Az elmúlt héten a FourFourTwo magazin állított fel éppen újabb rangsort a világ 50 legnagyobb labdarúgó-derby-jéről, a természetesen brit attitűdű listán pedig az igen előkelő 10. helyre került a kairói derby, de Afrikából még a casablancai városi rangadó is 26., a sowetói pedig 31. helyen szerepel a labdarúgás legjelentősebb rangadói között.

Ennek apropóján blogunk is úgy döntött, hogy számba veszi Afrika leginkább figyelemreméltó rivalizálásait, melyek a kontinensen a klubfutball igazi ínyencségeinek számítanak. Természetesen minden egyes országnak és bajnokságnak meg vannak a maguk rangadói Afrikában is, melyek a helyi szurkolók életében kitüntetett jelentőséggel bírnak, megkíséreljük azonban ezek közül a jelentőségükben, történelmükben vagy erősségükben legkiemelkedőbbeket összegyűjteni egy csokorba. Ezen helyen azonban rangsort már nem áll szándékunkban felállítani a kiválasztott meccsek között, hanem alfabetikus rendben vesszük végig őket.

Afrikában a futsal nem éppen a labdarúgás legnépszerűbb és legfejlettebb változata, hiszen a VB-k történetében mindössze kétszer jutott túl afrikai csapat az első fordulón (mindkétszer Egyiptom), az idén rendezett futsal Afrika-kupa mindössze az ötödik volt a kontinensviadalok sorában, melyre összesen csak 14 ország adta le a nevezését. A jelenség hátterében persze ifrastrukturális és időjárásbeli tényezők állnak, nem véletlen, hogy idén is az észak-afrikai válogatottak vitték a prímet a Dél-Afrikában rendezett tornán. A döntőben végül történelmi tettet hajtott végre a marokkói csapat és története során először elhódította a győztesnek járó trófeát Egyiptom ellen, a harmadik VB-részvételt érő helyre befutó Mozambik pedig először képviselheti majd a kontinenst szeptemberben Kolumbiában. Addig azonban számos érdekes mérkőzésre került sor, röviden érdemes áttekinteni az eseményeket.

(összefoglalók az eredményekre kattintva elérhetőek)

Az ANB tehát nem kíván konkurálni a kontinens legrangosabb tornájával és nem is tekinthető hivatalos versengésnek, célkitűzése inkább az, hogy javítsa a nemzeti bajnokságok ázsióját, lehetőséget biztosítson egy rangos tornán való szereplésre azon játékosoknak is, akik a modern futballal járó légiós vérkeringésébe nem kívántak vagy nem tudtak sikerrel becsatlakozni, hazájuk futballjában azonban fontos szerepet töltenek be. Mindebből adódóan az ANB létjogosultsága sokszor megkérdőjeleződik, különösen az amúgy a legtehetősebb ligákkal rendelkező észak-afrikai országokban, miközben számos afrikai országban pedig szinte a nagyválogatottak versengésével egyenértékű presztízzsel bír, a szövetségi kapitányok pedig ugródeszkának tekintik a tornát az első számú keretbe kerüléshez.

Az ANB tehát nem kíván konkurálni a kontinens legrangosabb tornájával és nem is tekinthető hivatalos versengésnek, célkitűzése inkább az, hogy javítsa a nemzeti bajnokságok ázsióját, lehetőséget biztosítson egy rangos tornán való szereplésre azon játékosoknak is, akik a modern futballal járó légiós vérkeringésébe nem kívántak vagy nem tudtak sikerrel becsatlakozni, hazájuk futballjában azonban fontos szerepet töltenek be. Mindebből adódóan az ANB létjogosultsága sokszor megkérdőjeleződik, különösen az amúgy a legtehetősebb ligákkal rendelkező észak-afrikai országokban, miközben számos afrikai országban pedig szinte a nagyválogatottak versengésével egyenértékű presztízzsel bír, a szövetségi kapitányok pedig ugródeszkának tekintik a tornát az első számú keretbe kerüléshez.

Az európai futballkedvelők között talán nem különösebben közismert, hogy Afrikában a kontinentális labdarúgó szövetségen (CAF) kívül léteznek földrajzi alapon létrehozott futballszövetségek is. Ilyen az észak-afrikai országokat tömörítő UNAF, a nyugat-afrikai WAFU (avagy UFOA), a közép-afrikai UNIFFAC, a kelet-afrikai CECAFA és a dél-afrikai COSAFA. Ezek a szövetségek szervezik egyrészt a ligaválogatottak számára januárban már negyedszer megrendezésre kerülő Afrikai Nemzetek Bajnokságának selejtezőit, illetve tagországaik számára rendszeresen szerveznek a legjobb klubjaiknak kupasorozatokat, a válogatottak számára pedig különböző tornákat.

Mivel ezeken a nem hivatalos válogatott megmérettetéseken az európai légiósok nem vesznek részt, a legjelentősebb ilyen torna nem a jelenlegi legerősebb A-válogatottakat felsorakoztató nyugati régiójé, hanem alighanem a déli COSAFA-kupa, ugyanakkor a legtekintélyesebb múltra mégsem ez az esemény tekinthet vissza. A kontinens labdarúgásában mostanában talán a leggyengébbnek számító keleti zóna versenysorozata ugyanis Afrika legrégebbi futballtornája is egyben, elődjét először már 1926-ban is megrendezték, amikor a részt vevő “országok” még a brit gyarmatbirodalom részét képezték. A régió válogatottjai azóta is szinte minden évben összemérik erejüket, idén pedig immár a nyolcvanadik tornára került sor Etiópiában. Mivel a részt vevő csapatok a kontinentális tornákon, VB-selejtezőkön ritkán rúgnak labdába, így számukra a CECAFA-kupa jelenti az elérhető sikerek terepét, ezen országokban a szurkolóknak gyakran valóban az év eseménye egy-egy torna megrendezése, így talán nem haszontalan visszatekinteni az idei kiírásra.