Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szezon álomcsapata mellett már hagyományos sorozatunknak számít a legnagyobb afrikai tehetségek számba vétele is kétévente, hiszen a 2021-es és 2023-as szemezgetésünk után immár harmadszor jelentkezünk ilyen összeállítással. Most ráadásul minden korábbinál ígéretesebbnek tűnő generáció bontakozik ki már ebben a korban is, pedig csak olyan játékosokat veszünk számításba, akik november közepéig még nem töltötték be a 22. életévüket.

Előljáróban azt most is hangsúlyoznunk kell, hogy az itt említett tehetségekre még rengeteg kihívás vár és egyáltalán nem biztos, hogy nagy ívű karrier áll előttük, ugyanakkor a későbbiekben többen kiemelkedhetnek azok közül a játékosok közül is, akik most még radar alatt vannak. Ebben a korban ugyanis a ma már kontinentális legendának számító alakok közül Mohamed Salah például még épp csak megkezdte európai karrierjét Baselben, Sadio Mané pont kiesett a francia másodosztályból a Metz gárdájával, Yaya Touré az azóta már meg is szűnt Metalurh Donyeckben kispadozott, Riyad Mahrez a francia másodosztályú Le Havre-ban igyekezett beverekedni magát az első csapat keretébe, akárcsak Didier Drogba a szintén másodosztályú Le Mans-ba ennyi idősen. De ennyi szabadkozás után nézzük is, az egyes posztokon mely U21-es afrikai tehetségekről tudjuk a leginkább elképzelni, hogy akár magasabb polcra is felkerülhetnek a jövőben. 

Kapus: Amanallah Memmiche

Az Espérance Tunis saját nevelésű kapusa hazájában már az előző szezonban berobbant a köztudatba, amikor első számú hálóőrré nőtte ki magát nevelőegyesületében bravúrjaival és korát meghazudtoló érett mozgásával. Így nem csak a tunéziai bajnoki cím visszaszerzésében játszott kulcsszerepet, de az afrikai BL-döntőig tartó menetelésnek is kulcsfigurája volt, hiszen 13 meccsből 11-et kapott gól nélkül hozott le a sorozatban. Ebben persze a tunisziak hagyományosan szilárd védelmének is nagy szerepe volt, de 28 kapujára tartó lövésből 24-et hárított az ifjú portás, pedig 18-at a tizenhatoson belülről adtak le az ellenfelek (egyet tizenegyesből), és a mezőnyben senki sem hatástalanított több magas labdát sem (20) a 191 cm-es ifjoncnál.

Az őszi Afrika-kupa selejtezőkön már a tunéziai válogatottban is átvette az első számú kapus szerepkörét alig 20 évesen, és ez egy kicsit a veszte is lett. Négy jól sikerült meccs után ugyanis egy Madagaszkár elleni találkozón csúnyát hibázott, így megingott egy kicsit benne a bizalom és az utolsó mérkőzésre már a kispadra került. A klubjában viszont továbbra is magabiztos, így szépen épül a karrierje, csak az a kérdés, meddig fejlődhet a hazájában. Korábban akadtak már kósza európai és szaúdi kérői, de egyelőre kivár a váltással.

Csere: A belga élvonalbeli Charleroi-ban már rendszeresen védő elefántcsontparti Mohamed Koné és a portugál másodosztályt vezető Penafiel bissaui hálóőre, Manuel Baldé épphogy kicsúsztak korhatárunkból, így a holland másodosztályban a rájátszásért küzdő ADO Den Haag kapusa, a burkinai Kilian Nikiema kerül képzeletbeli csapatunk kispadjára, aki majd csak nyáron tölti be a 22-t, de már 2019-ben bemutatkozott a válogatottban és 7-szer védte is a nemzeti csapat hálóját. Idén szép lassan a klubjában is első számú hálóőr lett és 14 meccsből 6-ot kapott gól nélkül hozott le, miközben a meccsenként kapott gól mutató a korábbi 2.0-ról 1.07-re csökkent.

