Egyre több afrikai légiós játszik kulcsszerepet a legrangosabb európai bajnokságokban és a novemberi vb-n még a kontinens válogatottjai is minden korábbinál jobban szerepeltek. Ez persze részben biztosan a rendhagyó helyszínnek is volt köszönhető, az viszont kijelenthető, hogy a szinte minden más területen súlyos nehézségekkel küszködő földrész labdarúgása egyre szorosabban integrálódik be a világ futballjának vérkeringésébe. Ahogy az elmúlt generációk során már rendszeresen előfordult, így a jövő sztárjai között is feltehetően lesz majd egy-két afrikai játékos is, érdemes tehát körülnézni, kiknek a pályája indul ígéretesen még akkor is, ha tudjuk, hogy számos buktató vár még rájuk és távolról sem biztos, hogy nagy játékossá nővik ki magukat.
(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)
Korábbi kiszemeltjeink
Két évvel ezelőtt már tettünk egy hasonló tehetségmustrát az ifjú afrikai focisták körében és bizony az sem tanulság nélküli, mi történt kiválasztottjainkkal azóta.
A Leverkusenben stabil kezdővé váló és Burkina Faso válogatottját is az ANK-elődöntőig vezető hátvéd, Edmond Tapsoba vagy a katari vb-n is remekül teljesítő ghánai Mohammed Kudus nevét azóta talán már mindenki megismerte, aki szorosabban követi a topfutballt. De a közben szintén Leverkusenbe igazoló Odilon Kossounou, a még mindig Torinóban pallérozódó Wilfried Singo, a Villarrealban kicsit hullámzó teljesítményt nyújtó Samuel Chukwueze, a Crystal Palace által 22 millió euróért megvásárolt Cheick Doucouré vagy a Monaco által 16 millióért szerződtetett Krépin Diatta is egyre több topligás rutint szerez még mindig fiatal koruk ellenére. Mindeközben az akkori balhátvédünk, Amadou Danté épp osztrák kupagyőzelmet ünnepelhetett a Sturm Graz-cal és a bajnoki címért is küzd még – éppen a sérülések és egy fura eltiltás után visszatérő Sekou Koita csapatával, a Red Bull Salzburggal szemben.
Ugyanakkor Hamed Junior Traoré a Sassuolóból a Bournemouth-hoz kerülve nem tudja igazán stabilizálni a helyét a csapatban, míg a kapus Maduka Okoye karrierje egyelőre megfenekleni látszik, hiszen a watfordi szerződése egészen pocsékul sült el, csak egy-egy kupameccsen kapott szerepet, miközben a nigériai válogatott ANK-negyeddöntős és vb-selejtezős kiesése után az egyik bűnbak lett hibái miatt a nemzeti csapatban is.
Azt még megjegyezhetjük, hogy a két évvel ezelőtt a csereként említett játékosaink közül voltaképpen még ígéretesen alakul a Lyonban szereplő Sinaly Diomandé, a francia másodosztályból az élvonalba kerülő balhátvéd, Darline Yongwa, a Southamptonnal kieső Mohamed Salisu és Kamaldeen Sulemana, az éppen a dán bajnoki címért küzdő Mohamed Diomandé és különösen a Monacóban masszívan teljesítő Mohamed Camara pályafutása is, de a többiek kissé lassuló karrierje is vehet még pozitív fordulatot.
Mindezek után pedig nézzük, kik azok a májusig a 22. életévüket még be nem töltő játékosok, akikre ezúttal érdemes felhívni a figyelmet, hangsúlyozva újra, hogyebben a korban az afrikai tehetségeknél még nem vehető biztosra, kiből lesz a legnagyobb sztár a jövőben, hiszen számukra az európai, dél-amerikai társaiknál hosszabb és rögösebb út vezet általában a csúcsra.
Ahogy kiemelt képünkön megidéztük, a 21 éves Samuel Eto’o például még csak a Real Mallorca játékosa volt, Mohamed Szalah ilyen idősen kezdte csak meg európai karrierjét Baselben, Sadio Mané épp kiesett a Metz játékosaként a francia másodosztályból Kalidou Koulibaly-val együtt. De Yaya Touré is csak az azóta megszűnt Metalurh Donyeckben kispadozott 21 évesen, Rijad Mahrez a francia másodosztályú Le Havre-ban igyekezett beverekedni magát az első csapat keretébe, akárcsak Didier Drogba a szintén másodosztályú Le Mans-ba ennyi idősen.
