Elöljáróban érdemes vetni egy pillantást a topligás afrikai légiósok számának alakulására is, hiszen az elmúlt évek már 400 főt közelítő csúcspontjai után idén némileg konszolidálódott a kontinens képviselőinek kontingense, de még így is 310-en profiskodnak az öt legerősebb európai bajnokságban. Ez majdnem a duplája az ezredfordulón tapasztalható adatoknak. A spanyol LaLigában és az angol Premier League-ben két és félszeresére, az olasz Serie A-ban pedig majd’ triplájára emelkedett azóta az afrikai légiósok száma, és az is árulkodó, hogy immár az egymást követő nyolcadik BL-döntőn lépett pályára legalább egy afrikai játékos.

És ezek még csak a topligás játékosok, miközben a többi európai országban is egyre bővül a jó teljesítményt nyújtó játékosok köre. Így nem csoda, hogy tavalyi válogatásunkból hárman tudtak bennmaradni ezúttal a szezon legjobbjaiból összeállított szubjektív tizenegyünkben, míg hatan még sohasem voltak elsők a posztjukon, közülük ketten pedig még a dobogón sem bukkantak eddig fel a játékunkban.

Kapus

Az elmúlt két szezonban az általunk a legjobb afrikai kapusnak választott Édouard Mendy nagyon nehéz időszakot él meg és gőzerővel keresi éppen új klubját, ahol újjáépítheti magát. Viszont a marokkói válogatott történelmi vb-menetelésében oroszlánrészt vállalt Jaszin Bunu, mint ahogy klubjának, a Sevillának az újabb Európa-liga győzelméből is. Mind a spanyolok elleni, mind az El-döntőben a Roma elleni tizenegyes-párbajban megmutatta, mennyire nagy hangsúlyt fektet a lövőkből és a pszichikai hadviselésből való felkészülésre a Benin ellen oly fájdalmasan elvesztett 2019-es ANK-nyolcaddöntő óta. A spanyol bajnokságban ugyan neki sem ment olyan túl jól idén a megroggyant klubja kapujában, tavasszal edzője is inkább már a kupasorozatra tartogatta, de így is kiérdemelte nálunk, hogy öt év után újra Afrika legjobb kapusának tartsuk a szezonban.

Képzeletbeli álomcsapatunk kispadjára szorult így a BL-döntőben az Internazionale veresége ellenére is a meccs egyik legjobbjának bizonyuló André Onana, aki a vb-n ugyan alaposan összerúgta a port a kameruni szövetségi kapitánnyal, Rigobert Songgal, de az olasz bajnoki bronzéremből azért kivette a részét és még inkább a BL-menetelésből, ahogy arra nemrég kacskaringós pályafutását taglaló cikkünkben részletesebben is kitértünk.

A ghánai válogatottal a vb-t is megjárt Lawrence Ati-Zigi a svájci bajnokság középmezőnyében végzett a St. Gallen gárdájával, de a liga legjobb kapusának választották a szezon végén, hiszen ő mutatta be a legtöbb védést (108-at), mégpedig 70%-os hatékonysággal, így ezúttal játékunk történetében első ghánaiként odafért a kapusok között a dobogóra.

Jobbhátvéd

Borzasztóan nehéz hónapokon van túl Asraf Hakimi, pedig az ősz parádésan telt a számára. Akkor még a Paris Saint-Germain is egész biztatóan teljesített, a világbajnokságon pedig gyakorlatilag szakmai konszenzus született arról, hogy a világ egyik legjobbja a posztján, hiszen lendületes felfutásai mellett a legtöbb labdaszerzést mutatta be a teljes mezőnyben. A párizsiak tavaszi visszaesése, egy szexuális zaklatási botrány és a szakítás gyermeke anyjával viszont rányomta a bélyegét a teljesítményére is, és még két furcsa piros lap is sújtotta a hajrában. Ezzel együtt is csak Mbappé és Messi játszott fontosabb szerepet a párizsi akciók előre lendítésében, így egymás után a harmadik évben is őt állítjuk álomcsapatunk védelmének jobb oldalára.

