Kapus

Tavaly az európai Bajnokok Ligája-győzelem tette kihagyhatatlanná Édouard Mendyt, idén pedig Szenegál történelmi aranyérme az Afrika-kupán, még úgy is, hogy a torna első két mérkőzésén nem ő védett. Utána viszont a hátralévő öt találkozón csak kétszer kapitulált, a döntő tizenegyespárbajában pedig kivédte Mohanad Lasin lövését és nagyban hozzájárult, hogy oly sok kudarc után hazája végre megnyerje első kontinensbajnokságát.

Közben természetesen a Chelsea-ben sem tétlenkedett, a szezont egy európai Szuperkupa-győzelemmel indította, ahol a végső szétlövésben két próbálkozást is hárított. A Premier League-ben a tavalyi negyedik hely után idén a bronzérmet szerezte meg a londoniakkal, miközben 14 kapott gól nélküli meccset gyűjtött össze és a kapujára tartó 101 lövésből 70-et hárított. Februárban még a klubvilágbajnokság aranyérmét is begyűjtötte első afrikai kapusként, az FA-kupa döntőben viszont a Liverpool ellen nem volt elég, hogy az újabb tizenegyespárbajban a sorsdöntő pillanatban túljárt honfitársa, Sadio Mané eszén.

A nemzetközi porondon sem nagyon lehetett rá panasz, a BL-csoportkörben egyetlen gólt kapott az öt összecsapáson, csapatának pedig csak a későbbi győztes, a Real Madrid tudott megálljt parancsolni a negyeddöntőben.

Az afrikai kapusok versenyének második helyén sincs nálunk változás a tavalyi sorrendhez képest, hiszen Jaszin Bono is remek szezonnal rukkolt ki ismét. Bár a nemzetközi porondon most nem volt túl fényes a Sevilla FC menetelése, a spanyol élvonalban újból a negyedik helyen zárt és kivívta a BL-szereplést. Bono a kapujára küldött 99 lövésből 75-öt hárított, a 77,6%-os védési hatékonysága pedig a teljes ligában a legjobb teljesítménynek bizonyult. Mivel meccsenként alig 0,77 gólt kapott átlagban, így a patinás Zamora-díj is az övé lett, amit afrikai hálóőr korábban csak egyszer – Jacques Songo’o révén még 25 évvel ezelőtt – kapott meg. Ha az Afrika-kupa-szereplés a magabiztos csoportkör után a vártnál valamivel hamarabb véget is ért, a marokkóiak kivívták a vb-kvalifikációt, így végre 31 évesen Bono is bemutatkozhat világbajnokságon

Burkina Faso viszont nem jutott el a vb-re, de az Afrika-kupán kis híján begyűjtött egy újabb bronzérmet. A rendező Kamerun ellen 3-0-ról sikerült azonban elbukni a kisdöntőt, és könnyen lehet, hogy épp Hervé Koffi hiányzása miatt. A még mindig csak 25 éves, de a válogatotthálóját már hat éve őrző kapus ugyanis ragyogóan teljesített sérüléséig, a Gabon elleni tizenegyespárbaj után pedig látványos szaltósorozata is komoly feltünést keltett. Klubjával, a Charleroi-val ugyan lecsúszott idén a nemzetközi szereplést érő helyekről, de 130 hárítása a második legtöbb volt a belga bajnokságban, ilyen mennyiségnél pedig a 73,4%-os védési hatékonyság kifejezetten jónak mondható, még akkor is, ha hibák is tarkították a teljesítményét.

Így is megelőzte nálunk a francia bajnokságba a szezon végén berobbanó Anthony Mandréát, aki azóta nem csak az SCO Angers, hanem az algériai válogatott első számú kapusa lett és a Notthingham Foresttel 23 év után az angol élvonalba jutó kongói Brice Sambát.

Jobbhátvéd

Itt sem változott álomcsapatunk kezdője, hiszen Asraf Hakiminél nem találhatunk meghatározóbb afrikai játékost ezen a poszton. A marokkói 23 évesen már a negyedik topligáját hódítja meg, a Paris Saint-Germainnel azért jól borítékolható bajnoki címet szerzett, melyhez a csapat legtöbb sikeres nyomásgyakorlásával és legtöbb labdaszerzésével járult hozzá, de négy gólt is szerzett és hat gólpasszt osztott ki.

A válogatottal is kivívta a katari világbajnokságon való szereplés jogát, az Afrika-kupa azonban felemásra sikeredett a nemzeti csapatának és neki is. Nagyon magabiztos kezdés és két remekbe szabott Hakimi-szabadrúgásgól után ugyanis Egyiptom ellen vereséget szenvedtek a hosszabbításban, ráadásul a mindent eldöntő gól előtt a PSG-légiós is lemaradt a végül a hálóba találó Mahmud Trézéguet-ről. Ugyanakkor a korai búcsú ellenére Hakimi szerezte a legtöbb labdát az egész tornán és ő nyerte meg a második legtöbb párharcot.

A párizsiak jövőképe jelenleg igencsak képlékeny, de egy várható edzőcsere után talána neki leginkább kedvező, szárnyvédő pozícióban játszhat majd Hakimi is, így további fejlődést várhatunk tőle a következő szezonban is, no és Marokkóval is megjárja majd alighanem a világbajnokságot, még ha akár a bal szélen is köthet ott ki.