Kapus: Adebayo Adeleye
A kapusok között sajnos rögtön csalnunk kell, ugyanis pillanatnyilag nincs jegyzett szinten megforduló U21-es afrikai kapus. A vb-t is megjárt 20 esztendő kameruni Simon Ngapandouetnbu a Marseille tartalékcsapatában kap csak szerepet, a vele egykorú ghánai vb-kerettag Ibrahim Danlad pedig egyelőre a hazai ligában szerepel. Az U20-as Afrika-kupán a legjobbnak választott szenegáli Landing Badji most igazol csak épp a ciprusi Aris Limassolhoz, így az ő kiemelését is korainak tartanánk.
Persze a kapusok amúgy is később kerülnek általában rivaldafénybe, mint a mezőnyjátékosok, így voltaképpen pimaszul fiatalnak mondható még a 22 éves korára az izraeli bajnokságban igen jó teljesítményt nyújtó nigériai Adebayo Adeleye is. Az U17-es és az U20-as válogatottakban is megfordult, mielőtt Jeruzsálembe került volna 2019 nyarán. A másodosztályú Hapoel Katamonban azonnal alapember lett és meccsei csaknem felét kapott gól nélkül hozta le, majd amikor a következő szezonban a klub felvette az időközben megszűnt anyaegyesülete, a Hapoel Jerusalem nevét, már 19 clean sheetet produkált 32 meccsen, így a 21 év után kivívott feljutás egyik főszereplője lett.
Az első élvonalbeli szezonjában épp csak sikerült kivívni a csapatával a bennmaradást, egy ideig a kezdő pozícióját is elvesztette, de idén már visszakerült a kapuba és nagy meglepetésre a felsőházi rájátszásba is bejutott a Hapoel Jerusalemmel. A jó teljesítményhez Adeleye ebben a szezonban is hozzájárult már 10 kapott gól nélküli bajnokival, melyek közül különösen a nagy városi vetélytárs, a Beitar elleni történelmi idegenbeli győzelem volt édes a szurkolóknak.
Közben a nigériai válogatott keretébe is bekerült, és bár pályára még nem lépett címeres mezben, a jövőre nézve egész jó ómennek számít az izraeli légióskodás, hiszen a szuper sasok ikonikus hálóőre, Vincent Enyeama is itt kezdte európai karrierjét.
Csere: A szintén 22 éves Jesús Owono viszont már 2020 óta alapember hazájának, Egyenlítői-Guineának a válogatottjában és tevékeny részese volt a tavalyi Afrika-kupa negyeddöntőjéig tartó bravúros menetelésnek is. Klubjában, a Deportivo Alavesben ugyanakkor még csak epizódszerep jut neki, tavaly egyetlen meccsen védhetett az élvonalban is, a kiesés után azonban a másodosztályban már nem került a feljutásért küzdő csapat kezdőjébe. A Copa del Rey-ben viszont jutott neki négy meccs, melyből hármat is kapott gól nélkül hozott le, így kiverték többek között az élvonalbeli Real Valladolidot is, a Sevilla azonban egy 1-0-s győzelemmel véget vetett Owonoék sorozatának.
Jobbhátvéd: Issa Kaboré
Csere jobbhátvédnek már két évvel ezelőtt is megneveztük Issa Kaborét, fiatal életkorából adódóan azonban még mindig befér az U21-es kategóriánkba és ezúttal a legígéretesebbnek is tűnik ezen a poszton. Igaz ez még akkor is, ha a Mechelennél és a Troyes-nál töltött remek szezonjai után az idei kevésbé látványos. A Manchester City ugyanis ezúttal az Olympique Marseille-nek adta kölcsön, ott pedig Jonathan Clauss mögött csak második számú opcióként számol vele Igor Tudor.
Azért így is pályára lépett 19 bajnokin, melyek közül 8-szor kezdő volt és hozta is ezeken az alkalmakon a dinamikus játékát. Kilencven percenként 4,2 cselre vállalkozott a szezonban, melyekkel 2,4-szer tört be a támadóharmadba. Összesen 4,3 beadást küldött az ellenfelek kapuja elé, melyekből 12 bizonyult kulcspassznak, a Strasbourg elleni idegenbeli meccsen pedig egy gólt is szerzett. Még ha ezekben a támadó statisztikákban közben el is marad Clauss mögött, a védekezésben ő volt aktívabb. Meccsenkénti felszabadításainak a száma is magasabb (2,1), szerelésekben pedig vetélytársa mennyiségének a kétszeresét produkálta, 2,92-es mutatója a legmagasabb statisztika a csapatban és 62/%-os hatékonysága is kifejezetten jónak mondható.
Az Afrika egyik legígéretesebb válogatottjának számító burkinai „csődörök” között az egyik legfontosabb alapemberré nőtte már ki magát, mégis nagy talány, hol folytatja a következő szezonban. A dél-francia klubnál kapott kevés játéklehetőség miatt ugyanis elkívánkozik a Vélodrome-ból, az OM sem kíván élni a 17 millió eurós kivásárlási opcióval, a Manchester City-nél viszont hiába él még két évig a szerződése, feltehetően továbbra sem számolnak majd vele, hanem akár egy újabb kölcsönszerződéssel próbálhatja meg Kaboré tovább építeni karrierjét.
Csere: A hatvanszoros kameruni válogatott és Afrika-kupa győztes balhátvéd, Bill Tchato fiából érdekes módon jobbhátvéd lett, de húsz esztendősen bemutatkozott már a szelídíthetetlen oroszlánok mezében Enzo Tchato is, aki édesapja egykori állomáshelyén, Montpellier-ben pallérozódik. Az idei szezonban már a felnőtt keret tagja és 19 bajnokin pályára is lépett a Ligue 1-ben, sőt pályafutása első gólját is megszerezte, mégpedig a Parc des Princes-ben.
Középhátvéd: Ousmane Diomandé
A dán Midtjylland játékosmegfigyelői hozták Európába Ousmane Diomandét még 17 évesen, majd az utánpótláscsapatnál töltött szezon után múlt nyáron már a portugál másodosztályba adták kölcsön. A CD Mafra színeiben ősszel olyan jól teljesített, hogy januárban a nagyhírű Sporting CP nem kevesebb, mint 7,5 millió eurót fizetett a játékjogáért
A portugál élvonalban nagyon gyorsan át is esett a tűzkeresztségen, majd márciustól már a három védős felállás jobb szélén szinte állandó kezdő lett, különösen a holland St. Juste sérülése után. Az Európa-ligában az Arsenal kiejtésében is fontos szerep jutott neki, a bajnokságban pedig egy döntetlen mellett minden meccsét megnyerte a csapata, amikor a kezdőben kapott helyet.
Amellett, hogy meccsenkénti 2,4 labdaszerzéssel és 2,3 felszabadítással alaposan kiveszi a részét a védekezésből, a modern kori védőktől már nélkülözhetetlen összjátékban is megállja a helyét. Találkozónként 86 átadása van átlagban, és még ha posztjából adódóan sokszor biztonsági játékról is van szó, övé a Sportingban a legtöbb hosszú indítás is (7,3), mégpedig igen dicséretes, 72%-os pontossággal, miközben a meglódulásaival is ő halad a legtöbbet előre a csapatában (meccsenként 253 métert).
190 cm-es magassága ellenére fejpárbajainak 42%-os hatékonyságán viszont még bőven van mit javítania és hibák is túl sűrűn jelennek meg a játékában, de tinédzser létére még rengeteget fejlődhet ezeken a területeken akár még jelenlegi klubjánál Ruben Amorim keze alatt is.
Csere: A francia bajnokság hemzseg a tehetséges afrikai védőktől, idén az elefántcsontparti Bamo Meite tört be 21 éves létére a Lorient kezdőcsapatába, a vele egyidős Christopher Wooh pedig pályára lépett a vb-n is a kameruni válogatottban, a Rennes-ben azonban nagyon a perifériára szorult tavasszal. Így most egy jövőre érkező hátvédet, a szenegáli Arouna Sangantét tennénk a képzeletbeli legtehetségesebbek kispadjára, hiszen ő ugyanúgy 21 éves létére már második éve alapembere a másodosztályú Le Havre-nak és idén a már szinte biztos feljutásból is alaposan kivette a részét. Alig 15 gólt kaptak azon a 33 bajnokin, melyeken játszott és nagyszerű védekezése mellett övé a legtöbb hosszú indítás is a csapatában, így igazán kíváncsian várhatjuk, mire megy majd a Ligue 1-ben.
Középhátvéd: Abakar Sylla
Csak két éve került Európába a szintén elefántcsontparti Abakar Sylla is, ő azonban az akkor épp a hazai ligában bronzérmes SOA-tól egyenesen a Club Brugge utánpótlásgárádjába, a Club NXT-be. Az előző szezon végén azonban már bemutatkozott a bajnoki címet nyerő nagycsapatban is, majd honfitársa, az általunk két éve a legtehetségesebbek közé sorolt Kossounou távoztával ősztől már gyorsan a kezdőben találta.
