Az európai BL-ből már csak a döntő van hátra, Afrikában azonban a naptári év szerint rendezik a kontinentális kupasorozatokat, így az oldalunkon már korábban kiértékelt selejtezők után még csak most kezdődik meg az új formátumú, 16 csapatosra bővített csoportkör. A korábban még csak nyolc klub számára rendezett Bajnokok Ligája így egyrészt a kontinentális elit nagyobb szabású vetélkedését teszi lehetővé, másrészt pedig mivel az országonként a selejtezőkben indítható egyesületek száma nem emelkedett (a CAF-ranglista első tizenkét helyezettje is mindössze csak két klubot indíthat, a többi 42 tagország egyet-egyet), így olyan országok képviselői is részt vehetnek a kupasorozat érdemi szakaszában, melyek korábban nem nagyon. Etiópia történetének első BL-résztvevője lehet így a St. George (amhara nevén: Kidus Giorgis), de Zimbabwe is 7 év szünet után tér vissza az afrikai klubfutball térképére, Mozambik pedig 15 esztendő elteltével. Az európainál jóval kiegyenlítettebb erőviszonyokat talán jól jellemzi, hogy mindeközben csak három ország, Egyiptom, Tunézia és Szudán juttatta fel a főtáblára mindkét indulóját, a válogatott szinten kiemelkedő Nyugat-Afrikából ugyanakkor ezúttal egyetlen klub sem jutott el a legjobb tizenhat közé.

A kvartettekben talán csak a B-csoportot leszámítva öldöklő küzdelem várható a két-két továbbjutó helyért, melynek kimenetelét nehéz lenne megjósolni. Az utolsó fordulóra július 7. és 9. között kerül sor, majd a negyeddöntőket szeptemberben, az elődöntőket októberben, a két meccses finálé második felvonása után pedig már november legelején avatnak új győztest. Addig azonban most szokásunkhoz híven igyekszünk egy kicsit bemutatni az idei BL-ben résztvevő, ám az európai futballszurkolók számára kevésbé ismert csapatokat.

A-csoport

Az A-csoportban a CAF-ranglistáját sokáig vezető Tunézia bajnoka, az Étoile du Sahel számít a legnagyobb favoritnak, bár a sousse-i klub az elmúlt tíz évben nem nagyon villogott a BL-ben, "csak" a második számú kupasorozatot, a Szövetségi Kupát nyerte meg a csapat 2015-ben. A "csillagosok" mostani kihívói sem ígérkeznek könnyű falatnak, hiszen az olajkitermeléssel meggazdagodó Szudán két képviselője, az Al Hilal (a név jelentése: a Hold) és az Al Merrikh (a Mars) két éve egyaránt az elődöntőig jutott, így idén is hatalmas küzdelem várható közöttük már a nyitófordulóban is a korábbi írásunkban a kontinens legnagyobb rangadói közé sorolt omdurmani derby keretében. A voltaképpen Mozambikban is kiscsapatnak számító Ferroviário do Beira BL-kvalifikációja igazi meglepetésnek tekinthető, ha pedig ebben a csoportban tudnák tartani a lépést az esélyesekkel, az már valóságos szenzáció lenne.

Alapítás éve: 1925
Stadion: Stade Olympique de Sousse, Sousse, Tunézia (befogadóképesség: 28.000 néző)
Facebook követők száma: 801.397
Korábbi BL-eredmények: 1-szer győztes (2007), 2-szer döntős (2004, 2005)
Vezetőedző: Hubert Velud (francia)

A nyögvenyelősebb bajnoki alapszakasz után Hubert Velud vette át januárban az Étoile Sportive du Sahel irányítását, aki már számos kontinentális nagycsapatnál megfordult, tavaly a kongói TP Mazembével nyerte meg a második számú afrikai kupasorozatot, a Szövetségi Kupát. A bajnokságban vele nagyon összekapta magát a gárda, az edzőváltás óta 9-1-2-es mérleggel küzdenek a címvédésért a szurkolók szerint "örök tuniszi ellenszélben".