A marokkói válogatott jelenlegi keretének két legmagasabban jegyzett játékosa ugyanis egyaránt jobbhátvéd, hiszen Vahid Halilhodzic szövetségi kapitány továbbra is haragban áll Hakim Zijessel, viszon kibékült már Nuszair Mazrauival. A legutóbbi vb-n így Hakimi húzódott át a másik oldalra, és most is nehéz lenne kihagyni bármelyiküket a kezdőből.

A tavalyi, sérülésekkel terhelt szezon után Mazraui idén már meghatározó ember volt ismét az Ajax bajnokcsapatában, és a BL-ben is minden meccsen kezdett, de az amszterdamiak a magabiztos csoportgyőzelem után fennakadtak a nyolcaddöntőben a Benficán. Védőmunkája mellett azért öt gól és négy gólpassz is dicsérte teljesítményét, nem csoda, hogy szerződése lejártával 24 évesen a Bayern Münchenhez került, ahol ráadásul hiányposztra érkezik, így akár könnyen kezdő lehet a bajoroknál is.

Élete szezonját produkálta a 30 esztendős Hamari Traoré is, hiszen három bajnoki gólt sem szerzett még korábban, legfőképpen pedig idei tíz gólpassza a kétszerese az eddigi rekordjának. A Stade Rennes egymás után ötödször ki is vívta az európai kupaszereplés jogát, vagyis minden egyes évben, amit a mali jobbhátvéd eddig náluk töltött. Traoré ráadásul már nem csak klubjában, de a válogatottban is viseli a csapatkapitányi karszalagot, amellyel az Afrika-kupán is eljutott a nyolcaddöntőig, a vb-selejtezőkön pedig az utolsó fordulóig, ahol azonban Tunézia ellen most sem sikerült kivívni a részvétel jogát.

Ezzel a már harmadik bajnoki címét jegyző Clinton Mata lecsúszott nálunk a poszt dobogósai közül, mint ahogy a kontinens legnagyobb tehetségei között már említett Wilfried Singo és Issa Kaboré is.

Középhátvéd

A jobb oldali középhátvédek közül Joel Matip eredménysora önmagában is igen lenyűgöző, hiszen két kupatrófeát és egy Premier League-ezüstérmet szerzett idén a Liverpoollal Angliában. A bajnokságban a legkevesebb gólt kapó csapat védelmében a kameruni hátvéd 31 mérkőzést játszott végig, a liverpooliak közül ő hajtotta végre a második legtöbb labdaszerzést és felszabadítást is.

Talán még értékesebbé teszi a 30 esztendős Matip teljesítményét, hogy az akciók támogatásában is minden korábbinál nagyobb mértékben vett részt. Az egész ligában ő hozta fel ugyanis a második legtöbbet a labdát az ellenfelek kapuja felé, és védő létére a támadóharmadba juttatott sikeres passzok számában is a legjobbak közé tartozott (kilencedik a teljes mezőnyben).

Bár a két megnyert angliai kupadöntőt végigjátszotta, a Bajnokok Ligája végső szakaszában, így a fináléban sem kapott szerepet, ahogy a nemzeti csapatban sem. A válogatottságot a 2014-es botrányos vb után lemondó védőt pedig a Kameruni Labdarúgó-szövetség új elnöke, Samuel Eto’o is megkereste, de a hírek szerint az derült ki számára, hogy Matip liverpooli szerződésében titkos záradék tiltja az Afrika-kupán való részvételt. Ezután felmerült, hogy kizárólag a világbajnokságra akár visszatérne a védő, ettől viszont a felháborodott Eto’o zárkózott el, így nagyon úgy fest, Matip pályafutása nemzeti színekben véget ért.

A Kongói Demokratikus Köztársaság válogatottjának csapatkapitánya, Chancel Mbemba sem sok sikert élhetett meg idén a nemzeti csapatával, hiszen elszalasztották az Afrika-kupát és a vb-selejtezők utolsó körében is elvéreztek Marokkóval szemben. Klubjánál azonban Mbemba begyűjtötte második portugál bajnoki címét, és a liga legjobb védelmében 31 meccset játszott végig, melyeken alig 19 gólt kapott a csapata, a legtöbbször pedig ő szabadított fel a kapu előteréből a magabiztos passzjátéka mellett. Az állítólagos hamis életkora (hivatalos papírjai szerint 27 éves) körül ugyan ismét felcsaptak a hullámok, portói szerződése lejártával azonban több komoly csapat is érdeklődik iránta.

Akinek viszont idén is jutott válogatott siker, az Michael Ngadeu-Ngadjui, aki a 2016-os váratlan Afrika-kupa-győzelem után idén hazai pályán kivívott bronzérmet ünnepelhetett a kameruni nemzeti csapattal. Ráadásul talán még váratlanabb volt, hogy Algériát legyőzve ismét kiharcolták a világbajnoki részvételt is, a 124. percben a kvalifikációt eldöntő gólt pedig éppen az ő előkészítése tette lehetővé. A belga bajnokságban közben a negyedik legtöbb felszabadítás volt az övé és 5,5 pontos hosszú passzt adott figyelemre méltó 64%-os hatékonysággal. A Genttel végül ugyan lemaradt a négycsapatos rájátszásról, de a nemzetközi szereplést végül kiharcolta, az Európa-ligáért vívott playoffban pedig három gólt is szerzett az öt meccsén a 31 éves kameruni bekk. Ezzel nálunk megelőzte honfitársát, az FC Nantes-tal francia kupatrófeát szerző Jean-Charles Castellettót is.

