Vasárnap rajtol a 33. Afrika-kupa Kamerunban, melyen ismét 24 válogatott vesz részt az első körben hat csoportba osztva. Az alábbiakban végigtekintjük a csoportok erőviszonyait és körülnézünk a legnagyobb favoritok háza táján.

A szokásoknak megfelelően az A-csoportban kapott helyet a házigazda, Kamerun, mely rendezőként a torna egyik favoritjává lépett elő. De nem csak a hazai pálya szól a „szelídíthetetlen oroszlánok” mellett, a keretük is roppant erős, még úgy is, hogy Eric Maxim Choupo-Moting (Bayern München) játéka kérdéses egy sérülés miatt. Nélküle is olyan játékosok vihetik a prímet a támadósorban, mint az El-góllövőlistáját vezető Karl Toko Ekambi (Lyon), a 4-szeres svájci bajnok Nicolas Ngamaleu (Young Boys) vagy a 2017-es finálét parádés góllal eldöntő Vincent Aboubakar (Al-Nasszr).

Emellett a középpálya is igazi erőssége a csapatnak a Serie A-ban villogó André Zambo Anguissa (Napoli) és az ifjú Martin Hongla (Hellas Verona) révén, de ott lesz végül a keretben a felépülő ifjonc, Jean Onana (Bordeaux) és sokszor kap bizalmat a nem sokkal idősebb Samuel Oum Gouet (Mechelen) is.

A védelem vezére még mindig Michael Ngadeu-Ngadjui (Gent), de már Harold Moukoudi (Saint-Étienne) vagy Jérome Onguéné (RB Salzburg) is egyre stabilabb társai. Legtöbbször viszont közülük csak két középhátvéddel áll fel a csapat, a szélső hátvédek pedig talán a gyenge pontjai lehetnek a szerkezetnek. A kapusposzton ugyanakkor Afrika egyik legjobb portása, az Ajaxból épp az Interbe igazoló André Onana visszatért az eltiltásából novemberben és könnyen a torna egyik sztárja lehet.

A portugál szövetségi kapitány, Toni Conceicao gárdája az ősz folyamán érett igazán össze, amikor is nagy fegyvertény volt a vb-selejtezők során Elefántcsontpart kiverése és a bejutás a márciusi rájátszásba. Így aztán a kvartettjük megnyerése papíron kötelező és alighanem a közönség el is várja majd a csapattól.

Főként úgy, hogy a papíron legerősebb ellenfél, Burkina Faso kénytelen lesz hiányolni a középpályáról Bryan Dabo (Rizespor), a támadósorból pedig Lassina Traoré (Sahtar) szolgálatait. A védelemben azért számíthat Kamou Malo szövetségi kapitány a szokásos veterán Issoufou Dayo (RS Berkane) mellett  a 22 évesen már komoly Bundesliga tapasztalattal rendelkező Edmond Tapsoba (Leverkusen) játékára is, és a kontinens talán legígéretesebb, de még csiszolatlan jobbhátvédje, Issa Kaboré (Troyes) is bevetésre kész. A támadók közé is visszatérhet egy év hányattatás után a legnagyobb sztár, Betrand Traoré (Aston Villa), a gólfelelős szerepére pedig olykor már bejelentkezett a mindössze 20 esztendős Abdoul Tapsoba (Standard Liege) is, így a legutóbb kihagyott torna után újra továbbjutó helyre várhatjuk a „csődöröket”.

Ehhez azért lesz egy-két szava az egykor játékosként is válogatott Bubista kezei alatt egyre masszívabban összeérő Zöld-foki Köztársaságnak is, hiszen a „kék cápákat” már nem lehet úgy lekezelni, mint 2013-as debütálásukkor. Stopira új szerepéről már korábban megemlékeztünk, a támadásoknál pedig ha Garry Rodrigues egészségi állapota nem is alakul a legjobban, a Közel-Keletről érkező Ryan Mendes és Julio Tavares továbbra is komoly veszélyt jelenthetnek.