Ehhez persze kellett több sérülés is, de az ifjú hátvéd olyannyira megállta a helyét, hogy a Bajnokok Ligájában is története legbravúrosabb szereplését produkálta vele a csapat, megnyerték a kvartettjüket az Atlético Madrid, az FC Porto és a Bayer Leverkusen előtt, utóbbiak ellen ráadásul még egy győztes gólt is szerzett Sylla. Közben a bajnokságban gyengébben muzsikált a gárda és Carl Hoefkens helyét a kispadon előbb Scott Parker, majd Rik de Mil vették át, akik kevesebb bizalmat szavaztak az ifjú hátvédnek, de a jövő kétségtelenül az övé lehet. Statisztikái fiatal kora tudatában igen figyelemre méltóak, hiszen meccsenként 3 labdaszerzést és 2,2 felszabadítást produkál védekezésben, a földön pedig párharcai 64%-ából jött ki sikerrel.
Nem csoda hát, hogy a szövetségi kapitánynak nem sokkal korábban kinevezett francia veterán edző, Jean-Louis Gasset jóvoltából még tinédzserként bemutatkozhatott az elefántcsontarti válogatottban is tavaly szeptemberben, és többször kezdő is volt már a hazai rendezésű Afrika-kupára készülő csapatban. Az „elefántok” persze jelenleg bővelkednek a tehetségesebbnél tehetségesebb hátvédekben, egyik reménységük pedig hosszabb távon is Sylla lehet.
Csere: A dán bajnoki címre hajt a ghánai székhelyű Right to Dream akadémiával szoros kapcsolatot ápoló Nordsjaelland, ahol a számos afrikai tehetség között ott van a burkinai hátvéd, Adamo Nagalo is. A 20 esztendősen immár második szezonjában alapembernek számít a védelemben, és idén övé a csapatban a legtöbb felszabadítás (meccsenként 4,1) és a második legtöbb pontos hosszú labda is (4,4), de gólt is szerzett már a bajnokságban és egyet a kupában is. Márciusban már egy ANK-selejtezőn is kezdő volt a burkinai válogatottban, mely vezeti is a csoportját és az új tehetségeket elnézve nagyon bizakodóan tekinthet a jövőbe.
Balhátvéd: Rayan Ait-Nouri
Voltaképpen már két évvel ezelőtti hasonló válogatásunkban is felmerülhetett volna Rayan Ait-Nouri neve, de akkor az Angers-ből épp a Wolverhampton Wanderersbe igazolva még a francia U21-es válogatottnak volt a tagja. A francia felnőtt válogatottságra azonban egyelőre biztos nem lett volna esélye, miközben az algériai szövetségtől megkeresték, így márciusban egy Afrika-kupa selejtezőn már be is mutatkozott a „sivatagi rókák” soraiban.
Első Premier League szezonjában is pályára lépett már 21 meccsen és megszerezte első gólját is, majd az előző szezonban is 23-ra növekedett a bajnokijai száma és egy találata mellett már 4 gólpasszt is kiosztott. Ebben az évben csökkent a játékperceinek a száma és különösen Julen Lopetegui részesíti előnyben tavasszal a spanyolul beszélő vetélytársakat, így nagy valószínűséggel távozik a nyáron, bár szerződése még három évig Közép-Angliába kötné.
Pedig kilencven percre jutó 2,87 szerelése a legmagasabb átlag a csapatban és sem a hatékonysága, sem a meccsenkénti 0,8 megelőzése nem rossz statisztika. Leglátványosabb erőssége viszont a cselezőkészsége, a Wolverhamptonban csak két támadó előzi meg ezen a területen és Lopetegui PL-bemutatkozásán még egy drámai győztes gólja is volt az Everton elleni idegenbeli mérkőzésen egy hatalmas sprint után. Támadó erényei talán szárnyvédőnek is alkalmassá tennék a fejlődése során, így ebből a szempontból is érdekes kérdés lesz, hol folytatja majd pályafutását.
Csere: A két évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan most sem dúskál Afrika tehetséges balhátvédekben. A mali Daouda Guindónak ugyan remek ősze volt a St. Gallennél, de januárban visszahívta a kölcsönből a Salzburg, ott viszont egyáltalán nem kap lehetőséget. Az algériai Jaouen Hadjamnak is voltak ígéretes produkciói Nantes-ban, de a Ramadán havi böjt tartása miatt edzője kitette a csapatból és azóta se nagyon került vissza. A szenegáli Barcelona-nevelés Moussa N’Diaye viszont az Anderlecht tartalékcsapatából gyorsan felküzdötte magát a felnőttek közé és 20 évesen 14 bajnoki mellett fontos szerepet játszott a Konferencia Liga negyeddöntőjéig tartó menetelésben is. Bár a helyezkedésén van még mit csiszolni, nem rosszak a védekezési statisztikái (2,7 labdaszerzés meccsenként), a meglódulásai pedig nem csak 6,1 sikeres cselt eredményeztek, hanem 2 gólpasszt is. Az U20-as válogatottal negyeddöntőig jutott a 2019-es vb-n, a katari világbajnokságon pedig már a felnőtt keret tagja volt, de még nem lépett pályára az oroszlánfejes mezben.
