Múlt decemberben beszámoltunk Afrika legrégebbi futballtornájának, a kelet-afrikai válogatottak számára 1926 óta megrendezésre kerülő CECAFA-kupának a legutóbbi kiírásáról. A kontinens regionális alszövetségeinek hagyományos tornái közül ugyanakkor a legerősebb jelenleg alighanem a déli zóna országait tömörítő COSAFA (Council of Southern Africa Football Associations) viadala, ugyanis ezen országok válogatott játékosainak nagy része a régió klubcsapataiban szerepel, így pedig részt vehet a hivatalos FIFA-naptárban nem szereplő tornán (a hasonló helyzetben lévő észak-afrikai szövetség csak a klubcsapatoknak szervez regionális kupákat). Egyébként a térség utánpótlástornái is jelentős presztízzsel bírnak az érintett országokban, hiszen a tehetségek felhívhatják magukra a déli régió legjelentősebb egyesületeinek figyelmét, ami lehetőséget nyújt számukra a régióban ritkaságszámba menő profi szerződésekre. A felnőtt torna természetesen szintén teremt hasonló lehetőségeket és még nagyobb jelentőséggel bír a szurkolók számára is, hiszen több válogatottnak ezen a tornán van a leginkább esélye érvényesülni, mivel a kontinentális vetélkedésekben gyakran alulmaradnak az európai légiósok hadára építő nyugat-afrikai vagy a tehetősebb észak-afrikai országokkal szemben. Most ráadásul a torna remek alkalmat is kínált Ephraim ’Shake’ Mashabának, hogy a riói olimpiára készülő dél-afrikai U23-as csapat tagjait a decemberi korosztályos Afrika-kupa után újra élesben is kipróbálhassa, akik aztán éltek is a lehetőséggel és megnyerték az ország negyedik COSAFA-trófeáját.

A hétvégén megkezdődik a 2016-os afrikai Bajnokok Ligájának csoportköre, melyben utoljára szerepel nyolc csapat, az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) régóta várt döntése értelmében a következő szezontól tizenhatosra bővül a mezőny. Az idei csoportkörben ott van a kupasorozat történetének két legsikeresebb gárdája, az egyaránt kairói Al Ahly és Zamalek is, mégpedig külön csoportban. Utóbbiak ellenfelei a BL ezen szakaszáig zsinórban harmadszor is eljutó algériai ES Sétif, a Nigériát négy év szünet után újra a legjobbak között képviselő Enyimba és a selejtezőkből csak a kongói Vita Club kizárása miatt kvalifikáló dél-afrikai Mamelodi Sundowns lesznek. Mindeközben a holland Martin Jol által irányított Al Ahlynak a zambiai meglepetéscsapat ZESCO Uniteddel, az egykori Real Madrid edző, John Toshack által gardírozott marokkói Wydad Casablancával és Gervinho, Kalou valamint Yaya és Kolo Touré egykori nevelőegyesületével, az elefántcsontparti ASEC Mimosas gárdájával küzdenek meg a két elődöntőbe jutó helyért. A kvartettek küzdelmei egyébként augusztus végéig tartanak, az elődöntőkre szeptemberben, a két felvonásos döntőre pedig októberben kerül majd sor.

A szezon során a Mesebeli Afrika facebook oldalán rendszeresen – összesen 33 alkalommal – jelentkezett „a hét afrikai álomcsapata” című sorozatunk, melynek lezárása után az eredményeket összesítve a 2015/16-os szezon legjobb afrikai légiósaiból álló álomcsapatát is összeállítottuk. A legjobb tizenegyünk természetesen továbbra is erősen szubjektív értékrend szerint állhatott csak össze, így mindenki véleményét, meglátását szívesen vesszük a kommentek között.

Az elmúlt héten a FourFourTwo magazin állított fel éppen újabb rangsort a világ 50 legnagyobb labdarúgó-derby-jéről, a természetesen brit attitűdű listán pedig az igen előkelő 10. helyre került a kairói derby, de Afrikából még a casablancai városi rangadó is 26., a sowetói pedig 31. helyen szerepel a labdarúgás legjelentősebb rangadói között.

Ennek apropóján blogunk is úgy döntött, hogy számba veszi Afrika leginkább figyelemreméltó rivalizálásait, melyek a kontinensen a klubfutball igazi ínyencségeinek számítanak. Természetesen minden egyes országnak és bajnokságnak meg vannak a maguk rangadói Afrikában is, melyek a helyi szurkolók életében kitüntetett jelentőséggel bírnak, megkíséreljük azonban ezek közül a jelentőségükben, történelmükben vagy erősségükben legkiemelkedőbbeket összegyűjteni egy csokorba. Ezen helyen azonban rangsort már nem áll szándékunkban felállítani a kiválasztott meccsek között, hanem alfabetikus rendben vesszük végig őket.

Afrikában a futsal nem éppen a labdarúgás legnépszerűbb és legfejlettebb változata, hiszen a VB-k történetében mindössze kétszer jutott túl afrikai csapat az első fordulón (mindkétszer Egyiptom), az idén rendezett futsal Afrika-kupa mindössze az ötödik volt a kontinensviadalok sorában, melyre összesen csak 14 ország adta le a nevezését. A jelenség hátterében persze ifrastrukturális és időjárásbeli tényezők állnak, nem véletlen, hogy idén is az észak-afrikai válogatottak vitték a prímet a Dél-Afrikában rendezett tornán. A döntőben végül történelmi tettet hajtott végre a marokkói csapat és története során először elhódította a győztesnek járó trófeát Egyiptom ellen, a harmadik VB-részvételt érő helyre befutó Mozambik pedig először képviselheti majd a kontinenst szeptemberben Kolumbiában. Addig azonban számos érdekes mérkőzésre került sor, röviden érdemes áttekinteni az eseményeket.

(összefoglalók az eredményekre kattintva elérhetőek)

Az ANB tehát nem kíván konkurálni a kontinens legrangosabb tornájával és nem is tekinthető hivatalos versengésnek, célkitűzése inkább az, hogy javítsa a nemzeti bajnokságok ázsióját, lehetőséget biztosítson egy rangos tornán való szereplésre azon játékosoknak is, akik a modern futballal járó légiós vérkeringésébe nem kívántak vagy nem tudtak sikerrel becsatlakozni, hazájuk futballjában azonban fontos szerepet töltenek be. Mindebből adódóan az ANB létjogosultsága sokszor megkérdőjeleződik, különösen az amúgy a legtehetősebb ligákkal rendelkező észak-afrikai országokban, miközben számos afrikai országban pedig szinte a nagyválogatottak versengésével egyenértékű presztízzsel bír, a szövetségi kapitányok pedig ugródeszkának tekintik a tornát az első számú keretbe kerüléshez.