A kvalifikációval is meglepetést okozó Etiópia viszont mindössze két légióssal áll fel, köztük a már Egyiptomban légióskodó válogatottsági rekorder Shimelis Bekelével, akinek még mindig a válogatott gólrekordere, Getaneh Kebede a legveszélyesebb játszótársa. Így aztán várhatunk villanásokat a „kőszáli kecskéktől” az idei Afrika-kupán is, de komoly szenzáció lenne, ha bele tudnának szólni a továbbjutásért folyó harcba.

Ismét a topligás játékosoktól hemzsegő, legértékesebbre taksált kerettel vág neki az Afrika-kupának Szenegál, mely még sohasem tudta elhódítani a trófeát. Az egyre nagyobb nyomás alatt dolgozó szövetségi kapitány, a játékosként ezüstérmes Aliou Cissé eleinte nem számíthat ugyan két fontos szélsőjére Krépin Diattára (Monaco) és a keretben helyet kapó, de feltehetően csak január végére felépülő Ismaila Sarra (Watford) sem. Így a legnagyobb sztár, Sadio Mané feltehetően ismét a bal oldalra kerül és középen Boulaye Dia (Villarreal), Habib Diallo (Strasbourg) vagy a sokszor preferált Famara Diédhiou (Alanyaspor) kaphat helyet.

A középpályán a sok csatát megélt Idrissa Gueye (PSG) és Cheikhou Kouyaté (Crystal Palace) mellé csatlakozhat már a Szenegál mellett ősszel elköteleződő ifjonc, Pape Gueye (Marseille) is, mint ahogy a védelem jobb oldalán is egy korábbi marseille-i játékos, Bouna Sarr (Bayern München) igyekszik pályafutását a nemzeti csapatban való szerepléssel helyre rázni, akárcsak a túloldalon Fodé Ballo-Touré (Milan).

A védelem tengelyében a sérüléséből felépülő szikla, Kalidou Koulibaly (Napoli) mellé csatlakozott tavaly Abdou Diallo (PSG), a kapuban pedig a BL-győztes Edouard Mendy (Chelsea) jelenti a stabilitást, a csapat pedig a legutóbbi döntő óta nem szenvedett tétmeccsen vereséget 9-3-0-s mérleggel. Ha minden a papírforma szerint halad, akkori legyőzőjükkel most is csak a fináléban futhatnának össze a „Teranga oroszlánjai”, ennek a kvartettnek a megnyerését pedig méltán várják el a szurkolók, de például El Hadji Diouf egyenesen a trófeát követeli.

A legerősebb csoportellenfél az a Guinea, mely kétségtelenül tehetséges keretéből évek óta nem tud kihozni komoly eredményt. Ráadásul a sikertelen vb-selejtezők után decemberben került csak a francia Didier Six helyett a kispadra az új szövetségi kapitány, a játékosként ANK-negyeddöntős Kaba Diawara. Ő első furcsa döntésével nem válogatta be a keretbe a korábban alapembernek számító Francois Kamanót (Lokomotiv Moszkva) és Mady Camarát (Olympiakos), sérülés miatt pedig kidőlt a védelemből a MU sztárjának bátyja, Florentin Pogba (Sochaux) is.

A legnagyobb sztár, a BL-győztes Naby Keita (Liverpool) viszont ott lesz a tornán (ha nem adódik újabb probléma a meglehetősen sérülékeny játékosnál), mellette pedig a Barcelona-nevelt Ilaix Moriba (RB Leipzig) is csatlakozott nemrég a „Syli Nationalhoz”, de ígéretesen bontogatja mostanában a szárnyait az ifjú Aguibou Camara (Olympiakos) is. A támadósorban a francia élvonal friss felfedezettje Mohamed Bayo (Clermont) a védelemben pedig Saidou Sow (Saint-Étienne), és a középpályán is ott van még egy relative nagy név, a Serie A-ban pallérozódó Amadou Diawara (AS Roma). A sok elismert játékos ellenére mégis igen jellemző a csapatra, hogy hiába dominálta végig a Ruanda elleni felkészülési meccsét, végül az alig jegyzett ellenféllel szemben kínos, 3-0-s vereséget szenvedett.

Mégis tovább kell elméletileg jutniuk a csoportból a guineaiaknak, hiszen a kvartett másik két tagjától a kvalifikáció is nagy szónak számított. Ráadásul Zimbabwe és Malawi egymás ellen nagyon forrónak ígérkező rangadót fognak vívni, hiszen a déli régióból ők maradtak már csak talpon a zóna két jelentősebb képviselőjének, Dél-Afrikának és Zambiának az elhullásával. A valamivel esélyesebb zimbabwei „harcosok” középpályájáról ráadásul kidőlt sérülés miatt Marvelous Nakamba (Aston Villa) és lemondta már a válogatottságot a gólvágó Khama Billiat, így Tino Kadewere (Lyon) és Knowledge Musona maradt meg a szokott támadók közül.

A dél-afrikai légiósokra építő malawi „lángok” annál is kiszámíthatatlanabbak, mivelhogy nemrég szövetségi kapitányt váltottak, ahogy azt a torna outsidereiről szóló külön írásunkban is kitértünk.

Az Algériával a 2014-es vb-nyolcaddöntőt is megjáró Vahid Halilhodzic igencsak pragmatikus és szigorú játékfelfogásáról híres, és ennek megfelelően ténykedik Marokkóban is. A bosnyák mester immár végérvényesen összeveszett az „Atlasz oroszlánjai” között sztárnak számító Hakim Zijessel, Nusszair Mazravival és Junesz Belhandával, így ők nála már nem számítanak kerettagnak, helyettük pedig a bosnyák mester a saját képére formálta a csapatot.

A legutóbbi 11 meccsén egyetlen gólt kapó védelem legfontosabb pillérei a csapatkapitány Romain Szaissz (Wolverhampton) és egyre inkább Najef Agerd (Rennes), míg a széleken a 23 éves korára már a negyedik topligáját megjáró Asraf Hakimi (PSG) és Adam Masina (Watford) a támadásokból is kiveszi a részét.

A középpályán visszavontabb szerepkörben a már visszavonult bátyja helyett jóideje Szofjan Amrabat (Fiorentina) szűr, de a csapat erejét az adja, hogy Halilhodzic találmányai, a szervező Imran Luza (Watford), Ajmen Barkok (Frankfurt) vagy az Angliában bontakozó Iliász Saer (QPR) is kiveszik a részüket a mezőnymunkából.

A támadók közül Juszef Ennesziri (Sevilla) felépülése még kérdéses, de az új közönségkedvenc amúgy is Ryan Mmaee (FTC), ahogy szintén emlegettük már a magyarországi légiósokat taglaló írásunkban. A szövetségi kapitány gyakran vált formációt, a két támadós felállás esetén pedig általában Ajub El Kaabi (Hatayspor) az éktárs, míg háromtagú támadósorok szélein a cselekkel, passzokkal a védelmet feltörő szerepkört leginkább Szofian Bufal (Angers) és Munir El Haddadi (Sevilla) vették át.

A bombaerős csapatból Halilhodzic ha nem is hoz ki mindig látványos játékot, de stabilitást mindenképpen, ami elég lehet egy hosszabb meneteléshez a kameruni kontinenstornán is. Ez bizony rá is férne a szurkolókra, hiszen az egyetlen, 1976-os aranyérem óta hiába futottak neki oly’ sok tornának nagy reményekkel, csak egy 1980-as bronz és 2004-es ezüst került az éremgyűjteménybe.