Jobbhátvéd: Omar El-Hilali

A spanyolországi születésű jobbhátvéd már nagyon korán, az U17-esek között is a marokkói válogatottal kötelezte el magát, sőt spanyol állampolgárságot valójában csak egy évvel később kapott. Szerepelt viszont közben U20-as Afrika-kupán is, és másfél éve már az U23-as kontinensviadalon is tevékeny tagja volt a győztes csapatnak a nála idősebbek között, bár a párizsi olimpián aztán már nem vett részt, hanem a posztján egy bizonyos Achraf Hakimi vezette túlkoros csapatkapitányként történelmi bronzéremig az atlasz-oroszlánokat.

Nevelőegyesületében, az Espanyolnál azonban nincs ilyen konkurenciája, hanem már két éve bemutatkozott az élvonalban, majd a kiesés után tavaly a másodosztályú bajnoki címet hozó szezonban már szinte kirobbanthatatlan volt a kezdőből és 4 gólpasszt is kiosztott. Idén az élvonalban neki és a csapatának is nehezebb dolga van, de 18 bajnokiból 17-szer kezdőként lépett pályára a legjobbak között is, és ifjú kora ellenére a szerelések számában a második legaktívabb a spanyol bajnokságban. Agilitását jól mutatja, hogy a kapu előtti felszabadításokból is sokat kiveszi a részét, és még ha a felfutásai az élvonalban szolidabbak is, mint tavaly a másodosztályban, azért idén is ő juttatja a második legtöbb labdát a támadóharmadba a bennmaradásért küzdő csapatában. Nemrég egy interjúban elmondta, hogy a Barcelonába már kétszer is megpróbálták átcsábítani és most már angol kérők is jelentkeztek érte, de egyelőre meg sem fordul a fejében az átigazolás. Aztán hogy mit hoz a jövő, azt majd meglátjuk.

Csere: Itt is meg kell említenünk, hogy a Strasbourg elefántcsontparti játékosa, Guéla Doué és a portugál élvonalbeli Estorilban pallérozódó zöld-foki válogatott Wagner Pina éppcsak kicsúsztak korosztályunkból, így viszont a guineai Ibrahim Diakité érdemli ki a cserelehetőséget a jobbhátvéd posztján. A Reims-nevelés dinamikus játékát már a legutóbbi Afrika-kupán is dícsértük, ahol a negyeddöntőig jutott Guineával, melynek azóta is alapembere, de az európai karrierje nyögvenyelősebben alakul. Több kölcsön után nyáron a belga Cercle Brugge vette meg a játékjogát és itt végre rendszeres játéklehetőséget kap. Bár a háromvédős felállás jobb oldali "könyökhátvéd"-pozíciója még kissé idegen neki, ettől függetlenül fordulhat még érdekes irányba a karrierje.

Középhátvéd: Nasser Djiga

A két évvel ezelőtti tehetségmustránkban kiemelt Ousmane Diomandé még mindig beférne a korhatárunkba, mivel azonban róla akkor már értekeztünk, térjünk ki ezúttal a burkinai Nasser Djiga ígéretesen alakuló pályájára. Két másik burkinai hátvédet, Edmond Tapsobát és Adamo Nagalót is emlegettünk már a korábbi válogatásainkban, most pedig idekívánkozik egy harmadik is. Djiga 18 éves korára jutott fel a burkinai élvonalba nevelőcsapatával, majd 2021-ben már alapember volt az U20-as Afrika-kupán és itt figyeltek fel rá a Basel megfigyelői, de előbb a francia másodosztályba, majd a Crvena Zvezdába adták kölcsön. Tavaly Belgrádban a BL-ben is megvetette a lábát és olyannyira fontos tagja lett a bajnokcsapatnak, hogy nyáron 3 millióért véglegesítették. Idén ráadásul még magabiztosabb lett a játéka. Mind a bajnokikon, mind a BL-ben 80%-ban sikeresek a közbelépései, a fejpárbajait pedig 77%-ban nyeri meg, miközben a szerb liga második legtöbb sikeres átadásában vesz részt és a tért ölelő hosszú labdái is megduplázódtak erre a szezonra, mégpedig 75%-os pontossággal.

