A magyar átigazolási rekord már megdőlt ezen a nyáron, de akár a nyugat-afrikai Burkina Faso egyik labdarúgójáért is az országban még sosem látott összeget fizethet egy angliai klub. 

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

A burkinai csődörök ösvényei

A három magyarországnyi, de afrikai léptékkel kicsinek számító Burkina Faso 1960-ban vívta ki a függetlenségét a gyarmati elnyomás alól, de megörökölt, mesterséges határaival természetesen sújtja a nemzeti egység kialakulását Afrikában erősen megnehezítő szokásos béklyó, hiszen 22 milliós lakosságát mintegy 60 különböző népcsoport alkotja. Az önálló állam a Felső-Volta elnevezést 1984-ben cserélte le a Burkina Faso névre, mely dioula nyelven annyit tesz "Becsületesek Földje", és a nemzeti identitás kialakulásáért ekkoriban tett lépések mentén, tehát a kontinentális folyamatokban kissé lemaradva indult be a burkinai labdarúgóélet is.

Afrika-kupán csak 1996-ban debütált a "csődörök" becenevű válogatott, majd két évvel később a hazai pályán nagy meglepetésre kivívott negyedik hely kissé keserédes lett, hiszen a bronzmeccset az utolsó 3 percben 4-1-es előnyről bukták el elképesztő módon a Kongói D.K. ellen.

Amikor azonban a Bosman-ítélet után kisvártatva az európai ligák szélesre tárták kapuikat a légiósok előtt és egyre nagyobb mértékben, valamint egyre komolyabban kiépített hálózattal aknázták ki a hányattatott történelem, a mostoha környezeti adottságok és az elmaradott infrastruktúra miatt olcsón megszerezhető afrikai tehetségeket, a burkinai labdarúgás is jelentős fejlődésnek indult. No persze az országban alig-alig fejlődtek a körülmények, de a hosszú úton az európai topligákba is eljutó játékosok, mint a Lyonnal francia kupagyőztes hátvéd, Bakary Koné vagy a jól cselező támadók Jonathan Pitroipa és a Traoré-testvérek, Alain és Bertrand nevével fémjelzett generáció a 2013-as Afrika-kupán ezüstérmet, majd 2017-ben bronzérmet szerzett.

Bár az Afrikában mindeddig a legkiélezettebbnek számító selejtezős szisztémában a vb-szereplés eddig nem jött össze Burkina Fasónak, így a globális nagyközönség számára még mindig radar alatt maradt a csődörök fejlődése, de mindeközben a legutóbbi kontinenstornán a négy közé jutó gárdával már egy új generáció is elkezdett körvonalazódni.

A 26 éves korára egész komoly nemzetközi tapasztalatokat gyűjtő Hervé Koffit az afrikai kapusok reneszánszáról szóló cikkünkben is emlegettük nemrég, Dango Ouattarát pedig az egész kontinens legnagyobb tehetségei közé soroltuk. Ugyanakkor a védelemben az ígéretes európai megvillánásokat produkáló ifjoncok, Issa Kaboré és Adamo Nagalo mellett már vezérszerep hárul a még mindig csak 24 éves Edmond Tapsobára, akit ugyan még 2026-ig kötne szerződése Leverkusenbe, a hírek szerint akár 60 millió körüli összeget is fizethet érte egy angliai topklub (leginkább az Ange Postecoglouval új harcmodor kialakításán dolgozó Tottenham érdeklődéséről hallani), amivel alaposan megdöntené Ouattara 22,5 milliós burkinai átigazolási rekordját (januárban a Bournemouth szerződtette ennyiért a Lorient-ból).

Edmond Tapsoba a 2021-es Afrika-kupán már az elődöntőig jutó burkinai válogatott vezére volt (fotó: sportnewsafrica.com)

Gyors szökellések a topligák élmezőnyébe

Ki gondolt volna még euró tízmilliókra, amikor nyurga kölyökként a burkinai főváros egyik szegény negyedében, Karpalában focizgatott a poros utcákon Edmond Tapsoba, mígnem a Salitas FC nevű klub tehetségkutatói fel nem figyeltek rá 13 éves korában. Ekkor került először igazi futballpályára, került valódi futballcipő a lábára és fizikai paraméterei mellett főként higgadt, érett védőjátéka miatt az egykori válogatott játékos, a belgiumi légióstapasztalatokkal is rendelkező Boureima Maiga egyik kedvenc mentoráltja lett.

Olyannyira, hogy a klub egy portugál edzőjén keresztül aztán a luzitán másodosztályú Leixoes utánpótlásába is beajánlották 18 esztendősen, onnan pedig gyorsan a Vitória Guimaraes ificsapatába került, hiszen nem akárki, hanem az egykori BL-győztes, visszavonulása után játékosügynökséget indító Deco vette a szárnyai alá. Életében először egy idegen helyen, ismeretlen nyelvet beszélő társak között, idegen szokásokat, ételeket is megszokva nagyon gyorsan letette itt is a névjegyét, hiszen hátvéd létére 7 gólt is szerzett első szezonjában a Guimaraes ificsapatában.