Bár a Rennes ezúttal is kiharcolta az Európa-liga-indulást Franciaországban, a 32 esztendős mali csapatkapitány, Hamari Traoré hat év után klubot vált és a BL-be készülő Real Sociedadhoz igazol. A bajnokságban idén is ő szerezte a legtöbb labdát a csapatában, de az összjátékban is ő volt az egyik legaktívabb, így késznek érezheti magát még egy országváltásra, és hogy egy mali hátvédtől igazán dicséretes pályafutás vége felé bemutatkozzon a Bajnokok Ligájában is.

A 30 éves szenegáli válogatott Youssouf Sabaly a BL-t nem, de a világbajnokságot megjárta a szezon során és Bouna Sarr sérülése miatt alapember is volt Teranga nyolcaddöntőig jutó oroszlánjai között. A spanyol bajnokságban a Betisszel is El-indulást érő helyen végeztek, és az évadban Sabaly is fontosabb játékos volt, megszerezte első találatát a ligában, illetve az előretörései mellett elég sokat segített be a védekezésbe is.

Középhátvéd

Franciaországban lemaradt végül a BL-t érő második helyről az Olympique Marseille, az új igazolás Chancel Mbemba viszont nem csak csapata egyik legjobbja, de valóságos közönségkedvenc is lett a szezonban. A háromtagú védősor jobb oldalán a második legtöbb felszabadítás mellett a legtöbb megnyert fejpárbaj is az övé volt a csapatban, mégpedig igencsak jó hatékonysággal, a légi párharcainak kétharmadából jött ki győztesen, védőmunkája letisztultságát pedig jól mutatja, hogy egyetlen lapot sem kapott a Ligue 1-ben. Mindeközben sokszor ő vitte fel a labdát az akciók kezdeti fázisaiban, közben pedig a pontrúgásoknál is jól kamatoztatta a képességeit, hiszen 5 bajnoki góllal pályafutása legeredményesebb szezonját produkálta, és kétszer még a BL-ben is betalált a hálóba, bár ott végül ez sem volt elég a csoportkörből való továbbjutáshoz. A kongói válogatottban is csapatkapitányként járult hozzá a „leopárdok” feltámadásához az ANK-selejtezőkön, de még nagy csaták várnak rájuk júniusban és szeptemberben.

A marokkói válogatott történelmi vb-menetelése során a 33 éves csapatkapitány, Romain Saiss sérülés miatti elvesztéséig gólt sem tudtak rúgni az „Atlasz oroszlánjainak” az ellenfelek. A török bajnokságban pedig inkább a vb után, tavasszal indult be új csapata, a Besiktas, melyben fejpárbajai közel háromnegyedét megnyerte és a második legtöbb felszabadítás az övé volt a gambiai Omar Colley mögött. Április végén a Galatasaray ellen megnyert derbin még gólt is szerzett, és így a harmadik helyre ért fel a csapata a tabellán.

Meglepetésszerű aranyérmet nyert viszont Görögországban az AEK Athén, melynek védelmében alapember volt a 25 évesen pályafutása első trófeáját begyűjtő kameruni középhátvéd, Harold Moukoudi. A legtöbb megelőzést ő mutatta be a csapatában, erős volt a fejpárbajaiban is, de lenyűgöző módon hosszú labdáinak a háromnegyede is pontosnak bizonyult. A kupadöntőben még a vezető gólt is Moukoudi szerezte, így boldogan ünnepelhette, hogy az AEK 50 év után duplázik újra. A válogatottban azonban Rigobert Song kapitánykodása alatt furcsa módon még nem léphetett pályára, így kihagyta a vb-t is és egyelőre az ANK-selejtezőkön sem kapott lehetőséget.

Középhátvéd

A marokkói válogatott vb-menetelésének egy újabb hősét is beállítjuk álomcsapatunkba a bal oldali belső védő posztjára, hiszen a 27 éves Najef Agerd a katari tornán a párharcai 70%-ából győztesen került ki, és ha nem sérül meg, talán még érmet is szerezhettek volna az „Atlasz oroszlánjai”. A klubváltása sem sült el rosszul, hiszen a Rennes után szintet lépve a Premier League-be szerződött. Új állomáshelyén a konzervatív David Moyes nem használja ki korábban megcsillogtatott erényeit az előretörésekben, de még ha a bajnokságban a West Ham nem is villogott, az ellenfelek lövései közül Agerd blokkolta le a legtöbbet a csapatban, még úgy is, hogy bokasérülése miatt csak 18-szor lépett pályára. Közben a Konferencia-ligában 43 év várakozás után nyertek újra trófeát a londoni kalapácsosok, ebben pedig a legjobb nyolc között már minden meccset végigjátszó marokkói hátvédnek is elévülhetetlen érdemei voltak, így egy második és egy harmadik helye után most a legjobbak közé tesszük őt.

