Az idei Afrika-kupa utolsó csoportjának tagjaihoz érkezett csapatbemutató sorozatunk, ahol két, akár a végső győzelemre is esélyes válogatottról is szó esik, melyek ráadásul a torna örökranglistáján is az első két helyen állnak. A legutóbbi torna ezüstérmese, Ghána és az örökranglistát hét korábbi győzelmével vezető, az utóbbi három torna elbukott selejtezői után azonban most hét év után a kontinensbajnokságra visszatérő Egyiptom mellett az elmúlt három tornán két bronzérmet gyűjtő Mali és az ANK-ra 39 év kihagyás után kvalifikáló Uganda található a kvartettben. A négy válogatott közül ráadásul három, Ghána, Egyiptom és Uganda közben a VB-selejtezők csoportkörében is összekerült, így ismerősként, és előzményektől sem mentesen találkozhatnak újra.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Ha az idei Afrika-kupán is rá akarjuk erőltetni valamelyik kvartettre a „halálcsoport” jelzőt, akkor azt alighanem a C-csoport esetében tehetjük meg a leginkább. Itt a két továbbjutó helyért ugyanis a címvédő Elefántcsontpart küzd majd meg olyan ellenfelekkel, mint a korábbi sikeredzőjük, Hervé Renard által eddig sikeresen irányított Marokkó, a legutóbbi bronzérmes Kongói Demokratikus Köztársaság és a minden idők legtapasztaltabb ANK-specialistája, Claude Le Roy által irányított Togo. Le Roy egyébként Renard egykori mentorának is tekinthető, így a marokkóiak mester egészen pikáns mérkőzéseken bizonyíthat majd csapatával.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Csapatbemutató sorozatunkat ezúttal a január 14-én rajtoló Afrikai Nemzetek Kupájának B-csoportjában található válogatottakkal folytatjuk. A FIFA ranglistáján a legelőkelőbb helyre rangsorolt afrikai gárda, Szenegál mellett itt található kettő a mindig esélyes észak-afrikai csapatok közül is, mégpedig az utóbbi időben több változáson áteső Algéria és az inkább az állandóságban bízó Tunézia, a kvartett negyedik tagja pedig a tornára mindössze harmadszor kvalifikáló meglepetéscsapat Zimbabwe.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

A január 14-én rajtoló Afrikai Nemzetek Kupájára való hangolódás jegyében korábban foglalkoztunk már a torna történetével, lebonyolításával és helyszínével, most pedig rátérünk a résztvevő csapatok bemutatására. Körutunkat az A-csoport tagjaival kezdjük, ahol a rendező Gabon mellett a négy győzelmével az örökranglista harmadik helyén álló, de szinte szokásához híven belső problémákkal küzdő Kamerun, a négy éve a döntőig menetelő, most azonban új szövetségi kapitánnyal próbálkozó Burkina Faso és az idei Afrika-kupa egyetlen újonca, Bissau-Guinea kaptak még helyet.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Már jó ideje hozzászokhattunk, hogy olyan világban élünk, melyet egyre inkább az üzleti érdekek, a várható profit és a fogyasztás határoz meg. Ez alól természetesen a sportesemények tv-közvetítése sem kivétel, sőt, talán hatványozottabban forog egyetlen szempont körül ennek a rendszernek a működési mechanizmusa.

Voltaképpen csodaszámba ment, hogy az Eurosport közvetítései révén Magyarországon is több mint húsz éven, tizenkét kiíráson keresztül követhettük az Afrika-kupa küzdelmeit 1994 óta, most azonban ennek a hagyománynak vége szakad. A csatorna az Egyesült Királyság és Írország területén közvetíti ugyan az idei tornát is, Franciaországban egy ideje már a Canal+ csoport, Európa többi részén pedig úgy tűnik, már nem rentábilis a közvetítés. Az Eurosport magyar nyelvű szerkesztőségétől kértünk (ismeretlenül) részletesebb tájékoztatást, választ azonban talán az üzleti titkok okán sem kaptunk, kaphattunk.

A január 14-én kezdődő 31. Afrikai Nemzetek Kupájára hangolódás jegyében eddig már áttekintettük a torna történetét és  számba vettük azon játékosokat, akik sikeres karrierjük ellenére az Afrika-kupákon nem tudtak győzedelmeskedni. A korábbi tornákon számos ország szakvezetői irányították már a különböző válogatottakat, köztük pedig hat magyar is töltött már be szövetségi kapitányi feladatkört ezeken a kontinensbajnokságokon, mégpedig egészen sikeres mérleggel, hiszen két arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szereztek a csapataikkal. Jelen posztban ennek a hat magyar edzőnek az afrikai tevékenységét tekintjük át röviden.

A 31. kontinensviadalára készül Afrika 2017 januárjától, így természetesen a Mesebeli Afrika is igyekszik újra hangolódni a tornára. Ennek keretében egyrészt felfrissítettük korábbi sorozatunkat a torna történetéről, legendás játékosairól és legmeghatározóbb edzőiről:

• Az Afrika-kupa története I.(1957-1978)
• Az Afrika-kupa története II.(1980-2000)
• Az Afrika-kupa története III.(2002-2015)

Másrészt jelen posztban azokról a játékosokról igyekszünk megemlékezni, akik ugyan jelentős karriert futottak be és fontos szerepet töltöttek be az afrikai labdarúgásban, a kontinensbajnokságot azonban sohasem tudták megnyerni válogatottjukkal vagy azért, mert (I.) nemzeti csapatuk nem képviselt hozzájuk hasonló játékerőt, vagy (II.) ha a válogatott a kontinens legjobbjai közé is tartozott, valamilyen oknál fogva soha nem tudta elhódítani a trófeát, illetve (III.) esetenként sikeres futballnemzetek egy-egy generációja vagy kiemelkedő játékosa bukott el rendre az Afrika-kupákon.