Pontosan egy hónap múlva, december 21-én kezdődikk meg a 35. Afrikai Nemzetek Kupája Marokkóban. A rendhagyó karácsonyi-évvégi időpontot a világ labdarúgásának nagyobb hatalmai kényszerítették ki, hiszen 2025 nyarán az újonnan beinduló 32 csapatos klub-vb tette lehetetlenné a rendezést, a hagyományosabb január-februrári időpontról pedig az átalakított európai BL két újdönsült fordulója szorította ki a tornát. Utóbbi azért is bír nagy jelentőséggel, mert az Afrika-kupa 24 csapatosra bővítése óta minden korábbinál nagyobb számban fordulnak már meg itt játékosok a topklubokból, melyek már eddig is igen ferde szemmel nézték, hogy a futballnemzetek igényt tartanak szezon közben a portékáikra.

Mi mindenesetre az új tornára való hangolódás jegyében ezúttal felelevenítjük és kiegészítjük korábbi posztunkat a torna történetéről, legnagyobb alakjairól és kezdeteiről, amikor még nyoma sem volt légiósoknak, sőt javarészt még a jelenleg induló országoknak sem, de még a trófea sem az volt, amit ma annak ismerünk. A korban megszokott módon először ugyanis úgy írták ki a kupát, hogy az azt háromszor elhódító gárda végleg hazaviheti, így az Abdelaziz Salem trófeát 1978-ban Ghána, majd az Afrikai Egység trófeát 2000-ben Kamerun nyerte el végleg, mígnem a jelenlegi kupát már vándor jelleggel írták ki, így véglegesnek tekinthető.

Manapság már természetesnek tűnik, hogy hosszútávfutásban leginkább afrikai atléták viszik a prímet, ez azonban nem volt mindig így. A maratoni versenyeken az első olimpiai aranyérmet teljesen ismeretlenül nyerte meg az etióp Abebe Bikila a kontinensnek 1960-ban éppen szeptember 10-én, mégpedig mezítláb, új világcsúcsidővel tejesítve a távot. Teljesítményének külön pikantériát adott, hogy annak az országnak az utcáin érte el, melynek katonái gyerekkorában elűzték otthonából és embertelen vérfürdőt rendeztek hazájában.

Az alábbiakban az ő történetével és az olimpiai mozgalom rögös afrikai kezdeteivel ismerkedhetünk meg, de arra is kitérünk, mi okozhatja a kelet-afrikai atléták elképesztő dominanciáját a hosszútávfutó versenyeken.

Már a Manchester United carringtoni központjában is felbukkant édesapjával Bryan Mbeumo az orvosi vizsgálatokra, így nagyon úgy tűnik, hosszas folyamat végén megvásárolja a játékjogát a MU, mégpedig akkora összegért, mely a későbbi bónuszokkal minden idők legdrágább afrikai játékosává teszi a kameruni válogatott támadót. A kontinentális ranglistát vezető Nicolas Pépé és az Arsenal esetét elnézve ez persze nem feltétlenül jó ómen, de arra mindenképpen jó apropó, hogy egy kicsit körbejárjuk, miért is gondolhatja a világ egyik leggazdagabb csapata, hogy Mbeumo tud segíteni nekik a korábbi dicsőségek visszahozatalában.

A kairói Al Ahli ugyan elbúcsúzott a csoportkörben a klub-világbajnokságtól, abban pedig, hogy egyáltalán ott lehetett az eseményen nagyon fontos szerepet játszott Hidegkuti Nándor, aki éppen 50 évvel ezelőtt nyerte meg első bajnoki címét a klub vezetőedzőjeként, hogy aztán meg se álljon máig tartó rekordként 5 aranyéremig, és ami talán még fontosabb, egészen új alapokra helyezze a csapat identitását.

Vasárnap hajnalban épp a kairói Al-Ahly és a Messit felvonultató Inter Miami meccsével kezdődik meg az első kibővített klub-világbajnokság, melyen 4 afrikai klub is részt vehet. Érdemes hát egy kicsit körbejárni, mit is jelent ez a torna a kontinensnek és milyen előjelekkel várja az egyiptomiak mellett a tunéziai Espérance, a dél-afrikai Mamelodi Sundowns és a marokkói Wydad Casablanca a korábban sosem látott kihívásokat.

Brutálisan erős gárda, alighanem 9 éves sorozatunk legerősebb alakulata jött össze a szezon legjobb afrikai légiósaiból, hiszen egy BL-győztes mellett a Premier League mindhárom dobogósa delegált tagot szubjektív válogatásunkba, de akad itt olasz, portugál és török bajnok, németországi BL-induló, sőt még Libertadores-kupa győztes is, de még a topligák két legjobb kapusa is szóba kerül, nem is beszélve néhány már most is megkerülhetetlen 20-21 éves tehetségről. Így aztán idei válogatásunk nagyon jól megmutatja azt is, mennyire nem elhanyagolható szerepet játszanak mára az afrikai labdarúgók a világ elitjében is.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szezon álomcsapata mellett már hagyományos sorozatunknak számít a legnagyobb afrikai tehetségek számba vétele is kétévente, hiszen a 2021-es és 2023-as szemezgetésünk után immár harmadszor jelentkezünk ilyen összeállítással. Most ráadásul minden korábbinál ígéretesebbnek tűnő generáció bontakozik ki már ebben a korban is, pedig csak olyan játékosokat veszünk számításba, akik november közepéig még nem töltötték be a 22. életévüket.