Az európai BL-ből már csak a döntő van hátra, Afrikában azonban a naptári év szerint rendezik a kontinentális kupasorozatokat, így az oldalunkon már korábban kiértékelt selejtezők után még csak most kezdődik meg az új formátumú, 16 csapatosra bővített csoportkör. A korábban még csak nyolc klub számára rendezett Bajnokok Ligája így egyrészt a kontinentális elit nagyobb szabású vetélkedését teszi lehetővé, másrészt pedig mivel az országonként a selejtezőkben indítható egyesületek száma nem emelkedett (a CAF-ranglista első tizenkét helyezettje is mindössze csak két klubot indíthat, a többi 42 tagország egyet-egyet), így olyan országok képviselői is részt vehetnek a kupasorozat érdemi szakaszában, melyek korábban nem nagyon. Etiópia történetének első BL-résztvevője lehet így a St. George (amhara nevén: Kidus Giorgis), de Zimbabwe is 7 év szünet után tér vissza az afrikai klubfutball térképére, Mozambik pedig 15 esztendő elteltével. Az európainál jóval kiegyenlítettebb erőviszonyokat talán jól jellemzi, hogy mindeközben csak három ország, Egyiptom, Tunézia és Szudán juttatta fel a főtáblára mindkét indulóját, a válogatott szinten kiemelkedő Nyugat-Afrikából ugyanakkor ezúttal egyetlen klub sem jutott el a legjobb tizenhat közé.

A kvartettekben talán csak a B-csoportot leszámítva öldöklő küzdelem várható a két-két továbbjutó helyért, melynek kimenetelét nehéz lenne megjósolni. Az utolsó fordulóra július 7. és 9. között kerül sor, majd a negyeddöntőket szeptemberben, az elődöntőket októberben, a két meccses finálé második felvonása után pedig már november legelején avatnak új győztest. Addig azonban most szokásunkhoz híven igyekszünk egy kicsit bemutatni az idei BL-ben résztvevő, ám az európai futballszurkolók számára kevésbé ismert csapatokat.

A válogatott mérkőzések miatt viszonylag rövid hónap volt március a bajnokságok számára, de azért három forduló és egy nemzetközi kupaforduló alapján ezúttal is összeállítottuk az afrikai légiósok álomcsapatát, melyben néhány régi ismerős mellett ezúttal is megismerkedhetünk kevésbé ismert labdarúgókkal, sorozatunk történetében először pedig egy másodosztályú klubnál szereplő mezőnyjátékos is bekerült szubjektív tizenegyünkbe.

Az elmúlt hétvégén véget értek a 2017-es afrikai BL selejtezői, és kialakult a csoportkör mezőnye, melyben a kupasorozat története során először 16 csapat vehet majd részt. Afrikában egyébként az európai BL-lel ellentétben a CAF ranglistájának első tizenkét helyezettje is csak két-két csapatot indíthat a kupasorozatokban, és nincsenek garantált főtáblás helyek sem, mindenkinek részt kell vennie a selejtezőkben is. A tizenhatos főtáblán így aztán mindössze Egyiptom, Tunézia és Szudán képviselteti magát mindkét induló csapatával, miközben a bővítésnek köszönhetően az elitnek először lesz tagja etióp klub, a Kedus Giorgis (St. George) és 7 év után tér vissza Zimbabwe a nagy meglepetést okozó CAPS United révén, Mozambik pedig 15 év után a némileg szerencsés sorsolását kihasználó Ferroviário Beira révén. Az utolsó kanyarban vereséget szenvedő gárdák a második számú kontinentális kupában, a Szövetségi Kupa play-offjában folytathatják majd április közepén, később pedig mindkét sorozat csoportköre május 12-én kezdődik majd.

Az Afrika-kupa miatt egy időre szünetelt sorozatunk, melyben a hónap álomcsapatát állítjuk össze a különböző jelentősebb bajnokságokban légióskodó afrikai labdarúgókból. A kontinensbajnokság befejeztével viszont a válogatott játékosok visszatértek klubjaikhoz, így újra érdemes végigtekinteni, hogy az egyes posztokon kik nyújtották a leginkább említésre méltó teljesítményt a kontinens labdarúgói közül. Februrár legjobb tizenegyébe már néhány hagyományosnak mondható szereplő mellett nagy visszatérők és váratlan nevek is felbukkannak, akik különösen a támadószekcióban alkotnak igencsak alternatív csatársort.

A múlt vasárnap véget ért 31. Afrika-kupa sem szűkölködött izgalmakban és érdekességekben. Nagy sztárok és esélyes csapatok távoztak idejekorán, logó orral a tornáról, miközben Európában kevésbé ismert labdarúgók egységes keretként többször rukkoltak elő sokkal érettebb játékkal. Végül Kamerun begyűjtötte ötödik trófeáját, ezzel fellépett az örökranglista második helyére és a rekorder, de most a döntőt elbukó Egyiptom első számú üldözőjévé avanzsált. A tény, hogy nem a legtöbbet villogó gárdák, hanem ismét a két legszervezettebb csapat jutott a döntőbe, jól mutatja, hogy Afrikában is ebbe az irányba szükséges fejlődniük a válogatottaknak. Az Európában sztárrá váló támadók önmagukban nem elégségesek a kevésbé ismert, ám érett játékot produkáló csapatokkal szemben. A valóságos tündérmesét író szelídíthetetlen oroszlánok és a tornán jól teljesítő játékosok jövője ugyanakkor nagyon bizonytalan, hiszen a nagy kihívások mellett most már az Afrikában könnyen túlzásokba eső elvárásoknak is meg kell felelniük a jövőben, és közben javarészt európai klubjaiknál is meg kell állniuk a helyüket gyökeresen eltérő környezetben és merőben különböző viszonyok között, hogy válogatottjaik a kontinensen kívüli ellenfelekkel szemben is versenyképesek lehessenek. Blogunk jelen posztjában nem bizonytalan jóslásokra koncentrálunk azonban, hanem megkíséreljük különböző szempontrendszerek mentén felidézni, mit is láthattunk a 2017-es Afrikai Nemzetek Kupáján:

I. Egy első részben azt igyekszünk számba venni, hogy a labdarúgás nemzetközi tendenciái mennyiben voltak megfigyelhetőek a tornán.

II. Majd a torna legjeit, a legnagyobb csalódásokat, sikereket, felfedezetteket és a legjobb játékosokat vesszük lajstromba.

Döntőjéhez érkezik ma este a 31. Afrika-kupa, ahol két olyan válogatott csap össze, melyek korábban nagyon fontos szerepet töltöttek be a torna történetében, az utóbbi években viszont elkerülték őket a sikerek. Egyiptom a torna három alapítójának egyike, az első két trófea elhódítása után összesen már hét címével rekorder is a kontinensen, az elmúlt három ANK-selejtezőt azonban az ország viharos éveiben egyaránt elbukták a fáraók, idén viszont az egyik favorit, Nigéria kiverésével eljutottak a tornára. Kamerun négy diadallal büszkélkedhet, ezzel az örökranglista harmadik helyén áll, legutóbb azonban 15 évvel ezelőtt nyerte meg a kupát, az azóta rendezett hét kontinensviadalon csak egyszer szerzett érmet, kétszer még a selejtezőkben elvérzett. Az új generációk a válogatottak renoméját voltaképpen már a döntőbe jutással helyreállították, ma este még az is eldől, hogy a szelídíthetetlen oroszlánok az éremtáblázaton feljebb lépnek-e és az első számú üldözővé avanzsálnak, avagy Egyiptom tovább növeli-e az előnyét az élen. Ha a két csapat eddig mutatott játékát érheti is kritika, eddig mindketten veretlenek maradtak a tornán és komoly skalpokat begyűjtve (Gabon, Szenegál és Ghána illetve Mali, Marokkó és Burkina Faso) jutottak el a fináléig.

Szerda és csütörtök este már a két elődöntőjéhez érkezik a 31. Afrika-kupa, vagyis mindössze négy találkozó van már csak vissza az idei tornából. A legjobb négy között ott van a kontinensviadal történetének három legeredményesebb válogatottja, a hétszeres győztes Egyiptom, valamint az egyaránt négyszeres bajnok Kamerun és Ghána, melyek azonban az utóbbi időben nem gyarapították trófeáik számát. A versenyben maradt csapatok közül a legeredményesebb játékot viszont a negyedik elődöntős gárda produkálta, Burkina Faso pedig jelenleg labdarúgásának legtehetségesebb generációjától várja az újabb bravúrt.