Augusztusban már Európa-szerte beindultak a legjelentősebb bajnokságok is, így ideje, hogy újra jelentkezzen álomcsapat-sorozatunk is, melyben a hónap során a legjobb teljesítményt nyújtó afrikai labdarúgókból igyekszünk összeválogatni egy csapatra valót. Mivel több jelentős liga csak augusztus végén kezdődött meg, így kevésbé ismert tehetségek is bekerültek kiválasztottaink közé, de egy elképesztő gólgyárosra és a BL-selejtezők aduászára is érdemes felhívni a figyelmet.
Ma kezdődik a világ leggazdagabb labdarúgó bajnokságának számító angol Premier League új szezonja, ennek kapcsán pedig összeszedtük, mely frissen érkező afrikai légiósok bemutatkozását várjuk a legnagyobb érdeklődéssel és a liga mely régebbi játékosainak teljesítménye lehet érdekesebb az egyes klubokban.
A négyszeres bajnok, kétszeres gólkirály Didier Drogba, a háromszoros bajnok Yaya Touré vagy a Leicester csodaszerű bajnoki címében elévülhetetlen érdemeket szerző Riyad Mahrez korábban komoly elismerést vívott ki magának a ligában, az év játékosának azonban tavaly választottak először afrikai labdarúgót, mégpedig a gólrekordot döntő Mohamed Szalahot. Ők persze csak a jéghegy csúcsát jelentik, az angol bajnokságban is megfordul afrikai játékosok garmadája, akiknek jelentős része különösebb feltűnés nélkül tűnik el a bajnokság darálójában, a hátrányos helyzetű indulás után voltaképpen az is sikernek számít, ha valaki biztos karriert épít akár egy kisebb klubnál is magának, az pedig csak a legkiváltságosabbaknak adatik meg, hogy az Angliában is egyre jobban eltávolodó elit egyesületekbe kerüljenek be.
Július 31-én megkezdődik az egyiptomi Premier League 2018/19-es szezonja, mely bizonyos szempontból nem csak a liga, hanem a kontinens klubfutballja szempontjából is forradalminak ígérkezik. Pedig egy átlagos európai focikedvelő számára első ránézésre talán nem is tűnik nagy horderejű hírnek, hogy a szaúdi sportminiszter, Turki Al-Sheikh felvásárolta az Al-Assyouti nevű klubot, majd új identitást kreálva neki Pyramids FC-re keresztelte és bár európai mércével bagatellnek minősíthető, Afrikában azonban még nem látott jelentős befektetéseket eszközölt az egyesületnél. Nem egyedülálló persze, hogy vagyonos tulajdonosok tartanak fenn klubokat Afrika-szerte, hiszen ha csak az utóbbi idők afrikai BL-győzteseire tekintünk is, a pretóriai Mamelodi Sundowns sikerei nagyban kötődnek a bányamogul Patrice Motsepe személyéhez, mint ahogy a kongói TP Mazembe is Moise Katumbiéhoz (jelenleg pedig épp a tulajdonosnak a politikai ellenzékben betöltött szerepe okoz nehézségeket a klub számára is). A kontinensen kívülről azonban, kifejezetten egy klub felfuttatásának szándékával nem nagyon érkeztek még befektetők Afrikába, bármilyen általános is már ez a jelenség a világ szinte minden más táján. Európai klubok és szakemberek természetesen már sokszor megvetették a lábukat a legfontosabb tehetség-forrásoknál, létrehozták akadémiáiakat vagy akár leányegyesületeiket (Berekum Chelsea Ghánában, Ajax Cape Town Dél-Afrikában, Benfica Luanda Angolában, stb.), ezek működése azonban némelyest inkább a gyarmati rendszer óta fenntartott kizsákmányoló mechanizmusokra emlékeztet, és valójában sokkal kevesebb hasznot hajt Afrikának, mint amennyit „támogatóinak”. Az európai mércével kifejezetten szerény infrastruktúra felépítése után ugyanis az akadémiák gyakorlatilag ingyen szolgáltatják félig csiszolt gyémántjaikat az európai kluboknak, akiket azok a világ más tájairól már csak kisebb vagyonokért szerezhetnének meg, miközben a helyi lehetőségek tartósabb és mélyebb fejlesztésében távolról sem érdekeltek. Az életszínvonal és kereseti lehetőségek éles kontrasztja, az afrikai viszonyok súlyos deficitje miatt pedig a játékosok is gyakorlatilag rá vannak kényszerítve, hogy a lehető leghamarabb európai kalandokra adják a fejüket, melyeknek kimenetele sokkal több buktatót rejt magában, mint amit a hazai körülmények között való fejlődés jelenthetne.
Ezúttal azonban nem ez történik, a meglévő kulturális és sportkapcsolatokból táplálkozva a tehetős szaúdi befektető azzal a céllal érkezik egy afrikai ligába, hogy annak nagy tömegeket megmozdító népszerűségét és az arab világban meglévő reklámértékét kihasználva egy hosszabb távon sikeres egyesület alapjait fektesse le. Az egyiptomi és általánosságban az afrikai labdarúgásban rejlő potenciál ugyan megkérdőjelezhetetlen, a gyakran komoly tömegeket megmozgató klubfutball vetülete jelenleg szinte teljesen kihasználatlan, így az új vállalkozás akár fel is kavarhatja ezt az állóvizet. Az persze igencsak bizonytalan, hogy meddig fog tartani a kezdeti lendület, hogy mennyire lehet sikeres elképzelés a berögzült egyiptomi hierarchiába való befurakodás belátható időn belül és hogy az esetleges kezdeti nehézségek nem rettentik-e el Turki Al-Sheikhet (vannak kétségeink), a most kezdődő szezon azonban mindenképpen érdekes és sorsdöntő lehet az egyiptomi és azon keresztül az afrikai klubfutball számára is. Ebben a posztban most a liga helyzetével és az új szezon fő kérdéseivel foglalkozunk kissé részletesebben.
(a csapatok részletes ismertetője lentebb a képeikre kattintva elérhető)
A különböző értékbecslések alapján a legerősebb kerettel rendelkező afrikai válogatott, Szenegál bemutatása maradt sorozatunk végére, mely azonban a pályán még nem bizonyította a kétségtelenül benne rejlő értékeket. A tavaly a negyeddöntőben elbukott Afrika-kupa is csalódást jelentett, majd a VB-kvalifikációt is meglehetősen ellentmondásos körülmények között vívták ki Teranga oroszlánjai (a Teranga kifejezés a szenegáli vendégszeretet jelöli), a felkészülés alatt pedig igencsak nyögvenyelős döntetleneket játszottak az Üzbegisztán (1-1), Bosznia (0-0) és Luxemburg (0-0) ellen, majd Horvátországban ki is kaptak a vendéglátóiktól (1-2), hogy aztán egy szigorúan zárt kapus meccsen Dél-Korea ellen végül győzni tudjanak (2-0). Ezek alapján persze az összeszokottság lassú, de folyamatos kialakulását is feltételezhetnénk, hiszen főként ezeken a meccseken gyakoroltatta be a szövetségi kapitány a csapat új felállását, mely a kreatív középpályás hiányát a támadók számának növelésével igyekszik orvosolni. Ebből következően meglehetősen fejnehéz is a keret, védő alig került be az utazók közé, a kapus és a szélsőhátvéd posztok meglehetősen bizonytalanok is, míg a támadósorban nyolcan is bevetésre készek, akikből ráadásul egy pimaszul fiatal kezdő csatársor állhat majd össze a világbajnokságon.
A G-csoportban kapott helyet Tunézia a világbajnokságon, mely az afrikai indulók közül a legelőkelőbb helyen áll a FIFA világranglistáján. Ugyanakkor azt talán még saját szurkolóik sem gondolják, hogy a kontinens legerősebb válogatottja lenne az övék, viszont a felkészülési mérkőzéseken kifejezetten jól teljesítettek. Márciusban legyőzték Iránt (1-0) és Costa Ricát (1-0), majd az elmúlt hetekben ikszeltek Portugáliában (2-2) és végül egy agyonnyert meccsen a törökökkel is (2-2), hogy aztán zárásként Spanyolországtól a hajrában kapjanak csak gólt (0-1). Pechjükre azonban csoportjukba két olyan csapat is került, mely leginkább az utolsó ellenfél játékerejével vetekszik. Ráadásul a tunéziai felkészülésbe a Ramadán és a szigorú böjt mellett bőven beleszólt, hogy a három legjobb támadó sérülést szenvedett, Khenissi és Msakni ki is hagyja a VB-t és Khazri játéka is igencsak kérdéses, ha ő legalább ott is van a keretben, az említett meccseken egyetlen percet sem játszott még. A csapatot tavasszal így négy francia születésű, de tunéziai származású játékos honosításával erősítette meg a szövetség, így egyébként nyolcra nőtt az ország határain kívül napvilágot látott játékosok száma a 23-as keretben.
Egyiptom és Marokkó után a nigériai válogatott bemutatása következik sorozatunkban, mely az egész mezőny legfiatalabb és egyben legrutintalanabb keretével vág neki a világbajnokságnak. Igazán nagy sztár, húzóember talán csak Victor Moses lehetne, hiszen John Obi Mikel pályája már leáldozóban van, a többi, patinásabb egyesülettől érkező játékos pedig klubjában sem számít különösebben meghatározó alapembernek. A védelem ráadásul igencsak kiforratlan, a formaidőzítés pedig talán rosszabb nem is lehetne, legalábbis a felkészülési mérkőzések eredményei alapján. A VB-kvalifikáció kivívása után ugyanis novemberben még 4-2-re legyőzték Argentínát, majd márciusban Lengyelországot 1-0-ra, az utóbbi hetekben viszont hazai pályán egy Kongói DK elleni 1-1-gyel tudtak csak elbúcsúzni a hazai közönségüktől, majd 2-1-es vereséget szenvedtek az angoloktól és 1-0-ra kikaptak a csehektől is. Utóbbi összecsapásokon nem is az eredmény, hanem inkább a mutatott játék adott okot az aggodalomra, így nagy talány, meg tudnak-e újulni a szuper sasok a VB-re, ahol igencsak nehéznek ígérkező csoportellenfelek várnak rájuk.