A gárda a BL-selejtezőben az elefántcsontparti AS Tandát győzte le nagyon magabiztosan (3-0, 2-1), ám a szép góltermés ellenére a legnagyobb sztárok a védelemben találhatóak. Az idei Afrika-kupán a tunéziai válogatott hálóját is őrizte a veterán Aymen Mathlouthi kapus (áb1), de ott volt a tornán a jobbhátvéd Hamdi Nagguez (áj3), a középhátvéd Zied Boughattas (áj1) és két ESS-középpályás, a szűrő Mohamed Ben Amor (áb3) és a házi gólkirály Hamza Lahmar (ek) is. A támadók közül leginkább a brazil Diogo Acostát (áj2) és az idősebbik (és kevésbé neves) Msakni testvért, Iheb Msaknit (eb2) érdemes kiemelni, de az ifjú guineai légiós Alkhali Bangoura (ej2) is bontogatja már a szárnyait.

Alapítás éve: 1930
Stadion: Al Hilal Stadium, Omdurman, Szudán (befogadóképesség: 62.000 néző)
Facebook követők száma: 416.475
Korábbi BL-eredmények: 2-szer döntős (1987, 1992), 5-ször elődöntős (1966, 2007, 2009, 2011, 2015)
Vezetőedző: Nabil Kouki (tunéziai)

Szudánban úgy alakult, hogy az ország két nagy labdarúgó klubja egyaránt Omdurmanban székel, a Nílus partján a fővárossal, Khartoummal átellenben, melyek nagyjából felváltva nyerik meg a hazai ligát. Nemzetközi porondon azért az Al Hilal sikeresebb, mely legutóbb két éve már épp Nabil Kouki irányításával jutott be a legjobb négy közé. A tunéziai vezetőedző azóta hazájában dolgozott, majd márciusban tért vissza Szudánba és a Hold-csapattal át is vette a vezetést a bajnoki tabellán, valamint a BL-selejtezőket is sikerrel vette.

A válogatott csatár, Mohamed Ahmed Bashir (áj2) a kvalifikáció során is két góllal jelentkezett, és bár a klublegenda Mudather "Careca" El Thahir (áj1) ezúttal nem talált hálóba, a jelenlegi mezőnyben a legtöbb BL-góllal rendelkezik (14). Mellettük két ghánai légiós, a korábban Svédországot is megjárt Augustine Okrah (ej2) és Abednego Tetteh (áj3) sem fukarkodik a gólokkal, valamint a nigériai középpályás, Solomon Jabason (eb2) is megfordult már hazája válogatottjában, a kaput pedig a kameruni válogatott, a 2013-as BL-elődöntős Loïc Feudjou (ek) őrzi. A hazai játékosok közül a válogatott 20 esztendős reménységét, a jobbhátvéd Athar Eltahirt érdemes még kiemelni, de a nemzeti csapatnak stabil tagja a középpályán Nizar Hamid (áb1) és Nasr Eldin Shigail is.

Alapítás éve: 1927
Stadion: Al Merrikh Stadium, Omdurman, Szudán (befogadóképesség: 43.000 néző)
Facebook követők száma: 228.140
Korábbi BL-eredmények: 1-szer elődöntős (2015)
Vezetőedző: Diego Garzitto (francia)

Az Al Hilal nagy városi vetélytársa, az Al Merrikh is bővelkedik szudáni válogatottakban. Itt van rögtön Bakri Al-Madina (áb4), aki a selejtezőben a nigériai Rivers United elleni 0-3 után egy mesterhármassal oroszlánrészt vállalt a hazai remontádában (4-0). Ott van már mellette az utánpótlás is Mohamed Abdulrahman személyében, a bal szélen pedig szintén válogatott Ramadan Agab (áj3) is. A Mars-csapat légiósokat inkább a hátsóbb régiókba igazolt, így a védelmet a nigériai válogatott Odunlami Kunle (áb2) és az elefántcsontparti válogatott Serge Wawa (áb1) erősíti, míg a középpályán az egyiptomi Ashour El Adham (áb3) szűri az ellenfelek támadásait.

Mindehhez a kispadon egy olyan vezetőedző, a francia Diego Garzitto társul, aki 2009-ben megnyerte már az afrikai BL-t a TP Mazembe edzőjeként, 2015-ben pedig a klub legnagyobb nemzetközi sikerével, egy BL-elődöntős szerepléssel és egy bajnoki címmel debütált a kispadon. Tavaly ugyan "csak" az ezüstérem jött össze Szudánban és a kontinentális szereplés is harmatos lett, a vezetőség azonban kitartott Garzitto mellett, így idén újra vele láthatja vendégül az elit mezőnyt a klub a rettegett oroszlánbarlangban, a "vörös kastély" becenevű stadionban.