Még mindig csak 24 esztendős Edmond Tapsoba, de már Burkina Faso válogatottjának legfontosabb tagja és az egész kontinens egyik legmagasabban jegyzett védője. Már negyedik szezonját tölti a Bundesligában és az idényben több játékperc is jutott neki a mozgalmas szezon végén a hatodik helyen záró Bayer Leverkusenben, mint korábban. A teljes németországi mezőnyben ő vitte fel a legtöbbet a labdát a meglódulásaival, illetve jó helyezkedése révén övé volt a legtöbb begyűjtött labda is. Bemutatkozhatott a BL-ben, az Európa-ligában az elődöntőig meneteltek, így ismét második lett nálunk a posztján.

A Lorient meglepetésszerű jó teljesítményének egyik letéteményese a stabil védelem volt, amiben a legbiztosabb tag a 25 éves Montasszar Talbi. A Ligue 1 második legtöbb felszabadítását és ötödik legtöbb blokkját produkálta a szezonban, miközben fejpárbajai kétharmadát is megnyerte a korábban már Oroszországot és Törökországot is megjárt hátvéd, aki így egy topligában is letette a névjegyét. Természetesen a tunéziai válogatottnak is fontos pillére volt a vb-n, és még ha nem is jutottak ugyan tovább a csoportjukból a „kárthágói sasok”, de összességében egész jól helyt álltak, hiszen történetük során először legyőzték az utolsó csoportmeccsen ellenük tartalékosan felálló Franciaországot.

Balhátvéd

Legutóbbi két afrikai álomcsapatunk balhátvédje, a mozambiki Reinildo február végén súlyos sérülést szenvedett, így most nem tudott bekerülni a játékunkba, hanem a poszton a 2017-18-as szezonban már a kontinens legjobbjának választott Rami Benszebajni került ismét ide két harmadik helye után. A harmadik szezonja volt a legeredményesebb Mönchengladbachban, hiszen 6 bajnoki gólt is szerzett. Eredményes védőmunkáját remekül mutatja ugyanakkor, hogy csapatában a legtöbb megelőzés és a második legtöbb felszabadítás, valamint megnyert fejpárbaj is a nevéhez fűződött szélső hátvéd létére, habár többször egy háromtagú védősor bal szélén kapott szerepet, máskor meg éppen magasabban játszó szárnyvédőként. Így aztán ő juttatta a támadóharmadba is a második legtöbb labdát a csapatában, sokoldalúsága pedig nem csak nálunk ért kitüntetést. Az Algériából Belgiumon, Montpellier-n, Rennes-en keresztül a Bundesligába vezető pályafutása 28 évesen ér egy még magasabb szintre, hiszen a bajnoki címről a szezonban épp csak lemaradó Borussia Dortmund igazolta át, így ismét a BL-re készülhet.

Kvalifikálta magát a BL-főtáblára az RC Lens is a francia bajnokságból, a korábban a Premier League-ben is megforduló Massadio Haidara pedig több meccsen lépett pályára most 30 esztendősen, mint korábban valaha. Clauss távozása után ugyanis nem igazolt újabb balszélsőt a klub, hanem a mali válogatott és a kolumbiai Deiver Machado osztotta meg a posztot a klub elmúlt 20 évének legjobb helyezését eredményezve. Haidara főként a védőmunkában volt jobb, övé lett a legtöbb meccsenkénti megelőzés a csapatban és a második legtöbb fejpárbaj, melyeknek ráadásul egészen lenyűgöző módon a 72%-át meg is nyerte, így ha csereként is, de először felkerült a listánkra.

Szintén Premier League tapasztalatokkal a háta mögött igazolt a Besiktasba tavaly nyáron a 29 éves kongói válogatott Arthur Masuaku és sok szempontból ő is a pályafutása legjobb szezonját tudhatja maga mögött. Utoljára még a francia élvonalban Valenciennes-játékosként volt ennyi játékperce, de 2 gólos és 6 asszisztos közreműködése azon is túltesz. Mindehhez a cselei 72%-ban sikeresnek bizonyultak, és azért meccsenként 3 labdaszerzésre is futotta még az energiájából, így a rossz szezonkezdet után a „fekete sasok” bejöttek a Süper Lig harmadik helyére és játékunk történetében először nálunk is felfért Masuaku a posztján a dobogóra.

Védekező középpályás

Az 1. FC Köln tunéziai védekező középpályása, Elliesz Szkiri már az előző szezonban is a legjobbak között volt a válogatásunkban és ezúttal is mellette kell letennünk a voksunkat. A Bundesligában ugyanis ő futotta a legtöbb kilométert, de övé volt a harmadik legtöbb labdaszerzés és a harmadik legtöbb begyűjtött labda is. Ami viszont a legmegdöbbentőbb, hogy szorgos mezőnymunkája mellett a pályafutása legtermékenyebb szezonját jelentő 7 találatával csapata házi gólkirálya is Szkiri lett, így nem csoda, hogy megnövekedett iránta az érdeklődés és lejáró szerződése után 28 évesen szeretne még egy szintet feljebb lépni, a hírek szerint leginkább olasz és spanyol klubhoz igazolna szívesen. A tunéziai válogatottal a világbajnokságot is megjárt és bár nekünk a „kárthágói sasok” közül az akkor még Fradi-játékos Aissa Laidouni szereplése volt érdekesebb, a katari tornán a nemzeti csapat legjobbja is Szkiri volt.

Még látványosabb volt a világbajnoki szereplése Szofjan Amrabatnak, akinek a teljesítményére az egész világ felkapta a fejét. A torna után szerette is volna szerződtetni a Barcelona, mivel azonban a Fiorentinával nem tudtak megegyezni, kútba esett az üzlet, a játékos pedig elkeseredettségében még egy edzést is kihagyott, amit természetesen nem néztek jó szemmel Firenzében. Gyorsan rendeződött azonban a viszony és tavasszal alapembere volt az Olasz Kupa és a Konferencia-liga döntőjéig is eljutó csapatnak, a Serie A-ban pedig ő játszotta át a negyedik legtöbb ellenfelet, de csapatában a legtöbb progresszív passzt is ő osztotta ki mélységi irányítóként. Szerződése még egy évig a Fiorentinához kötné, mivel azonban a csapat lemaradt a nemzetközi szereplésről és az ezzel járó bevételekről, reménykedhet, hogy most már pénzt akarnak csinálni belőle és 26 évesen feljebb léphet a ranglétrán.

A korábban már méltatott, BL-re készülő RC Lens középpályáján a ghánai Salis Abdul Samed is remek teljesítményt nyújtott. Bár az előre játéka elég halovány, de a védekezése már dicséretes, hiszen a bravúros ezüstérmet szerző csapatban övé volt a harmadik legtöbb labdaszerzés és a második legtöbb begyűjtött labda. 23 éves létére már a ghánai válogatottban is debütált és mindhárom vb-meccsen is a kezdőben kapott helyet, de a tavaszi ANK-selejtezőkön is alapember volt az új szövetségi kapitány, Chris Hughton csapatában is, így a mi összeállításunkba is bekerült.

Középpályás

Történelmi bajnoki címet szerzett a Napoli a Serie A-ban, hiszen nem csak a klub várt Diego Maradona óta, immár 33 éve ilyen sikerre, de az észak-olasz triumvirátus 22 éves uralmát is sikerült megtörniük Luciano Spalletti tanítványainak. A csapat középpályáján André-Frank Zambo Anguissa is parádés szezont produkált, a legtöbb megelőzés az övé volt a társai közül és ő gyűjtötte be és szerezte meg a második legtöbb labdát. Az egész ligában a 3. legtöbb labdaérintés is az ő nevéhez fűződött. A Torino elleni duplája és az Internazionale elleni gólja is emlékezetes maradhat, ha pedig a BL-ben a Liverpoolnak lőtt gólját is hozzávesszük, akkor kijelenthetjük, hogy 27 évesen ebben a szezonban dupla annyi találatot ért el, mint egész korábbi pályafutása során. A válogatottban is alapember, amikor épp vállalja a szereplést, de a vb-n végig ott robotolt a „szelídíthetetlen oroszlánok” között, és a tavaszi ANK-selejtezőkön is Rigobert Song rendelkezésére állt, mint ahogy mi is betennénk a kontinens legjobbjaiból összeállított álomcsapatunkba.