Még többször bukott el a siker kapujában a legnagyobb csoportellenfél, Ghána, hiszen a legutóbbi hét torna közül hiába jutottak el a „fekete csillagok” hatszor a legjobb négy közé, "csak" egy ezüst- és egy bronzérem került a tarsolyukba. Most a számos vitathatatlan tehetség felvonultatása ellenére is bajos lenne a nagy favoritok közé sorolni a torna második legfiatalabb keretét. Ősszel a helyi szövetség leváltotta Charles Akonnor szövetségi kapitányt, és a 2010-es vb-menetelést irányító szerb Milovan Rajevacot ültette vissza a kispadra, aki az emlékezetes negyeddöntő óta minden állomáshelyén csúfosan megbukott.

A vb-selejtezők során eljuttatta a csapatot a rájátszásba a lassan apjuk, Abedi Peléhez hasonó legendává váló André és Jordan Ayew (Crystal Palace) vezérletével és Kamaldeen Sulemana (Rennes) is egyre többször megcsillogtatta tudását. A hasonlóan ígéretes Mohamed Kudus (Ajax) viszont már megint sérüléssel bajlódik, így újra nagyobb szerepe lehet a labda támadóharmadba juttatásában Thomas Partey-nak (Arsenal). A hátsó alakzat új pillérei Alexander Djiku (Strasbourg) és Daniel Amartey (Leicester), így mindenképpen várhatjuk a nyolcaddöntőbe, sőt a viszonylag szerencsés sorsolásnak köszönhetően a negyeddöntőbe jutást is a csapattól, ott azonban már feltehetően erősebb ellenfél jön majd szembe.

Papíron meglehetősen erős Gabon kezdőcsapata is, a kispadon pedig a komoly afrikai tapasztalatokkal felvértezett Patrice Neveu igyekszik is kihozni a gárdában rejlő potenciált. A klubjánál kényes helyzetbe kerülő Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal) mellett a tavalyi török gólkirály, Aaron Boupendza is veszélyes az ellenfelek kapui előtt, de a francia élvonalból Denis Bouanga (Saint-Étienne) és Jim Allevinah (Clermont) támogatása sem elhanyagolható. A középpályán a Junentust és a Premier League-et is megjárt Mario Lemina (OGC Nice) és Guélor Kanga (Crvena Zvezda), a védelemben pedig a jól megtermett Bruno Ecuele Manga (Dijon) a régi motorosok, Didier N’Dong (Malatyaspor) azonban ezt a tornát kihagyja a játékosszervezet és a szövetség közötti összetűzés miatt. Mivel Gabon szomszédos Kamerunnal, így szép számmal várhatók is szurkolók a csoportmeccsekre Yaoundéba, és könnyen tovább hajthatják a „párducokat” a nyolcaddöntőbe is, akár a kvartett harmadik helyén.

A negyedik tag, a kvalifikációval is történelmi sikert elkönyvelő Comore-szigetektől ugyanis minden pontszerzés vaskos meglepetés lenne.

A D-csoportban nehéz egyértelmű favoritot kiemelni, hiszen két komoly ambíciókkal bíró csapat is ide került, mégha Egyiptom szövetségi kapitánya, Carlos Queiroz határozottan vissza is utasította, hogy a torna megnyerése cél lenne. Pedig a kontinens jelenleg legmagasabbra taksált labdarúgója, Mohamed Szalah a kihagyott olimpia után nagy lelkesedéssel szerepel ismét tornán a nemzeti csapatban és igyekszik kiköszörülni a legutóbb hazai pályán megesett negyeddöntős csorbát. Mellette azonban a keret többi tagja javarészt hazai klubokból, a kontinens legjobbjai közé tartozó Al Ahly-ból és a Zamalekből érkezik, akik az Arab-kupán egy elődöntős szerepléssel kovácsolódtak össze.

A kapuban Mohamed El-Senavi, a védelem szélein Akram Taufik, Ahmed Fatuh, középen pedig Mahmud Hamdi vagy az angliai kitérő után már Szaúd-Arábiában légióskodó Ahmed Hegazi egyaránt megjárták a katari tornát, akárcsak a középpályán Amr Al-Szulaja, vagy Hamdi Fathi, akikhez most csatlakozik Mohamed El-Neni (Arsenal) is.

A támadósorban azért több az euópai légiós, hiszen hosszú sérülése után visszatérhet Mahmud Hasszan Trézéguet (Aston Villa), de Mosztafa Mohamed (Galatasaray) és a még fiatalabb Omar Marmus (Stuttgart) is egyre fontosabb szerepet játszott a sikerrel megvívott őszi vb-selejtezőkön. Nehéz elképzelni, hogy ezzel a kerettel látványos bukás legyen a vége a „fáraók” szereplésének, de a négy közé jutás azért bravúrnak számítana.

Talán még nehezebb kiigazodni a csoport másik favoritján, Nigérián, hiszen a vb-selejtezős továbbjutás után, a nyögvenyelős játék miatt decemberben útilaput kötöttek a szövetségi kapitány Gernot Rohr talpára. Az ANK-keretet így már Augustine Eguavoen állította össze, közben viszont a helyi szövetség meg se várta a torna kimenetelét, hanem már ki is nevezte az utódját a portugál José Peseiro személyében (aki legutóbb épp Venezuelában bukott meg).

Ráadásul számos játékos kidőlt a keretből, mint a legfontosabb támadó, Victor Osimhen (Napoli), de a hatalmas center, Paul Onuachu (Genk) is, míg a Watford nem engedte el Emmanuel Dennist arra hivatkozva, hogy ugyan régóta kapcsolatban álltak a nigériaiakkal a kérdésben, de a hivatalos kikérőt csak a FIFA által megjelölt határidő után kapták meg. Ugyanerre hivatkozott a legutóbbi torna gólkirályának Odion Ighalónak a szaúdi klubja, de így is félelmetes a támadóarzenál Alex Iwobival (Everton), Kelechi Iheanachóval (Leicester), Samuel Chukwuezével (Villarreal), Moses Simonnal (Nantes) vagy a csapatkapitány Ahmed Musával (Fatih Karagümrük), de még pótlásként is a két éve holland gólkirály Cyriel Dessers (Feyenoord) csatlakozott a szuper sasokhoz.

A középpályán is ott van a világ egyik legjobb szűrője, Wilfred Ndidi (Leicester) és Joe Aribo (Rangers), miközben a védelem ha nem is magasan jegyzett, de összeszokott játékosokból áll Balogun kiesésével is, kapusposzton pedig a nyártól Angliába igazoló ifjú Maduka Okoye (Sparta Rotterdam) személyében talán végre megtalálták a „szuper sasok” Enyeama méltó utódját.

Az egykor ANK-alapító, 1970-ben aranyérmes Szudán azóta csak a harmadik Afrika-kupájára kvalifikálta magát nagy meglepetésre kiverve Dél-Afrikát. Ennek ellenére a forrongó országban a helyi szövetség elnökváltása után kirúgták a francia szövetségi kapitány Hubert Veludöt és a nemzetközileg rutintalan Burhan Tiát nevezték ki a kispadra. A csapat szokott módon a két khartoumi klub, az Al Hilal és az Al Merrikh játékosaira épül, akik közül a legveszélyesebb Mohamed Abdelrahman, de ott lehet a támadósorban a Nyíregyháza nagyszalontai születésű légiósa, Yasin Hamed is. A "sólymok" legfontosabb meccse a nílusi derbi lesz Egyiptom ellen, a továbbjutás reményéért azonban várhatóan a csoport negyedik tagjával kell majd még küzdeniük.

