Minden várakozáson felül teljesít egyelőre a Tottenham az angol Premier League-ben, a Postecoglu-csapat középpályáján pedig legalább ilyen váratlanul lett stabil pont az alig 21 esztendős Pape Matar Sarr. Érdemes hát megismerkedni az ő eddigi történetével is.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Jól olajozott fogaskerék

Miután Franciaországban elég látványos bemutatkozó szezont produkált Pape Matar Sarr és alig 18 évesen a metzi középpálya motorjaként a lotaringiaiak számára remek eredménynek számító középmezőnyben végzett, a Tottenham Hotspur 17 millió euróért vásárolta meg a játékjogát, de egy évig még korábbi egyesületénél hagyta fejlődni. Sarr teljesítménye nem esett vissza ebben a második szezonban sem, csapatának azonban már sokkal gyengébben ment és végül kipottyant az élvonalból, így az ifjú szenegáli középpályás némileg keserű szájízzel vehette Angliának az irányt.

Ott sem sikerült fényesen a folytatás, hiszen tavaly Antonio Conte még perememberként sem nagyon számolt vele a londoniaknál, hiába volt például a tartalékos csapat legjobbja az AC Milannal szemben elvesztett BL-nyolcaddöntőben a San Siróban. A londoniak végül kiestek, Sarr pedig maradt kiegészítő státuszban az edzőváltások alatt is. Mígnem az új szezonban Ange Postecoglu egy brentfordi 2-2-es rajt után a második fordulóban a kezdőbe jelölte, mégpedig a győzelemmel rajtoló Manchester United elleni rangadóra. Ehhez kellett persze Rodrigo Bentancur tartós sérülése, de így is némileg váratlan húzás volt a Premier League első ausztrál vezetőedzőjétől, hogy a rutinos dán válogatott, Pierre-Emile Höjbjerg és az angol utánpótlásválogatott Oliver Skipp helyett Sarrt részesítette előnyben, hogy a harcmodorához fontos erénynek számító mozgékonyságát és labdabiztosságát kamatoztassa. No meg talán a dupla hatos társával, a félelmetes formáját visszanyerő mali Yves Bissoumával való szoros kapcsolata is jó ajánlólevélnek számíthatott a pályán is gördülékeny együttműködés reményében.

Ma már talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy valóságos székfoglaló meccs lett Sarr számára a Manchester United elleni rangadó, hiszen nem csak első angliai gólját szerezte meg, de a mezőny legjobbjának is bizonyult.

Ő gyűjtötte be a Tottenhamben a legtöbb labdát azon a mérkőzésen, de progresszív passzt is csak Maddison adott többet nála, minden egyes 15 yardnál hosszabb átadása pontos volt és párharcai 80%-át is megnyerte. Bár az előző szezonbeli mellőzöttség miatt több kérő is megjelent augusztusban körülötte az átigazolási piacon, ezután a meccs után Postecoglu hallani sem akart már az esetleges távozásáról, hanem azóta is alapemberként számol vele.

Ekkor azonban már 21 éves létére is igen hosszú út volt Pape Matar Sarr háta mögött.

Pape Matar Sarr játékának hőtérképe szezononként

Futball-família az oroszlánok földjén

Az afrikai tehetségeknek persze mindig az európai társaiknál hosszabb és több buktatót rejtő utat kell végigjárniuk, hogy eljussanak a futballvilág legjelentősebb klubjaiig. Főhősünk voltaképpen még a szerencsésebbek közé tartozott, hiszen az átlagos afrikai közegnél kedvezőbb helyzetben cseperedett fel Dakar egy külvárosában, Thiaroye-ban (mely a második világháború végén a saját, zsoldjukért tüntető szenegáli katonáit lemészároló francia hadsereg vérengzésének helyszíneként híresült el).

Sarr ugyanis Igazi futballfamíliából származik, így szüleivel sem kellett megküzdenie, hogy a tanulás helyett a futballra koncentrálhasson és a család számos tagja segített egyengetni a folyamatos fejlődését az ország már jól bejáratott futballakadémiáján.

Édesapja, Sidathe Sarr egykor kapus volt, akiből futballedző lett, a válogatott mellett is dolgozott egy időben kapusedzőként, de több szenegáli élvonalbeli egyesület kispadján is megfordult. Így aztán édesanyja is tudta, mire vállalkozik, amikor családot alapított vele. Két fiúgyermekükből is profi labdarúgó lett, mégpedig Szenegál leghíresebb akadémiáján, az általunk már bemutatott Génération Foot berkeiben pallérozódva. Az idősebbik, Sambou Sarr jelenleg a luxemburgi bajnokság egy szerény középcsapatáig, az Union Titus Petange nevű gárdáig jutott, de a fivérek egyik nagybátyja Badara Sarr is az élvonalban edzősködött, egy másik, Go Sarr a testnevelésről írt könyveket, az unokatestvérek közül pedig a most 27 esztendős Sidy Sarr a francia, a belga és legutóbb a portugál élvonalban, valamint a válogatottban is megfordult, a 26 éves Babacar Sarr jelenleg Tunéziában légióskodik, Lamine Sarr pedig egy hazai klubban kapuskodik, de az U20-as válogatottnak is volt tagja. Ilyen előzmények után aztán nem volt meglepetés, hogy a legkisebb fiú, Pape Matar is futballista lett, különösen azért, mert már nagyon korán kivételes tehetségnek mutatkozott.

Ő ugyanis már 5 évesen a Génération Foot kötelékébe került, 9 évesen pedig már egy Manchester City-nek dolgozó belga játékosügynök 80 ezer fontnyi összeget ajánlott az Angliába költöztetéséért (még a kiskorúak elcsábítását tiltó szigorú FIFA-szabályozások előtt), de akkor ezt még visszautasította a család. A magyar példákkal ellentétben valóban kizárólag saját nevelés ifjoncokból álló AS Génération Foot élvonalba jutó csapatában is nagyon korán, még 16. születésnapja előtt bevetette Pape Matar Sarrt a szenegáli első osztályban az akkori vezetőedző, Balla Djiba. Ekkor még gyakran 10-es poszton, amolyan irányítót játszott, vagy sokszor 8-ast, az akadémia vezetője, Oliver Perrin pedig Miralem Pjanichoz hasonlította leginkább a játékát.

Kisvártatva alapember lett a bajnoki ezüstérmet és kupagyőzelmet szerző gárdában, hogy a következő szezonban, 2019-ben már a bajnoki trófeát is begyűjtsék. Ekkorra Sarr már az U17-es szenegáli válogatottnak is fontos tagja lett, mely a korosztályos Afrika-kupán három döntetlennel elvérzett ugyan a csoportkörben, Guinea kizárása miatt azonban elutazhatott a világbajnokságra. Ott az USA-nak Sarr lőtt is egy gyönyörű szabadrúgásgólt, majd a hollandok legyőzéséből egy duplával vette ki a részét, a nyolcaddöntőben viszont a többek között Pedrivel felálló Spanyolország megállította a „Teranga oroszlánkölykei” becenéven futó csapatot.

A 18. életévéhez közelgő Pape Matar Sarr számára elérkezett a pillanat, hogy hátat fordítson a biztonságos, ám amatőr hazai közegnek, elfogyassza még az utolsó, édesanyja által készített ceebu jent (a kedvencének vallott sült halas, zöldséges rizsétel) és áttegye a székhelyét Európa rideg, profi világába.

A jól kijárt lotaringiai út

Bár 2020 nyarán már több neves klub, így a Monaco, az Atlético Madrid és a Barcelona is tapogatózott Pape Matar Sarr leigazolásának lehetőségéről, végül mégis annál a Metznél írta alá első profi szerződését, mely nem sokkal alapítása után szoros kapcsolatot épített ki a Génération Foot akadémiával. Ennek az együttműködésnek volt a gyümölcse korábban már Sadio Mané, Ismaila Sarr, Habib Diallo, Papiss Cissé vagy Diafra Sakho európai karrierjének megkezdése is. Ide érkezett tehát az új tehetség is másodmagával, és a B-csapatnál töltött rövid beszoktatási idő után kisvártatva be is mutatkozhatott az élvonalban novemberben.

A kezdőcsapatba nem sokkal később, 2021 januárjának végén egy Nantes elleni győztes meccsen került először, majd egy hétre rá már az első európai góljával járult hozzá a Brest legyőzéséhez, a következő fordulóban pedig óriási gólt lőtt a Montpellier ellen is. Érthető módon azonnal megélénkült a média figyelme a hirtelen berobbant, még mindig csak 18 esztendős középpályás iránt, de Frédéric Antonetti vezetőedző igyekezett nyugtatni a kedélyeket.

„Pape Matar Sarr maga az elegancia a középpályán, a tehetség, aki jól mozgatja a társait. Hagyni kell azonban nyugodtan dolgozni, túl sokat beszélünk róla. Még rengeteget kell fejlődnie fizikailag, technikailag és taktikailag egyaránt. Hatalmas potenciál rejlik benne, hogy nagy karriert fusson be, de jelenleg ő még csak egy fiatal játékos, aki túl sokszor veszít labdát és nem mindig helyezkedik jól.”

Noha korábban inkább 10-es poszton szerepelt, ezúttal a 3-5-2-es duplaszürős felállás egyik hatosaként kellett megállnia a helyét, de higgadtsága és precizitása mellett meglehetősen magas (184 cm), mégis mozgékony játékosként ott is jól használta ki testi adottságait, hosszú lábait. A második legtöbb labdát gyűjtötte össze a csapatban (7,51-et meccsenként), miközben övé volt a legtöbb sikeres meglódulás is a labdával és a hosszú passzai is igencsak figyelemreméltó, 73%-os pontosságúak voltak már ebben az első franciaországi szezonjában.

Ami viszont a pályán mutatott megmozdulásain kívül is szemet szúrt elsőre mindenkinek, az a gyors alkamazkodóképessége és a sokoldalúsága volt.

Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a Tottenham hatalmas összeget tett le érte már ekkor az asztalra még úgy is, hogy egy további évre Metzben hagyta érlelni a játékát. Ahogy említettük, ez a kissé levegőben lógó szezon a csapatnak már gyengébben sikerült, Sarrból viszont valóságos vezér lett 19 éves korára. A hatalmas mezőnymunka megőrzése mellett már ő juttatta a legtöbb metzi passzt is a támadóharmadba, és a még mindig elsősorban mélységi pozíciója ellenére a második legtöbb helyzetet is ő alakította ki az immár kiemelkedően sok labdabegyűjtésen és hasznos meginduláson túl.

Közben már a szenegáli válogatottban is bemutatkozott, és ha ekkor még nem is vált egyelőre alapemberré Aliou Cissé csapatában, még mindig tinédzserként léphetett pályára a 2022-es Afrika-kupa elődöntőjében, így a torna után az ő nyakába is joggal került az aranyéremből. Hazájában egyébként máig „Carlosnak” szólítják a gyerekkorában Roberto Carlos után kapott beceneve miatt, melyet a pontos és erős távoli lövéseivel érdemelt ki. Játékának ez az aspektusa a visszavontabb pozíciója miatt ugyan mostanában háttérbe szorult, a jövőben azonban nem lehetetlen, hogy újra megcsillogtathatja lövőképességét is.

Pape Matar Sarr korábbi távoli góljai

A nehézkes angliai kezdetek

Pape Matar Sarr azidáig rendkívül gyorsan épülő karrierje Angliában némileg megtorpant az elmúlt hányattatott szezon során, hiszen a beilleszkedés is sokkal nehezebben ment a korábbiaknál, mivel először került olyannyira idegen környezetbe, hogy honfitársai sincsenek körülötte és a nyelvet sem beszéli, angliai interjúit a mai napig franciául adja. Az általa csak a bátyjának nevezett Yves Bissouma pátyolgatása lett nagy segítségére, aki Maliból a francia ligán keresztül Angliába jutva hasonló megpróbáltatásokon esett át korábban.

Antonio Conte viszont sokáig Sarr létezéséről sem nagyon vett tudomást, csak idén januárban küldte először pályára csereként néhány percre, majd több sérülés miatt egy Portsmouth elleni FA-kupa meccsen, aztán az akkor éppen éllovas Arsenal ellen került kezdőbe, hogy a 2-0-s vereség után gyorsan el is tűnjön újra. Márciusban viszont Cristian Stellini váltotta Contét a kispadon, aki ugyan sokkal többször nem vetette be az ifjú szenegáli középpályást, de közben nagy hangsúlyt fektetett a fejlesztésére. Ahogy Sarr mesélte később:

„Stellinivel rengeteget dolgoztunk a testtartásomon, mert az megkönnyíti a labdakezelést, a mozgást és a helyezkedést is a pályán. Nagyon hasznos volt ez számomra, több hibát is ki tudtam javítani, amiket korábban elkövettem. Nagy előrelépés volt nekem.”

A nyári felkészülést aztán már Ange Postecoglu irányította és több felkészülési meccsen is a kezdőbe nevezte Pape Matar Sarrt. Így érkeztünk el a már említett Manchester United elleni berobbanáshoz, amióta már ragaszkodik hozzá az edzője és minden egyes meccsen a kezdőbe is jelölte, javarészt épp Bissouma társaként a duplaszűrős szerepkörben. Sarr edzéseiben az izmosítás is egyre nagyobb szerepet kap, amire saját elmondása szerint nem fektettek  nagy hangsúlyt Franciaországban, így egyre profibban felvértezve tud részt venni a párharcokban.

Az átváltozás

Az új szezonban a korábbiaknál nagyobb mértékben koncentrál a játéka a jobb oldalra, de a Tottenham dominánsabb stratégiája ellenére a labdabegyűjtésben ugyanúgy a legjobbak közé tartozik alig 21 esztendősen a világ legerősebb bajnokságában is, és az edzéseknek köszönhetően egyre tudatosabb és összetettebb mozgásával a támadóharmaba való betörésekben ugyanúgy.

A közvetlen támadózónába sikerrel bejuttatott passzainak a száma (5.5 meccsenként) magasabb, mint korábban bármikor és a topligák U21-es játékosai között az igen előkelő negyedik helyen áll ezen a téren.

Korábban sohasem alakított ki még 3.2 helyzetet sem meccsenként még a legjobb franciaországi időszakában sem, de kulcspasszai mennyisége is 150%-kal emelkedett, a Bournemouth ellen például egy fontos gólpasszt is kiosztott James Maddisonnak, de a Crystal Palace elleni mindkét gólban is fontos volt az ő passza az akció során. Mindeközben az ellenfelek fokozódó figyelme és nyomása ellenére a labdavesztéseinek a száma fokozatosan csökken, most már csak minden 38. labdaérintésére jut egy-egy technikai hibája.

A csapatban fontos szerepe van abban is, hogy a megfelelő szituációkban a visszahúzódásával jól biztosítson lehetőséget a jobbhátvédeknek a felfutásokra, így mind a támadó, mind a védekező átmenetekben is kulcsszerepet bíz rá edzője. Postecoglu így fogalmazott róla:

„A középpályán való mozgékonysága lenyűgöző, ami egyre fontosabb a futballban. Egy 21 éves játékoshoz képest nagyon, nagyon jók a képességei, hogy megtalálja a réseket, áttörje a vonalakat labdával vagy labda nélkül egyaránt. Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak lettek a modern labdarúgásban. Manapság a legtöbb edző az átmenetekben látja a mérkőzések kulcsát, így  olyan játékosokra van szükség, akik képesek okosan fedezni a területeket, márpedig ő ilyen.”

Eközben példaképeihez, Paul Pogbához és Toni Krooshoz hasonlóan egyre többet és egyre nagyobb pontossággal vállalkozik lövésekre is, a franciaországi meccsenkénti 1.5 helyett immár átlagban 2.5-szer találkozónként, a 25%-osról pedig 47/%-osra emelte a kaput találó kísérletek arányát, így hamarosan akár Angliában is várhatunk tőle nagy, távoli gólokat.

A szenegáli válogatottban ebben az évben már kezdőnek tekinthető Aliou Cissé csapatában és 21 éves korára egyre nagyobb felelősség nyomja a vállát. Hiszen ha „Teranga oroszlánjainak” nagy mezőnymunkát végző, szorgos középpályásai voltak is az utóbbi időkben, a legfőbb problémájuk talán éppen az ottani kreativitás hiánya volt. A szenegáli szurkolók most ennek a visszahozatalát is egykori tizesüktől várják, így igencsak mélyvíznek ígérkezik Papa Matar Sarr számára a januári Afrika-kupa, ahol a torna halálcsoportjában címvédőként kell helytállni a lassan kiöregedő nemzeti legendák mellett. A legfontosabb szenegáli pillérek közül ugyanis Cheikhou Kouyaté, Sadio Mané, Idrissa Gueye, Nampalys Mendy, Kalidou Koulibaly vagy Youssouf Sabaly is túl vannak már a 30-on, a generációváltás pedig kissé lassabbnak és nehézkesebbnek tűnik a kelleténél.