2019 őszén így már a felnőtt gárdával a portugál élvonalban és az Európa-ligában szerepelt és vívott ki gyors nemzetközi elismerést, aminek következtében januárban már több angol klub is érdeklődött iránta (főként a Wolverhampton és a Leicester), de a mentoraként tisztelt Maiga óva intette egy túl nagy ugrástól a pályafutásában. Így aztán a Leverkusen mellett döntöttek, és az átigazolási ablak utolsó pillanatában a Bundesligába került, hogy aztán ott is minden várakozást felülmúlva nagyon gyorsan berobbanjon a fiatalokhoz amúgy is bátra nyúló Peter Bosz kezdőcsapatába. Ahogy Lukas Hradecky, a finn válogatott kapus nyilatkozott akkoriban az új burkinai csapattársról:

„Ez a srác olyan, mint egy gép. Nem tudom, hol találták, de sose láttam még egy játékost ilyen gyorsan beilleszkedni a csapatba”. 

Bár saját bevallása szerint Tapsoba először nagyon megszenvedte az esős, hűvös német időjárást és a német konyhát is, a következő szezonban már a Bundesliga-ősz legjobb védőjének választotta a Kicker és a világbajnok Lucióhoz hasonlította még mindig csak 22 évesen. Ahogy a három védős felállásnak akár a jobb, akár a bal oldalán, úgy a négy védős felállás középhátvéd posztjain is egyaránt megállta a helyét. Utóbbira volt jó példa a 2021/22-es szezon is, amikor Gerardo Seoane irányításával bronzérmet szerzett a Leverkusen a német bajnokságban. Így Tapsoba az elmúlt évadban már a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, és még ha nem is sikerült ez a csapatnak a legfényesebben, a nehéz rajt után a Xabi Alonso által visszahozott három védős felállásban ismét sziklaszilárdnak bizonyult a burkinai hátvéd, az Európa-ligában pedig az elődöntőig menetelt a csapatával.

Tapsoba a Salitas FC akadémiáján 16 évesen, majd 5 évvel később a Leverkusenbe szerződésekor Decóval (fotó: d20sports.com)

A posztmodern hátvéd prototípusa

Tekintve, hogy 24 esztendős korára egészen komoly topligás és nemzetközi rutinra tett szert, igencsak megnőtt Edmond Tapsoba iránt a világ leggazdagabb klubjainak is az érdeklődése. Gyakorlatilag mindenben megfelel ugyanis a legújabb trendek alapján a posztmodern középhátvédekkel szembeni elvárásoknak, az intelligens mégis kőkemény védekezés mellett ugyanúgy képes labdabiztos építkezésre is.

Egyik legfontosabb erénye például a higgadtsága az ellenfelek letámadásával szemben, megoldásai nyomás alatt gyakorlatilag ugyanolyan nyugodtak, mint szabad helyzetekben. De védőmunkájában is alig-alig vét hibát, az elmúlt 4 szezonban mindössze három, az ellenfeleknek lövést engedélyező ügyetlenséget tudtak behúzni a neve mellé a statisztikusok. 194 cm-es magasságát képes kamatoztatni a légi csatákban is (bár ezen a téren még van hova fejlődnie), szerelési kísérleteit pedig látványosan egyre jobban időzíti,

hiszen kevesebb próbálkozással, ám pályafutása legjobb hatékonyságával oldja meg a feladatait, így közbelépéseinek már több mint 3/4-e bizonyult sikeresnek az elmúlt szezonban. 

Mindemellett az akciók építkező fázisában betöltött szerepvállalása az, ami a teljes Bundesliga-mezőnyből is kiemeli, hiszen

az elmúlt szezonban senki sem juttatta többet előre a labdát a megindulásaival a német bajnokságban, mint ő, de a progresszív passzainál is csak négyen tettek többet hozzá átadásaikkal csapatuk előre jutásához

(köztük az ezen a téren a legjobbnak számító magyar válogatott Willi Orban). Ehhez visszafogott mennyiségű, de megbízható cselezési hatékonyság is párosul (64%-os sikeresség), és a 100 labdaérintésre jutó labdavesztései száma is alacsonyabb volt, mint tartalmas pályafutása során valaha (a megelőző 1 helyett már csak 0,6).

Nem véletlen, hogy hátvéd-példaképei között (Per Mertesacker és Kalidou Koulibaly mellett) elsősorban a hasonló erényekkel rendelkező John Stones-t szokta kiemelni, akinek a mozgását videókon is tanulmányozza. Hamarosan közös ligába is kerülhet idoljával. Idoljával a következő szezontól akár már egy ligában is szerepelhet, hiszen tökéletesen passzolhat egy mélyről építkező csapatba, mint amilyen irányba várhatóan a Postecoglou-féle Tottenham próbál majd elmozdulni.

Bár lényegesen drágább, mint a londoniak által szintén kiszemelt Micky van de Ven (Wolfsburg), de készebb játékosnak is tűnik és a statisztikákkal kevésbé mérhető, ám mégis fontos alkalmazkodáskészségéről már Portugáliában és Németországban is alapos tanúbizonyságot tett. Ígéretesen körvonalazódó pályafutása megérettnek tűnik tehát egy újabb szintlépésre, mellyel nem csak szűkebb hazája, Burkina Faso, hanem egész Afrika első számú hátvédjévé léphet akár elő.