Június 11-én elrajtol a 23. labdarúgó világbajnokság, mely méretét tekintve forradalmi lesz és globálisabb futballtorna, mint valaha bármelyik korábbi. Afrikának is 9 kvóta jutott így, és még egy interkontinentális pótselejtezős hely, ami ugyan a konföderációk közül az óceániait leszámítva még mindig a legalacsonyabb arány az 54 tagországhoz képest (17%), de végül a kongóiak is kvalifikálták magukat a tornára, így 10 válogatott végre átfogóbban képviselheti a földrészt az eddigi rendkívül szűk kör helyett. Az alábbiakban áttekintjük, melyik csapatban kik lehetnek a kulcsfigurák és milyen esélyekkel vágnak neki a nemzetközi megmérettetésnek. 

Melyik afrikai labdarúgók érkeznek a legjobb formában a vb-re? - Ez is lehet mottója a hagyományos összeállításunknak a szezon legjobb afrikai labdarúgóiról, mellyel már 10. alkalommal zárjuk a futballévadot. Idén ráadásul nem csak a közelgő forradalmi vb miatt különleges a válogatásunk, hanem igen nagy átrendeződést is jelez, hiszen a képzeletbeli kezdőnkből 8-an is új arcok, és először fordul elő sorozatunk történetében például az is, hogy Mohamed Salah még a kispadra sem fért oda. 

Őrült módon zárult vasárnap az Afrika-kupa, a döntő kaotikus jeleneteiről már sokan véleményt formáltak az események hátterének ismerete nélkül. Közben a bulvárhírek elfedik a lényeget, a torna egyéb fejleményeiről kevés szó esik, így érdemes ezekre is kitérni. Annál is inkább, mert a magyar közönség nagy része számára megint láthatatlan maradt a futballvilág harmadik legjelentősebb válogatott eseménye.

(a szöveg eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Pontosan egy hónap múlva, december 21-én kezdődikk meg a 35. Afrikai Nemzetek Kupája Marokkóban. A rendhagyó karácsonyi-évvégi időpontot a világ labdarúgásának nagyobb hatalmai kényszerítették ki, hiszen 2025 nyarán az újonnan beinduló 32 csapatos klub-vb tette lehetetlenné a rendezést, a hagyományosabb január-februrári időpontról pedig az átalakított európai BL két újdönsült fordulója szorította ki a tornát. Utóbbi azért is bír nagy jelentőséggel, mert az Afrika-kupa 24 csapatosra bővítése óta minden korábbinál nagyobb számban fordulnak már meg itt játékosok a topklubokból, melyek már eddig is igen ferde szemmel nézték, hogy a futballnemzetek igényt tartanak szezon közben a portékáikra.

Mi mindenesetre az új tornára való hangolódás jegyében ezúttal felelevenítjük és kiegészítjük korábbi posztunkat a torna történetéről, legnagyobb alakjairól és kezdeteiről, amikor még nyoma sem volt légiósoknak, sőt javarészt még a jelenleg induló országoknak sem, de még a trófea sem az volt, amit ma annak ismerünk. A korban megszokott módon először ugyanis úgy írták ki a kupát, hogy az azt háromszor elhódító gárda végleg hazaviheti, így az Abdelaziz Salem trófeát 1978-ban Ghána, majd az Afrikai Egység trófeát 2000-ben Kamerun nyerte el végleg, mígnem a jelenlegi kupát már vándor jelleggel írták ki, így véglegesnek tekinthető.

Manapság már természetesnek tűnik, hogy hosszútávfutásban leginkább afrikai atléták viszik a prímet, ez azonban nem volt mindig így. A maratoni versenyeken az első olimpiai aranyérmet teljesen ismeretlenül nyerte meg az etióp Abebe Bikila a kontinensnek 1960-ban éppen szeptember 10-én, mégpedig mezítláb, új világcsúcsidővel tejesítve a távot. Teljesítményének külön pikantériát adott, hogy annak az országnak az utcáin érte el, melynek katonái gyerekkorában elűzték otthonából és embertelen vérfürdőt rendeztek hazájában.

Az alábbiakban az ő történetével és az olimpiai mozgalom rögös afrikai kezdeteivel ismerkedhetünk meg, de arra is kitérünk, mi okozhatja a kelet-afrikai atléták elképesztő dominanciáját a hosszútávfutó versenyeken.

Már a Manchester United carringtoni központjában is felbukkant édesapjával Bryan Mbeumo az orvosi vizsgálatokra, így nagyon úgy tűnik, hosszas folyamat végén megvásárolja a játékjogát a MU, mégpedig akkora összegért, mely a későbbi bónuszokkal minden idők legdrágább afrikai játékosává teszi a kameruni válogatott támadót. A kontinentális ranglistát vezető Nicolas Pépé és az Arsenal esetét elnézve ez persze nem feltétlenül jó ómen, de arra mindenképpen jó apropó, hogy egy kicsit körbejárjuk, miért is gondolhatja a világ egyik leggazdagabb csapata, hogy Mbeumo tud segíteni nekik a korábbi dicsőségek visszahozatalában.

A kairói Al Ahli ugyan elbúcsúzott a csoportkörben a klub-világbajnokságtól, abban pedig, hogy egyáltalán ott lehetett az eseményen nagyon fontos szerepet játszott Hidegkuti Nándor, aki éppen 50 évvel ezelőtt nyerte meg első bajnoki címét a klub vezetőedzőjeként, hogy aztán meg se álljon máig tartó rekordként 5 aranyéremig, és ami talán még fontosabb, egészen új alapokra helyezze a csapat identitását.