Középhátvéd

Álomcsapatunk bal oldali középhátvéd posztjára egy év szünet után visszatér az immár 30 esztendős Kalidou Koulibaly, aki Szenegál kontinensbajnoki győzelmével alighanem felért nemzetközi pályafutása csúcsára. Az Afrika-kupán az első két meccset ugyan ki kellett hagynia a koronavírus miatt, de aztán karjára húzta a csapatkapitányi szalagot és meg sem állt a történelmi aranyéremig. Védőmunkája eredményességét jól illusztrálja, hogy 14 fejpárbajából 13-at megnyert a tornán.

A Napolival is sokáig versenyben volt az olasz bajnoki címért, végül egy szépen csillogó bronzéremmel kellett megelégednie. Bár az Afrika-kupa és a sérülések miatt idén már több mérkőzésről hiányzott, mint a korábbi szezonokban, jól mutatja fontosságát, hogy így is övé volt a legtöbb sikeres szerelés a csapatban és a legtöbb lövést is ő blokkolta. Mindemellett a labdás játékban is kiemelkedő volt a szerepe, hiszen meccsenként nem kevesebb, mint nyolc hosszú passzt juttatott pontosan célba, mégpedig 68%-os hatékonysággal, de egyébként az Afrika-kupán is ő volt a legkiemelkedőbb ebben a tekintetben. A (poszt)modern idők szelének megfelelően az ellenfelek letámadásaival szembeni ellenállóképességét is jól mutatja, hogy cseleinek egészen magas, 86,4%-a bizonyult sikeresnek, ami az egész ligában a második legjobb ilyen mutató.

Bár kérői persze eddig is akadtak szép számmal, most nyolc szép nápolyi év után minden eddiginél nagyobb esély van rá, hogy máshol folytassa, hiszen most tud még esetleg valamilyen komolyabb bevételt kasszírozni a klubja, bár a pótlása cseppet sem lenne egyszerű feladat.

Az Afrika-kupa egyik legmeghatározóbb védőteljesítményét nyújtotta alig 23 esztendősen Edmond Tapsoba, aki az elődöntőig vezette Burkina Faso válogatottját. Közben a Bayer Leverkusennel is bronzérmet szerzett a Bundesligában, amiből szintén alaposan kivette a részét a hátvéd. Annak ellenére, hogy egy szezoneleji sérülés és a januári Afrika-kupa miatt kevesebb játékperc jutott neki a bajnokságban, ő szabadított fel a második legtöbbször a csapatban és juttatta a második legtöbb hosszú indítást is a társakhoz, mégpedig 75%-os pontossággal. Mindemellett meccsenkénti 2,7 megelőző szerelése is több, mint korábban bármikor, így nem csoda, hogy idén nyáron is komoly az érdeklődés iránta.

Szinte már biztosra vehető a marokkói Najef Agerd klubváltása is, akiért a hírek szerint 35 millió eurót számol le a West Ham United a jelenlegi klubjának, a Stade Rennes-nek. A bretonok védelmének legfontosabb pillére csapata domináns játéka ellenére a hatodik legtöbb felszabadítással jelentkezett a francia Ligue 1-ben és megnyert fejpárbajai száma is erre a helyre rangsorolták. Az akciók kezdeti fázisában is kulcsszerepe volt, hiszen a hosszú indításokban a harmadik lett a teljes franciaországi mezőnyben. Közben a válogatottban is alapember volt, hiszen nem csak az Afrika-kupa minden percét játszotta végig, de a sikeres vb-selejtezőkön is végig ott volt, így jó reményekkel készülhet a katari világbajnokságra is.

Ezzel nálunk megelőzte a marokkói válogatott csapatkapitányát, a klubját, a Wolverhampton Wandererst szintén elhagyni készülő Romain Szaiszt és a Premier League-ben az oroszlánkörmeit megvillantó Mohammed Salisut is.

Balhátvéd

A portugál válogatottban kikötő Eusébio és Abel Xavier óta nem volt olyan magasan jegyzett labdarúgója a mozambiki labdarúgásnak, mint a télen az Atlético Madridhoz igazoló Reinildo Mandava. Ehhez persze lépésről lépésre kellett végigjárnia a ranglétrát: a Ferroviário da Beirával még tinédzserként nyert hazai bajnoki címektől a portugál másodosztályon át a Lille-lel tavaly megnyert bravúros Ligue 1-trófeáig és az idei BL-szereplésig. Talán épp a Bajnokok Ligájában nyújtott teljesítménye és a csoportelsőség győzte meg a madridiak vezetőit, hogy leszurkolják a 28 éves játékosért a hárommillió eurós vételárát, aki végül a sorozat harmadik legtöbb szerelésével zárt még úgy is, hogy az Atléticóban már többször középhátvédként vetették be, ahol szintén remekül helyt állt (még ha a Manchester United ellen be is csúszott egy kellemetlen hiba a játékába a számára szokatlan poszton).

Közben persze a bajnokságokban sem maradt adós a megszokott masszív teljesítménnyel. Az anyagi kényszerből idén leépülő pályára álló Lille ugyan némileg haloványabban teljesített már ősszel is, mint tavaly, de Reinildo az egyik legjobbja volt a csapatnak. Spanyolországba érkezése után aztán az Atlético a hatodik helyről a harmadikra jött fel és bebiztosította a létfontosságú jövő évi BL-szereplést, a mozambiki bekk nevéhez pedig a második legtöbb meccsenkénti labdaszerzés fűződött.

