Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Magyar sikeredzők az Afrika-kupákon

2019. június 10. - Legris

A június 21-én rajtoló, sorrendben már a 32. Afrikai Nemzetek Kupája kapcsán már röviden összefoglaltuk a torna történetét, most pedig egy korábbi posztunkat felelevenítve az ott megforduló magyar szövetségi kapitányokról emlékezünk meg. Nem kevesebb, mint hat edző képviselte ugyanis már a hazánkat a fekete kontinens futballbajnokságán, mégpedig hétszer, hiszen egyikük két tornán is ott volt. Önmagában már ezzel is igen előkelő helyen, a nyolcadik pozícióban áll Magyarország az Afrika-kupára külföldi szövetségi kapitányokat delegáló országok rangsorában, melyek közül egyébként a lengyelek például leginkább csak Henryk Kasperczak 7 ANK-részvétele miatt előzhetnek meg minket. Viszont az is igaz, hogy utoljára 1982-ben járt honfitársunk az afrikai kontinensbajnokságon, annak ellenére, hogy az eredményességük addig kifejezetten dicséretes volt, hiszen két arany- és két ezüstérem mellett egy bronzérmet szereztek a magyar szakemberek által irányított válogatottak. Ebben a posztban ennek a hat magyar edzőnek az afrikai tevékenységét tekintjük át röviden.
trainer_countries.png



A kezdetektől tűzközelben (1957, 1959)

 

Az első magyar szövetségi kapitány már a legelső Afrika-kupán felbukkant 1957-ben. A magyar válogatott kapusaként az 1934-es és ’38-as VB-t is megjárt Háda József irányította ugyanis a rendező ország, Szudán csapatát a történelmi versengés során. Háda korábban tizenhat éven keresztül edzősködött már különböző magyar kluboknál is, különösebb sikerek nélkül, majd 46 évesen került Afrikába. Szudánnal az ekkor még csak három csapat részvételével rendezett kontinensbajnokság elődöntőjében 2-1-es vereséget szenvedett a későbbi győztes Egyiptomtól, mivel azonban csak három független ország indult még a tornán, így ekkor még ez is bronzérmes pozíciót ért.

titkos_pal_hada_jozsef.pngKét évvel később Egyiptomban még mindig Háda ült a szudáni kispadon, és ezúttal egy korábbi játékostársával is találkozhatott az Afrika-kupán, mégpedig az 1938-as VB-ezüstérmes magyar válogatott balszélsőjével, Titkos Pállal. Utóbbi játékospályafutása után volt az MTK edzője, ahol a '46/47-es szezonban ötödik helyen végzett a bajnokságban, majd 1950 és ’55 között az MLSZ főtitkáraként is dolgozott. 1957-ben került Egyiptomba, mely aztán 1958 és '61 között Szíriával közös államot alkotott Egyesült Arab Köztársaság név alatt. Ez az ország volt tehát az 1959-es, második Afrika-kupa rendezője és Titkos munkaadója. Ennek a kornak a közép-európai futballhegemóniáját jól jelzi, hogy a két magyar szövetségi kapitány mellett a harmadik résztvevőt, Etiópiát a csehszlovák Jiří Starosta irányította, az ő csapatát azonban a két magyar edző tanítványai egyaránt legyőzték, így a körmérközéses rendszer utolsó fordulójában Egyiptom és Szudán döntőnek beillő csatát vívott Kairóban mintegy 30 ezer néző előtt. A hazaiaknak a döntetlen is elég lett volna a végső sikerhez, de Essam Baheeg góljával korán vezetést is szereztek és bár Siddiq Manzul a második félidő elején kiegyenlített, Baheeg az utolsó percben Sami Mohammed Ali kapus hathatós segítségével duplázott és bebiztosította hazája második trófeáját is.

Az első siker után Titkos Pál irányította az egyiptomi válogatottat egy évvel később a római olimpián is, ott azonban Jugoszláviától (1-6) és Bulgáriától (0-2) is vereséget szenvedett a csapat. Az utolsó csoportmeccsen, Törökország ellen ugyan döntetlent harcoltak ki (3-3), a kieséssel viszont Titkos egyiptomi küldetése véget ért, hazatért Magyarországra és a Salgótarjánnál dolgozott a magyar élvonalban.

 

 

A legnagyobb dobás (1968)

 

szucs_ferenc.pngKilenc évvel később, 1968-ban is két magyar szövetségi kapitány dolgozott az Afrika-kupán, hiszen a hazai, etióp válogatottat az Orosházi Kinizsi korábbi játékosa, Szűcs Ferenc irányította, aki az országba érkezésekor megküzdött a maláriával, majd egy évig munkálkodott a helyi edzőképzés megalapozásán is. Az Addis-Abebában rendezett mérkőzéseken az ANK-alapítónak számító walya antilopokkal legyőzték a csoportkörben Ugandát (2-1), Elefántcsontpartot (1-0) és Algériát (3-1) is, az elődöntőben azonban belefutottak a másik magyar edző csapatába.

Kongó-Kinshasa (a mai Kongói Demokratikus Köztársaság) kispadján ugyanis az a Csanádi Ferenc ült, aki a nagyobb karriert befutó Csanádi Árpád öccse volt. Játékosként előbbi csak az FTC második csapatáig jutott, edzőként viszont már a hatvanas évek elején Afrikába került, ahol először Guineában dolgozott, majd '66-ban érkezett Kongóba. A magyar szakemberrel mindössze másodszor juttattak el a leopárdok az akkor nyolc csapat részvételével rendezett Afrika-kupára, ahol aztán a torna történetének egyik legnagyobb meglepetését produkálták. A csoportkörben a címvédő Ghánától ugyan még vereséget szenvedtek (1-2), de legyőzték a szomszédos Kongó-Brazzaville-t (3-0) és Szenegált (2-1) is, így először jutottak be a legjobb négy közé. Az elődöntőben az odáig száz százalékos teljesítményt nyújtó Etiópiával kerültek szembe és szoros mérkőzésen, hosszabbításban végül 3-2-re diadalmaskodni tudtak a Szűcs-csapat felett. Alig negyedóra elteltével két gól volt már a kongóiak előnye, ám a hazaiak a második félidő közepére kiegyenlítettek a nemzeti legendának számító Luciano Vassallo és Mengistu Worku góljaival, mígnem a 100. percben Léon Mungamuni második gólja már a meglepetéscsapat továbbjutását jelentette. Csanádiék a fináléban is megfejelték az eddigi meglepetéseket és Ghánának is vissza tudtak vágni. A kilencvenes években szövetségi kapitányi teendőket is ellátó Pierre Kalala Mukendi góljával 1-0-ra győztek és megszerezték az aranyérmet (a lenti videón 4:20-nál látszik egy pillanatra, ahogy Csanádit ölelgetik), miközben az etiópiaiak elvesztették a bronzmeccset is, ami akkor nagy csalódást jelentett, azóta viszont a közelébe sem jutottak az elődöntőnek.

csanadi_ferenc.png

Szűcs Ferenc afrikai kalandja ezzel véget ért és pedagógusként folytatta Orosházán. A győztes kongói csapatot viszont nagy pompával fogadta Kinshasában a hírhedt Mobutu elnök, az elismerésből pedig kijárt Csanádi Ferencnek is. Végül azonban nem sokkal később ő is hazatért és bátyja nyomdokaiba lépett. Az FTC edzőjeként a hetvenes években egy kupagyőzelem mellett három bajnoki ezüstérmet is szerzett és az UEFA-kupa elődöntőig is eljuttatta a zöld-fehéreket.

 

 

A legelhivatottabb (1974)

 

budai_i_laszlo.pngAz 1974-es Afrika-kupán Guineát Budai László, játékosnevén Budai I. László irányította, aki az Aranycsapat jobbszélsőjének csak névrokona volt. Ahogy már említettük, az ország edzőképzésében Csanádi Ferenc is tevékenykedett korábban Szépvölgyi Józseffel egyetemben, így komoly tekintélye volt arrafelé a magyar szakembereknek. Az Aranycsapat balfedezete, Zakariás József és Budai I. László a válogatott megszervezésén dolgoztak már 1961-től  és bár Zakariás '67-ben hazatért, '70-ben végül először kvalifikálta magát a Syli National a kontinensbajnokságra. A következő selejtezőt ugyan elbukták, de 1974-ben már Budai ült a kispadon, akinek szép lassan beérett a 13 éves munkája. 

A kvalifikációhoz is nagy bravúrt hajtottak ugyanis végre, hiszen a megelőző torna ezüstérmesét, Malit győzték le végül egy idegenben, Bamakóban kiharcolt döntetlen után tizenegyesrúgásokkal. A guineai keret az Afrikai Bajnokcsapatok Kupája győztes Hafia FC-re épült leginkább és ha az Egyiptomban rendezett torna csoportköréből végül Budai tanítványai nem is jutottak tovább, végül cseppet sem vallottak szégyent. Először a későbbi győztes, ekkor már Zaïre néven szereplő nagyobbik kongóiaktól 2-1-re kikaptak, utána viszont ugyanilyen arányban legyőzték Mauritiust, mely az ország első ANK-győzelme volt. A zárókörben a címvédő és addig száz százalékos Kongói Köztársaság (a kisebbik Kongó) ellen a 60. percben a vezetést is megszerezte Guinea, ám a vörös ördögök később egyenlíteni tudtak, az 1-1-es döntetlen pedig az ő továbbjutásukat jelentette. A magyar szakember azonban elődjeivel ellentétben ezután sem tért haza, hanem tovább dolgozott a helyi futball fejlesztésén, így nagy örömmel fogadhatta, hogy a válogatott két évvel később a román Petre Moldoveanu irányításával történelmi ezüstérmet szerzett, mely mindmáig példátlan siker az ország labdarúgásának történetében. Budai végül élete végéig, 1988-ig a guineai fővárosban, Conakry-ban élt, ahol 66 esztendősen hunyt el.

 

 

Az utolsó fecske (1982)

goltl.jpgMáig az utolsó magyar szövetségi kapitány az Afrika-kupák történetében az Újpesti Dózsa korábbi másodedzője, több edzői szakkönyv szerzője, Göltl Béla volt, aki 1982-ben a rendező ország, Líbia válogatottját irányította. A mediterrán lovagok korábban egyszer sem jutottak el a tornára, bár az is igaz, hogy a Kadhafi-érában általában nem is nevezett a líbiai válogatott a kontinentális megmérettetésekre. A hazai rendezés azonban a labdarúgás felé irányította a lakosság figyelmét, Tripoliban rendre telt ház, 45 ezer néző előtt játszották a hazaiak a meccseiket. A csoportkörben a Ghána elleni 2-2 és a szomszédos Tunézia történelmi legyőzése (2-0) után Kamerun ellen egy gól nélküli döntetlen elég volt a továbbjutáshoz. Az elődöntőben Zambia ellen a mindössze 20 esztendős Ali Al-Beshari duplájával sikerült fordítani Göltléknek, majd a döntőben újra Al-Beshari tudott egyenlíteni Ghána ellen. A büntetőpárbajban viszont végül alulmaradtak a líbiaiak, de az ezüstéremmel máig a legnagyobb sikerüket érték el ezen a tornán. Göltl miután hazatért, részt vett a Labdarúgóedzés elmélete és módszertana című könyv elkészítésében is, mely sokáig a TF tananyagát képezte.

 

 

lazlocsaba270.jpgAz elmúlt 37 évben viszont már egyáltalán nem vett részt magyar edző az Afrika-kupákon. A legközelebb még a mostanában inkább tv-s szakértőként ismert, épp a tornát idén Magyarországon közvetítő Sport TV műsoraiban tevékenykedő László Csaba járt hozzá. A székelyudvarhelyi szakember már a Fradival szerzett bajnoki címmel és kupagyőzelemmel a háta mögött került Ugandába, ahol a 2008-as Afrika-kupa selejtezői előtt vette át a tornára 30 év szünet után visszajutni igyekvő válogatottat. Irányításával a darvak végül a selejtezőcsoportjukban a jóval esélyesebb Nigéria mögött csak a második helyen végezek, így még kilenc évet kellett várniuk a tornára való visszatérésre. Ezt azonban már nem László Csabával érték el, hiszen ő aztán a következő VB-selejtezőkön már nem villogott csapatával, így a sorozat közben a skót Hearts-hoz távozott. Azóta már megfordult Belgiumban, Litvániában, az MTK-nál, a Dunaszerdahelynél és a Dundee Unitednél is, jelenleg pedig a Sepsiszentgyörgy vezetőedzője, de afrikai tapasztalatai és érzelmi elköteleződése miatt is igen valószínű, hogy a magyarországi közvetítések alatt is találkozhatunk majd vele a stúdióban.

 

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása