A szezon afrikai álomcsapata 2018/19

2019. június 02. - Legris

A BL-döntővel véget ért az európai klubszezon is. Ennek során idén is jelentkeztünk havi rendszerességgel az afrikai légiósokból összeállított álomcsapatunkkal, rovatunk záróepizódja pedig immár negyedik éve a szezon legjobbjainak lajstromba vétele. A "győztes" tizenegyünkben persze nem sok meglepetés fogja érni azokat, akik folyamatosan figyelemmel kísérték a sorozatunkat, de igyekszünk most végigvenni a kontinens több légiósát is, akik az egyes posztokon szubjektív megítélésünk szerint a legjobb teljesítményt nyújtották ebben az évben, illetve megemlítjük természetesen azokat is, akik visszaestek a korábbi időszakhoz képest. Mindezekben nem veszítjük szem elől a közelgő Afrika-kupát sem, hiszen arra is érdemes figyelni, milyen formában érkeznek a helyi válogatottak kulcsemberei a kontinensbajnokságra.

A kapusok között André Onana elsősége aligha lehet kérdéses, a még mindig csak 23 esztendős hálóőr az Ajax-szal idén szintet is lépett a korábbiakhoz képest, hiszen a hollandiai duplázás mellett a BL-elődöntőig is elmenetelt az amszterdamiakkal. A bajnokságban például 33 meccséből 15-öt hozott le kapott gól nélkül, a kapujára tartó 105 lövésből pedig 78-at hárított. A 74%-os védési hatékonyságán belül különösen a tizenhatoson belülről érkező labdákkal szembeni 71%-a számít kiváló statisztikának. Valamelyest árnyékolja a teljesítményét, hogy magas labdáknál 32 kimozdulásából 3 is sikertelennek bizonyult és összesen 6 hibája okozott lövőhelyzetet az ellenfeleknek, ha ezek a területeke is fejlődni tud a következő években, akkor viszont hosszabb távon ott lehet a helye akár a világ legjobbjai között is. Nem csoda hát, ha a kameruni válogatottban is visszavette a háló őrzését unokatestvérétől, a Belgiumban nem elég konzisztens szezont produkáló Fabrice Ondoától.

A mi listánkon sem Ondoa a második, hanem a francia élvonalban 14 clean sheetet produkáló Edouard Mendy (27), aki korábban édesapja kívánságára megfordult ugyan a bissau-guineai keretben is, most már édesanyja hazájának, Szenegálnak az első számú portása. A Reims feljutásában legalább akkora szerepet játszott, mint idén a magabiztos bennmaradásban. Tavalyi győztesünk, Yassine Bounou (28) viszont kipottyant idén a spanyol élvonalból a Gironával, így megelőzte ezúttal a francia másodosztályt imponáló módon megnyerő Metz portása, Alexandre Oukidja (30), aki méltó kihívója lehet M'Bolhinak a sivatagi rókák kezdőjébe kerülésért folytatott versenyben az Afrika-kupán.

Nem lesz viszont ott a kontinensviadalon a feljutást végül elbukó Troyes hálóőre, Mamadou Samassa (33), aki visszautasította a mali válogatott meghívóját, miután nem kapott garanciát arra, hogy első számú jelöltnek számítana a közönségkedvenc Djigui Diarrával szemben. Adam Kwarasey (31) is régóta tartózkodik a ghánai válogatottól, Bounou és a spanyol másodosztályban a feljutásért még versenyben lévő Málaga kapusa, Munir (30) közül viszont nehéz lenne megjósolni, ki őrizheti majd a marokkói hálót. A benini kapu őrzéséért a francia másodosztályban pallérozódó Saturnin Allagbé (25) és a tavaly Törökországba igazoló Fabien Farnolle (34) vívnak majd meg, a guineai portás pedig könnyen a svédországi születésű veterán, Aly Keita (32) lehet. A francia válogatott kapus öccse, Parfait Mandanda (29) idén a román rájátszás alsóházában verekedte be magát a Dinamo Bucuresti kezdőjébe, ami akár előzést is jelenthet neki a nem túl fényes szaúdi karriert futó Ley Matampival szemben.

A védelem jobb oldalán is egy Ajax játékos került be idei álomcsapatunkba, hiszen a marokkói válogatott Noussair Mazraoui alig 21 évesen robbant be ebben a szezonban és alapembere lett nevelőegyesületének. A bajnokságban és a BL-ben meccsenként átlagban 4,6 labdát szerzett, miközben 4-szer a hálóba is betalált és. Sokáig csak a még nála is fiatalabb honfitársa, Achraf Hakimi (20) tudta tartani vele a lépést, de a Real Madridtól a Dortmundnak kikölcsönzött és ott 3 gólt és 7 gólpasszt jegyző ifjonc márciusban olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy többet már nem léphetett pályára a szezonban, de a hírek szerint az Afrika-kupára már újra játékra kész lesz.

Nálunk viszont így megelőzte a francia bajnokság két jobbhátvédje, nevezetesen a szezon egy másik nagy felfedezettje, a 6 gólt is eredményező szárnyalások mellett gyakran azért igen rapszodikus teljesítményt nyújtó Youcef Atal (23) a Nice-ből és az évek óta jóval megbízhatóbb játékot mutató Hamari Traoré a Rennes-ből, aki persze 27 évével is messze a legidősebbnek számít élbolyunkban, pályafutásában viszont az idei francia kupagyőzelem jelenti a csúcsot A mali válogatottnál számításba jöhet a korábban Újpesten is megforduló Falaye Sacko (24) szerepeltetése is, hiszen a Portugáliában nyújtott produkciója eredményeként ott van a bő keretben, viszont a ghánai válogatott egyik legstabilabb tagja, Harrison Afful (32) sérülése miatt kihagyja az idei kontinensbajnokságot. A szenegáli kínálatból a VB-t is megjárt Lamine Gassama (29) és Youssouf Sabaly (26) (no meg a Barcelonában egyelőre csak epizodista Moussa Wagué) mellett a Serie A-ban pallérozódó Ibrahima Mbaye (24) még nem került be a bő keretbe sem, ahogy a már említett Mazraoui-Hakimi kettős miatt Issam Chebake (29) sem a marokkóiba.

A középhátvédek közül, ahogy az elmúlt négy évben minden alkalommal, Kalidou Koulibaly (27) emelkedik ki, nem véletlenül méltattuk Afrika talán legjobb labdarúgójaként a játékát már egy külön posztban is. Bár télen volt egy megingása és egy kiállítása is, a tavaszra ismét csapata legjobb és legmegbízhatóbb játékosa lett. A bajnokságban végrehajtott 135 felszabadítás és 22 leblokkolt lövés egyaránt egyéni csúcsa, de 156 sikeres hosszú átadást sem adott még korábban egyik szezonjában sem. A transfermarkt immár 70 millió euróra becsüli az értékét, de a hírek szerint a Napoli vezetősége 100 millió alatt szóba sem áll az érdeklődőkkel. Természetesen az Afrika-kupán is ott lesz a szenegáli válogatott védelmének tengelyében, bár a mellette általában helyet kapó Salif Sané (28) igencsak gondterhes éven van túl a Schalkével.

Álomtizenegyünk másik középhátvéd pozíciójában azonban megelőzte a Torinóban igazi kulcsemberré váló Nicolas N'Koulou (29) a Liverpoolal BL-t nyerő Joel Matipot (27), leginkább azért, mert utóbbi csak a szezon második felére játszotta be magát a vörösök kezdőjébe. Kettejükben az is közös, hogy mindketten lemondták már a válogatottságot, így egyikük sem áll majd az Afrika-kupán a címvédő kameruni válogatottat irányító Clarence Seedorf rendelkezésére. Helyettük ott lesz a szelídíthetetlen oroszlánok védelmében a Slavia Prahával a cseh bajnoki címet visszaszerző és szép EL-menetelést is produkáló Michael Ngadeu-Ngadjui (28), aki nálunk holtversenyben végzett a belgiumi évei után télen Isztambulba költöző és a Galatasaray nagy feltámadásában is kulcszsrepet játszó Christian Luyindamával (25).

Bajnok lett Görögországban a PAOK és védelmében Fernando Varela (31) is, de ő nem lesz ott az ANK-n, hiszen a Zöld-foki Köztársaság elbukta a selejtezőt. A már említett Reims jó szezonjához sokat hozzátevő Yunis Abdelhamid (31) viszont egyelőre ott van a bő marokkói keretben, ahogy az osztrák bajnok Salzbug ifjonca, Jérome Onguéné (21) is a kameruniban és a belga bajnok Joseph Aidoo (23) is a ghánaiban. A remek ősz után tavaszra visszaeső Syam Ben Youssef (30) viszont nem akart a tunéziai nemzeti csapatban kispadozni, így ő lemondta a válogatottságot, a spanyol bajnokságban káprázatos szezont futó Getafe togói védője, Djené Dakonam (27) pedig szintén az elbukott kvalifikáció miatt kesereghet pályafutása legjobb évének zárásaként.

A védelem bal szélén a jobbal ellentétben nem a fiatalság, hanem inkább a rutin volt eredményes a szezonban, nálunk legalábbis a ghánai válogatott tapasztalt tagja, Kwadwo Asamoah (30) lett a legjobb afrikai. Az Internazionaléban idén összesen 42 meccsen lépett pályára, és ha látványos játékot nem is sokszor produkált, végig nagyon megbízhatóan teljesített. A poszton igencsak visszafogottnak számító 0,8 szabálytalanságot követett csak el meccsenként például, miközben vele szemben 2,2-t követtek el átlagban, de 60 mérkőzésenkénti passzának is 89%-a pontos volt (az átadások fele az ellenfelek térfelén, negyede pedig a támadó harmadban), labdavesztés pedig alig több, mint egy kötődött a nevéhez egy-egy találkozón. A legutóbbi Afrika-kupát sérülés miatt kihagyta, idén azonban alapember lehet a ghánai válogatottban is a kontinenstornán.

A kameruni Ambroise Oyongo (27) viszont ott volt az ANK-n már két éve is és kulcsembere volt a győztes csapatnak, idén pedig már Európában, nevezetesen a meglepetésre jól teljesítő Montpellier-vel is egész jó szezont tudhat a háta mögött. A francia bajnokságban még jobban teljesített a Lille, pedig télen eladta Ballo-Tourét, a helyére bekerülő Youssouf Koné (23) azonban olyan remekül helyt állt, hogy könnyen ott lehet a mali válogatott kezdőjében is a nyári kontinensbajnokságon. Tavalyi győztesünk, Ramy Bensebaini (24) se vallott szégyent ebben a szezonban sem, a közepes bajnoki szereplés mellett egy jónak mondható EL-sorozat és a francia kupagyőzelem is megszépítette számára az évet.

A kongói Fabrice N'Sakala (28) kellemes meglepetést nyújtott a török bajnokságban klubjával, míg a Serie A egyik idei felfedezettjének tekinthető a SPAL-ban vitézkedő Mohamed Fares (23) is, de nem kevésbé nyújtott jó teljesítmény az olasz bajnokságban a Chelsea-ből most épp a Torinónak kikölcsönzött Ola Aina (22) sem. Algéria bőségét ezen a poszton jól jelzi, hogy Bensebaini és Fares mellett listánk élbolyába odafért még előbbi csapattársa, Mehdi Zeffane (27) és két évvel ezelőtti győztesünk, Faouzi Ghoulam (28) is, aki viszont hosszú sérüléséből csak lassan felépülve nem került be az ANK-ra készülő válogatott keretbe, a mindkét szélen bevethető Zeffane viszont igen.

A középpályán okozzuk talán a legnagyobb meglepetést azzal, hogy nem az élbajnokságból vagy a BL-menetelést produkáló Ajaxból kerül valaki listánk élére, hanem az ANK-selejtezőt elbukó burkinai válogatott csapatkapitánya, Charles Kaboré (31). A nyolcaddöntőig tartó EL-menetelés mellett ugyanis az orosz Premjer Ligában is szintet lépett a Krasznodarral, és a BL-selejtezőt érő harmadik helyen végzett a tabellán, amihez 1 gólja és 2 gólpassza mellett elsősorban hatalmas mezőnymunkájával járult hozzá. Magasabb, mint 5-ös meccsenkénti átlagot hozott labdaszerzésekből, 61 passzának pedig úgy lett 84%-a sikeres, hogy hosszú átadásai két harmada is pontosnak bizonyult.

Az angol Premier League szerelési és labdaszerzési rangsorának élén ismét a télen a PSG-vel is hírbe hozott Idrissa Gueye (29) végzett, az Evertonnal azonban idén is elmaradt az áttörés. Álomcsapatunkban viszont ott a helye, akárcsak a Galatasaray-jal török bajnoki címét megvédő Younes Belhandának (29). Utóbbi leginkább azért előzte meg álomcsapatunk kezdőjében a Salzburggal egyébként idén is nagyon masszív teljesítménnyel előrukkoló mali Diadié Samassekout (23), hogy legyen egy kreatívabb játékos is a középpályássorunkban, hiszen a marokkói a 2 labdaszerzése mellé 3 kulcspasszt is kiosztott meccsenként.

Samassekou mellől honfitársa, a talán még jobb őszt produkáló Amadou Haidara (21) a testvéregyesülethez tette át a székhelyét télen Lipcsébe, ahol egy sérülés nehezítette a beilleszkedését, bemutatkozásán végül gólt szerzett, de a kezdőcsapatba még nem került tartósan a német bronzérmet nyerő gárdában. Így többen is megelőzték nálunk, mint a Reims középpályán rengeteget robotoló, sokat látott veterán, Alaixys Romao (35), a kissé szürkébb szezonnal előálló Leicesterből Wilfred Ndidi (22), a Montpellier-ben immár harmadik éve kulcsszerepet játszó Ellyes Skhiri (24) vagy a végül a BL-helyezésekről lemaradó Milanból az egyéni gólrekordját 7 találattal megdöntő Franck Kessié (22). A tavaly még álomtizenegyünk biztos pontjának számító Thomas Partey (25) idén kevesebb szerepet kapott az Atlético Madridban, Naby Keita (24) liverpooli beilleszkedését pedig több sérülés is nehezítette. Új név viszont a listánkon a gyengécske Toulouse-ból is a francia liga egyik legjobb labdaszerzőjévé avanzsáló Ibrahim Sangaré (21) és az Austria Wienből az Arszenal Tulának kikölcsönzött Mohammed Kadiri (23), aki az EL-helyre befutó orosz klubnál már nem a védelemben, hanem a középpályán kapott helyet, ez pedig remek húzásnak bizonyult.

Pozíciót váltott és egy sorral előrébb került idén az álomcsapatunkba immár harmadszor is bekerülő Hakim Ziyech (26) is, aki a már sokat méltatott Ajaxban 19 gólja és 16 gólpassza mellett meccsenként 3,2 kulcspasszt osztott ki, 2,5 sikeres cselt hajtott végre sikeresen, de egyébként a mezőnymunkából is kivette a részét, hiszen 2,9 direkt labdaszerzés is a nevéhez fűződött. Tavaly nyáron is sokat lehetett hallani az esetleges elszerződéséről, idén szinte biztosan távozik Amszterdamból. A két évvel ezelőtti Afrika-kupán nem vett részt a szövetségi kapitánnyal, Hervé Renard-ral kialakult nézeteltérése miatt, ezt azonban tavaly már tisztázták, így a VB-n is ő volt a marokkói válogatott legnagyobb sztárja, idén pedig nagyon sokat várnak tőle a torna esélyesei közé tartozó Atlasz oroszlánjainak szurkolói.

Ott a helye álomcsapatunkban a BL-győztes Liverpool afrikai csatárduójának, Mohamed Szalahnak (26) és Sadio Manénak (27) is. Az egyiptomi a szezont összesen 27 góllal és 10 gólpasszal zárta, a szenegáli pedig 26 gólt és 2 asszisztot termelt. Bár a Premier Leauge góllövőlistájának élén is holtversenyben végeztek Pierre-Emerick Aubameyanggal (29), a gaboni az Arsenallal nem csak a BL-t érő helyeket vagy az EL-döntőt bukta el, de az ANK-kvalifikációt is. 30 gólja és 7 gólpassza természetesen igencsak dícsérete, szubjektív megítélésünkben azonban két támadót még elé helyeznénk idén. A francia Ligue 1 ezüstérmesének emblematikussá váló alakja Nicolas Pépé (24) 23 góllal és 11 assziszttal járult hozzá, hogy a tavaly még a bennmaradásért küzdő együttes visszatérjen a francia ellitbe, miközben a tanzániai labdarúgás történetének legnagyobb alakja Mbwana Samatta (26) a belga gólkirályi címet is begyűjtve járult hozzá, hogy a Genk nyolc év után újra bajnok lehessen, a szezonban összesen 32 gól és 6 gólpassz dicsérte veszélyes játékát.

Nála elképesztőbb termékenységet csak a 29 bajnokiján 30 gólt és 3 gólpasszt elérő Mbaye Diagne (27) mutatott fel a szezonban, aki télen került át az odáig szárnyaló Kasimpasából a végül bajnoki címet szerző Galatasaray-ba. Ő akár az Afrika-kupán is bizonyíthat Szenegállal, de a Köbanhavn gárdájával dán bajnoki címet szerző veterán honfitársa, Dame N'Doye (34) hiába szerzett 24 gólt és 6 gólpasszt, már nincs a válogatott keretben. A zöld-foki Ricardo Gomes (27) a Partizan Beograd színeiben hálóba talált ugyan 20-szor, a mali Moussa Marega (28) pedig a Portóéban ugyanennyiszer, klubcsapataiknak végül elég haloványra sikerült a szezon. Nem úgy Riyad Mahreznek (28), aki második angol bajnoki címét gyűjtötte be és ha ebben nem is volt olyan oroszlánrésze, mint a Leicester sikerében, azért a Manchester City angliai triplázásához is hozzájárult 12 góllal és 8 gólpasszal.

A játékosok mellett talán érdemes ezúttal az edzőkről is ejteni pár szót. Bár az afrikai légiósok száma alaposan megnövekedett az utóbbi évtizedekben mindenhol a világban, edzői megbízatásokhoz azonban sokkal ritkábban jutnak Afrikán vagy a Közel-Keleten kívül. Hosszabb távon talán ez a helyzet is megváltozik majd a jövőben, idén legalábbis érdemes már egy-két afrikai szakembert is megemlíteni. Elsőként is az egykori zöld-foki válogatott Sandro Mendest (42), aki korábbi klubjánál, a Vitória Setúbálnál lett vezetőedző februárban és végül benntartotta a csapatot a portugál élvonalban, így jó esély van rá, hogy meghosszabbítják az ideiglenes megbízatását. 16 meccsén csak 5 vereséget szenvedett, jórészt topcsapatoktól, igaz, győzni is csak 3-szor sikerült tanítványaival, a 8 döntetlen viszont fontos pontokat hozott a konyhára. közte például egy a Sporting ellen kiharcolt remi is.

Hasonló feladatot kapott Omar Daf (42) is, aki a Sochaux-nál másodedzőként már régóta dolgozott, teljes megbízatást azonban november végén kapott először a Peugeot-t kivonulása óta nehéz helyzetben lévő klubnál, de végül sikerült a francia másodosztályban tartania a klubot 7-6-10-es mérleggel. Nem járt ilyen jól a dél-afrikai Alan Koch (44), aki a Cincinnati FC edzőjeként tavaly a USL-ben még alapszakasz-győzelmet ünnepelhetett, idén azonban az MLS-be bekerülve nem boldogult az újonc gárdával és amikor 11 mérkőzés után csak 8 ponttal állt a gárda, elbocsátották. Nem a felnőttek között, de értékes eredményt ért el a tunéziai válogatott egykori kőkemény védője, Radhi Jaidi (43), aki szintén egykori klubjának, a Southamptonnak az U23-as gárdáját juttatta fel a Premier League 2 legjobbjai közé.

Az "igazi" Premier League-ben egyébként Kolo Touré (38) követte a Celtictől a Leicesterhez igazoló Brendan Rodgers-t, így már az angol élvonalban dolgozik másodedzőként, miközben a League Two-ban, vagyis a negyedosztályban a tunéziai Dino Maamria (48) a Stevenage edzőjeként végzett a középmezőnyben. Ha nem is az európai futballszurkoló által ismert közegben dolgozik, de a Közel-Keleten ténykedő afrikai edzők közül mindenképpen a szintén tunéziai Sami Trabelsit (51) érdemes kiemelnünk, hiszen a helyi szinten is kiscsapatnak számító Al Sailiya nevű egyesület helyzetét nem csak stabilizálta a Qatar Stars League-ben (ahol az év edzőjének is megválasztották 2014-ben), hanem most a klub történetének legnagyobb sikerét elérve bronzéremre vezette a csapatot.