Bissau-Guinea egymás után harmadszor jutott ki a korábban sosem látott Afrika-kupára, amiben a lassan nemzeti intézménynek számító szövetségi kapitány, Baciro Candé érdemei elévülhetetlenek. Meccset nyerni azonban eddig még nem sikerült a „hiénakutyáknak”, pedig ha ez most összejönne Szudán ellen úgy, mint a szeptemberi vb-selejtezőn, az akár továbbjutást is érhetne a csoportból. A csapat magja változatlan, de például a megszokott támadók, Piqueti és Ferdinand Mendy mellé egyre inkább felnő Mama Baldé (Troyes) is, a középpályán pedig olyan fiatalok kezdték el bontogatni a szárnyaikat, mint Moreto Cassama (Reims) vagy Alfa Semedo (Vitoria Guimaraes). További érdekesség, hogy a szenegáli válogatott Alfred Gomis öccse, a szintén kapus Maurice Gomis is elfogadta a bissaui invitálást a ciprusi másodosztályból, de feltehetően a veterán Jonas Mendes marad az első számú hálóőr.

A legutóbbi ANK-győztes Algéria immár 33 mérkőzésesre nyújtotta veretlenségi sorozatát, ráadásul azóta még az Arab-kupát is elhódította decemberben egy nem hivatalos csapattal, mely nélkülözte az európai légiósokat és nem is a szövetségi kapitány Dzsamel Belmadi, hanem segítője, Bagdad Bugerra irányította. Így hát most is szuperfavoritok lennének a „sivatagi rókák”, ha nem lenne olyan ritka az Afrika-kupákon a címvédés. Eddig csak Ghánának (1965), Kamerunnak (2002) és Egyiptomnak (2008, 2010) sikerült.

Az algériai kezdőcsapat szinte változatlan a 2019-es diadal óta, hiszen most még az Arab-kupa legjobbjának is megválasztott Jaszin Brahimi is visszatér több mint egy év után a legerősebb keretbe, és az ott felvonuló többi közel-keleti légiós Bagdad Bundedzsa, Juszuf Belajli, a védelemben Dzsamel Benlamri vagy a kapuban Raisz M’Bolhi is mindannyian a kezdőcsapatba várhatóak.

Hozzájuk csatlakoznak a sztárlégiósok, a jobbszélre a háromszoros Premier League-bajnok Rijad Mahrez (Manchester City), a balszélre Szaid Benrahma (West Ham), a középpályára pedig a legutóbb az Afrika-kupa legjobbjának megválasztott Iszmael Bennaszer (AC Milan). A védelemben újra ott lehet Aisza Mandi (Villarreal) és Rami Benszebajni (Mönchengladbach), de ha minden igaz, most végre Juszuf Atal (OGC Nice) is egészséges, miközben az ifjú Ramiz Zerruki (Twente) is egyre biztosabb pont a pálya tengelyében. Ha nem is feltétlen nyerik meg a csoportjukat az algériaiak, most már lassan azt is nehéz elképzelni, hogy komoly bajba kerülhet ez az összeforrott társaság.

Algéria legnagyobb kihívója a csoportban viszont az az Elefántcsontpart lesz, melyet csak büntetőkkel tudtak legutóbb legyőzni. Azóta a legendás Hervé Renard egykori segítője, Patrice Beaumelle lett a szövetségi kapitány, aki sokáig veretlen is maradt tétmeccsen, mígnem novemberben elbukta tanítványaival az utolsó, sorsdöntő vb-selejtezőt épp Kamerunban.

Ráadásul a korábban kirobbanthatatlan kapus, Sylvain Gbohouo egy doppingellenőrzésen fennakadt etióp klubjában, így eltiltás miatt nem szerepelhet az Afrika-kupán, hanem alighanem a dél-afrikai másodosztályban légióskodó veterán Ali Badra Sangaré igyekszik majd pótolni. A védelemből is kérdéses Willy Boly (Wolverhampton) és az utolsó meccsén sérülés miatt lecserélt Eric Bailly (Manchester United) játéka, így lehet, hogy a háromvédős helyett a két középhátvédes játékhoz tér vissza olykor Beaumelle, de a 21 évesen hatalmas tehetségnek számító Odilon Kossounou (Leverkusen) és jobb oldalon a csapatkapitány Serge Aurier (Villarreal) helye biztos pont.

A középpályán Ibrahim Sangaré (PSV) is egyre markánsabb teljesítményt nyújt Franck Kessié (AC Milan) mellett, a támadósorba pedig visszatér az „elefántok” közé Wilfried Zaha (Crystal Palace), de ott lehet a csapatban Nicolas Pépé (Arsenal) is, az új Drogba-utódnak kikiáltott centerreménység pedig a BL idei góllövőlistájának éllovasa, Sébastien Haller (Ajax). Bitangerős tehát még mindig az elefántcsontparti keret, mint már oly sokszor, a legutóbbi két torna azonban csalódással zárult.

Most ráadásul a csoportellenfelek is trükkösek, hiszen Sierra Leone hiába 26 év után tér vissza a tornára, külön cikkünkben kifejtett módon bőven rendelkezik olyan potenciállal, mellyel megkeserítheti a nagyok dolgát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az „oroszláncsillagok” által Nigériában 4-0-s hátrányból kivívott 4-4-es döntetlen.

Hasonló küzdőszellemről tett tanúbizonyságot az eddig két Afrika-kupán rendezőként részt vevő, a selejtezőkből azonban most először továbbjutó Egyenlítői-Guinea is. Az egykor játékosként is válogatott Juan Micha keze alatt megtáltosodó „nemzeti mennydörgés” a hosszabbításban fordította meg a Líbia elleni meccset, de a kilencvenedik perc után szerzett győztes gólt Tanzánia ellen is a selejtezők során, bár sajnos az előbbi meccs egyik hőse, Pedro Obiang (Sassuolo) tüdőproblémái miatt jóideje nem futballozhat. Továbbra is a spanyol szál erős a csapatnál, a legtöbbre taksált játékos az élvonalban rendre szereplő jobbhátvéd Carlos Akapo (Cadiz), de az alig 20 esztendős kapus, Jesús Owono (Alaves) is bemutatkozott már a Ligában. A spanyol másodosztályban pallérozódik a támadó Iban Salvador (Fuenlabrada) és Pablo Ganet (Real Murcia), valamint a középhátvéd Saúl Coco (Las Palmas) is, José Machin (Monza) pedig valaha nagyobb reményekkel indult a Malaga utánpótlásából.

Igen érdekesen alakulhat tehát ez a csoport, ahol a harmadik helyért és a továbbjutás reményéért folytatott küzdelem is izgalmas lehet.

Nem kevésbé izgalmasnak ígérkeznek az F-csoport küzdelmei, ahol az egyedülálló módon zsinórban 15. Afrika-kupájára kvalifikáló Tunézia új üdvöskére talált a pun időket megidéző torzonborz ifjonc, Hannibal Mezsbri (Manchester United U23) személyében. A decemberben az Arab-Kupa döntőjéig menetelő csapat alig 18 esztendős irányítója könnyen a kezdőben találhatja magát a kontinensviadalon is olyan játékostársak mellett, mint a Ligue 1-ben szépségdíjas gólok sorát szerző Vahbi Khazri (Saint-Étienne) vagy a nem kevesebb, mint hetedik ANK-jára készülő csapatkapitány Juszef Mszakni (Al-Arabi Doha).

A középpályán is helyet kaphat egy nagyon fiatal tehetség, hiszen a 20 éves Anisz Ben Szlimane (Bröndby) már többször bizonyított a nemzeti csapatban is a stabilitást biztosító Aisza Laiduni (FTC) és Elliesz Szkiri (1. FC Köln) mellett, főleg így, hogy Ferzsani Szasszit formaingadozásai miatt kirakta a keretből Mondher Kebajer. A védelemben is lesz hiányzója a szövetségi kapitánynak az egyik legerősebb oszlopának, Jaszin Meriahnak a lesérülése miatt. Dylan Bronn (Metz) azért ott lesz a hátsó alakzatban, akárcsak a veterán Ali Maaloul (Al Ahly), míg Bilel Ifa pedig az Arab-kupán tűnt ki jó teljesítményével.

Érdekes ugyanakkor, hogy az ott az első számú hálóőr szerepét átvevő Mouez Hasszen most a keretbe sem került be, így a kapusposzt továbbra is gyengesége lehet a “kárthágói sasoknak", akiktől a továbbjutás elvárható, de a legutóbbi negyedik helyezésük megismétlése bravúr lenne.

A Tunézia csoportelsőségére azért sem vennénk mérget, mert ebbe a kvartettbe kapott besorolást az egyik legfiatalabb, ám annál tehetségesebb kerettel a tornára érkező Mali, akiket az elmúlt négy évben Mohamed Magassouba egységes gárdává kovácsolt. A csapatba ráadásul több mint három év szünet után visszatér végre Yves Bissouma (Brighton&Hove) is, aki így igen ütőképes középpályát alkothat a két korábbi salzburgi neveléssel, Diadié Samassekouval (Hoffenheim) és Amadou Haidarával (RB Leipzig) vagy akár a jelenleg is a Salzburg egyik gyémántjának számító Mohamed Camarával.

A támadószekcióban nincs már ott Moussa Marega, de az ősz 22 esztendős felfedezettje, az utolsó három meccsén öt gólt szerző Ibrahima Koné (Sarpsborg) tökéletesen helyettesítette, és Kalifa Coulibaly (Nantes) is bevetésre kész, míg a szélekről olyan játékosoktól kapnak támogatást, mint Moussa Djenepo (Southampton), Adama Noss Traoré (Hatayspor) vagy BL-szezon legnagyobb meglepetésében is főszerepet játszó Adama Malouda Traoré (Sheriff Tiraspol).

A védelem egyetlen egy gólt sem kapott a vb-selejtezők során, pedig a legnevesebb tagja a jobbhátvéd Hamari Traoré (Rennes), de a középhátvéd Boubakar „Kiki” Kouyaté (Metz) is a francia élvonal alsóházából érkezett, akárcsak a balhátvéd Charles Traoré (Nantes), de még a 21 esztendős Moussa Sissako (Standard Liege) bevetésére is lehet számítani. A „sasok” legutóbb talán a torna legszebb játékát produkálva nyerték meg a csoportjukat épp Tunézia előtt, de aztán a nyolcaddöntőben elvéreztek Elefántcsontpart ellen.

A legutóbbi csoportkörből nem csak a két favorit, de Mauritánia is újra ugyanabba a kvartettbe keveredett, a „moraviták” kispadján azonban már nem Corentin Martins ül, hanem Didier Gomes Da Rosa. A csapathoz erősítésként csatlakozott azóta az egykor a Premier League-et is megjárt Aboubakar Kamara (Aris Saloniki) és a szenegáli születésű Pape Ibnou Ba (Le Havre), aki tavaly 14 gólt szerzett a francia másodosztályban. Ezzel együtt is nehéz elképzelni, hogy a 2019-es 2 pontját felül tudná múlni most a csapat, valójában a kvalifikációban is közrejátszott, hogy nagyon szerencsés selejtezőcsoportba kerültek (Burundit és a Közép-Afrikai Köztársaságot szorították maguk mögé).

Az esetleges első ANK-győzelemért nagy harc lesz az Afrika-kupán most debütáló Gambiával, mely kerete értéke alapján akár a csoportharmadik helyre és ezzel a nyolcaddöntőre is pályázhat, ahogy azt az outsiderekről szóló írásunkban is taglaltuk.