Közben a felnőtt válogatottban is bemutatkozott már, a tavalyi Afrika-kupán ugyan csak pár perc jutott neki Tapsoba és a csapatkapitány Dayo mögött, de aztán a vb- és Afrika-kupa selejtezőknek nagyjából a felén már kezdőként számított rá Brama Traoré szövetségi kapitány. Nem csoda, hogy már januárban több angol élvonalbeli csapat vinné, de a belgrádiak természetesen szeretnék alaposan megkérni az árát, a hírek szerint 20 millió eurót kérnének érte.

Csere: Az U20-as szenegáli válogatottban való szereplését követően a Midtjylland fiókcsapatán, a portugál másodosztályú Mafrán keresztül került Európába Ousmane Diao, majd a dán bajnok 3 millió eurót fizetett múlt nyáron a játékjogáért. Alig 20 évesen új állomáshelyén is rögtön alapember lett a pontazonossággal most is a táblázat élén álló csapatban, a Fradi ellen is végigjátszotta például a BL-selejtezőket. Nem csak megbízható védőmunkájával tűnik ki, hanem fél év alatt már négy gólt is szerzett, így például győztes találatot lőtt a Köbenhavn elleni bajnoki rangadón és az USG elleni Európa-liga mérkőzésen is egy-egy szögletkombináció végén. Nem csoda, hogy a szurkolók között már közönségkedvenccé vált, ha pedig ilyen jól folytatja a fejlődést, már csak az lesz a kérdés, hogy meddig marad Dániában egy újabb szintlépés előtt.

Középhátvéd: Mikayil Faye

Mivel a szenegáli középhátvéd nevelőakadémiája a Marseille-jel állt kapcsolatban, és szóba is került a Franciaországba igazolása, már egészen fiatal korában egész nagy felhajtás alakult ki körülötte, a pályafutása azonban mégsem alakult eddig olyan fényesen, mint otthon várták. Szerepelt ugyan U17-es Afrika-kupán és vb-n is, nagy sikert nem ért el, Európába pedig csak később került a horvát másodosztályba, majd a Barcelona akadémiájára. Innen került be a felnőtt válogatottba, ahol első meccsén rögtön hatalmas gólt lőtt egy barátságos találkozón, ez pedig újra ráirányította a figyelmet.

Tavaly nyáron a Rennes 10 millió eurót fizetett a játékjogáért és a szezon során fokozatosan épült be a kezdőcsapatba, legtöbbször egy három tagú védelem bal oldali "könyökhátvédjeként", így van alkalma a labdával való játékba bekapcsolódni, ami a legnagyobb erénye. A csapatban övé a legtöbb meccsenkénti passz és a legtöbb megindulás is, így 20 évesen már kulcsszerepet játszik az akciók kezdeti fázisaiban az edzőváltás óta Sampaoli kezei alatt is. Bár védekezése nem hibátlan, az figyelemreméltó, hogy szerelési kísérleteit még egyszer sem játszották át a szezonban, igaz a Nantes elleni breton derbin ez egy kellemetlen piros lapot eredményezett. A válogatottba ősszel már nem került be, de ha a csapata össze tudná kapni magát és a fejlődése tovább folytatódik, akkor biztosan láthatjuk majd még Teranga oroszlánjai között. 

Csere: Mivel a marokkói Chadi Riad tavaly a Betisben még nagyon ígéretesen alakuló pályája valósággal kettétört a Crystal Palace-ba szerződése óta, ezért a kispadra jelenleg inkább a 21-et épp betöltő ghánai Jonas Adjetey-t ültetnénk, aki az utánpótlásnál töltött másfél év után még az előző szezon végén került fel a Basel felnőtt csapatába. Idén már alapember lett a svájci élvonalban, a csapat pedig hosszú idő után újra a bajnoki címért küzd, miközben Adjetey-é a legtöbb felszabadítás a gárdában, de a szereléseinek és a hosszú passzainak a hatékonysága is figyelemre méltó. Ősszel pár perc erejéig a ghánai válogatottban is bemutatkozhatott, amit még továbbiak követhetnek a jövőben.

Balhátvéd: El Hadji Malick Diouf

Aligha véletlenül hajaz a 2002-es vb-negyeddöntős menetelés főszereplőjére az ijfú szenegáli tehetség neve, belőle azonban végül nem támadó, hanem bal oldali védő/szárnyvédő lett. Pedig amikor 18 évesen egy próbajáték után szerződést kapott a norvég Tromsö csapatánál, akkor a bajnoki bronzéremhez még jóval támadóbb balszélsőként járult hozzá, ennek a jegyeit pedig ma is őrzi a játéka. Tavaly januárban a Slavia Praha már 2.5 millió eurót fizetett érte és bár a tavasz még a beilleszkedésről szólt, az új szezonban már szinte kirobbanthatatlan a cseh bajnokságot magabiztosan vezető csapat bal széléről.

A támadó aktivitását jól jelzi, hogy már 6 gólt és 3 gólpasszt jegyzett a bajnokságban, de a szélen a fejpárbajait is elég jó arányban, 64%-ban nyeri, miközben a védekezésből is kiveszi a részét. Az EL amúgy nem túl jól sikerült liga-szakaszában például nem csak a labdaszerzésekben tartozik a csapat legjobbjai közé, de a legtöbb felszabadítás is az ő nevéhez fűződik. Már most azt várják, hogy a cseh liga történetének legdrágább eladása lesz belőle, de könnyen elképzelhető, hogy majd csak nyáron kerül rá sor, ugyanis interjúi alapján nagyon fontos számára, hogy a kezdőben számoljon vele a leendő egyesülete. Ősszel bemutatkozott a szenegáli válogatottban, majd az új szövetségi kapitánynál, Pape Thiaw-nál is ott ragadt, így egészen új fajta ikon alakulhat belőle Teranga orszlánjai számára.

Csere: Az egykori PSG-nevelés, a most 21 éves Jouaen Hadjam a Nantes-ban töltött szezon alatt hívta fel magára a figyelmet, mivel tavaly azonban ott nem számítottak rá, nyáron 1.3 millió euró ellenében Svájcba szerződött, ahol szinte alapemberként nyert bajnokságot a Young Boys színeiben, fél év alatt 2 gólt is szerzett. Idén alig hagy ki meccset a hazai porondon és a BL-ben, miközben a hasznos labdabegyűjtései és párharcai mellett a dinamikus felfutásai most is veszélyesek. Közben a francia utánpótlásválogatottak után a felnőttek között Algéria színeiben mutatkozott be, és a nemzeti csapatban is egyre többet bízik meg benne Vladimir Petkovic szövetségi kapitány.  

Visszavont középpályás: Carlos Baleba

A kameruni középpályásnak az édesapja is labdarúgó volt, aki a maga pályafutásában dél-afrikai légióskodásig vitte, majd a fiait is ő nevelgette a focira, míg akadémiákra nem kerültek. A Brasserie neveldéjeben megfordult már számos válogatott (többek közt Eto'o és Aboubakar is), így onnan már könnyebben vezetett az út a Lille-hez, ahol nevéhez hű box-to-box középpályást faragtak belőle (a neve bassa nyelven kitartást jelent). Alig másfél év és az első éles szárnypróbálgatások után pedig máris 27 millió eurót fizetett érte a Brighton & Hove 2023 nyarán. 

A világ legerősebb ligájában alig 20 évesen már az első szezonjában is megállta a helyét, hiszen 15-ször kezdőként, 12-szer pedig csereként lépett pályára és azonnal övé lett a második legtöbb meccsenkénti labdaszerzés a csapatban. Idén már a meccsek nagy részén a kezdő tizenegyben kap helyet, és ő mutatja be a legtöbb szerelést, a legtöbb megelőzést és labdabegyűjtést egyaránt. Mindeközben az előre játékban is egyre aktívabb, hiszen sokkal több a progresszív átadása és megindulása is, mint tavaly, de európai karrierje első két gólját is megszerezte már. Nem csoda, hogy a kameruni válogatottban is számítanak már a játékára, ha pedig így fejlődik tovább, akkor a nemzetközi megítélése is idoljai, Pogba és Thiago Alcantara nyomdokaiba érhet.