Nagyon mostoha lett Thomas Partey számára a szezon vége, hiszen ahogy külön cikkünkben is kiveséztük, hiába játszott hatalmas szerepet az Arsenal remek szezonjában, egy rossz áprilisi sorozat után bűnbakká vált a csapat visszacsúszása során. Ki is került az utolsó meccsekre a jobbhátvéd pozícióba, amit játszott ugyan már az Atlético Madridban is, de Mikel Arteta rendszerében szokatlan szerepkör jár ezzel, és ezt nem tudta azonnal elsajátítani. Így is övé lett a legtöbb labdaszerzés és a legtöbb támadóharmadba juttatott labda az ágyúsok között. A ghánai válogatottban viszont megkérdőjelezhetetlen a helye, nálunk pedig bekerült a cserék közé.

Az elmúlt négy szezonnal ellentétben most sikerült a PSV Eindhovennek megelőznie az Ajaxot a holland bajnokság tabelláján, a bajnoki címet viszont ezúttal a Feyenoord orozta el előlük. A középpályán ugyanakkor az elefántcsontparti Ibrahim Sangaré ebben az évadban is nagyon masszív játékot produkált, szokás szerint ő szerelt a legtöbbet és ő nyerte meg a második legtöbb párharcot, de 5 bajnoki gólja is új rekord a pályafutásában. 25 évesen alighanem újabb szintet léphet jövőre és nincs is hiány neves kérőkben, közben pedig izgatottan készülhet az elefántcsontparti válogatottal is a jövő januárban kezdődő hazai rendezésű Afrika-kupára is.

Középpályás

Az utóbbi években nagyon gyakran lemondja ugyanakkor az elefántcsontparti nemzeti csapatban való szereplést a 28 éves Seko Fofana, hogy klubkarrierjére koncentrálhasson. Ebben a szezonban ragyogóan is sikerült ez neki, hiszen az RC Lens-t csapatkapitányként vezette egyenesen a Ligue 1 ezüstérméig és ezzel a Bajnokok Ligája főtáblájára. 7 bajnoki találatával és 5 asszisztjával több gólhoz járult hozzá, mint korábban valaha, progresszív meglódulásaival a teljes francia liga hatodik legjobbja volt, csapatában pedig ő vitte fel a legtöbbet a labdát a támadóharmadba. A Ligue 1 legjobb afrikai légiósának járó Marc-Vivien Foé díjat is megkapta és nálunk is bekerült képzeletbeli álomcsapatunk kezdőjébe most első alkalommal. Az „elefántok” júniusi barátságos mérkőzéseit sérülésre hivatkozva megint lemondta, de a veterán francia szövetségi kapitány, Jean-Louis Gasset megvédte a rá záporozó hazai kritikáktól, így kíváncsian várhatjuk, a kontinensbajnokságig visszatér-e a nemzeti csapatba.

Franciaroszágban a Montpellier szenzációs bajnoki sikerének, majd a Dinamo Kijev két bajnoki címének is aktív részese volt Junesz Belhanda, majd 2018-19-es szezonban már álomtizenegyünkbe is bekerült és a Galatasaray játékosaként is nyert két török bajnoki címet, mégis igen viharos lett az elválása az isztambuliaktól. 33 évesen azonban sokadvirágzását élte ebben a szezonban Vincenzo Montella kezei alatt az Adana Demirspornál, mely kvalifikálta magát a Konferencia-ligába javarészt Belhanda karriercsúcsát jelentő 12 góljának és 7 gólpasszának köszönhetően, így rászolgált a cserék között tőlünk is egy újabb említésre.

Most került viszont játékunk kispadjára a jó ideje gyakorlatilag polgárháborús állapotokban élő Líbia legmagasabban jegyzett futballistája, Mutaszim Al-Muszrati. A hazájában kitört káosz elől ő Portugáliába szerződött, ahol több lépcsőben jutott el az SC Bragáig, mellyel idén bejöttek a bajnokság dobogójára – megelőzve a sokkal tehetőseb CP Sportingot. Al-Muszrati az egész liga ötödik legtöbb megelőzését produkálta, de a labdaszerzések mellett a progresszív passzok tekintetében is ő volt csapata legfontosabb fogaskereke. A nemzeti tizenegy márciusi ANK-selejtezőin már a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte, és még ha a kvalifikációra nincs is esélyük a „mediterrán lovagoknak”, a körülményei ismeretében kalapot emelünk Al-Muszrati pályafutása előtt.