Védekező középpályás: Dion Lopy
Egy norvégiai alapítású akadémián nevelkedett Dion Lopy hazájában (ahol egyik legutóbbi választottunk, Krépin Diatta is), ám amikor a 2019-es U20-as Afrika-kupán ezüstérmes lett, majd a világbajokságon a negyeddöntőig jutott a szenegáli válogatott egyik legjobbjaként, akkor Dakarból egyenesen a Reims tartalékcsapatához került, a szezon végén pedig már a Ligue 1-ben is bemutatkozott a nagycsapatban. Aztán az előző szezonban már fontos játékos volt a bennmaradásért folytatott küzdelemben, akárcsak idén, amikor sokkal jobb teljesítményt nyújt csapata Will Still irányításával.
Bár idén a korábbiaknál gyakrabban merészkedik az ellenfelek térfelére és a támadóharmadba (a tavalyi 17% helyet már tevékenysége 22%-ában), elsődleges erénye azért továbbra is a védőmunkája. Az viszont egészen figyelemre méltó, hogy hosszú átadásainak nem kevesebb, mint 81%-a pontos, melyekkel ő juttatja csapatában a legtöbbször a labdát a támadóharmadba (5,5-szer meccsenként). Mindehhez jön kilencven percenként végrehajtott 2,9 szerelése és 1,5 megelőző labdaszerzése, miközben 8,7 szabad labdát is begyűjt, ezzel az egyik legszorgosabb szűrő a Reims-ben, de fejpárbajai 68%-ából is sikeresen jön ki. Különösen nagy hibát nem is szokott elkövetni, de labdabiztosságban még fejlődnie kell.
A szenegáli válogatottban is pályára lépett már csereként egy Mozambik ellen megnyert Afrika-kupa selejtezőn márciusban és minden jel szerint Aliou Cissé hosszabb távon is számol vele „Teranga oroszlánainak” a soraiban.
Csere: Sokáig úgy tűnt, kihagyhatatlan lesz az afrikai tehetségek csapatából a mali Habib Keita, akit a Lyon idén kölcsönadott a belga élvonalbeli KV Kortrijk csapatának. Amikor azonban volt szövetségi kapitányunk, Bernd Storck lett a vezetőedző, több más játékossal együtt parkolópályára tette és végül a B csapathoz száműzte. Pedig addig a 21 éves Keita volt a Kortrijk egyik legjobbja, meccsenként 3,5 labdát szerzett és egyszer még a kapuba is betalált. Kölcsönszerződése hamarosan lejár, a következő szezonban pedig talán továbbépítheti majd magát.
Középpályás: Bilal El Khannous
Belgiumban született és szerepelt is belga korosztályos válogatottakban Bilal El Khannous, de aztán egykoron szintén labdarúgó nagyapja szülőhazája, Marokkó mellett tette le a voksát már U20-as játékosként, a katari világbajnokság bronzmeccsén pedig már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott. A Genk híres utánpótlásával már 16 évesen az U19-es UEFA Youth League-ben szerepelt, mégpedig olyan meggyőzően, hogy a klub akkori vezetőedzője, Bernd Storck (megintcsak) felhívta a felnőttek közé és az előző szezon végén be is mutatkozott a belga élvonalban.
Idén azonban már alapember is lett az új vezetőedző, Wouter Vrancken által irányított csapatban, és még ha a centenáriumát pazar alapszakasszal ünneplő klub kezei közül éppen ki is csúszik a bajnoki cím, az ifjú marokkói középpályás neve jópár jelentős játékosmegfigyelő noteszében előkelő helyre került. Tinédzser létére 36 kulcspasszt osztott ki, neki van csapatában a legtöbb ziccert eredményező kiugratása és a második legtöbb labdát is ő juttatja a támadóharmadba. Még kissé halovány mezőnymunkájával együtt is El Khannous-nak van meccsenként 1,5 labdaszerzése, miközben hosszú labdáinak 70%-a, cselkísérleteinek pedig 60%-a is hatékony bizonyult. Első nevelőegyesülete, az Anderlecht ellen megszerezte felnőtt pályafutása első gólját is, és három gólpassz is fűződik már a nevéhez a belga élvonalban.
A márciusban Brazília ellen megnyert válogatott meccsen már az “Atlasz oroszlánjai” között is kiosztotta első gólpasszát, így a marokkói szurkolók is nagyon gyorsan szívükbe fogadták és a vb-elődöntős történelmi bravúr nem kevesebbet várnak tőle és társaitól, minthogy jövőre 48 év várakozás után visszahódítsák az Afrika-kupa trófeáját.
Csere: Európában született Hannibal Mejbri is, de néhány francia utánpótlás válogatottság után ő is hamar eldöntötte, hogy szülei hazájának, Tunéziának színeiben szerepel inkább a felnőttek között. Arrafelé jól csengő keresztnevével és torzonborz frizurájával gyorsan közönségkedvenc is lett az országban, mióta pedig a Monaco utánpótlásából a Manchester Unitedbe került, nagy reménységként is tartják számon. Tavaly be is mutatkozott a “vörös ördögök” között, ezt a szezont viszont kölcsönben a másodosztályú Birmingham City-nél töltötte, ahol a meccsek nagy részén pályára is lépett és a második legtöbb helyzetet alakította ki. Ha a Manchester Unitednél nem is nagyon adódhat még neki hely, egy újabb kölcsön vagy egy átigazolás révén építheti tovább pályafutását.
Középpályás: Pape Matar Sarr
A szenegáli tehetségek ismert útját járta be és a dakari Génération Foot akadémiából az anyaegyesület FC Metz-be került Pape Matar Sarr is 2020-ban. Egy évvel korábban már az U17-es világbajnokságon is letette a névjegyét, ahol a már említett Dion Lopy csapattársaként három gólt és két gólpasszt jegyzett, de a nyolcaddöntőben Spanyolország megállította a menetelésüket.
Franciaországban viszont nagyon gyorsan bemutatkozhatott az élvonalban és 18 esztendősen rögtön a liga egyik nagy felfedezettje lett, három gólt is szerzett és a második legtöbb progresszív passzt osztotta ki a váratlanul jól, a középmezőnyben végző csapatában. A Tottenham már ezután a szezon után letett érte 17 millió eurót az asztalra, de egy évet még Lotaringiában töltött kölcsönben, mialatt a szerepe ugyan még fontosabb lett a Metz-ben, az egyesület végül kiesett az élvonalból.
Londonba kerülve a Tottenham meglehetősen viharvert szezonjába csöppent bele és nem is kapott sok lehetőséget az egymást váltó vezetőedzőktől. A bajnokságban csak kétszer volt a kezdőben, de a Newcastle elleni meccsen még az a csúfság is megesett vele, hogy Cristian Stellini az első félidő közepén lecserélte. A legtöbb dicséretet még a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első milánói mérkőzésén kapta, ahol a vereséget szenvedő csapatban talán a legjobb teljesítményt nyújtotta, de a visszavágón mégsem lépett pályára a végül kieső gárdában.
Annak ellenére, hogy klubjánál a szezonja összeségében szinte értékelhetetlen, mégis a legnagyobb afrikai tehetségek közé soroljuk, hiszen mind mezőnymunkája, mind támadóharmadbeli kreativitása sokkal fényesebb jövőt ígérnek a számára. Nem véletlen, hogy 20 évesen már 14-szeres válogatottnak mondhatja magát, ha nem is alapemberként, de tagja volt a tavalyi Afrika-kupa győztes és a vb-nyolcaddöntős csapatnak is, a márciusi ANK-selejtezőkön pedig már kezdő volt “Teranga oroszlánjai” között és a szurkolók reményei szerint még sok ilyen alkalom nyílik számára a következőkben is.
Csere: Az idei U20-as Afrika-kupa legjobbja, a hasonló utat bejáró Lamine Camara számára még túl sok kérdőjelet tartogat a jövő, így csereként inkább a fiatal kora ellenére már viharos pályát maga mögött tudó guineai Ilaix Moribát neveznénk tehetség-tizenegyünk kispadjára. Pedig az ő szezonja sem alakult valami fényesen, mint ahogy a biztató kezdet és a Barcelonától való kényes elválás óta gyakorlatilag semmi. Az RB Leipzignél sem sok lehetőséget kapott, az első félévnyi valenciai kölcsöne után pedig az idei teljes év már cseppet sem tűnt biztatónak, kevés szereplés mellett a meccsenkénti labdaszerzéseinek visszaesett a száma, még ha adott is két gólpasszt. Azért a tehetsége, gyorsasága és fizikai paraméterei kétségtelenül adottak, a guineai válogatottban már lassan meghatározó játékossá is vált, így még reménykedünk benne, hogy talán a következő szezonban egy megfelelő klubba kerülve megmutathatja végre, mire képes.