Csere: A Nizzában nevelkedő Reda Belahyane számára nem csak az utánpótlásválogatottakban, de a bajnokságban is elmaradt az áttörés, így múlt nyáron áttette a székhelyét Veronába alig 500 ezer euró ellenében. Ott viszont nagyot fordult vele a világ, hiszen 20 évesen a csapat egyik legbiztosabb pontja lett a legtöbb progresszív passzal, a legtöbb sikeres csellel, de közben a második legtöbb szereléssel és labdabegyűjtéssel is a csapatban. Nem csoda, hogy máris a legnagyobb olasz klubok sürgölődnek körülötte, miközben októberben már a marokkói felnőtt válogatottban is bemutatkozott egy Afrika-kupa selejtezőn.

Középpályás: Lamine Camara

Oldalunkon is sokszor emlegettük már a szenegáli ifjoncot, aki nemrég másodszorra is megkapta az év legjobb fiatal afrikai játékosa címet, ami korábban csak Achraf Hakiminek adatott meg. A már számos kinevelt sztárról (Papiss Cissé, Sadio Mané, Ismaila Sarr, Pape Matar Sarr stb.) elhíresült Génération Foot akadémijából nyerte meg Lamine Camara előbb a szenegáli bajnokságot, majd az utánpótlásválogatottal az U20-as Afrika-kupát a torna MVP-jeként, később pedig a ligaválogatottal az ANB-t. Az akadémia anyaegyesülete, az FC Metz el is vitte a francia élvonalba, ahol a lotaringiaiak ugyan kiestek a szezon végén, a szenegáli középpályás viszont olyan jó teljesítményt nyújtott többek közt a Monaco ellen a saját térfeléről lőtt góllal, hogy a hercegségbeliek 15 millióért megvásárolták a játékjogát.

Így idén már nem csak a francia Ligeu 1-ben villoghat, hanem a Bajnokok Ligájában is, ahol a csapat minden meccsén kezdő volt. A bajnokságban közben idén 2 gólnál és 3 gólpassznál jár, de ennél is fontosabb, hogy a meccsenkénti sikeres szerelések számában a második az egész ligában, ugyanakkor a csapatban ő juttatja a legtöbb labdát a támadóharmadba is. A 21-et épp csak betöltve már a felnőtt válogatottnak is rendszeres tagja, a legutóbbi Afrika-kupán pedig a Gambia elleni csodaszép duplájával be is lopta magát a szurkolók szívébe.

Csere: A szintén szenegáli Habib Diarra már gyerekkorában Franciaországba került és Elzászban nevelkedett épp a Metz nagy ellenlábasánál, a Strasbourg-nál, ahol már 18 évesen bemutatkozott az élvonalban, egy évvel később pedig már alapember volt a gárdában, miközben 3-3 góllal és gólpasszal zárta a szezont. Tavaly sem adta alább, idén pedig a drasztikusan megfiatalított csapatban már a kapitányi karszalagot is ő viseli 21 évesen. Bár megfordult francia utánpótláscsapatokban is, de tavaly márciusban szülőhazája válogatottjához csatlakozott és azóta csak egyetlen meccset hagyott ki a nemzeti csapatban, miközben a két utolsó novemberi ANK-selejtezőn 3 gólt is szerzett, így megelőzte nálunk a Lille-ben pallérozódó kongói Ngal’ayel Mukaut a kispadunkon.

Középpályás: Noah Sadiki

A legutóbbi tehetségmustránkba bekerülő Bilal El Khannous is beférne még a korhatárunkba, de ismételgetés helyett inkább egy másik afrikai reménységre, a hozzá hasonló módon belgiumi születetésű Noah Sadiki ígéretesen alakuló pályájára hívnánk fel a figyelmet. Az Anderlecht nevelése 18 évesen bemutatkozott már anyaegyesületének felnőtt csapatában, de amikor dán vezetés és dán vezetőedző alá került a klub, a tartalékcsapatba irányították. Így 2023 nyarán 1.4 millióért a városi vetélytárs USG-be igazolt, amit a brüsszeli violák szurkolói elég rossz néven vettek, az új csapatában azonban folyamatosan kapott játéklehetőséget az ezüstérmet hozó előző szezonban.

Idén pedig már alapembernek számít egy a korábbiaknál némileg feljebb tolt szerepkörben, így megszerezte már pályafutása első bajnoki gólját, de 3 gólt előkészített már a társaknak is, miközben ő osztja ki a legtöbb kulcspasszt a csapatban és meglódulásaival a támadóharmadba is ő tör be a legtöbbször. Bár korábban a belga utánpótlásválogatottakban is játszott néhány meccset, de aztán már U21-esként a kongói nemzeti csapat mellett tette le a voksát, szeptemberben pedig bemutatkozott a felnőtt válogatottban is az ANK-selejtezőkön. Azóta minden meccsen pályára is lépett a leopárdok között, az utolsó kettőn már kezdőként, így a kongói sajtó is egyre szorosabban követi a pályáját.

Csere: Az a helyzet, hogy nagyon nehéz volt az utolsó kispados helyet kiosztani a középpályánkon, hiszen könnyen idekerülhetne a mali válogatott 21 éves üdvöskéje Kamori Doumbia (Brest), a belga élvonalban a legtöbb támadóharmadban szerzett labdával dicsekedő ghánai Lawrence Agyekum (Cercle Brugge), a török bajnokság meglepetéscsapatában a semmiből berobbanó nigériai Anthony Dennis (Göztepe), a még fiatalabb korosztályból a Nordsjaelland még csak 20 esztendős elefántcsontparti tehetsége Mario Dorgeles vagy váratlanul akár egy kenyai is Timothy Noor Ouma (Elfsborg) személyében. Végül mégis inkább Mahamadou Doumbiát helyeznénk pillanatnyilag egy hajszállal eléjük, aki hátsérülés miatt ugyan október óta nem nagyon tud játszani, de előtte egészen lenyűgöző teljesíténnyel rukkolt ki az Antwerpben és a legbiztosabb cselező ifjonc címe mellett a védekezésből is remekül vette ki a részét.

Jobbszélső: Yankuba Minteh

A listánkon szereplő játékosok közül a legtöbb pénzt eddig a gambiai csatárért fizették ki, hiszen a Brighton tavaly nyáron 35 millió eurót áldozott rá egy addigra már igen kanyargós pályafutás után. Az első európai állomásaként a dániai Odensénél való berobbanás, majd a Newcastle megvásárlása és kölcsönadása után a Feyenoordnál vált Minteh felkapott hőssé, hiszen ifjú kora ellenére 10 gólt és 6 gólpasszt jegyzett az előző szezonban. Betalált például a BL-ben is, de leginkább az tette valóságos népmesei hőssé, amikor a De Klassiekeren az Ajaxra mért 6-0-s rekordkiütés után hiába volt a meccs legjobbja, nemes egyszerűséggel gyalog sétált haza.

Nem csoda tehát, hogy ilyen nagy összeget adtak érte, de a Premier League-ben azért még korai lenne csodát várni tőle 20 esztendősen. Amikor sérülés nem hátráltatta, pályára lépett ugyan az idei szezonban, de csak 6-szor kezdőként, és egyelőre 2 gólt tudott hozzátenni a csapata sikerességéhez. Az viszont már most is mutatja kvalitásait, hogy a 90 percre jutó gólközreműködése neki a legtöbb a csapatban, akárcsak a sikeres cselek igen magas száma (6.2). A tizenhatoson belülre juttatott passzok és betörések tekintetében is a legaktívabb a Brightonban, és az ő letámadásai eredményezték a legtöbb magas labdaszerzést is. A gambiai válogatottal már a legutóbbi Afrika-kupán is részt vett és azóta is alapember a skorpiók között, így még ha ősszel el is bukták a következő selejtezőket, biztos láthatjuk majd még kontinensviadalon is.

Csere: A támadószekcióban aztán minden poszton dúskálhatunk az afrikai tehetségekben, akikből a jövőben akár lehet nagy sztár, ha szerencsésen alakul a pályájuk és fejlődésük. Így a jobb szélre is joggal pályázhat akár a szintén Dániában berobbanó, de a Ligue 1-ben pillanatnyilag kissé megakadó ghánai Ernest Nuamah (Lyon), akár az olimpiai bronzérmes marokkói gárda kulcsembere, Ilias Akhomach (Villarreal), akit sajnos sok sérülés hátrláltat a fejlődésben. Ugyanígy meg kell említenünk a Nice algériai válogatott tehetségét, Badreddine Bouananit, aki egyre magabiztosabb teljesítménnyel rukkol elő hétről hétre, de a még fiatalabbak közül is meg kell említenünk a 19 éves burkinai Cyriaque Irié (Troyes) és a tunéziai Anas Haj Mohamed (Parma) nevét is.  

Csatár: Franculino Djú

A Rangers-ben nagyon beinduló marokkói csatár, Hamza Igamane két hét híján kilóg korhatárunkból, így könnyebben tehetjük le a voksunkat Franculino Djú mellett csapatunk centerposztján. A Bissau-Guineából még gyerekkorában Portugáliába kerülő játékos a Benfica világhírű akadémiáján is megfordult, de Lisszabonban nem számoltak vele, hanem a dán Midtjylland látott benne fantáziát 2023 nyarán egy szerződés erejéig, ahol gyorsan letette a névjegyét a helyi élvonalban. A bajnokságban rögtön győztes góllal mutatkozott be, majd a dán aranyérem megszerzéséhez 11 góllal és 6 gólpasszal járult hozzá, de közben a válogatottban is rögtön győztes gólt lőtt az első meccsén, azóta pedig legfeljebb sérülés miatt hiányzohat a hiénakutyák soraiból.

Idén ugyan október vége óta egy makacs sérüléssel bajlódik, de előtte lőtt már a ligában 5 gólt, amivel még mindig vezeti a házi góllövőlistát, és adott 2 gólpasszt is, miközben a BL-selejtezők során a Fradi és a Slovan Bratislava ellen is behúzott egyet-egyet mindkét statisztikai rubrikába. Viszonylag magas termete ellenére nem a fejpárbajok jelentik az erősségét, de testfelépítését jól kamatoztatja a fizikai párharcokban és a sikeres cselei száma is viszonylag magas, miközben a mezőnymunkából és a passzjátékból is jó hatékonysággal veszi ki a részét. Ha Franculino kivergődne a sérüléséből és újra elkapná a fonalat, jövő nyáron akár szintlépésben is reménykedhetne egy igazolással.

Csere: Egy térdsérülés hátráltatja jelenleg a Viktoria Plzenbe tavaly 11 meccsen szerzett 6 góllal és 6 gólpasszal berobbanó nigériai Rafiu Durosinmit is, így most a cseh klubnál a szintén 21 éves ghánai Prince Kwabena Adu helyettesíti eddig lőtt 7 góljával, de a center poszt kispadjára pályázók között mindenképp meg kell említenünk a két Afrika-kupa győztes elefántcsontparti támadót, a Salzburgban idén kisebb válságba kerülő Karim Konatét és a Reims-ben tevékenykedő Oumar Diakitét, aki körül az utóbbi időben szintén elcsendesedett kicsit a felhajtás. 

Balszélső: Eliesse Ben Seghir

A Monaco-nevelés már 17 évesen bemutatkozott a francia élvonalban, amikor a második félidőre csereként beállva rögtön duplázott az Auxerre ellen, a szezon felfedezettjeként pedig 4 góllal és 3 gólpasszal zárta a hátralévő fél évet. Az előző szezon viszont sokkal viszontagságosabbra sikeredett több sérülés és egy piros lapos eltiltás miatt, közben azonban egy fontos dolog tette látványosan magabiztosabbá, nevezetesen, hogy még tinédzserként marokkói válogatott lett. A 2024 elején rendezett Afrika-kupát még ki kellett hagynia egy sérülés miatt, de márciusban már bemutatkozott az atlasz-oroszlánok között, egy júniusi vb-selejtezőn megszerezte első válogatott gólját is, majd a Párizsban történelmi bronzérmet nyerő olimpiai csapatnak is minden meccsén pályára lépett.