Alapítás éve: 1924
Stadion: Caldeirao do Chiveve, Beira, Mozambik (befogadóképesség: 7.000 néző)
Facebook követők száma: 20.667
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Aleixo Fumo (mozambiki)

Története első bajnoki címét nyerte tavaly a kispadra csak szeptemberben érkező Aleixo Fumo irányításával a Ferroviário da Beira, mégpedig egy hatos győzelmi sorozatot produkálva a szezon hajrájában. Idén ugyan nem sikerült ilyen jól a bajnoki rajt, és a szerencsés sorsolás ellenére a BL-selejtezők is igencsak nyögvenyelősre sikeredtek a zanzibári és a libériai bajnokkal szemben, de végül történelmet írt a tengerparti város csapata, bejutott a BL-csoportkörébe, ahol 15 év szünet után képviselteti így magát Mozambik.

A tavalyi bajnoki címet is a támadósornak köszönhetően kaparintotta meg a vasutascsapat és a selejtezőkben a nem túl rangos ellenfelekkel szemben sem villogott a gárda védelme, így a csapatból leginkább a két válogatott támadót, a csapatkapitány Maninhót (áj1) és a kongói Vita Clubbal 2014-ben BL-döntőt játszó Antonio Dayót (áj2) érdemes kiemelni. A középpályán nagy veszteség volt nemrég a szintén mozambiki válogatot Gildo Portugáliába távozása a Marítimóba, de a kongói légiós Fabrice Kanda (áb5) és a nigériai Amara Ugwu (áj4) igyekszik őt helyettesíteni, miközben a kaput is egy légiós, a zimbabwei Willard Manyatera (ek) őrzi.

B-csoport

Első ránézésre a B-csoport tűnik a legegyértelműbbnek, hiszen az ötszörös BL-győztes, tavalyi döntős Zamalek és a két évvel ezelőtti győztes USM Alger papíron jóval nagyobb játékerőt képvisel a kihívóknál. Ráadásul a hajrájában tartó bajnokságokban egyik favorit sem áll jelenleg BL-t érő helyen, így jövőre valószínűleg csak akkor vehetnek részt a legrangosabb kupasorozatban, ha idén elnyerik a trófeát. Ugyanakkor a líbiai Al Ahli Tripoli a selejtezőkben már levadászott két nagyvadat, a ghánai Wa All Stars-t és a marokkói bajnok FUS Rabatot, annak ellenére, hogy a polgárháború miatt hazai mérkőzéseit Tuniszban játszotta a gárda, a zimbabwei bajnok CAPS United pedig nem kisebb ellenfelet búcsúztatott el története első BL-részvételéhez, mint a két éve BL-, tavaly Szövetségi Kupa-győztes TP Mazembét.

Alapítás éve: 1911
Stadion: Cairo International Stadion, Kairó, Egyiptom (befogadóképesség: 75.000 néző)
Facebook követők száma: 5.803.535
Korábbi BL-eredmények: 5-ször győztes (1984, 1986, 1993, 1996, 2002), 2-szer döntős (1994, 2016)
Vezetőedző: Augusto Inácio (portugál)

Tavaly ugyan a BL-döntőig menetelt az örökranglista második helyén álló Zamalek, most mégis nagy a földindulás a fehér lovagok háza táján. A bajnokságban ugyanis lassan lemondhat az első két helyezésről a csapat, ami lehetővé tenné jövőre is a BL-részvételt, így nem csoda, ha új vezetőedző, a portugál Augusto Inácio érkezett a kispadra, aki 2000-ben hazájában bajnoki címet nyert a Sportinggal, tavaly pedig ligakupát a Moreirensével. Az egyiptomi ligában egyébként ő is két vereséggel kezdett, azóta viszont 3-2-0 a mérlege, így némileg bizakodóbban várhatja a BL-csoportkört.

Annál is inkább, mert a játékosállomány idén sem gyengébb, mint a korábbi években. Az idén Afrika-kupa döntős egyiptomi válogatottból csak sérülés miatt dőlt ki Ahmed El Shenawy (áj2) kapus, de a védelemben Ali Gabr (áb1), a középpályán pedig Tarek Hamed (eb1) és Ibrahim Salah rendszeresen szerepelt a fáraók között, az ifjú Mostafa Fathi pedig csak sérülés miatt került ki a keretből. Bassem Morsi (eb2) mellőzése a fáraók támadósorából kisebb felháborodást okozott országszerte, mellette pedig a támadásokat még a rutinos "varázsló", Ayman Hefny (eb3) és a csapatkapitány Shikabala (áb2) is támogatja, aki tinitehetségként már a 2002-es BL-győztes Zamaleknek is tagja volt. A légiósok között is olyan kontinentális sztárok találhatóak, mint a nigériai támadó, Stanley Ohawuchi és a Southamptonnal a PL-t is megjárt zambiai válogatott Emmanuel Mayuka (áj3).

Alapítás éve: 1937
Stadion: Stade 5 Juillet, Algír, Algéria (befogadóképesség: 64.000 néző)
Facebook követők száma: 202.920
Korábbi BL-eredmények: 1-szer döntős (2015)
Vezetőedző: Paul Put (belga)

Amikor a korábban az USM Alger-t játékosként is szolgáló Miloud Hamdi két éve történelmi afrikai BL-döntőig, tavaly pedig algériai bajnoki címig vezette a csapatot, aligha számított rá, hogy a vezetőség ezek után csak másodedzői állást kínál neki. Ezt aztán természetesen vissza is utasította, a piros-feketék irányítását pedig két rövid életű megállapodás után októberben a belga Paul Put vette át, aki 2013-ban még a burkinai válogatottat gardírozta az Afrika-kupa döntőjéig. A bajnokságban egyelőre nem nagyon villog a csapat, de a BL-részvétel összejött, így újra megkísérelheti a gárda a továbbjutást a csoportból.

A két évvel ezelőtti menetelésnek is részese volt már Mohamed Zemmamouche (áb1) kapus és gyakorlatilag a teljes védelem Nasreddine Khoualeddel, Mokhtar Benmoussával (ej3) és az idei Afrika-kupát is megjárt Mohamed Benyahiával (áb2), valamint Mohamed Meftahhal (áj1). A középpályán is ott van még a 2015-ös csapatból Hamza Koudri (eb1) és Mohamed Benkhemassa (eb2), a támadósorban azonban Oussama Darfalou és a madagaszkári Carolus Andria (ej1) mellett már az elefántcsontparti Nantes-nevelés, Ghislain Guessan (áj2) felelős elsősorban a gólokért.

Alapítás éve: 1950
Stadion: Tripoli International Stadium, Tripoli, Líbia (befogadóképesség: 80.000 néző)
Facebook követők száma: 119.982
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Talaat Youssef (egyiptomi)

Igencsak mostoha körülmények között készülnek a líbiai labdarúgó klubok a polgárháború sújtotta országban, 2010 óta mindössze a második bajnoki címet osztották ki tavaly, azt a kettőt azonban egyaránt az Al Ahli Tripoli nyerte. Igaz, közben a BL-ben az Al Ahli Benghazi képviselte az országot, most azonban két nagy bravúrral a fővárosiak is bejutottak a legjobbak mezőnyébe, közben pedig az újabb bajnoki cím felé is jól haladnak a januárban második tripoli küldetésére is visszatérő, így a klubnál nagy tiszteletnek örvendő egyiptomi mester, Talaat Youssef irányításával.

A selejtezők során parádés játékkal és négy góllal feledtette korábbi megpróbáltatásait a szurkolók alig 21 esztendős kedvence, Muaid Ellafi (ek), akit februárban váltságdíjra hajtó fegyveresek elraboltak, márciusban pedig elvesztette édesapját. Három gólig jutott az előcsatározásokban az ősszel még Tunéziában légióskodó Mohamed Anis Saltou is (eb2). A válogatott ikonikus hálóőre, a 2014-es ANB-győzelem hőse, Mohamed Nashnoush (áj1) is a zöld-fehéreket erősíti, de a nemzeti csapatnak is kapitánya a középhátvéd Ali Salama (áj2) és oszlopos tagja Sanad Al Warfali (áb3) is, a légiósok közül pedig a tunéziai válogatott jobbhátvéd, Sameh Derbali (ej1) és a közép-afrikai szűrő, Vianney Mabidé is alapembernek számít.

Alapítás éve: 1973
Stadion: National Sports Stadium, Harare, Zimbabwe (befogadóképesség: 60.000 néző)
Facebook követők száma: 13.527
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Lloyd Chitembwe (zimbabwei)

Tavaly 12 év után nyerte meg újra a zimbabwei ligát a CAPS United, mégpedig a klub mindhárom korábbi bajnoki címében még játékosként tevékenyen résztvevő Lloyd Chitembwe irányításával. Idén így újra próbálkozhatott a BL-selejtezőkben is a gárda és végül története során először került be egy kontinentális sorozat csoportkörébe a jóval nagyobb nevű TP Mazembe kiverésével.

Ott is elsősorban fegyelmezett védekezésre volt szüksége a csapatnak, mint ahogy várhatóan a csoportkörben is az idei Afrika-kupán is résztvevő Hardlife Zvirekwi (áb4) által irányított védelem lesz leginkább fókuszban, no meg az egyszeres válogatott hálóőr, Edmore Sibanda (ek). A középpályán szintén játszott már a harcosok között Ronald 'Rooney' Chitiyo (áj1), a gólokat pedig leginkább a korábban a dél-afrikai bajnokságot is megjárt Abbas Amidútól (áj2) várhatjuk, miközben légiós egyetlen egy sem szerepel a zimbabweiek keretében.

C-csoport

A BL-címvédő, Mamelodi Sundowns a C-csoportba került, cseppet sem könnyűnek ígérkező társaságba, miközben a dél-afrikai bajnokság hajrájában is kiélezett küzdelmet folytatnak a pretóriai brazilok a győzelemért. A kontinentális mezőnyben a tunéziai liga éllovasa az Espérance Tunis egy kisebb "válság" után nagy ambíciókkal tér vissza a legjobbak mezőnyébe, a három éve csak a döntőben elbukó kongói AS Vita Clubot pedig különösen fűtheti a bosszúvágy a Mamelodival szemben. Tavaly ugyanis a selejtezőben a fekete delfinek legyőzték a dél-afrikaiakat, ám végül kiderült, hogy a mindössze pár percet játszó Idrissa Traoré a korábbi klubjából, a Stade Malienből még hozott magával egy eltiltást, így jogosulatlanul lépett pályára és a Mamelodi léphetett tovább a csoportkörbe, hogy aztán meg se álljon a végső győzelemig. A csoport negyedik tagja az a Saint George SC, mely 2013-ban az első etióp klubként szerepelt a Szövetségi Kupa csoportkörében és most ugyanígy elsőként képviseli az országot a BL-ben is, miközben épp készül begyűjteni zsinórban negyedik bajnoki címét, a Bajnokok Ligájában azonban várhatóan nem lesz képes beleszólni a továbbjutó helyek sorsába.

Alapítás éve: 1970
Stadion: Loftus Versfeld Stadium, Pretoria, Dél-Afrika (befogadóképesség: 51.762 néző)
Facebook követők száma: 549.978
Korábbi BL-eredmények: 1-szer győztes (2016), 1-szer döntős (2001)
Vezetőedző: Pitso Mosimane (dél-afrikai)

A címvédő Mamelodi Sundowns a johannesburgi klubok mellett nem tartozik Dél-Afrika legpatinásabb egyesületei közé, de a legtehetősebbnek számít azóta, hogy a bánya-mogul Patrice Motsepe a klub tulajdonosa 2003-ban. Tavaly a hetedik bajnoki címet is begyűjtötte a sárga-kék-zöld mezösszeállítás miatt pretóriai braziloknak becézett gárda, miközben a korábbi szövetségi kapitány, Pitso Mosimane a kontinens csúcsára is elvezette a tanítványait, Dél-Afrika második BL-győzelmét szállítva.

Idén ugyan a hazai ligában még távolról sem biztos az ismétlés és a BL-selejtező is nagyon rázós lett az ugandai bajnok Kampala CCA ellen, de az idegenbeli mérkőzés hajrájában a libériai Anthony Laffor (áb3) ismét megmentette a csapatot. Mellette a támadósor sztárja továbbra is az ördöngősen cselező zimbabwei Khama Billiat (eb2) és a saját nevelésű ifjú Percy Tau (ek), a kolumbiai Leonardo Castrót azonban egyre többször szorítja a kispadra a nemrég szerződtetett elefántcsontparti válogatott Yannick Zakri. A középpályán a csapatkapitány Hlompho Kekana (ej2) mellett legtöbbször Tiyani Mabunda (áb1) és a támadóbb felfogású Themba Zwane (eb1) vagy Sibusiso Vilakazi kap helyet. A védelmet a tavalyi szezon óta erősíti már a Belgiumból hazatért Anele Ngcongca (ej1) és a brazil Ricardo Nascimento (áj1) is, de Tebogo Langerman (áj3), Thapelo Morena vagy Wayne Arendse (áj2) is rendre felbukkan a védőfalban a tavaly a legjobb Afrikában szereplő labdarúgónak is megválasztott ugandai kapus, Denis Onyango (áb2) előtt.

