A 32. Afrikai Nemzetek Kupájára való hangolódás jegyében korábban már felidéztük a torna történetét és a magyar sikeredzőket, érdemes azonban a kontinensbajnokság legjobb mérkőzéseire külön is kitérnünk. Természetesen számos emlékezetes összecsapást hozott az ANK 62 éves históriája, a regionális viaskodások mellett több késre menő rivalizálás is kialakult. Mi most az alábbiakban olyan mérkőzéseket igyekszünk összeválogatni, melyeket a forgatókönyvük és a körülményeik is különlegessé tettek, és a kiválasztott találkozók némi túlzással akár az afrikai labdarúgás adott korszakát is meghatározták.

A június 21-én rajtoló, sorrendben már a 32. Afrikai Nemzetek Kupája kapcsán már röviden összefoglaltuk a torna történetét, most pedig egy korábbi posztunkat felelevenítve az ott megforduló magyar szövetségi kapitányokról emlékezünk meg. Nem kevesebb, mint hat edző képviselte ugyanis már a hazánkat a fekete kontinens futballbajnokságán, mégpedig hétszer, hiszen egyikük két tornán is ott volt. Önmagában már ezzel is igen előkelő helyen, a nyolcadik pozícióban áll Magyarország az Afrika-kupára külföldi szövetségi kapitányokat delegáló országok rangsorában, melyek közül egyébként a lengyelek például leginkább csak Henryk Kasperczak 7 ANK-részvétele miatt előzhetnek meg minket. Viszont az is igaz, hogy utoljára 1982-ben járt honfitársunk az afrikai kontinensbajnokságon, annak ellenére, hogy az eredményességük addig kifejezetten dicséretes volt, hiszen két arany- és két ezüstérem mellett egy bronzérmet szereztek a magyar szakemberek által irányított válogatottak. Ebben a posztban ennek a hat magyar edzőnek az afrikai tevékenységét tekintjük át röviden.

Pontosan két hét múlva, június 21-én kezdődik meg Egyiptomban a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen a torna története során először vehet részt 24 válogatott, és amely először kerül az év középső hónapjaiban megrendezésre a hagyományos év eleji időszak helyett. A váltást leginkább az Európában profiskodó játékosok számának az elmúlt évtizedekben végbemenő drasztikus megnövekedése indokolta, hiszen a kilencvenes években előbb 100 fölé emelkedett az öreg kontinensen légióskodó ANK-résztvevők száma, a harmadik évezredben már inkább 200 fölé, az utóbbi két tornán pedig már a 250-et közelítette, idén a mezőny bővítésével viszont már a 300 is valószínűsíthető.

A Copa América után a hat konföderáció kontinensbajnokságai közül a második legkomolyabb múltra visszatekintő Afrika-kupa megszületésekor persze még nyoma sem volt légiósoknak, javarészt még a jelenleg induló országoknak sem, sőt, még a trófea sem az volt, amit ma annak ismerünk. A korban megszokott módon először ugyanis úgy írták ki a kupát, hogy az azt háromszor elhódító gárda végleg hazaviheti, így az Abdelaziz Salem trófeát 1978-ban Ghána, majd az Afrikai Egység trófeát 2000-ben Kamerun nyerte el végleg, mígnem a jelenlegi kupát már vándor jelleggel írták ki, így véglegesnek tekinthető.

Most az új kiírásra való hangolódás jegyében a torna születését és az eddigi viadalok történetét tekintjük át röviden.

A BL-döntővel véget ért az európai klubszezon is. Ennek során idén is jelentkeztünk havi rendszerességgel az afrikai légiósokból összeállított álomcsapatunkkal, rovatunk záróepizódja pedig immár negyedik éve a szezon legjobbjainak lajstromba vétele. A "győztes" tizenegyünkben persze nem sok meglepetés fogja érni azokat, akik folyamatosan figyelemmel kísérték a sorozatunkat, de igyekszünk most végigvenni a kontinens több légiósát is, akik az egyes posztokon szubjektív megítélésünk szerint a legjobb teljesítményt nyújtották ebben az évben, illetve megemlítjük természetesen azokat is, akik visszaestek a korábbi időszakhoz képest. Mindezekben nem veszítjük szem elől a közelgő Afrika-kupát sem, hiszen arra is érdemes figyelni, milyen formában érkeznek a helyi válogatottak kulcsemberei a kontinensbajnokságra.

A hajrájához ért a szezon a legtöbb európai bajnokságban, áprilisban már egyre élesebb összecsapásokra került sor a ligákban és a nemzetközi kupákban egyaránt. A legjobb teljesítményt nyújtó afrikai légiósokból összeállított álomcsapatunkba ezúttal új arcként bekerült egy ifjú tehetség mellett a korábbi klubjába visszatérő veterán is, az egyes játékosok produkcióját pedig már a nyári Afrika-kupa fényében is különösen fontosnak tarthatjuk.

Egy cseppet megkésve, de itt van márciusi álomcsapatunk az egyes posztokon a hónap legjobb teljesítményét nyújtó afrikai légiósokkal. Válogatásunkban a már jól ismert arcok mellett ismét bekerült a kiválaszottjaink között debütáló ifjú tehetség, kevésbé szem előtt lévő ligában remeklő ifjonc és először kerül be csapatunkba a Közép-Afrikai  Köztársaság válogatottjában megfordult játékos is.

Februárban már teljes fokozattal működtek a legjelentősebb élbajnokságok és beindultak az európai kupasorozatok is, így a szokásos téli szünetünket követően újra jelentkezik álomcsapat rovatunk, mely a hónap során a legjobb teljesítményt nyújtó afrikai légiósokból szedi össze az egyes posztokon a legjobbakat. A tehetséges ifjoncok mellett ezúttal kiválasztottjaink közé olyan rutinosabb játékosok is bekerültek, akik relatíve szerény pályafutásuk talán legjobb időszakát élik mostanság, de nagy visszatérők is helyet kaptak álomtizenegyünkben és egy már szinte kirobbanthatatlannak tűnő szikla is.