2013 volt a vízválasztó év a számukra, ekkor készültek ugyanis együtt az U17 Afrika-kupára, mely előtt azonban Ndidi váratlanul megbukott a kötelező MRI-alapú életkorvizsgálaton, így végül nem tarthatott a társaival a marokkói tornára. Mielőtt azonban könnyű ítélkezésre ragadtatnánk magunkat, érdemes két tényezőt megemlíteni. Egyrészt Afrikában gyakran kevésbé precíz az anyakönyvezetés, mint Európában, így olykor maguk a játékosok sincsenek tisztában a pontos születési dátumukkal, és olykor ezért teszik ki magukat a már jóideje kötelező vizsgálatoknak. Másrészt több tudományos cikk is leszögezi, hogy a FIFA által 2009 óta használt MRI-tesztek távolról sem 100%-osak, így az eredmény nem jelenti azt, hogy Ndidi feltétlen idősebb a hivatalos életkoránál. Ezt innen biztosan nem tudjuk megítélni, az viszont tény, hogy a játékos pályafutását csaknem kettétörte ez az eset, a nigériai szövetség pedig végül az U20-as csapathoz irányította, hogy életet verjen belé.

Korábbi társai eközben egészen a döntőig jutottak a korosztályos kontinenstornán (a gólkirály a jelenleg a Watfordban légióskodó Isaac Success lett), ott pedig csak büntetőkkel maradtak alul a Franck Kessié lehengerlő játékával vezetett Elefántcsontparttal szemben. Még azév őszén aztán Iheanacho hatalmasat villantott az U17-világbajnokságon, hiszen az aranyéremig tartó menetelés során nem kevesebb, mint hat gólt szerzett hét gólpassz mellett, így a torna legjobbjának is megválasztották, pár hónappal később pedig csatlakozott is a Manchester City utánpótlásához. A karrierek folytatását elnézve azonban cseppet sem biztos, hogy ő járt jobban.

Iheanacho már az U17-es világbajnoki diadalt is a mára megszokott módon ünnepelte

2015-ben ugyanis még együtt járta meg a két játékos az U20-világbajnokságot (és léptek pályára mindketten Magyarország ellen is), ahol a nyolcaddöntőben vereséget szenvedtek Németországtól. Az itt még középhátvédként szereplő Ndidit azonban ez után a torna után a belga Genk szerződtette, ahol a kifejezetten a tehetségnevelésre spcializálódott klub egy helyi nevelőcsaládot is biztosított neki. A beilleszkedés megkönnyítésével, a relatíve befogadó belga közegben Ndidi azonnal olyan teljesítményre volt képes, amivel be is küzdötte magát a kezdőcsapatba. Miután a következő szezonban az Európa-ligában is alaposan letette a névjegyét, az épp bajnokságot nyerő Leicester 17 millió eurót sem sajnált érte, és könnyen lehet, hogy ennek többszörösét hozza vissza az eladása már akár idén nyáron.

Ndidi az U20-as világbajnokságon Magyarország ellen

Iheanacho számára jóval nehezebben ment a beilleszkedés Észak-Angliában. Talán épp a vállára nehezedő nagy teher miatt nem tudta a korábban neki jósolt nagy karriert befutni és voltaképpen idén tavaszig nem is tudott stabil helyet kivívni magának sem a Manchester Cityben, sem az elmúlt három évben a Leicester City-ben. A “rókákhoz” való szerződésében egyébként épp Ndidi hívó szava is fontos szerepet játszott, ahhoz pedig különösen Iheanacho édesapja ragaszkodott, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne kölcsönben, hanem végleges átigazolással kerüljön a támadó új csapatához. A kissé csendesebb leicesteri évek után a mostani jó szereplést mégsem nevezhetjük váratlannak, hiszen teljesítménye fokozatosan javult, így érdemes a fejlődésével kicsit közelebbről is megismerkednünk.

Iheanacho – elveszett remények csapásán

Az Afrikában különösen szoros családi kötelékből egy igen érzékeny életkorban kiszakadva, kulturálisan is merőben új közegbe kerülve Iheanacho sok elődjéhez hasonlóan sokáig csak kereste a helyét Angliában. Az elmúlt 14 meccsén viszont 14 gólt szerzett a Leicester City 14-es számú nigériai támadója, az FA-kupa elődöntőt pedig az ő gólja döntötte el, így önbizalma újra a régi. A bajnokságban is figyelemreméltó, hogy 0,78 gól jut minden 90 pályán töltött percére (azaz 116 percenként talál a hálóba), amivel pillanatnyilag a topligákban ő az ötödik legtermékenyebb támadó akcióból.