Jobbszélső: Dango Ouattara
Viszonylag későn, 18 évesen került csak Európába Dango Ouattara, de onnan már egész gyorsan járta végig a lépcsőfokokat a Premier League-ig. A Lorient B csapata után gyorsan lehetőséget kapott a francia élvonalban is, közben a tavalyi Afrika-kupán már Burkina Faso hőse lett a Tunézia elleni negyeddöntőben lőtt győztes góljának köszönhetően. A Ligue 1-ben is alapember lett már ősszel, amit 6-6 góllal és gólpasszal is igazolt, így januárban már 22,5 millió eurót fizetett érte a Bournemouth.
Némileg váratlanul gyorsan beépült Gary O’Neill csapatába is, hiszen már 17-szer pályára lépett a bajnokikon, ráadásul ebből 14-szer kezdőként. A Nottingham ellen rögtön egy gólpasszal mutatkozott be, később még kettőt adott a bajnokikon, áprilisban pedig megszerezte első PL-gólját, ami győzelmet is jelentett a Tottenham ellen. A legértékesebb erénye azonban, hogy támadó létére is komoly szerepet vállal a mezőnymunkából, hiszen a Bournemouth-ban például övé a legtöbb meccsenkénti szerelés a védőharmadban (1,6) és a fejpárbajoktól sem riad vissza sem védekezésben, sem támadásban. Mindemellett persze a legtöbb cselkísérlet is (5,3), melyeknek a hatékonyságán ugyan van még csiszolnivaló, de így is ő tör be a legtöbbször a büntetőterületre (1,4).
Burkina Faso fiatal válogatottjában már alapembernek és közönségkedvencnek számít, nem is véletlenül, hiszen a négy Afrika-kupa selejtezőn 4 gól és 1 gólpassz a mérlege. A „csődörök” szurkolói pedig további nagyon fényes jövőben reménykedhetnek, amit az ország első vb-részvétele koronázhat meg a mezőny és az afrikai kvóták számának bővítésével.
Csere: Legutóbb bátyját, Hamed Junior Traorét választottuk be a legtehetségesebbek közé, most a 20 éves Amad Diallót a cserék között említhetjük, hiszen a tavalyi gólpasszos Premier League-bemutatkozás után idén a Manchester United kölcsönadta a Sunderlandnek, melyet 14 találatával házi gólkirályként vezetett a másodosztály rájátszásáig. Még ha ott végül el is buktak a Lutonnal szemben, az elefántcsontparti támadó karrierje szépen épül eddig, bármit is hozzon a jövő számára. Mivel a támadóposztokon lényegesen nagyobb a kínálat az afrikai tehetségekből, érdemes a jobbszélsők között megemlíteni a dán bajnokságban bronzéremre álló Viborgban a nigériai Ibrahim Said remek teljesítményét is, de az angolaiak üdvöskéje, Zito Luvumbo a Cagliariban, a ghánai válogatott Ransford-Yeboah Königsdörfer pedig a Hamburgban csillogtatja meg már olykor oroszlánkörmeit, miközben a generációja egyik legnagyobb ígéretének tartott Issahaku Fatawu 19 évesen egyelőre nagyon kevés lehetőséget kap a Sportingban.
Csatár: Gift Orban
Elcsépelt kifejezés, de ha valakire, akkor Gift Orbanra igaz, hogy üstökösként robbant be a belga élvonalba. Pedig amikor a norvég másodosztályú Stabaek játékosmegfigyelői felfedezték, már náluk is remek benyomást gyakorolt a szakemberekre, ahogy arra külön cikkben is kitértünk már oldalunkon, végül pedig a liga gólkirályi címével járult hozzá a feljutáshoz. A KAA Gent ki is fizetett érte januárban 3,3 millió dollárt, de arra talán még ők sem számítottak, hogy ilyen hirtelen berobban Belgiumban is.
Bemutatkozásakor rögtön duplázott a Westerlo ellen, de betalált a Konferencia Ligában is, ahol márciusban már az európai kupasorozatok hosszú történetének leggyorsabb mesterhármasát is meglőtte. A belga bajnokságban közben győztes gólt lőtt az Anderlecht ellen, majd egy mesternégyest a Zulte-Waregem ellen is. Csapata végül a bajnoki rájátszás helyett az Európa-ligáért folytatott csoportba került, ahol eddig a Gent minden meccsén lőtt legalább egy gólt Gift Orban, vagyis új klubja színeiben 19 meccsen 19 gólnál és 2 gólpassznál jár már. Mégpedig gyakran igen látványos megmozdulásokkal érte el mindezt, mint például a Standard Liege ellen a kezdőrúgással telibe trafált keresztléce is volt.
A nigériai válogatottban még mindig nem mutatkozott be, de a júniusi Afrika-kupa selejtezőre megkapta végre az első behívóját az épp lejáró szerződésű, és a hírek szerint a továbbiakra cseppet sem marasztalt José Peseiro szövetségi kapitánytól, és bárki is lesz az utódja a „szuper sasok” kispadján, feltehetően számol majd a hatalmas támadóarzenált felvonultató gárda csatárai között Gift Orbanra is.
Csere: A vb-n is pályára lépett már a szenegáli válogatott színeiben a 21 éves Nicolas Jackson, akinek a szerződtetésétől januárban egy sérülés miatt lépett vissza a Bournemouth. Maradt hát a Villarrealnál, felépülése után pedig a 2 őszi La Liga-góljához hozzátett még 7-et, ráadásul ezek közül az elmúlt négy bajnokin 6-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját, így elég komoly felhajtás alakult ki körülötte. Mindeközben a két éve már emlegetett El Bilal Touré pályája is a spanyol élvonalban épülget, a szintén mali, de még csak 20 esztendős Dorgeles Nene a Salzburg kölcsönjátékosaként a belga Westerlo színeiben lőtt 11 gólt idén, az egy évvel még nála is fiatalabb, ghánai Ernest Nuamah pedig a Nordsaelland dán bajnoki címért küzdő csapatában jegyzett már 10 gólt 4 gólpasszt mellett, így őket is mindenképp érdemes megemlíteni a legtehetségesebb afrikai csatárpalánták között.
Balszélső: Simon Adingra
A már jól ismert Right to Dream – Nordsjaelland utat járta be kezdetben az elefántcsontporti Simon Adingra is, és játékstílusával már korán felhívta magára a figyelmet, ahogy arra külön cikkünk is kitért korábban. Az előző szezonban már 9 gólt és 4 gólpasszt jegyzett a dán élvonalban. Így a Brighton & Hove meg is vásárolta a játékjogát 8 millió euró ellenében, hogy aztán rögtön kölcsönadja belga leányegyesületének, a szintén Tony Bloom tulajdonában lévő Union Saint-Gilloise-nak.
A belga élvonalban a tavalyi ragyogó visszatérésük után már nem is meglepetésre remekelő brüsszeliek idén is versenyben vannak a bajnoki címért, ebben pedig már Adingrának is komoly szerep jut. Bemutatkozó meccsén rögtön pontot érő gólt szerzett a Sint-Truiden ellen, nem is akármilyet. Majd eddig összesen már 11 gólig és 9 gólpasszig jutott a bajnokságban. Közben jutott 3 gólja a belga kupa mérkőzéseire is és az Európa-ligában is hozzájárult a negyeddöntőbe jutáshoz összesen 3 assziszttal. A kapu előtti fejlődése mellett a cseleinek a mennyisége és hatékonysága valamelyest visszaszorult a dániai szereplése óta, a Premier League-hez pedig talán még gyengének tűnik megnyert párharcainak az aránya, de Kaoru Mitomához hasonlóan őt is megkezdheti akár már jövőre beépíteni a Brighton a brüsszeli kölcsön után a kezdőcsapatába.
Az elefántcsontparti válogatott bombaerős keretébe is bekerült már márciusban, és bár még nem lépett pályára az elefántcímeres mezben, könnyen lehet, hogy a jövő évi, hazai pályán rendezett Afrika-kupáig még áteshet a tűzkeresztségen és a tornán ott lehet az „elefántok” között is.
Csere: A Ligue 1-be visszatérő Toulouse megnyerte a francia kupát, a 20 esztendős lyoni születésű és nevelésű Fares Chaibi pedig nem csak az elődöntőben szerzett győztes góllal járult ehhez hozzá, hanem további 2-2 góllal és gólpasszal a korábbi fázisokban. A bajnokságban is fokozatosan bejátszotta magát a kezdőbe és 5 gólig és 5 gólpasszig jutott az újoncként a biztonságos középmezőnyben tanyázó csapat színeiben, miközben márciusban már az algériai válogatottban is bemutatkozott két ANK-selejtezőn. Ezzel a tehetségek csapatának balszélsői között nálunk pillanatnyilag megelőzi a rangsorban a vb-elődöntős marokkói válogatottban is szereplő és az Ossasunával a spanyol kupa döntőjéig jutó Barcelona-kölcsönjátékost, Abde Ezzalzoulit és a belga élvonalból kieső Zulte-Waregemben tisztességesen helyt álló, 7 bajnoki gólt és ugyanennyi gólpasszt összeszorgoskodó 21 éves gambiai Alieu Faderát.