Közben a szerény mozambiki válogatottal persze nincs túl sok sikerélménye az olykor már a csapatkapitányi karszalagot is viselő Reinildónak, a nemzeti csapat teljes keretének becsült 26 millió eurós értékéből például egymaga 22-t tesz ki. A jövő évi Afrika-kupa selejtezőit viszont egész jól kezdték, hiszen a második fordulóban sikerült Beninből elhozniuk a három pontot, és a győztes találat Reinildo tökéletes előkészítéséből született.

A nigériai válogatottban egyre többször veszi át a hátvédsor bal oldalát a 25 esztendős Zaidu Sanusi, amikor pedig a sorsdöntő vb-selejtezőt kihagyta, elbuktak nélküle az ősi rivális Ghánával szemben. Az FC Portóval végigjátszotta és megnyerte Portugáliában a Szuperkupát és a kupadöntőt is, valamint a bajnoki cím elhódításából is alaposan kivette a részét. Olyannyira, hogy az aranyérmet bebiztosító mérkőzésen, épp a nagy ellenlábas Benfica otthonában ő szerezte a győztes gólt a 95. percben egy hazai szöglet után hatalmas sprintet kivágva, hogy aztán könnyeivel küszködve ünnepeljen. Azért természetesen a védőmunkáját is dicsérte meccsenként 2,5 labdaszerzése a csapata domináns játéka és magas labdabirtoklása ellenére is.

Nem a legjobb évadot tudhatja maga mögött a Bundesliga középmezőnyében ragadó Borussia Mönchengladbach, de algériai balhátvédje, Rami Benszebajni megint a csapat egyik legmegbízhatóbb tagja volt. Egy sérüléssel kezdte ugyan a szezont, aztán az Afrika-kupa idejét is kihagyta, de magasan a legtöbb megelőzést ő hajtotta végre a csapatban és közben szerzett négy gólt is két asszisztja mellett, így könnyen lehet, hogy a következő szezont már a Borussia Dortmundban kezdi meg. Az algériai válogatottal átélt kudarcokat az új kontinenstorna selejtezőin feledtetheti társaival, ahol Benszebajni előbb előkészített egy gólt az első, majd rúgott egyet a második győzelem során.

Így aztán nálunk újfent odafért a balhátvédek dobogójára a kontinenstorna kameruni felfedezettje, a Seattle Soundersszel MLS-negyeddöntőig jutó Nouhou Tolo vagy a Premier League-ből kieső Watfordban is értékes teljesítményt nyújtó Hassane Kamarát, aki elképesztő 5,2 megelőzést produkált meccsenként.

Középpályás

A tavaly még csak osztályozón bennmaradó 1. FC Köln most sokkal jobb szezont futott és megcsípte a német bajnokság tabelláján a Konferencia-ligában való indulást érő hetedik helyet. A tunéziai Elliesz Szkirit ősszel ugyan hátráltatta egy térdsérülés, nemrég pedig combizomhúzódás is, de így is alapembere volt csapatának, a szezon végén a Bundesliga hivatalos oldalán a szavazók az év csapatába is beválasztották.

Nem véletlenül, hiszen a bajnokságban a második legtöbb szerelést ő hajtotta végre meccsenként a Kölnben (2,82), de a legtöbb passzt is ő blokkolta le csapatában, miközben a fejpárbajainak is megnyerte a posztján kifejezetten jónak mondható 62%-át. Visszavont pozíciója ellenére 27 évesen pályafutása második dupláját is meglőtte a szezonban a Greuter Fürth ellen és összesen négy bajnoki és egy kupagólig jutott.

A tunéziai válogatottban Aisza Lajduni oldalán hatékony szűrő-duót alkotott az Afrika-kupán is, statisztikái a torna legjobb labdaszerzői közé emelték a teljes mezőnyben. Különösen a csoportkörben még remeklő nigériai válogatott megszelídítésében játszott kulcsszerepet, de aztán a negyeddöntőben Burkina Faso már megállította őt és társait. A fárasztó szezon végén több európai légióssal egyetemben pihenőt adott neki az új szövetségi kapitány, így a Kirin-kupa-győzelemből kimaradt, de a világbajnokságon újra ott lehet a nemzeti csapatban – akár már egy új klub légiósaként.

Tavaly se sok hiányzott, hogy Ibrahim Sangaré bekerüljön képzeletbeli kezdő tizenegyünkbe, idén pedig még közelebb állt hozzá, hiszen igen figyelemre méltó szezont tudhat a háta mögött, mely több angliai klub érdeklődését is felkeltette. A PSV Eindhoven ezüstérmet szerzett az Eredivisie-ben, a kupadöntőben pedig visszavágott az Ajaxnak, elhódította a trófeát. A csapat magas labdabirtoklása (58%) ellenére is a legtöbb labdaszerzést a 24 éves elefántcsontparti középpályás mutatta be a ligában (95 szerelés és 74 megelőzés) és fizikumát kihasználva a második legtöbb párharcot is ő nyerte meg, mégpedig 61%-os sikerességi rátával a pálya centrumában. Három bajnoki gólja sem volt még korábban, és még a válogatottban is elkezdte lőni a gólokat, előretörései révén fontos találatot ért el az Afrika-kupán Algéria ellen. A vb-kvalifikációról ugyan lemaradt Elefántcsontpart, de a jövő évi hazai rendezésű kontinensbajnokságra kifejezetten bizakodva készülhet Sangaré.

Idén kicsit haloványabb volt a Leicester City a Premier League-ben, mint az előző szezonban és talán épp azért, mert a tavasz nagy részét ki kellett hagynia Wilfred Ndidinek térdsérülése miatt. A korábbi években rendre meghódított összetett szerelési ranglistákon a 18 bajnokijával így nem végezhetett előkelő helyen, de a meccsenkénti statisztikája (3,89) most is a legkiemelkedőbb lett az egész ligában pályafutása egyik legjobb megelőzési mutatójával (2,5). Ezúttal azonban gól nélkül maradt egyre visszavontabb pozíciója miatt, hiszen idén olykor már középhátvédként is bevetette Brendan Rodgers. A válogatottal az Afrika-kupán a nyolcaddöntőig jutott, az említett sérülése miatt azonban a Ghána elleni sorsdöntő vb-selejtezőkön már nem állhatott hazája rendelkezésére.

Nálunk így is megelőzte most a 25 esztendősen az Olympiakosszal harmadik görög bajnoki címét nyerő Mady Camarát és a Sporting Bragával tisztességes szezont futó, az Európa-ligában is a negyeddöntőig menetelő líbiai középpályást, Mutasszim al-Muszratit.

Középpályás

A középpályán egy kicsit előrébb nagyon erős szezont produkált André-Frank Zambo Anguissa mind a kameruni válogatottban, mind klubjában, a Napoliban. A bronzérmes délolasz csapatban ugyanis nem csak a legtöbb nyomásgyakorlásban vett részt (meccsenként 21,9), hanem a nápolyiak legtöbb meccsenkénti szerelése (2,52) és legtöbb megelőzése (2,06) is az ő nevéhez fűződött, melyekből ráadásul ő hajtotta végre a legtöbb labdaszerzést a kulcsfontosságú támadóharmadban is. Az ellenfelek letámadásának kijátszását a második legtöbb sikeres csellel oldotta meg, de hosszú indításainak 75%-os pontossága is kifejezetten jónak mondható.

Nem csoda, hogy a Napoli az egy év kölcsön után kifizette érte a 15 millió eurós vételárát a Fulhamnek, hiszen viszonylag komoly nemzetközi pályafutással a háta mögött még mindig csak 26 éves és még sokáig hasznos tagja lehet a csapatnak.

A kameruni válogatottnak a kezdeti visszautasítások után most már évek óta rendszeres tagja, így a hazai rendezésű Afrika-kupán is összesen kilenc percet hagyott ki a bronzéremig vezető menetelésből, miközben természetesen a torna legjobb labdaszerzői közé tartozott és a klubjánál kicsit feljebb tolt pozícióban a támadóharmadba juttatott labdái is a válogatott egyik legfontosabb tagjává tették. Bár aztán az utolsó vb-selejtezőkön nem játszhatott combsérülése miatt, a világbajnokságon minden bizonnyal ismét ott lesz a kezdőben.

A nigériai válogatott is parádésan indította az év eleji Afrika-kupát, amiben a 25 éves Joe Aribónak is elévülhetetlen érdemei voltak, a később a döntőig menetelő Egyiptom ellen például ő készítette elő a győztes találatot. Skóciában viszont egészen univerzális teljesítményt nyújtott, hiszen a végül a Celtic mögött ezúttal ezüstérmes Rangersnek a legjobb labdaszerzői közé tartozott, de többször kényszerűségből csatár pozícióban is bevetette az edzője. Szerzett is nyolc gólt és adott hat gólpasszt, amihez foghatót csak egy szezonban produkált korábban még az angol harmadosztályban. Mindemellett az Európa-ligában a döntőig tartó menetelés során ő alakította ki a kupasorozat során a legtöbb helyzetet a teljes mezőnyben, de Aribo sokrétű mezőnymunkáját jól mutatja, hogy ő nyerte meg a legtöbb párharcot is és a második legtöbb nyomásgyakorlás mellett a harmadik legtöbb megnyert fejpárbaj is az ő nevéhez fűződött.

A lehetőségeihez képest nagyon jól szerepelt idén a Brighton & Hove a Premier League-ben és hozta magát a 25 éves Yves Bissouma is a középpályán. A csapat legtöbb meccsenkénti szerelése (3,11) és megelőzése (2,34) egyaránt az ő mezőnymunkáját dicsérte, de hosszú passzainak 82%-os precizitása és cseleinek 71%-os hatékonysága is kifejezetten jó teljesítmény, nem véletlen, hogy a Tottenham Hotspur hajlandó volt 30 millió eurót fizetni érte. Az idei Afrika-kupán Bissouma visszatért a mali válogatottba is, és bár ott a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, majd a történelmi vb-kvalifikációt sem sikerült elérni a selejtező legutolsó körében Tunéziával szemben elbukva, de a jövő évi kontinenstornára vezető úton ragyogóan indított: két gólpasszt adott a Kongói Köztársaság ellen.

Ezek alapján felfért nálunk a poszt dobogójára a Benficával a portugál bajnoki címről lemaradó marokkói Adel Taarabt, és a 30 éves korára első látványos eredményként az FC Zürichhel svájci bajnoki címet szerző Ousmane Doumbia elé.

