Az elmúlt hétvégén véget értek a 2017-es afrikai BL selejtezői, és kialakult a csoportkör mezőnye, melyben a kupasorozat története során először 16 csapat vehet majd részt. Afrikában egyébként az európai BL-lel ellentétben a CAF ranglistájának első tizenkét helyezettje is csak két-két csapatot indíthat a kupasorozatokban, és nincsenek garantált főtáblás helyek sem, mindenkinek részt kell vennie a selejtezőkben is. A tizenhatos főtáblán így aztán mindössze Egyiptom, Tunézia és Szudán képviselteti magát mindkét induló csapatával, miközben a bővítésnek köszönhetően az elitnek először lesz tagja etióp klub, a Kedus Giorgis (St. George) és 7 év után tér vissza Zimbabwe a nagy meglepetést okozó CAPS United révén, Mozambik pedig 15 év után a némileg szerencsés sorsolását kihasználó Ferroviário Beira révén. Az utolsó kanyarban vereséget szenvedő gárdák a második számú kontinentális kupában, a Szövetségi Kupa play-offjában folytathatják majd április közepén, később pedig mindkét sorozat csoportköre május 12-én kezdődik majd.

Az Afrika-kupa miatt egy időre szünetelt sorozatunk, melyben a hónap álomcsapatát állítjuk össze a különböző jelentősebb bajnokságokban légióskodó afrikai labdarúgókból. A kontinensbajnokság befejeztével viszont a válogatott játékosok visszatértek klubjaikhoz, így újra érdemes végigtekinteni, hogy az egyes posztokon kik nyújtották a leginkább említésre méltó teljesítményt a kontinens labdarúgói közül. Februrár legjobb tizenegyébe már néhány hagyományosnak mondható szereplő mellett nagy visszatérők és váratlan nevek is felbukkannak, akik különösen a támadószekcióban alkotnak igencsak alternatív csatársort.

A múlt vasárnap véget ért 31. Afrika-kupa sem szűkölködött izgalmakban és érdekességekben. Nagy sztárok és esélyes csapatok távoztak idejekorán, logó orral a tornáról, miközben Európában kevésbé ismert labdarúgók egységes keretként többször rukkoltak elő sokkal érettebb játékkal. Végül Kamerun begyűjtötte ötödik trófeáját, ezzel fellépett az örökranglista második helyére és a rekorder, de most a döntőt elbukó Egyiptom első számú üldözőjévé avanzsált. A tény, hogy nem a legtöbbet villogó gárdák, hanem ismét a két legszervezettebb csapat jutott a döntőbe, jól mutatja, hogy Afrikában is ebbe az irányba szükséges fejlődniük a válogatottaknak. Az Európában sztárrá váló támadók önmagukban nem elégségesek a kevésbé ismert, ám érett játékot produkáló csapatokkal szemben. A valóságos tündérmesét író szelídíthetetlen oroszlánok és a tornán jól teljesítő játékosok jövője ugyanakkor nagyon bizonytalan, hiszen a nagy kihívások mellett most már az Afrikában könnyen túlzásokba eső elvárásoknak is meg kell felelniük a jövőben, és közben javarészt európai klubjaiknál is meg kell állniuk a helyüket gyökeresen eltérő környezetben és merőben különböző viszonyok között, hogy válogatottjaik a kontinensen kívüli ellenfelekkel szemben is versenyképesek lehessenek. Blogunk jelen posztjában nem bizonytalan jóslásokra koncentrálunk azonban, hanem megkíséreljük különböző szempontrendszerek mentén felidézni, mit is láthattunk a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupáján:

I. Egy első részben azt igyekszünk számba venni, hogy a labdarúgás nemzetközi tendenciái mennyiben voltak megfigyelhetőek a tornán.

II. Majd a torna legjeit, a legnagyobb csalódásokat, sikereket, felfedezetteket és a legjobb játékosokat vesszük lajstromba.

Döntőjéhez érkezik ma este a 31. Afrika-kupa, ahol két olyan válogatott csap össze, melyek korábban nagyon fontos szerepet töltöttek be a torna történetében, az utóbbi években viszont elkerülték őket a sikerek. Egyiptom a torna három alapítójának egyike, az első két trófea elhódítása után összesen már hét címével rekorder is a kontinensen, az elmúlt három ANK-selejtezőt azonban az ország viharos éveiben egyaránt elbukták a fáraók, idén viszont az egyik favorit, Nigéria kiverésével eljutottak a tornára. Kamerun négy diadallal büszkélkedhet, ezzel az örökranglista harmadik helyén áll, legutóbb azonban 15 évvel ezelőtt nyerte meg a kupát, az azóta rendezett hét kontinensviadalon csak egyszer szerzett érmet, kétszer még a selejtezőkben elvérzett. Az új generációk a válogatottak renoméját voltaképpen már a döntőbe jutással helyreállították, ma este még az is eldől, hogy a szelídíthetetlen oroszlánok az éremtáblázaton feljebb lépnek-e és az első számú üldözővé avanzsálnak, avagy Egyiptom tovább növeli-e az előnyét az élen. Ha a két csapat eddig mutatott játékát érheti is kritika, eddig mindketten veretlenek maradtak a tornán és komoly skalpokat begyűjtve (Gabon, Szenegál és Ghána illetve Mali, Marokkó és Burkina Faso) jutottak el a fináléig.

Szerda és csütörtök este már a két elődöntőjéhez érkezik a 31. Afrika-kupa, vagyis mindössze négy találkozó van már csak vissza az idei tornából. A legjobb négy között ott van a kontinensviadal történetének három legeredményesebb válogatottja, a hétszeres győztes Egyiptom, valamint az egyaránt négyszeres bajnok Kamerun és Ghána, melyek azonban az utóbbi időben nem gyarapították trófeáik számát. A versenyben maradt csapatok közül a legeredményesebb játékot viszont a negyedik elődöntős gárda produkálta, Burkina Faso pedig jelenleg labdarúgásának legtehetségesebb generációjától várja az újabb bravúrt.

Szombaton és vasárnap már az idei Afrika-kupa negyeddöntőire kerül sor, melyeken már csak a csoportkörben legjobbnak bizonyuló nyolc csapat lép pályára, nem haszontalan tehát egy kicsit alaposabban megismerkedni a párosításokkal, a csapatokkal és tenni egy kísérletet az összecsapások lehetséges kulcskérdéseinek feltérképezésére. A párharcok az afrikai válogatottak számára ritkán adódó tét mellett egyébként azért is érdekesnek ígérkeznek, mert a két szombati mérkőzésen régi sebekért igyekszik majd visszavágni Tunézia (1998) és Szenegál (2002) szövetségi kapitánya, vasárnap pedig a legutóbbi ezüstérmes és bronzérmes csatája mellett még egy újabb hamisítatlan észak-afrikai derby is szerepel a kínálatban.

Szombaton és vasárnap az idei Afrika-kupa negyeddöntőire kerül sor, melyeken már csak a csoportkörben legjobbnak bizonyuló nyolc csapat lép pályára. Így aztán nem haszontalan egy kicsit alaposabban megismerkedni ezekkel a párosításokkal, az idáig jutó csapatokkal és tenni egy kísérletet az összecsapások lehetséges kulcskérdéseinek feltérképezésére. A párharcok az afrikai válogatottak számára ritkán adódó tét mellett egyébként azért is érdekesnek ígérkeznek, mert a két szombati mérkőzésen régi sebekért igyekszik majd visszavágni Tunézia (1998) és Szenegál (2002) szövetségi kapitánya, vasárnap pedig a legutóbbi ezüstérmes és bronzérmes csatája mellett még egy újabb hamisítatlan észak-afrikai derby is szerepel a kínálatban.