Alapítás éve: 1919
Stadion: Stade Olympique de Radès, Tunisz, Tunézia (befogadóképesség: 60.000 néző)
Facebook követők száma: 921.067
Korábbi BL-eredmények: 2-szer győztes (1994, 2011), 4-szer döntős (1999, 2000, 2010, 2012), 4-szer elődöntős (2001, 2003, 2004, 2013)
Vezetőedző: Faouzi Benzarti (tunéziai)

A tunéziai labdarúgás legeredményesebb klubja az utóbbi két évben nem szerepelhet az afrikai BL-ben, így most nagy várakozással tekintenek a szurkolók az újabb nemzetközi megmérettetés elé. Annál is inkább, mert a kispadon a nagy öreg Faouzi Benzarti foglal helyet, aki korábban négy bajnoki címet szerzett a csapattal, '94-ben pedig BL-győzelemig, 2010-ben BL-döntőig vezette a vér és arany gárdát, de a rivális kluboknál is összeszedett négy bajnoki címet, tavaly épp az Étoile du Sahellel, míg 2013-ban a Raja Casablancát a klub-VB döntőjéig gardírozta.

Régi-új állomáshelyén a klub hagyományosan stabil védelmét (a hazai rájátszás kilenc meccsén például mindössze két gólt kaptak) olyan játékosokra bízhatja, mint a válogatottal az Afrika-kupán is megforduló kapus Moez Ben Chérifia (áj1) és a középhátvéd Chamseddine Dhaouadi (áb1), valamint a csapatkapitány jobbhátvéd Khalil Chemmam (ej2), de Európát megjárt játékosok, az algériai válogatott Hicham Belkaroui vagy a középpályán Ferjani Sassi (áb2) is az agg mester rendelkezésére állnak. A támadók között pedig többek között a CS Sfaxiennel Szövetségi Kupa-döntős, nemrég Franciaországból hazatérő Fakhreddine Ben Youssef (áb3) és a szintén válogatott Yassine Khenissi (eb1) teszik a keretet az egész sorozat egyik legnagyobb favoritjává.

Alapítás éve: 1935
Stadion: Stade des Martyrs, Kinshasa, Kongói DK (befogadóképesség: 80.000 néző)
Facebook követők száma: 18.306
Korábbi BL-eredmények: 1-szer győztes (1973), 2-szer döntős (1981, 2014)
Vezetőedző: Florent Ibengue (kongói)

Afrika legmagasabban jegyzett edzője, a Kongói DK válogatottját szövetségi kapitányként ANK-bronzéremig vezető és jelenleg is irányító Florent Ibengue ül a kinshasai AS Vita Club kispadján, mely a három évvel ezelőtti döntős BL-menetelés és a két évvel ezelőtti bajnoki cím begyűjtése után az idei kontinentális kupasorozatban is felülmúlja a nagyobb nevű hazai riválist, a Lubumbashiban székelő TP Mazembét, hiszen a varjakkal szemben a szváziföldi és a gambiai bajnok nem okozott gondot a fekete delfinek számára a selejtezőben.

A csapat játékstílusát talán jól jellemzi, hogy a selejtezőkben a csapat leggólerősebb játékos a kameruni származú, de egyenlítői-guineai válogatott középhátvéd Francisco Obama Ondo (áb1) volt, aki háromszor zörgette meg az ellenfelek hálóját, de egy pontrúgás után betalált a szintén középhátvéd Yannick Bangala (eb2) is. A védelemből érdemes még kiemelni a kongói válogatott ifjú balhátvédjét, Joyce Lomalisát (ej2), aki tavaly helyet kapott a kontinensen szereplő labdarúgók álomtizenegyében is. A kaput az egykori burkinai válogatott veterán kapus, Daouda Diakité őrzi, a csapatkapitány a kongói válogatott középpályás Nelson Munganga, a légiósok között pedig fontos láncszem még a szváziföldi irányító, Felix Badenhorst (ák) és a ruandai csatár Ernest Sugira (áb3).

Alapítás éve: 1935
Stadion: Addis Abeba Stadium, Addis Abeba, Etiópia (befogadóképesség: 35.000 néző)
Facebook követők száma: 64.127
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Mart Nooij (holland)

Nagyon nehéz elképzelni, hogy ebben a csoportban komolyan labdába tudjon rúgni a BL-debütáns Saint Geoge, mely nem csak Etiópiának első, hanem a kelet-afrikai régiónak is igencsak ritka képviselője a kontinens legjobbjai között. A kispadon a korábban a mozambiki és a tanzániai válogatottat is irányító holland Mart Nooij ül, aki 2014-ben, majd egy szünet után visszatérve 2016-ban is bajnoki címre vezette a csapatot.

Akiben a szurkolók a leginkább bízhatnak, az a korábban Belgiumot, Egyiptomot és Algériát is megjárt válogatott csatár, Saladin Said (áj1), aki három meccsen öt gólt szerzett a selejtezőkben. Mellette a középpályán Behailu Assefa (eb1) és a csapatkapitány Adane Girma (ej1), valamint a rutinos hátvéd Degu Debebe (áj3) is fontos tagja az etióp válogatottnak, azaz csak volt, hiszen utóbbi kettő már visszavonult a nemzeti csapatból, a klubjukban azonban még igyekeznek történelmet írni. A légiósok közül az ugandai kapus, Robert Odongkara és a burkinai középpályás Séverin Waongo kap rendszeresen helyet a kezdőben.

D-csoport

A D jelű kvartettet nevezhetjük talán a leginkább halálcsoportnak, hiszen voltaképpen mind a négy csapat eséllyel pályázik a két negyeddöntős helyre. A nyolc győzelmével a kupasorozat rekorderének számító kairói Al Ahly két elbukott selejtezősorozat után tavaly a csoportkörbe már bejutott, onnan azonban nem sikerült továbblépni, hiszen az akkori zambiai induló (ZESCO) és a Wydad AC maga mögé utasította a sascímereseket. A döntőbe jutás már nem jött össze a casablancaiaknak, de idén a bajnokságban nagyon meggyőzően hasítanak és nem szándékoznak megállni a finálé előtt. A tavalyi meglepetéscsapatot, a ZESCO-t a zambiai bajnokságban közben megelőzte a Zanaco, mely szeretne azért hű maradni a vetélytárs által megalapozott friss hagyományokhoz és borsot törni a "nagyok" orra alá, a kameruni Coton Sport pedig négy évvel ezelőtti elődöntős szereplését szeretné megismételni, bár talán jól jellemzi a kameruni klubok helyzetét, hogy azóta hírmondó sem maradt a csapatnál a tehetséges ifjú keretből. A csoport külön érdekessége egyébként, hogy mind a négy tagja hazai vezetőedzővel vág bele a küzdelembe.

Alapítás éve: 1907
Stadion: Cairo International Stadium (befogadóképesség: 75.000 néző)
Facebook követők száma: 11.058.831
Korábbi BL-eredmények: 8-szor győztes (1982, 1987, 2001, 2005, 2006, 2008, 2012, 2013), 2-szer döntős (1983, 2007), 2-szer elődöntős (1988, 2010)
Vezetőedző: Hossam El Badry (egyiptomi)

Idén visszatér tehát a rekorder klub az afrikai BL mezőnyébe, és a korábbi rendkívül sikeres generáció tagjai már rutinos rókákként erősítik a csapatot. Az egykori csapatkapitány, Emad Motaeb már csak csereként szokott pályára lépni, de a kétszeres BL-győztesek (2012, 2013) közül a támadósorban Walid Soliman (ek) és Abdallah Said (áj1), a középpályán Hossam Ghaly vagy a védelemben Mohamed Naguib és Ahmed Fathi (áb2), a kapuban pedig Sherif Ekramy (áb1) most is alapemberei a sascímereseknek, sőt Fathi, Said és Ekramy ott voltak az idén Afrika-kupa döntős egyiptomi válogatottban is. Akárcsak a csatár Marwan Mohsen és a két középhátvéd, Saad Samir (áj2) valamint a torna egyik legjobb játékosának bizonyuló Ahmed Hegazy (áj3). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a tunéziai válogatott balhátvéd Ali Maâloul és a tavalyi olimpián bronzérmes nigériai gólzsák, Junior Ajayi (áb3) is az Al Ahly-t erősíti, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy bombaerős kerettel vágnak neki a vörös ördögök a sorozatnak.

A korábbi, külföldi edzőket preferáló trend helyett idén kispadon a klub egykori válogatott védője, a játékosként már '87-ben is BL-t nyerő Hossam El Badry ül, aki edzőként is többször szolgálta már az egyesületet, nem is akárhogy. 2012-ben ugyanis, öt év szünet után vele nyert újra afrikai BL-t az Al Ahly. Azóta az U23-as egyiptomi válogatottat irányította, tavaly nyáron viszont a holland Martin Jol távozása után újra szeretett klubja vezetőedzője lett.

Alapítás éve: 1937
Stadion: Stade Mohamed V, Casablanca, Marokkó (befogadóképesség: 67.000 néző)
Facebook követők száma: 972.358
Korábbi BL-eredmények: 1-szer győztes (1992), 1-szer döntős (2011), 1-szer elődöntős (2016)
Vezetőedző: Houcine Ammuota (marokkói)

A Wydad AC tavaly a walesi John Toshack irányításával magabiztosan menetelt az afrikai BL elődöntőjéig, ott azonban a casablancaiak elvéreztek a Zamalekkel szemben. Idén a másik patinás kairói klubbal kerültek egy csoportba, a kispadon pedig már hazai edző, a Katarból eltöltött sikeres évek után hazatérő Houcine Ammouta ül, aki egyébként 2010-ben a FUS Rabattal már megnyerte a Szövetségi Kupát. A selejtezőkben némileg meglepetésre igencsak megszenvedtek a gaboni bajnok CF Mounanával szemben, de végül büntetőkkel sikerült bejutni a csoportkörbe.

Így aztán a szétlövésben ismét a tavalyi BL legjobb kapusának számító Zouheir Laaroubi (k) lett a kvalifikáció hőse, no meg a döntő tizenegyest értékesítő 19 esztendős hátvéd, Badr Gadarine. Nála azért egyelőre biztosabb pont a védelemben a válogatottal az idei Afrika-kupát is megjáró Amine Atouchi (j5) és a szenegáli légiós Mourtada Fall (b3). A légiósok közül egyébként még két támadót, a kongói válogatott Fabrice Ondamát (j1) és a bajnokság góllövőlistáját toronymagasan vezető libéria gólvágót, a jelenleg Porguáliából kölcsönkapott William Jebort (j3) érdemes kiemelni, de a szélsőként szereplő Mohammad Onajem (b4) is az ellenfelekre veszélyes tagja a támadó szekciónak.

Alapítás éve: 1986
Stadion: Stade Roumdé Adjia, Garoua, Kamerun (befogadóképesség: 22.000 néző)
Facebook követők száma: 7.437
Korábbi BL-eredmények: 1-szer döntős (2008), 1-szer elődöntős (2013)
Vezetőedző: Birwé Minkréo (kameruni)

A legutóbbi húsz kameruni bajnokságból 14-et megnyerő Coton Sport tavaly ugyan elbukta a hazai Elite One-t, idén mégis újra a gyapottermesztőknek sikerült eljutniuk a BL csoportkörébe, mégpedig a garouai egylettől unikomnak számító módon ezúttal hazai edző, Birwé Minkréo irányításával. A civilben testneveléstanárként is dolgozó ifjú szakember korábban két kiscsapatot, a Dragon Yaoundét és az Aigle de la Menouát is feljuttatta a kameruni élvonalba, most azonban minden korábbinál nagyobb feladattal nézhet szembe egy meglehetősen képlékeny kerettel, hiszen a legjobb játékosok évről évre elhagyják a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező egyesületet.

A selejtezők során azonban a klubot már a 2008-as BL-döntős és 2013-as elődöntős szerepelés során is szolgáló nigeri légiós, Kamilou Daouda (áb2) ismét hatékonynak bizonyult, akárcsak a saját nevelésű ifjú támadó, Mahamat Harouna. A válogatott Bokwé távozása óta a kaput is egy ifjonc, az alig 18 esztendős Simon Omossola (ek) őrzi, de a csapatkapitány, Souleymanou Moussa (áj1) is csupán 21 éves. A hazai játékosok közül rutinosabbnak csak a középpályán Georges Landry Belamo (eb2) nevezhető, illetve a védelemben Paul Mvondo (áj2).

Alapítás éve: 1985
Stadion: Sunset Stadium, Lusaka, Zambia (befogadóképesség: 10.000 néző)
Facebook követők száma: 13.555
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Mumamba Numba (zambiai)

Amikor 2015 januárjában a lusakai klub vezetősége az egyesületet sokáig másodedzőként szolgáló Mumamba Numbát nevezti ki vezetőedzőnek, kimondatlanul is a bajnoki cím elhódítása volt az elvárás a lassan a zambiai liga középmezőnyébe szürkülő csapattól. Az első szezonban végül "csak" az ezüstérem jött össze az aztán az afrikai BL-elődöntőig menetelő ZESCO mögött, tavaly azonban már a csúcsra értek a bankárok, most pedig legnagyobb nemzetközi sikerüket aratva