az azóta Salzburgon keresztül Lipcsébe kerülő Amadou Haidarával vagy a már a Metzben pallérozódó Mamadou Fofanával egyetemben), ahol fontos gólt lőtt Horvátország és Belgium ellen is.

Miután a Red Bull istálló megszerezte, előbb kölcsönadta fiókcsapatának, majd a Wolfsbergernek, ahol már két éve megkezdte a gólgyártást az osztrák Bundesligában. Leginkább az anyaegyesületébe visszakerülve mutat azonban elképesztő góltermékenységet, az elmúlt másfél év átlaga alapján ugyanis 67 percenként talál a hálóba a bajnokságban, de két gólpasszt már a BL-ben is kiosztott. Mindezt úgy, hogy sem nagy termet, sem különösebben nagy robbanékonyság nem jellemzi, a helyzetkihasználása sem tökéletes, cselezésekbe is meglehetősen ritkán bonyolódik, ugyanakkor a labda alig-alig pattan el a cipőjétől és remek taktikai érzékkel hozza meg általában a döntéseit mind labdával, mind a labda nélküli beindulásainál.

Haaland távozása után most még a zambiai Patson Daka előtte van a Salzburg támadósorának hierarchiájában, a legtöbb jelentős játékosmegfigyelő noteszében azonban már ott szerepel Koita neve is, a kifejezetten a fiatalokra építő mali válogatottban pedig máris alapembernek számít.

Csere: Csatárposzton olyannyira dúskál Afrika a potenciális tehetségekben, hogy nem is tudunk csak egyetlen jelöltet megnevezni képzeletbeli csapatunk kispadjára, hanem megjegyeznénk inkább a 19 éves létére már szintén mali válogatott El Bilal Touré (Reims, 17/2), a sérülés miatt kissé megtorpant, sáskamozgású szenegáli Ibrahima Niane (Metz 6/6) és a kameruni Ignatius Ganago (Lens, 16/5), a Hollandiában rekordokat döngető burkinai Lassina Traoré (Ajax, 11/7) vagy a 19-et is épp csak betöltő szenegáli izomkolosszus, Youssouph Badji (Brugge, 15/3) nevét, hiszen ha szépen folytatódik a fejlődésük, bármelyikükből lehet sztárjátékos is.

Balszélső: Samuel Chukwueze

A balszélsőnk kiválasztásánál kicsit csalunk, hiszen Chukwueze inkább a jobb oldalon szokott felbukkanni, a túloldal sem teljesen idegen azonban tőle, és mindenképpen szerettünk volna szót ejteni róla még akkor is, ha a korábban meredeken felívelő pályafutása idén inkább kicsit megtorpanni látszik. Unai Emery ugyanis sokkal kevesebb bizalmat szavaz neki, mint amit korábban kapott, de javarészt csereként beszállva is szerzett már idén egy gólt és kiosztott három gólpasszt.

Ebben a szezonban is az előkészítésekben jeleskedik tehát leginkább, a kilencven percre vetített xA-mutatója most is jónak mondható (0.13), hiszen 3.69 lövőhelyzetet azért kialakít egy meccsnyi játékidő alatt. A védjegyévé váló villámgyors cseleinek a hatékonysága azonban visszaesett 60-ról 51%-ra, amin mindenképpen javítania kellene, hogy a jövőben visszaverekedje valahogy magát a Villarreal kezdőjébe.

Nigériában azonban töretlen a bizalom Chukwueze iránt, a legutóbbi Afrika-kupán elért bronzérem óta minden meccsen a kezdőbe nevezte Gernot Rohr szövetségi kapitány és már három gólt szerzett a szuper sasok között is. Szurkolhatunk neki tehát, hogy több más afrikai játékoshoz hasonlóan ő is a nemzeti csapatban megkapott bizalom révén lábaljon ki a klubcsapatánál érzékelhető válságából.

Csere: Meglepően tehetséges generációt tud jelenleg felvonultatni Gambia, melynek egyik legígéretesebb tagja Ebrima Colley, akinek a neve akkor is ide kívánkozik, ha a jóval defenzívebb Hellas Veronában kevesebb lehetősége van a gólszerzésre, mint tavaly az Atalantában (5 gól).

Nem úgy egy újabb Nordsjaelland-ifjoncnak, a ghánai Kamal Deen Sulemánának, aki bizony még a 19. életévét sem érte meg, de 4 dán élvonalbeli gól már szerepel a neve mellett, ami pedig talán még fontosabb, közben 5.2 sikeres cselt produkált meccsenként, így a közeljövő egyik legfelkapott afrikai tehetsége lehet.