Jobbszélső

Álomcsapatunk jobbszélső posztja általában a 4-szer kiválasztott Mohamed Szalah és a 2-szer a képzeletbeli kezdőnkbe kerülő Rijad Mahrez versenyfutását hozta, mivel azonban a két sztár most önmagához képest haloványabb szezont futott, teret kapott nálunk egy meglepetésember, nevezetesen Joseph Paintsil. A Fraditól nem épp a legbarátságosabb viszonyban vált el a ghánai támadó öt évvel ezelőtt, de a belga Genknél 25 éves korára olyannyira alapember lett, hogy 17 góljával és 14 előkészítésével eddigi pályafutása legtermékenyebb szezonját futotta. Az ún. várható gólveszély (xT) mutatóban viszont az egész belga liga legjobbjának bizonyult, különösen a betöréseivel okozott sok problémát az ellenfelek védőinek, bár végül egy drámai hajrában lemaradt a klubja az aranyéremről. A ghánai válogatott keretéből a vb-n még kimaradt, azóta viszont az új szövetségi kapitány, Chris Hughton már számít rá és az Angola elleni ANK-selejtezőn csereként beállva az első, végül pontot érő gólpasszát is kiosztotta címeres mezben.

A Liverpool ezúttal nem fért be a Premier League első négy helyezettje közé, így pedig Mohamed Szalah az ősszel 12 év után először nem léphet pályára a Bajnokok Ligájában. Ha csak klubot nem vált a nyáron persze, de erre nem látszik sok esély, hiszen annak ellenére, hogy a szezon egyes szakaszaiban az ő formájának visszaesésével indokolták sokan a csapat gyengébb szereplését, végül ismét házi gólkirály lett. 19 találata mellett ráadásul ezúttal 12 gólpasszt is összeszorgoskodott, ami a liga második legtöbbje volt idén, ugyanakkor a büntetőterületre való betöréseiben pedig ezúttal is a legjobb volt az angol élvonalban.

Nem csak ötödik bajnoki címét, de mindössze második algériaiként a Bajnokok Ligája trófeáját is begyűjtötte idén Rijad Mahrez a Manchester City-vel. Idén azonban kevésbé a góllövésre, mint az előkészítésre fordítódott az energiája, hiszen visszafogottabb játékideje ellenére az 5 PL-találat mellé 10 gólpassz is jutott. Még értékesebb, hogy 90 percenként 5,5 helyzet kialakításában vett részt, ez pedig a harmadik legjobb mutató volt Angliában, ahonnan viszont könnyen távozhat a nyáron, hogy 32 évesen még több játéklehetőséghez jusson valahol máshol.

Csatár

A Napoli történelmi jelentőségű bajnoki diadalát már emlegettük, a siker egyik legfőbb letéteményese pedig Victor Osimhen volt, aki 26 találatával a Serie A első afrikai gólkirálya lett. Külön értékessé teszi a teljesítményét, hogy csak 2 gólja született büntetőből (igaz, egyet-egyet kihagyott a bajnokságban és a BL-ben is), összesen pedig csak 21,3 xG-nyi helyzetveszélyességből sikerült jóval többször a hálóba találnia. Mindehhez jött még 4 gólpassza és a szezonban több helyzet kialakításában is játszott szerepet, mint eddigi pályafutása során valaha (80). Az egyetlen szívfájdalma a számára oly’ fontos válogatott sikertelensége lehet, hiszen a tavalyi Afrika-kupához hasonlóan a kontinensen nagyon kiélezett versenyben kevés kvótáért zajló vb-selejtezőkön sem tudott segíteni a „szuper sasoknak” és nem vehettek részt a világbajnokságon. Lesz még ideje azonban javítani ezen is, hiszen még mindig csak 24 éves. Az ügynökénél sorakoznak is a legnagyobb klubok képviselői, de nagy az esély rá, hogy semmi pénzért nem engedik most el Nápolyból.

