Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

A bambali kölyök Afrika új kedvence

2020. január 11. - Legris

És talpra szököm, mint a Hírhozó, és kifejezem Afrikát,
mint a merő szemű maszkok szobrásza,

Kedd este az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) hagyományos gáláján Sadio Manét hirdették ki a 2019-es év legjobb afrikai labdarúgójának, aki így a második szenegáli és összesen a tizennyolcadik győztes lett a díj 27 éves történetében. A Liverpool csatárának sikere persze azért sem meglepetés, mert decemberben a France Football ceremóniáján is őt taksálták a legelőkelőbb helyre a kontinensről, mégpedig a világ negyedik legjobbjaként, így pedig mindössze a harmadik olyan afrikai labdarúgó lett, akit ilyen magasan rangsoroltak az Aranylabda-szavazáson. Mané ezzel nem csak az Afrika-kupa algériai elhódításában főszerepet játszó Rijad Mahrezt előzte meg 2019-ben, hanem klubtársát, az angol Premier League-ben vele társgólkirály és szintén BL-győztes Mohamed Szalahot is, aki pedig az elmúlt két évben gyűjtötte be ezt a kitüntetést. A hazai kontinensbajnokságon azonban Egyiptom túl korán búcsúzni kényszerült, ami hozzájárulhatott a trónfosztáshoz, ugyanakkor egy hosszabb folyamat eredményének is tekinthetjük, hogy Sadio Mané felért a kontinens csúcsára, hiszen voltaképpen már a díjátadó gála előtt ő lett Afrika új kedvence.

king2.jpg

Am. No. King.

27 esztendősen a jövője persze még kérdéses, egy klubváltásra is érzékenyen reagálhat akár a teljesítménye, új környezetbe kerülve új kihívások is érhetik, így akár feljebb, akár lejjebb is vezethet még számára az út. Az alábbi posztban viszont most annak igyekszünk utánajárni,

  1. hogyan jutott Sadio Mané egy a legnagyobb tisztelet mellett is világvégi porfészeknek nevezhető dél-szenegáli falucskából számos megpróbáltatáson keresztül az afrikai labdarúgás trónjára,
  2. valamint hogy hol tart jelenleg karrierje, miben fejlődött annyit az utóbbi években, aminek az elismeréseket köszönheti,
  3. illetve mely gyengeségei jelenthetnek még előrelépési lehetőséget további pályafutása során.

Tovább

Az Afrika-kupa legjei

Pénteken Algéria győzelmével véget ért az idei Afrika-kupa, melyet először rendeztek az év közepén és először 24 csapat részvételével. A ráhangolódás időszakával együtt bőségesen több, mint egy hónapon keresztül a megszokottnál nagyobb aktivitással követte a Mesebeli Afrika is az eseményeket, ezen felületen másodszor, de korábban már a négy évvel ezelőtti tornát is végigkísértük. Itt az ideje, hogy hagyományainknak megfelelően mérleget vonjunk az idei tornáról, mégpedig ezúttal különböző leg-kategóriák mentén.

Az ezúttal is bebizonyosodott, hogy az Afrika-kupán nincsenek egyértelmű favoritok, hanem akár 10-12 csapat is reális győzelmi eséllyel vág neki a kontinensviadalnak, az pedig végképp csalóka támpont, ha a keretekben található európai légiósok mennyiségéből és minőségéből akar tájékozódni valaki. Az olyan kijelentéseket is fenntartásokkal kell kezelnünk, hogy az európai szurkoló számára pusztán ennek a tornának (vagy épp csak egy-egy meccsének) az élvezeti értéke bármilyen komoly alapot jelenthetne az afrikai labdarúgás színvonalának megítélésében, hiszen az Afrika-kupa jelentősége csak részletesebb háttérismerettel értelmezhető. Így miután sorra vesszük az idei ANK legjeit, erről is lamentálunk még kissé részletesebben.

Tovább

ANK-döntő betamtamozó

Igazi álompárosításban rendezik meg a 32. Afrikai Nemzetek Kupájának döntőjét péntek este 21 órától a Cairo International Stadiumban, hiszen nem épp megszokott módon az a két gárda jutott be a fináléba, mely a torna során a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtotta. Szenegál és Algéria már a csoportkörben összeakadtak egymással, ahol akkor még meglepetésnek számított, hogy a sivatagi rókák diadalmaskodtak 1-0-ra. Ezt a meccset jelen sorok írójának a helyszínen volt szerencséje megtekinteni javarészt szenegáli szurkolókkal, akik akkor nagyon borúlátóak voltak csapatuk jövőjét illetően. Azóta viszont néhány személybeli módosítás után belelendültek Teranga oroszlánjai is, hiszen a későbbiekben már gólt sem kaptak és minden meccsükön kikínlódták a sikert, miközben Algéria nagy menetelésével korábbi legyőzőjük is alaposan felértékelődött.

A két csapat formája így talán ellentétesen módosult, hiszen a főként lélekben megerősödő Szenegál az egyenes kieséses szakaszban sorra hozta az 1-0-s meccseit, míg a talán kicsit fáradni látszó Algéria egyre nehezebben boldogult. Csakhogy az Afrika-kupa fináléja előtt rendhagyó módon most öt nap pihenő áll a csapatok rendelkezésére, ráadásul a sivatagi rókák taktikájának voltaképpen fekszik a szenegáli harcmodor. Mindkét csapatból hiányozni fogy egy-egy nagyon fontos játékos, de talán Teranga oroszlánjainak még jelentősebb érvágás az eltiltott Kalidou Koulibaly elvesztése, mint Algériának a rendkívül dinamikus jobbhátvédé, Juszef Atalé. Mindezeket figyelembe véve összességében fifty-fifty-nek láthatjuk az esélyeket, amit a fogadóirodák ajánlatai is hűen tükröznek, hiszen az oddschecker 19 céget vizsgáló átlagai alapján a szenegáli győzelemre 2,75-szörös, az algériaiaira 2,83-szoros pénzzel lehet számolni, a döntetlenre pedig átlagban 2,89-es szorzót ajánlanak.

Bár mindkét válogatott hagyományosan a kontinens labdarúgásának élvonalába tartozik, Algériában 29 éve várnak már egy második ANK-sikerre, miközben Szenegálnak pedig még sohasem sikerült elhódítania a trófeát, így a találkozót akkora várakozás előzi meg mindkét országban, hogy végül az egyik oldalon bizonyosan sírás lesz a döntő vége. Sőt, könnyen feltételezhetjük, hogy vagy a fájdalom, vagy a hosszú, hosszú várakozás után elért siker feletti öröm és meghatottság mindkét oldalon könnyeket csal majd elő.

Tovább

Rajtol az Afrika-kupa

Ma megkezdődik Egyiptomban a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, mely színvonalában nyilván elmarad egy EB, VB vagy akár a Copa América szintjétől is, az egészen sajátságos hangulata, a kulturális sokszínűsége, az afrikai szurkolók életében betöltött különleges szerepe, a kontinentális hétköznapoktól merőben eltérő körítése vagy akár a gyötrelmes nemzeti identitások kialakításában betöltött funkciója miatt egészen egyedi színfoltja a válogatott labdarúgótornák palettájának. Az elmúlt hetekben blogunkon már megemlékeztünk a torna történetéről, a magyar szövetségi kapitányokról, a 7 legjobb mérkőzésről és azokról a legendákról, akik sohasem tudták elnyerni a trófeát, de a hat kvartett csapatait is bemutattuk. Jelen posztban összeszedünk még néhány tudnivalót és érdekességet a 2019-es kontinensviadalról, aztán este 10 órakor már következik is az Egyiptom-Zimbabwe nyitómérkőzés.

afcon_start.png

Tovább

ANK-betamtamozó – F-csoport

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, utolsóként az F-jelű csoport tagjait, ahol két vérmes reményeket dédelgető gárda mellett két "kishal" igyekszik majd meglepetést okozni.

Azt ugyan nehéz lenne kijelenteni, hogy Kamerun favoritként érkezik a tornára, de mégiscsak címvédők a szelídíthetlen oroszlánok, így a csoportból való továbbjutás még akkor is kötelező feladatnak tűnk számukra, ha az ellenfelek között ott lesz a legutóbbi hat tornán egyaránt a négy közé jutó Ghána is. A csoport másik két tagja ugyanis a kilenc év kihagyás után a negyedik tornájára készülő, de meccset még sohasem nyerő Benin és a két évvel ezelőtti debütálása után idén is visszatérő Bissau-Guinea.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Tovább

ANK-betamtamozó – E-csoport

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, ebben a posztban a viszonylag kiegyensúlyozottnak ígérkező E-jelű csoport tagjait.

Tunézia ugyan esélyesebb a továbbjutása, a nigériai szövetségi kapitány, Gernot Rohr szerint például az egész torna egyik favoritja, de a korosztályos tornákon egy ideje jól teljesítő, a tornára is a mezőny legfiatalabb keretével érkező Mali igen tehetséges generációt dédelget, míg Angola nemrég egy komoly játékossal erősítette meg a csapatát, aki aztán tovább is lőtte a csapatot a tornára. Mauritánia viszont debütálni fog az Afrika-kupán, leírni azonban cseppet sem szabad őket, hiszen a legutóbbi bronzérmes Burkina Faso kiverésével biztosították a kvalifikációt.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Tovább

ANK-betamtamozó – D-csoport

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, ezúttal a D-jelű csoport tagjait, köztük két-két régi ismerőst.

A két favorit, Marokkó és Elefántcsontpart ugyanis a legutóbbi tornán is összetalálkoztak, amikor is a címvédő elefántok sorsát épp a korábbi sikeredzőjük, Hervé Renard által gardírozott Marokkó elleni vereség pecsételte meg. Renard még most is ott lesz a tornán (a hírek szerint utoljára), csapata viszont már egyértelműen esélyesebb lesz minden csoportellenfelénél. A kvartett másik két tagja ugyanis az előző tornán ott se volt, és ha Dél-Afrika a kilencvenes években a legjobbak közé is tartozott, a harmadik évezredre ez alaposan megváltozott, míg Namíbiától már az is nagy szó, hogy története során harmadszor ott lehet a kontinensbajnokságon, ha nem is vérmes reményekkel, de különösen az évtizedekig tartó függetlenségi háború emlékével terhelt déli régiós rangadón bizonyosan hatalmas elszántsággal.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Tovább