Ehhez kellett az is, hogy Brendan Rodgers hosszabb ideig a két csatáros játékra álljon át, és Jamie Vardy mellett bal lábasként a jobb oldalon biztosítson helyet Iheanachónak. A nigériai támadó számára nem teljesen új szerepkör ez, de korábban Manchesterben és új állomáshelyén is leginkább középen, a védők sűrűjében került bevetésre. A csatártárs által teremtett némiképp szabadabb területeken, kissé jobbról befelé húzva azonban jobban meg tudja válogatni a lövőhelyzeteit, így idén annyi próbálkozása van, amennyi a Leicesterben korábban még nem volt. Ráadásul ezek egyre nagyobb arányban találják is el a kaput, a várható gólokhoz (xG) viszonyított helyzetkihasználása pedig először megy a pozitív, 100% feletti tartományba, ugyanis alig 7,9 xG-nyi veszélyességű lehetőségből érte el a tíz bajnoki találatát.

Mivel pedig a jobb oldali ék pozíciójából Iheanacho jobban használja ki az előtte nyíló területeket, így cselei is hatékonyabbak lettek, mint valaha. Bár nem tartozik a legönzőbb egy-egyezők közé, hiszen tavaly emelkedett csak 90 percenként szerény 2,5-re a cselkísérletei száma, idén azonban egészen remek hatékonysággal, 74%-ban jön ki sikerrel közel azonos cselmennyiségből.

Ez valamennyire hozzájárul a lövőhelyzetek számának megnövekedéséhez is, ám a cselek minőségi javulása a támadók esetében leginkább az előkészítésekben szokott visszaköszönni. Így van ez Iheanacho esetében is, hiszen nem csak csapata összjátékából veszi ki olyan sok átadással a részét, mint a Leicesterben korábban soha (29,9 passz 90 percenként), de közben több lövőhelyzetet kialakító kulcspasszt is oszt ki (1.63), amelyekből a várható asszisztok (xA – expected assist) értéke is magasabb, mint jelenlegi csapatánál korábban bármikor (0,25/90 perc).

A támadóbb feladatkörök mellett egyébként közben Iheanacho letámadásokban betöltött szerepe némileg visszaszorult és gyengeségei között mindenképp ki kell emelnünk a magas labdáknál tapasztalható nem kellő aggresszivitását. 185 centiméteres magasságával ugyanis idén eleve csak 2,88 fejpárbajba megy bele 90 percenként, ezeknek pedig egészen csapnivaló módon alig 16%-át nyeri meg. Ezen a téren ráadásul a személyes rekordja is alig 28%-os hatékonyság két évvel ezelőttről, vagyis kifejezetten gyengének mondhatjuk a légi csatákban. Ugyanakkor ha az ellenfelek védői nem fogják elég erősen, fejjel is veszélyes lehet, hiszen egy-két fejesgólt majd’ minden szezonban láthattunk tőle.

Ndidi – kaptató a szurdokból

Amikor Ndidi két szép év után elhagyta minden korábbinál nagyobb biztonságot adó genki otthonát, már elég jól hozzászokott az európai életmódhoz, így az Angliában való letelepedés sem okozott neki nagy gondot és saját bevallása szerint honfitársa, Ahmed Musa is sokat segített neki. A N’Golo Kanté helyére igazolt, az összehasonlítást azonban gyakran visszautasító és példaképként inkább John Obi Mikelt megnevező Ndidi az akkor még Claudio Ranieri által irányított Leicesterben rögtön a kezdőben is találta magát, majd az első teljes szezonjától kezdve folyamatosan ott van a Premier League legjobb labdaszerzői között.

Nincs ez másképp idén sem, 90 percenkénti közbelépései (szerelési kísérletek és megelőzések) számához foghatót egyik topligában sem tud felmutatni senki. Mindeközben védőmunkája egyre hatékonyabbá is válik, ugyanis az elmúlt két évben különösen a játékot olvasó megelőző szereléseinek a száma növekedett meg (meccsenként 2,5 fölé), miközben középpályás létére több lövést is blokkol le, mint valaha.

Ugyanakkor a kifejezetten rombolásra koncentrált feleadatkörben sem nevezhető piszkosnak a játéka, csak nagyjából minden ötödik meccsén mutatnak fel neki sárga lapot a játékvezetők, egész eddigi pályafutása során pedig csak a 2017–18-as szezonban kapott piros lapot, igaz, akkor kétszer is, de ez a posztjával járó kockázatokat és a nem túl domináns csapatát figyelembe véve cseppet sem tűnik soknak.

Az U20-as válogatottban még középhátvédként szereplő Ndidi korábban sem sokat fordult meg az ellenfelek kapuja előtt, ez idén még kevésbé jellemző rá. Ahogy a játékát illusztráló hőtérképeken is látszik, idén még óvatosabb szerepet szán neki edzője és kevesebbet fordul meg a támadóharmadban vagy a tizenhatoson belül, mint az előző években.

Így aztán minden eddiginél kevesebb lövéssel is próbálkozik, bár egyébként Angliában két gól fölé még eddig se ment egyik szezonban sem a termése és Belgiumban is csak egyszer. A 2015–16-os szezonban négyszer talált a hálóba, a Club Brugge elleni 111 km/h-s bombáját pedig az év góljának is megválasztották, ami épp a jelenleg is csapattárs Timothy Castagne beadása után született. Alighanem ez a látványos megmozdulás is hozzájárult, hogy a 78 ezer fontért megszerzett játékost belga klubja 17 millió euróért adta tovább, és jó eséllyel ennek is a többszörösét kaszálja majd érte a Leicester.

Még inkább felkeltheti Ndidi iránt az érdeklődést, hogy évről évre nagyobb szerepet játszik az összjátékban és a labdakihozatalokban, idén már meccsenként 61.1 átadással, melyek egyre pontosabbak is és a 90%-os precizitást közelítik. Hosszú átadásokra ugyan ritkán vállalkozik, átlagban 2,3-szor meccsenként, azok hatékonysága pedig a közepesnek mondható 50-60% között mozog, de a szerény számú kulcspasszaiban is megfigyelhető egy enyhe emelkedés (idén 0.63 meccsenként).

A posztján, a kapuhoz közeli területeken kiemelten fontos a biztonság, így az sem elhanyagolható, hogy meccsenkénti 5,36 cselkísérletét 70%-os hatékonysággal hajtja végre és rázza le magáról így sikeresen az ellenfeleket. Átlagban már 82,2 métert vezeti előrefelé a labdát a bajnokikon és sikeres átadásai is 202,8 métert tesznek hozzá a támadásokhoz, ez pedig mindkét területen karrierje legkiemelkedőbb statisztikája.

Nem kevésbé fontos a játékosmegfigyelők számára, hogy mindeközben a labdavesztései száma is folyamatosan csökken, már csak meccsenként 1,71-re, és ezek sem a veszélyesebb területeken következnek be. Jól mutatja ez irányú fejlődését, hogy a korábbiakkal ellentétben ebben a szezonban olyan hiba még nem fűződött a nevéhez, amiből lövőhelyzetet alakított volna ki az ellenfél.

Azt viszont jó barátjához hasonlóan Ndidiről is elmondhatjuk, hogy a fejpárbajok cseppet sem az erősségei, ami alighanem közrejátszik abban is, hogy a védelemből a középpályára került. Idén már csak 4,05 alkalommal keveredik légi csatába, igaz, 183 centiméteres létére ezeknek 63%-ból sikerrel jön ki. Egy középhátvédtől azonban ez túl gyenge mutató lenne és voltaképpen védekező középpályásként is negatívumként értékelhető.

Hiába indult tehát sokkal ígéretesebben a valamivel jobb családi környezetbe születő Iheanacho karrierje, mint a külvárosi szegénységben felcseperedő Ndidié a 2013-ban az egész pályafutását veszélyeztető töréssel, mégis utóbbi fejlődése látszik töretlennek és sikeresebbnek.

Talán a tehetségnél is fontosabb tényező ugyanis, hogy Belgiumban az afrikai ifjoncok számára nagy kihívást jelentő beilleszkedési nehéségek enyhítésében már jártas Genknél támogatóbb közegbe került és részben ezen tapasztalatokból okulva az angliai váltást is könnyebben viselte.

A Leicester legfontosabb labdaszerzőjét az átigazolási ablakok idején már régóta összeboronálják a legnagyobb klubokkal is. A hírek szerint az FC Barcelona, a Paris Saint-Germain és a Manchester United készek akár idén nyáron is letenni 50 millió eurót érte az asztalra, bár szerződése még 2024-ig érvényes jelenlegi klubjánál, mely így 80 milliót kér érte. Nagyobb renoméjához alighanem az is hozzájárul, hogy a csapattársával együtt megjárt 2018-as vb-n a válogatottban is nagyobb szerep jutott neki, majd 2019-ben a két csúnyán elbukott selejtező után újra Afrika-kupa bronzérmet szerző “szuper sasoknak” is fontos tagja volt. 

Azóta a halványan már a neki jósolt tündöklést idéző Iheanacho is alapember lett a nigériai válogatottban is, így együtt készül barátjával élete első kontinenstornájára, ám könnyen lehet, hogy jövő januárban már nem egy klubtól utaznak majd Kamerunba a 2022-es Afrika-kupára.

Közös nyaralás Saint-Tropez-ban