Osimhenen kívül afrikai gólkirályt avattak Görögországban (Cédric Bakambu), Szerbiában (Ricardo Gomes), Örményországban (Yusuf Otubanjo), Norvégiában (Amahl Pellegrino) és Svájcban is. Utóbbi pedig nem más, mint a 30 évesen immár a 3. svájci gólkirályi címét begyűjtő Jean-Pierre Nsame, aki egy nem túl jól sikerült velencei kitérő után tért vissza a Young Boys-hoz, hogy rögtön vissza is hódítsa a berniekkel a bajnoki címet. A kameruni csatár idén 21 gólt szerzett a bajnokságban, de a kupagyőzelemhez is hozzájárult 5 találattal. A válogatottnál viszont a hatalmas konkurencia miatt nem nagyon számolnak vele mostanában, a vb-n ugyan ott volt, de nem lépett pályára.

A szenegáli Habib Diallo már az utolsó keretszűkítésnél kiesett válogatottja vb-keretéből, a klubszezonja viszont kifejezetten jól sikerült. Sokáig ugyan a kiesést jelentő helyekről való elmozdulásért kellett küzdeniük a Strasbourg együttesével, de amikor korábban már a Metznél megismert Frédéric Antonetti került a kispadra, előre lendültek és az utolsó fordulókban már nem kellett izgulniuk. Ehhez a hórihorgas center 20 góllal járult hozzá, így csapata találatainak 40%-át egymaga szerezte, de az is jól mutatja, mennyire rá támaszkodtak az akciók, hogy közben az egész ligában ő nyerte meg a második legtöbb fejpárbajt. 27 évesen még adódhat számára egy klubváltás és Angliából jelentkezett is már érte több érdeklődő.

Balszélső

Az angol válogatottal nyert még U20-as világbajnokságot Ademola Lookman, a felnőttek között azonban már Nigériát választotta. Az utóbbi időben a „szuper sasokkal” nem sok sikerélmény jutott neki sem, de a klubjánál annál jobban sikerült az olaszországi bemutatkozása. Pályafutása legeredményesebb szezonja volt ez, 13 gólt lőtt a bajnokságban 7 gólpassz mellett, és ha nincs tavasszal egy másfél hónapos sérülése, valószínűleg még magasabbak lennének ezek a számok. Így is ő tört be az Atalantában a legtöbbet a tizenhatoson belülre és a bergamóiak végül náluk sokkal tehetősebb ellenfeleket megelőzve kvalifikálták is magukat az Európa-ligába. 25 évesen Lookman is bizakodhat a jó folytatásban és a jövő évi Afrika-kupán talán a nigériai válogatottal is érhet el szép eredményt.

Tavaly nyáron a francia élvonalból kieső Saint-Étienne-től tette át a székhelyét az MLS-be Denis Bouanga és valósággal berobbant a Los Angeles FC-ben. A naptári év szerint rendezett bajnokság második felében 3 góllal járult hozzá csapata első bajnoki trófeájához, majd a CONCACAF-régió BL-küzdelmeiben is javarészt 7 góljának és 4 gólpasszának köszönhetően jutott el az LAFC a döntőig. Közben idén vezeti Bouanga az MLS góllövőlistáját 10 találatával, de övé a liga legtöbb betörése is a tizenhatoson belülre, így 28 éves korára némileg váratlanul valóságos sztár vált belőle Észak-Amerikában, ami ha színvonalában nem is jelent egyet az európai karrierrel, a gaboni válogatott számára ritka értékes siker.

Állhat viszont még szép európai karrier Terem Moffi előtt, hiszen 24 esztendős korára már egész jó nevet vívott ki magának a francia Ligue 1-ben. Litvánián és Belgiumon keresztül jutott először a Lorient-ba, ahol ősszel 12 góllal járult hozzá a breton kiscsapat remekléséhez, januárban így 25 millió euró ellenében szerződtette az ambíciózus OGC Nice. Nizzában ugyan nem úgy sikerült a szezon hajrája, ahogy a vezetők szerették volna, de Moffi itt is eljutott 6 bajnoki találatig és 3 gólpasszig tavasszal, és betalált 3-szor a Konferencia-ligában is, ahol a negyeddöntőig jutott a csapat. Jövőre várhatóan nagyobb célokért küzdenek, és könnyen lehet, hogy épp Moffi korábbi lorient-i edzője, Régis Le Bris ül majd a kispadon.

Korábbi álomcsapataink:

(Cikkek a képekre kapttintva elérhetőek)

2021/22

2020/21

2018/19:

2017/18:

2016/17:

2015/16: