A múlt héten töltötte be 70. életévét Roger Milla, aki nem csak minden idők legidősebb világbajnoki gólszerzője, de a vb-k történetének egyik legszínesebb alakja is, ikonikussá vált makosssa-táncával pedig a látványos gólörömöket is ő hozta el a labdarúgás világába.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Kezdődjön a tánc!

1990. június 14.-ének forró délutánján Bariban gyürkőzött egymással az olaszországi világbajnokság A-csoportjában az első körben egyaránt győztes Románia és Kamerun. Az afrikaiak soraiba a meccs 58. percében egy ifjú középpályás, Emmanuel Maboang helyére beállt a széles közönség előtt alig ismert, ám hazájában a legnagyobb sztárnak számító Roger Milla, akinek már az itáliai jelenlétére is igen különleges körülmények között lett lehetőség.

A már tizennégy évvel korábban Afrika legjobb labdarúgójának választott, később kétszeres Afrika-kupa-győztessé váló, az 1982-es vb-t is megjáró Milla ugyanis addigra már elmúlt 38 éves, három évvel korábban pedig egyszer már vissza is vonult a válogatottságtól egy impozáns búcsúmeccsen 50 ezer néző előtt a yaoundéi Mfandena stadionban. Focizgatott ugyan még az 1990-es vb idején is a Madagaszkár melletti apró francia sziget, Réunion egyik amatőr csapatában, a Saint-Pierroise-ban amolyan levezetésként, ám ahhoz a kameruni elnök, Paul Biya közbenjárására volt szükség, hogy egy játékos sérülése után váratlan beugróként ismét elvállalja az utazást a világbajnokságra.

A korábban teljesen ismeretlen orosz-türkmén Valerij Nyepomnyascsij szövetségi kapitány által hazai játékosokból és francia alsóbb osztályú klubokból összeverbuvált kameruni csapat az első meccsen, a címvédő argentinok ellen is bevetette kilenc percre Millát. A váratlan és hősies győzelem után a második találkozón egy döntetlennel is a továbbjutás küszöbére juthattak volna a szelídíthetetlen oroszlánok, mely korábban csak egyetlen afrikai csapatnak jött össze (1986-ban Marokkónak). A veterán csatár 18 perccel a beállása után valóságos vérszemet kapott, amikor egy előrevágott labdánál Ioan Andone tétovázott, Milla erőszakosan megnyerte ellene a párharcot, majd a BEK-döntős Silviu Lung kapus mellett a hálóba helyezett.

A futballban megszokott ölelkezés helyett azonban az agg fejjel váratlanul vb-gólt szerző Milla következő útja már a szögletzászlóhoz vezetett, ahol a San Nicolában megjelent 38 ezer néző és a képernyők előtt ülő milliók meglepetésére a Kamerunban népszerű tánc, a makossa mozdulataival ünnepelt.

„Abban a pillanatban jött az ötlet, a gólom után. Teljesen ösztönös volt, egyáltalán nem számítottam rá, mert a vb-keretbe is az utolsó pillanatban kerültem be. Azt se tudtam, játszatni fog-e az edző és szerzek-e egyáltalán egyetlen gólt is.”

Ezen a Románia elleni mérkőzésen aztán még egyszer, a világbajnokságon összesen még háromszor csodálhattuk meg Milla góljai után a táncmozdulatokat, mely megváltoztatta a világ labdarúgását, miközben először jutott vb-negyeddöntőbe afrikai csapat, ahol végül Anglia állította meg őket nagy csatában.

És minden látszat ellenére Roger Milla nemzetközi karrierjének még mindig nem volt vége, hiszen a legelképesztőbb és megdönthetetlennek tűnő vb-rekordja még hátra volt.

Az 1982-es vb-n a későbbi győztes olaszok sem bírtak Milláékkal (fotó: quotidiano.net)

Csodagyerekből későn érő legenda

Igazi csodagyerekként indult Milla pályája hazájában, hiszen 18 évesen már a helyi élvonalban szerepelt és két évvel később pedig már bajnok is lett a szerény Léopards Douala színeiben, majd visszatért szülővárosában, a Kamerunban patinásnak számító Tonnerre Yaoundé csapatához. A fekete-fehéreknél olyan játékostársai voltak, mint a később a válogatottban is parádézó Thomas N’Kono kapus (Buffon későbbi példaképe), akivel az elsőként kiírt Afrikai Kupagyőztesek Kupáját is elhódították 1975-ben, Millát pedig ezután választották meg először Afrika legjobb labdarúgójának alig 23 évesen, így felcsillant előtte a légióskodás lehetősége is.

Akkoriban ugyanis egyáltalán nem volt egyszerű egy afrikai tehetségnek a tehetős európai klubokba szerződni, hiszen azok még csak három légióst foglalkoztathattak, akiket sokszor a már ismert és kisebb kockázatot jelentő piacokról szereztek be. A fekete kontinens ünnepelt üdvöskéjeként azonban lehetőséget kapott Milla az akkori francia élvonalbeli Valenciennes-nél, de a hűvös északon, számára teljesen idegen környezetben nagyon magára maradt és csak epizodista lett itt, aztán pedig új klubjában, a Monacóban is. Profi klubkarrierje így aztán csak 28 évesen, Korzikán talált felívelő pályára, hiszen végre meghatározó játékos lett egy európai csapatban, a Bastiában, és az 1981-es Francia Kupa-döntőben góllal járult hozzá végre egy trófea elhódításához is.

A válogatottal is csak későn érte el első sikereit, például az 1982-es világbajnoki szereplést, amely az első volt Kamerun számára, viszont igencsak nagy hatásúra sikerült már ekkor is. A kilencvenes hősök közül már N’Konót, Kundét, M’Bidát felvonultató kőkemény gárda ugyanis veretlen maradt a későbbi győztes Olaszország, a későbbi bronzérmes Lengyelország és Peru ellen is, miközben utóbbi meccsen Milla egy gólját les miatt érvénytelenítette a játékvezető, a visszajátszások alapján nagyot tévedve.

Két évvel később azonban az Afrika-kupán valamelyest kárpótolta magát Kamerun, hiszen a szelídíthetetlen oroszlánok megszerezték az első aranyérmüket a kontinenstornán, amiben a már ekkor is 9-es mezt viselő Milla is kulcsszerepet játszott.

Úgy tűnt, 32 évesen Roger Milla is felért a csúcsra, ehelyett azonban újabb és újabb sikerek fényesítették az elmúlással szembeszálló karrierjét.

1984-ben igazolt az akkor a klub egyik aranykorszaka után elég gyorsan a második ligába pottyant Saint-Étienne-hez, ahol előbb 22 góllal házi gólkirály lett, majd az 1985-86-os szezonban többek közt az ő 11 góljával fel is jutottak, igaz, ő továbbállt a Montpellier-hez. 1986-ban is még gólkirály lett az Afrika-kupán, a döntőt pedig csak tizenegyesekkel bukták el ekkor Egyiptommal szemben. Két évre rá viszont épp Milla góljával legyőzte Kamerun a címvédőt is, hősünk pedig begyűjtötte újabb aranyérmét immár 36 esztendősen, majd következett az olaszországi világbajnokság már említett mennybemenetele.

A Francia Kupa-trófeával 1981-ben (Fotó: lequipe.fr)

A megdönthetetlennek tűnő rekord

Az olaszországi világbajnokság szívszaggató búcsúja után Milla hazatért Yaoundéba a Tonnerre-hez, bár már csak bemutatómérkőzéseken lépett pályára. A jól megérdemelt nyugdíját aztán 1994-ben újra megzavarta a világbajnokság, ugyanis Henri Michel szövetségi kapitány végül megint nevezte az Amerikába készülő keretbe, ahol bizonyította, hogy még mindig nem tekinthető fogatlan oroszlánnak.

Bár a tornán természetesen még kevesebb játékperc jutott Millának a svédek elleni döntetlen és a braziloktól elszenvedett vereség során, ám a zárófordulóban Oroszországgal szemben már a szünetben pályára lépett 0–3-as állásnál.

Alig egy perc telt el, amikor egy hozzá pattanó labdával erőszakosan ellépett a nála 20 évvel fiatalabb Dmitrij Hlesztov mellett és korát meghazudtoló agilitással a kapuba lőtt, így pedig 42 évesen és 39 naposan minden idők legidősebb vb-gólszerzőjévé avanzsált.

A rekord felállítását végül keserű szájízzel nyugtázta Milla, hiszen a meccs végeredménye 6–1 lett, mégpedig Oleg Szalenko szintén vb-rekordot jelentő 5 találatával. Az örökifjú kameruni ezután még mindig focizgatott egy kicsit Indonéziában, majd hazatérve különböző karitatív szervezetek arcaként, alapítójaként és támogatójaként tevékenykedett. Egy ideig a Kameruni Labdarúgó Szövetség tiszteletbeli elnöke is volt, de akárcsak pályafutása során, ekkor is elég vehemensek voltak a megnyilvánulásai, több sztárral, így Samuel Eto’óval is összeakasztotta párszor a bajuszát, felesége halála után pedig teljesen visszavonult a labdarúgó közegtől.

Az évek elszálltak, de a mozdulat a régi – Milla történelmi góljának ünneplése 1994-ből (fotó: fifa.com)

Ezzel együtt is tízezrek jelentek meg Yaoundéban a 70. születésnapjára rendezett gálamérkőzésen, melyen a kameruni All-time válogatott színeiben többek között Joseph Antoine Bell, Pierre Womé, Stéphane M’Bia és Samuel Eto’o is pályára lépett, az ellenfél világválogatott csapatában pedig El Hadji Diouf, Khalilou Fadiga vagy Trésor LuaLua volt a pályán. A találkozó vége felé hogy, hogy nem a születésnapos is betalált a hálóba, majd a közönség kitörő örömmámorában meghatottan kibotorkált a szögletzászlóhoz és az ünneplők tömege előtt ellejtett még néhány utolsó tánclépést.