Középpályás

Akárcsak tavaly, idén is helyet kell biztosítanunk álomcsapatunk kezdőjében Franck Kessiének, hiszen az AC Milan az elmúlt évi ezüstöt követően ebben a szezonban elhódította a scudettót 11 év várakozás (és eredménytelen költekezés) után. A 25 éves középpályás fejtette ki az ellenfelekre a második legtöbb nyomásgyakorlást a csapatban, de a labdakihozatalokban való kiemelkedő szerepét mutatja, hogy a két középhátvédet leszámítva őt keresték a társak a legtöbb átadással. Azokból aztán hosszú indításokra is gyakran vállalkozott, mégpedig igencsak dicséretes 75%-os hatékonysággal.

A csapat BL-szereplése végül meglehetősen kurtára sikeredett, de a bajnokságban hat gólt is szerzett Kessié, melyek közül a legemlékezetesebb az utolsó fordulóban, a bajnoki címet jelentő Sassuolo elleni győzelem lezárása, a szezon megkoronázása volt. Lejáró szerződését viszont nem hosszabbítja meg a milánóiakkal, hanem a hírek szerint Barcelonába veszi az irányt.

Az elefántcsontparti válogatottban is lőtt gólt az év eleji Afrika-kupán, mellyel megpecsételte a címvédő Algéria sorsát még a csoportkörben, de aztán a nyolcaddöntőben már nem bírtak az egyiptomiakkal, így a Kamerunnal szembeni vb-selejtezős csalódás után a kontinenstornát is keserű szájízzel zárták. Jövőre azonban hazai pályán komoly esélyekkel vághatnak bele majd a küzdelembe.

A korábban említett Sangaré és Kessié mellett azonban Seko Fofana mostanában nem szerepel az elefántcsontparti középpályán, ugyanis lemondta a szereplést, hogy 27 évesen a klubjára koncentrálhasson, de a Lensszal végül lecsúsztak a nemzetközi szereplést jelentő helyekről. Fofana viszont a csapatkapitányi szalagot is viseli és olyan pazarul játszott, hogy elnyerte a francia bajnokság legjobb afrikai légiósának járó Marc-Vivien Foé díjat. Az előretörésekben és a tizenhatoson belülre juttatott labdákban is a liga legjobbjai között volt, valamint szerzett a szezonban tíz gólt is, aminek a közelében sem volt még korábbi pályafutása során. Szinte biztosan távozik is a klubjától nyáron és könnyen egy nagyon magasra rangsorolt csapatnál folytathatja.

Megjárt már magasabban jegyzett francia és olasz klubokat 29 éves korára Geoffrey Kondogbia is, most pedig a spanyol bajnokság bronzérmét gyűjtötte be az Atlético Madriddal. Noha „csak” 21 bajnokin volt kezdő, magasan az övé volt a legtöbb szerelés és megelőzés a csapatban, összesen 130, míg a második Marcos Llorente 94-ig jutott. A még Afrikában is az egyik legszegényebb országnak számító Közép-Afrikai Köztársaság válogatottjával nem jutottak ki az Afrika-kupára, idén pedig már nem is utazott el a nemzeti csapathoz.

Mi így is értékesebbnek találtuk most idei teljesítményét, mint az Afrika-kupa mellett a francia bajnoki címet is bezsebelő szenegáli Idrissa Gueye-t.

Jobbszélső

Álomcsapatunk jobbszélső posztjáért gyakorlatilag az első összeállításunk, 2016 óta vív éles versenyt a kontinens talán két legnagyobb sztárja, idei párharcukból pedig Mohamed Szalah került ki győztesen, leginkább azért, amit az év eleji Afrika-kupán láthattunk tőle. Valódi vezérként verekedte el magát társaival a fináléig és a szóhasználat nem véletlen. A Carlos Queiroz kezei alatt a végtelenségig pragmatikussá formált egyiptomiak ugyanis adósak maradtak a szép játékkal, helyette a küzdelemre fektették a hangsúlyt, a támadások alfája és omegája is például kétszer annyi szabálytalanságot követett el, mint ahány kaput találó lövése volt. Ezzel együtt két gólja mellett Szalah alakította ki az egész tornán a legtöbb helyzetet is, de így is keserű volt természetesen a tizenegyesrúgásokkal elbukott finálé, mint ahogy hasonló kudarcot hozott a végső vb-selejtező is szintén Szenegál ellen. Az egyiptomi nemzeti csapat nélküle váratlan vereséget szenvedett a hónapban Etiópiától és barátságos meccsen egy kínos zakót is elkönyvelt a Koreai Köztársaság ellen, így máris újabb szövetségi kapitány után néz a szövetség.

A nemzeti csapat helyett így a klubjában élhetett meg sikereket tehát Szalah, még ha a BL-döntőt és a bajnoki címét egy hajszállal el is szalasztották idén. Az egyiptomi gólvágó azért begyűjtötte harmadik gólkirályi címét a Premier League-ben 23 találatával, de közben 13 gólpasszt is kiosztott, ami nem csak új rekordja pályafutása során, de egész Angliában is a legtöbb volt. A BL-menetelésből is kivette a részét nyolc találattal, és bár a szezon végén kialakult némi feszültség a Liverpoolnál a szerződése hosszabbítása körül, egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy marad, ráadásul a lassan mumusává és rémálmává váló Sadio Manétól is „megszabadulhat”.

Az algériai válogatottal bizony Rijad Mahrez is lemaradt egy nem kevésbé drámai hajrában a világbajnokságról, ráadásul a címvédőnek pocsékul sikerült az Afrika-kupa is, hiszen a csoportkörben ragadt. Klubjában viszont ismét nagyon hasznos láncszem volt az algériai szélső, minden sorozatot figyelembe véve 23 gólt szerzett kilenc gólpassz mellett, a BL-elődöntő mellett pedig 31 évesen negyedik angliai bajnoki trófeáját is begyűjtötte, ennél többet pedig egyetlen más afrikai játékos sem mondhat magáénak. A bajnokságban kevesebb játékpercet kapott idén, mint a korábbi években, de a játéka letisztulása tovább folytatódott, 90 percenkénti cselkísérletei száma sohasem volt még olyan alacsony, mint idén (2,65), gólhozzájárulásai mégis sűrűbbek voltak, mint valaha (0,96), hiszen a Premier League-ben csak egyvalaki ért el több meccsenkénti gólt vagy gólpasszt, mint ő, nevezetesen épp Szalah.

Svájcban váratlanul az FC Zürich nyerte meg a bajnoki címet 13 év után újra, a csapat házi gólkirálya pedig Assan Ceesay lett. 20 találatánál csak egy játékos ért el többet a ligában, de ha a gambiai támadó tíz gólpasszát is számításba vesszük, akkor már a közelébe sem tudott férkőzni senki az eredményességének a bajnokságban. Persze ő maga sem volt még ilyen termékeny soha, így 28 évesen most megadatik neki az esély, hogy egy topligában is kipróbálja magát, hiszen a Serie A-ba visszajutó Lecce már le is igazolta. A válogatott történelmi Afrika-kupa-kvalifikációjához is ő szerezte a sorsdöntő gólokat, még ha a kontinenstornán már nem is talált a hálóba, de ő is tevékeny részese volt Gambia negyeddöntőig tartó meseszerű menetelésének.

Így hát nálunk Ceesay két marokkói gólvágó, a La Gantoise színeiben 19 gólt szerző és Európa-ligát érő helyen végző Tarik Tisszudali és a török Hataysporban 18 találatig jutó Ajub El Kaabi elé került.

Csatár

A West Ham United kispadján eltöltött idők után sok minden változott a 27 esztendős Sébastien Haller életében, mióta az Ajax Amszterdamba szerződött. Idén például már a második holland bajnoki címét szerezte meg, ráadásul 21 találatával a liga gólkirálya is lett, de hét gólpasszt is kiosztott közben. 190 centiméteres magasságát kihasználva a liga negyedik legtöbb fejpárbaját nyerte meg, csak védők végeztek előtte a rangsorban, a légi csatákban elért 64%-os hatékonyságát pedig megközelíteni sem tudta a többi támadó.

A leghangosabb teljesítményt azonban a Bajnokok Ligájában nyújtotta Haller, hiszen a csoportkörben új rekordot jelentő tíz gólt szerzett úgy, hogy a Sporting CP elleni mesternégyessel debütált a sorozatban, és végül mind a hat csoportmeccsen betalált legalább egyszer. A nyolcaddöntőben viszont egy további találata már nem bizonyult elégnek, ugyanis a Benfica megállította az amszterdamiakat.

A válogatottban viszont neki sem ment annyira, a vb-selejtezős csoportban Haller is tehetetlennek bizonyult a sorsdöntő kameruni mérkőzésen és az év eleji Afrika-kupán is csak egyszer talált a hálóba, a nyolcaddöntőben pedig az egyiptomi hátvédek még a fejjátékát is semlegesíteni tudták. Így hát neki is az maradt, hogy a jövő évi kontinenstornán hazai pályán sokkal jobb teljesítményben reménykedjen.

Az Afrika-kupán a nigériai válogatott is a nyolcaddöntőben vérzett el, de ki kellett hagynia a tornát több fontos támadójának, így az arccsonttörést szenvedő Victor Osimhennek is. A vb-selejtezőkön ugyan már újra ott volt a csapatban, de Ghána ellen ő se tudott a hálóba találni, aztán a júniusi selejtezőkön viszont megszerezte első mesternégyesét, Nigéria pedig története legnagyobb arányú győzelmét aratta Sao Tomé és Príncipe 10-0-s kiütésével. A sérülések miatt a Napoliban is csak 23-szor tudott a kezdőben szerepelni Osimhen, de ennyi mérkőzés is elég volt neki, hogy 14 találattal az olasz bronzérmes házi gólkirálya legyen, de az Európa-ligában játszott öt meccsén is eredményes volt négyszer. Az értékét 65 millió euróra becsüli a Transfermarkt 23 évesen, és bár sürgölődnek az érdeklődők, nagyon mélyen a zsebébe kellene nyúlnia annak, aki meg akarja szerezni a játékjogát a nyáron.

Pályafutása legeredményesebb szezonját futotta a 30 esztendős Andy Delort, aki végül 16 góllal járult hozzá ahhoz, hogy az OGC Nice befusson a Ligue 1-ben a Konferencia-liga-indulást érő ötödik helyre. Különösen a rendkívül kiélezett utolsó fordulóban lőtt mesterhármasa emlékezetes, hiszen csak ezzel sikerült a csapatának kétgólos hátrányból fordítani a Stade Reims ellen és kivívni a nemzetközi szereplés jogát. A Francia Kupában is nagyot ment a nizzai csapat, hiszen Delort góljával és két gólpasszával kiverte az Olympique Marseille-t és a Paris Saint-Germaint is, a döntőben azonban alulmaradtak a Nantes-tal szemben, így továbbra is trófea nélküli az Ineos-tulajdonlással még szebb álmokat dédelgető klub. Az algériai válogatottságról azonban a jelek szerint egyelőre lemondhat Delort, ugyanis a klubbal való egyezség miatt nem vett részt az Afrika-kupán, ezt pedig olyannyira szívére vette Dzsamel Belmadi szövetségi kapitány, hogy kegyvesztettnek nyilvánította a támadó.

Az afrikai centerek közül többet érdemes még megemlíteni, így például tavalyi győztesünket, Paul Onuachut, aki sérülései miatt ezúttal „csak” 19 gólig jutott idén a belga bajnokságban, az Afrika-kupa-győztes és a Strasbourggal is jól szereplő Habib Diallót, a francia liga legtöbb fejpárbaját megnyerő benini Steve Mouniét, az újonc Clermont Foot színeiben 13 gólig jutó guineai Mohamed Bayót, a Bundesligában 14 gólt szerző nigériai Taiwo Awoniyit vagy honfitársát, a Feyenoorddal a Konferencia-liga gólkirályaként záró Cyriel Desserst.

Balszélső

Olyan sok megpróbáltatás és kudarc után elhódította végre az Afrika-kupát Sadio Mané, akit a torna legjobb játékosának is megválasztottak. A torna során nem csak három gólt lőtt, de 14 helyzetet is kialakított és a korábbi frusztrációkat levetkőzve a végső szétlövésben is nagyon magabiztosan értékesítette a maga tizenegyesét az Egyiptom elleni fináléban, akárcsak a sorsdöntő világbajnoki selejtezőn.

Az FA-kupa döntőjében viszont nem tudott túljárni válogatott társa, Édouard Mendy eszén, de a Liverpoolnak végül így is sikerült elhódítania a trófeát. A Premier League ezüstérméhez 16 bajnoki góllal járult hozzá, bár legfontosabb találatait talán a Bajnokok Ligájában szerezte, ahol például a Villarreal elleni elődöntő mindkét mérkőzésén betalált. A döntőben aztán ő sem bírt a Real Madriddal, ami alighanem a búcsúmeccse volt a vörösöknél.

Nem véletlenül vágyódik el a 30 éves szenegáli támadó, hiszen kétségtelenül visszaszorult a jelentősége Jürgen Klopp csapatában, nem csak a meccsenkénti gólhozzájárulása nem volt még a liverpooli időkben ilyen alacsony, mint idén (0,57), hanem a 90 percenkénti letámadásai és cselkísérletei száma sem. Az átigazolási piacon a Bayern München a legkonkrétabb érdeklődő iránta.

Ebben a szezonban a fontos gólok mesterének bizonyult az immár 29 éves Karl Toko-Ekambi, hiszen az Afrika-kupán az ő góljaival győzte le a kameruni válogatott a nyolcaddöntőben a Comore-szigeteket, a negyeddöntőben pedig Gambiát, majd az Algéria elleni sorsdöntő vb-selejtező 120. percében is ő mentette meg a Kamerunt és juttatta el a világbajnokságra, végül a júniusi Afrika-kupa-selejtezőn is győztes gólt szerzett Burundiban. Toko-Ekambi a bajnokságban idén gyengélkedő Olympique Lyonban is eljutott 12 találatig, de az Európa-ligában is hatszor zörgette meg a hálót, amíg csapata a negyeddöntőig jutott. Bár az elégedetlen szurkolók a szezon végén őt is kikezdték, a találatai mellett a tizenhatoson belülre is ő vitte fel a legtöbb labdát Peter Bosz gárdájában, így talán épp őt illetné a legkevésbé a kritika.

38 év után nyert újra bajnoki címet a Trabzonspor Törökországban, a klubot negyedik éve szolgáló veterán nigériai légiós, Anthony Nwakaeme pedig pályafutása legeredményesebb szezonjában 13 góllal és tíz gólpasszal járult hozzá a bravúros sikerhez. Csapata legjobbjaként meccsenként 2,4 sikeres csellel zavarta meg a védőket és 1,8 lövőhelyzetet ki is alakított társainak a kulcspasszaival. A félelmetes támadóarzenált felvonultató nigériai válogatott keretébe ugyan már nem nagyon fér be, és 33 évesen valószínűleg már nem is nagyon fog, de lejáró szerződésével még egy érdekes szerződés összejöhet neki, hiszen a hírek szerint az angol másodosztályban is kipróbálhatja magát. A Fekete-tenger partján a szurkolók mindenesetre szép emlékekkel válnak meg tőle és könnyek között búcsúztatják.

Így hát leszorította nálunk a dobogóról a Franciaországban kupagyőzelmet ünneplő Moses Simont, a svájci bajnoki aranyról ezúttal lemaradó, de Kamerunnal vb-re készülő Mouni Ngamaleut vagy a meg nem értett marokkói cselgépet, Szofian Bufalt.

A statisztikák az fbref.com, a whoscored.com, a sofascore.com, az understat.com és a transfermarkt.com oldalakról származnak, a fotók forrása: gettyimages.com

Korábbi álomcsapataink:

2020/21:

2018/19:

2017/18:

2016/17:

2015/16: