Szinte pontosan hat évvel ezelőtt egy hűvös vasárnapi estén Santiago de Chile felhős, ám annál színpompásabb naplementéje biztosított méltó díszletet Victor Osimhen számára, hogy megkoronázza az U17-es világbajnokságon mutatott bámulatos teljesítményét és máig megközelíthetetlen rekordként a tizedik gólját is megszerezze a tornán. A vb gólkirálya nem csak megzörgette a hálót mind a hét mérkőzésén, de közben két gólpasszt is kiosztott, mivel pedig a Mali elleni fináléban a nyitótalálata után Samuel Chukwueze remek passzát a jelenleg a MOL Fehérvárban légióskodó Funsho Bamgboye is értékesítette, így Osimhen pályafutása legalább olyan fényesnek ígérkezett, mint a győzelemért kapott aranyérem.

Alig két évre rá mégis úgy tűnt, oly sok U17-es ígérethez hasonlóan ő sem válthatja be a hozzá fűzött reményeket és rövid úton eltűnik a süllyesztőben.

Csakhogy ahonnan ő jött, ott nem ismerik az elvesztett csatát.

Az U17-es vb-n a brazil Éder Militao sem tudta feltartóztatni Osimhent (fotó: nairaland.com)

Straight Outta Olusosun

Már akkor sem vetette fel a pénz Osimhen családját, amikor Lagos egyik hírhedt külvárosába, Olusosunba költöztek. Az Afrika legnagyobb, mintegy 100 hektáros szeméttelepe mellé épült városrész lakóinak egy része a szemétdombok feldolgozásából él, ahol ráadásul gyakran üt ki tűz, így tovább súlyosbítva a környék légszennyezettségét és aggasztó higiéniai helyzetét. Az Osimhen család helyzete akkor vált igazán nehézzé, amikor az édesanya korai halála után félig árvává vált a hét gyerek, akik közül még a legkisebbnek, Victornak is pénzt kellett keresnie takarítási munkákból, utcai gyümölcs- és vízárusításból. A megélhetésért folytatott küzdelem a mindennapok részévé vált, a harcosságot pedig az iskola udvarán folytatott focimeccseken is kamatoztatnia kellett. A környéken már menő játékosnak számító bátyjához csatlakozva nála nagyobb fiúkkal vette fel rendszeresen a versenyt, mígnem egy játékosügynök, Shira Ayila felfigyelt Victor tehetségére és elvitte egy futballakadémiára, majd az U17-es válogatottat gardírozó Emmanuel Amunikének is beajánlotta.

Hogy mennyire nem felejtette el ezeket az időket az azóta milliomossá váló sztár, azt jól mutatja, hogy nemrég a Twitteren tett meg mindent, hogy felkutasson egy hasonló munkát végző féllábú lányt, akit aztán támogatott, de visszatért már egykori utcai focimeccseinek helyszínére is egy kis játék erejéig, hogy a közösség fiataljait motiválja és tavaly a Nigériában komoly megmozdulásokat eredményező rendőri brutalitás elleni kampányban is aktív szerepet vállalt.

Osimhen egykori otthona melletti kiállása képekben (fotó: Twitter, nigfooty.com és pulse.ng)

Az európai vadonban

Az említett U17-es berobbanása idején Osimhen még csak 16 éves volt, mielőtt pedig bárki valamilyen csalásra gyanakodna, szögezzük le gyorsan, hogy a korosztályos tornák előtt a FIFA és az Afrikai Labdarúgó-szövetség is már régóta ellenőrzi MRI vizsgálatokkal a játékosok életkorát, ennek hatására pedig a nigériai szövetség is, így Osimhen legalább három ilyen teszten is átesett már. A rekordmennyiségű vb-góltermés után a legnevesebb klubok álltak sorba a játékjogáért Olaszországtól Angliáig, ám végül viharos családi viták eredményeként a VfL Wolfsburghoz csatlakozott pár nappal a 18. születésnapja után, ahol kezdetét vette elképesztő kálváriája.

Először egy komoly térdsérülés miatt hagyta ki majdnem a teljes első szezonját, majd a következő idényben Martin Schmidt csak epizódszerepet szánt neki, amikor pedig a bajnokság végén végre bizonyíthatott volna Bruno Labbadia újjáalakuló gárdájában, egy vádlisérülés, majd egy rosszul sikerült és megismételt vállműtét miatt dőlt ki. Így bár közben bemutatkozott a válogatottban, az oroszországi világbajnokságra utazó keretbe nem volt esélye bekerülni.

Nyáron igyekezett olyan klubot találni, ahol egy kölcsönszerződéssel végre stabilabb játéklehetőséghez jutna, de több belgiumi próbajátékát a rövid hazai vakációja alatt összeszedett malária lehetetlenítette el. Végül az átigazolási időszak utolsó napján jelentkezett be érte a Charleroi.

Belgiumban régóta nagy hangsúlyt fektetnek az ifjú légiósok beilleszkedésének megkönnyítésére és nem volt ez másként Osimhen esetében sem, aki végre egy kis nyugalomra talált a Jupiler Pro League-ben. A vallon klubnál az első európai gólját rögtön egy látványos sarkazással szerezte a Beveren ellen, majd meg sem állt 20 találatig. Különösen a El-szereplésért folyó rájátszásban szerzett hét gólja volt fontos, aminek köszönhetően csak a döntőben bukott el a csapata. Nem csoda hát, hogy a Charleroi élt a 3,5 millió eurós elővásárlási opciójával, hogy aztán rögtön 22,4-ért adja tovább a játékjogát Lille-be, ahol Christophe Galtier nem kisebb feladatra nézte ki, mint Nicolas Pépé helyettesének.

Alig 120 kilométer nyugatabbra költözés után a francia élvonalban is gyorsan letette a névjegyét. A nyitómeccsén rögtön egy pazar duplával mutatkozott be a lille-i közönségnek, de nem sokkal kevésbé volt szemkápráztató a következő hazai meccsen csereként lőtt két gólja sem. Október elején megszerezte első BL-gólját is, mégpedig számára nagyon fontos helyszínen, a Stamford Bridge-en. Gyerekkorában ugyanis a belépőjegyekért látogatható lagosi meccsnéző sátrakban, az ún. viewing centerekben a Chelsea-nek volt a legnagyobb rajongója, ahol John Obi Mikel mellett Didier Drogba számított példaképének. Idoljával ellentétben azonban egy góloktól hangos franciaországi szezon után Osimhen ódzkodott a ködös Albionba szerződni, helyette inkább Dél-Európa felé vette az irányt.

Az 50 milliós 70 millió

A Lille egyetlen év alatt csaknem annyi pénzt csinált papíron Osimhenből is, mint korábban Pépéből. Ragaszkodnunk kell azonban az előző mondatban a papíron szóhoz, ugyanis nem nélkülözte a turpisságot a Napoli 70 millió eurós transzfere. Ezzel az üzlettel egyidőben ugyanis négy játékost igazolt a Lille B csapata Nápolyból, furcsa módon egyaránt öt-ötmillió euró ellenében. Oresztisz Karnezisz kapusnak ugyan volt némi Serie A-tapasztalata korábbról, a Lille-ben azonban mindezidáig egyetlen kupameccsen kapott szerepet. A további három nápolyi primavera-játékos, név szerint Luigi Liguori, Ciro Palmieri és Claudio Manzi még annyin sem, hiszen pár napon belül ment is a franciáktól a játékjoguk kölcsönbe a Serie C-s Fermanához, azóta pedig mindhárman ingyen lettek egyéb olasz harmad- és negyedosztályú klubok játékosai. Ezen négy labdarúgó értékét akkor 725 ezer euróra becsülte a Transfermarkt, a Lille pedig 20 milliót fizetett értük papíron úgy, hogy szinte semmit nem is látott belőlük és magától aligha folytatott volna élénk üzleti kapcsolatokat a fermói kiscsapattal. Tekinthetjük tehát ezt inkább a nápolyiak bizniszelésének, akik így voltaképpen 50 millió euróval jöttek ki a Lille-lel kötött tranzakcióból.

A pénzügyi manőverek érthető módon cseppet sem érdekelték Osimhent, hacsak annyiban nem, hogy alaposan megnőttek vele szemben az elvárások Afrika harmadik legdrágább labdarúgójaként. Bár első hat Serie A-meccsén „csak” két gólt lőtt, sokszor hozta zavarba az ellenfelek védőit és komoly munkát végzett közben, így az akkori vezetőedzőt, Gennaro Gattusót azonnal levette a lábáról harcosságával. Hamarosan azonban újra előjöttek vállproblémái, majd mire felépült volna, a koronavírust is elkapta, márciusban pedig még egy fejsérülés miatt is ki kellett hagynia néhány meccset. Végül 1573 bajnoki perc során tíz góllal zárta a COVID-járvány miatt zárt kapuk mögött játszott szezont, közben viszont a válogatottnak komoly húzóembere lett.

Némileg meglepetésre a 2019-es Afrika-kupán még csak a bronzmeccsen adott neki egy félidőt Gernot Rohr, az ezt követő kontinenstorna selejtezőin azonban már igazi vezére lett a „szuper sasoknak”, mégpedig többször visszavontabb pozícióban, mint a klubcsapatainál. Az öt mérkőzésén öt gól és hat gólpassz fűződött a nevéhez, de aztán az új szezon vb-selejtezőin sem kevésbé fontos a játéka négy góljának köszönhetően.

A harcos fegyverzete

Mindehhez az is kellett, hogy Osimhen játéka is egyre érettebb legyen. Különösen Luciano Spalletti érkezése tett neki jót, aki már korábban is számos támadóból hozta ki a maximumot edzői pályafutása során. A nigériai ék a kapu előtt veszélyesebb, mint valaha, hiszen minden pályán töltött 90 percére 0,84 gól jut idén (öt a Serie A-ban, négy az Európa-ligában), a bajnoki találataival pedig hozza is az xG-mutató alapján elvárható helyzetkihasználást (5,1). 185 centiméteres magasságával a légipárbajok nem kifejezetten az erősségei, de találatai ötödét fejjel juttatja a hálóba.

Mindeközben jól mutatja a korábbi villámlábú lesipuskás funkciójából megváltozó, alaposan megnövekvő jelentőségét a csapatában, hogy a meccsenkénti passzainak a száma is magasabbra emelkedett, mint korábban valaha (11,7) és a labdafelhozatalokban is lényegesen nagyobb szerepet vállal magára minden megelőzőnél, hiszen idén már átlagban 1,7-szer maga viszi fel a labdát a támadóharmadba 90 percenként.

Harcossága ugyanakkor változatlanul az egyik fő erénye, amivel képes folyamatosan nyomás alatt tartani és gyakran megzavarni a védőket. A támadóharmadban egyetlen Serie A-játékos sem támadja le sűrűbben az ellenfeleket nála, erőszakossága pedig a világ egyik legkellemetlenebb csatárává teszi. Ha a sérülései, betegségei továbbra sem rettentik el, könnyen példaképe, Didier Drogba nyomdokaiba léphet és a nigériai válogatott sikerek visszatérésének is egyik fő letéteményese lehet. Akkor pedig ki tudja, egyszer talán az általunk nemrég bemutatott George Weah-hoz hasonlóan az Aranylabda-szavazáson is számításba veszik majd.