Ilyen előzmények után az idei szezonban valóságos vezére lett a hercegségbelieknek, házi gólkirályként a Ligue 1-ben 5 találatot és 3 asszisztot jegyzett, de betalált már a BL-ben is. A korábbi évekhez képest megugrott a progresszív passzainak és a meglódulásainak a száma is, olyannyira, hogy ő passzolja a legtöbb jó labdát a csapatban a tizenhatoson belülre és az egész ligában ő tör be a legtöbbet a támadóharmadba. Ezzel párhuzamosan a cseleinek és a szereléseinek a hatékonysága is nagyot emelkedett, ősszel pedig már a nemzeti csapatnak is meghatározó üdvöskéje lett, így pedig izgatottan várhatja az év végén hazai pályán megrendezendő Afrika-kupát, melyen 1976 után szeretne végre újra trófeát nyerni Marokkó. 

Csere: Bár a bal oldal felé helyezkedő támadók között is érdemes megemlíteni a Genk ghánai cselgépét, Christopher Bonsu Baaht és az alig 18 évesen a Hammarby svéd bajnoki ezüstérméhez 9 góllal és 4 assziszttal hozzájáruló elefántcsontparti Bazoumana Tourét, elsőszámú cserénk azonban jelenleg bizonyosan a mali Dorgeles Nene lenne, hiszen az Afrika-kupán is káprázatos gólt lőtt, a legutolsó ANK-selejtezőn pedig már mesterhármast, miközben az idén megingó Salzburg színeiben is elért 6-6 gólt és gólpasszt, így már igen komoly topligás klubok érdeklődnek iránta.   

Korábbi kiszemeltjeink fejleményei

Végezetül érdemes tenni egy kis kitérőt az elmúlt két tehetségmustránkon kiemelt játékosokról, vajon ki haladt jelentősebben a karrierjében az elmúlt években. 

 A 2021-es kiszemeltjeink közül Edmond Tapsoba nevét valószínűleg már nagyon sokan megismerték, de tagja volt a történelmi Bundesliga-trófeát szerző Leverkusen csapatának az azóta az Atalantához igazoló Odilon Kossounou is, míg a szintén elefántcsontparti Wilfried Singo már a Monacóval szerepel a BL-ben is rendszeresen, de Mohamed Kudus (West Ham) is jól csengő név lett a Premier League egyik legjobban cselező játékosaként. A két évvel későbbi válogatásunkból a Premier League egyik élcsapatában meghatározó játékosnak számít fiatal kora ellenére Pape Matar Sarr (Tottenham), míg a Sportinggal portugál bajnoki címet nyerő elefántcsontparti hátvéd, Ousmane Diomandé pedig rendre az egyik legfelkapottabb név az átigazolási időszakokban. Az akkor a kispadunkra helyezettek közül pedig mostanság Nicolas Jackson (Chelsea) és Amad Diallo (Manchester Utd) is nagy figyelmet kap már a világ legerősebb ligájában.

Rajtuk kívül ha nem is nagy név, de stabil topligás játékos lett mára az algériai válogatott Rayat Ait-Nouri (Wolverhampton) vagy az elefántcsontparti középpályás Hamed Junior Traoré (Auxerre) is, akik könnyen magasabb szintre léphetnek a közeljövőben, akárcsak a tehetségmunstránk során szintén kiemelt, de karrierívükben most épp egy kicsit lelassuló Simon Adingra (Brighton), Samuel Chukwueze (Milan), Gift Orban (Hoffenheim), Dango Ouattara (Bournemouth), Bilal El-Khannous (Leicester) vagy esetleg a nigériai kapus, Maduka Okoye (Udinese), nem is beszélve számos további játékosról, akit a kispadosaink között emlegettünk.

Kíváncsian várhatjuk tehát, hogyan alakul a további sorsuk új kiszemeltjeinkkel együtt, hoz-e szerencsés fordulatot a pályafutásuk, hogy a korábbi afrikai legendák nyomdokaiba lépjenek vagy legalább dicséretes európai karriert fussanak be, mely az ő helyzetükből indulva a sok kulturális váltás kihívásai miatt mindig egy kicsit nehezebb feladat, mint európai társaiknak.