Szombaton és vasárnap az idei Afrika-kupa negyeddöntőire kerül sor, melyeken már csak a csoportkörben legjobbnak bizonyuló nyolc csapat lép pályára. Így aztán nem haszontalan egy kicsit alaposabban megismerkedni ezekkel a párosításokkal, az idáig jutó csapatokkal és tenni egy kísérletet az összecsapások lehetséges kulcskérdéseinek feltérképezésére. A párharcok az afrikai válogatottak számára ritkán adódó tét mellett egyébként azért is érdekesnek ígérkeznek, mert a két szombati mérkőzésen régi sebekért igyekszik majd visszavágni Tunézia (1998) és Szenegál (2002) szövetségi kapitánya, vasárnap pedig a legutóbbi ezüstérmes és bronzérmes csatája mellett még egy újabb hamisítatlan észak-afrikai derby is szerepel a kínálatban.

Az első negyeddöntőn az A-csoportot megnyerő Burkina Faso néz majd farkasszemet az egyedülálló módon zsinórban tizenharmadik ANK-ján szereplő Tunéziával, melynek kispadján a rangidős szövetségi kapitány, Henryk Kasperczak igyekszik elégtételt venni régi sérelmekért. Amikor ugyanis a lengyel mester legutóbb a negyeddöntőbe vezette Tunéziát 1998-ban, épp Burkina Faso verte ki őket akkor még nagy meglepetésre, ez a betli pedig akkor Kasperczak állásába került. Ugyan most is a kárthágói sasok számítanak valamivel esélyesebbnek, ezúttal azért távolról sem jelentene ekkora meglepetést a négy éve ezüstérmet nyerő csődörök továbbjutása sem.

Korábban a tunéziai válogatott általában a masszív védelméről volt nevezetes a kontinensen, a csoportkör első fordulójában Szenegáltól elszenvedett vereség után Henryk Kasperczak nyíltan a támadójátékra helyezte át a hangsúlyt. Ez olyannyira eredményesen sült el, hogy végül a tornán eddig a legtöbb lövőhelyzet kialakítása a tunéziai csapat nevéhez fűződik, így alighanem most is a kárthágói sasok támadószekciója viszi majd a prímet a negyeddöntőben, annál is inkább, mert a burkinai válogatottat irányító Paulo Duarte eddig is hajlamos volt átengedni a labdát az ellenfeleknek és a megnyíló területeken gyors ellentámadásokra berendezkedni.

• Így aztán a meccs első kulcskérdése az lehet, hogy vajon a nemzetközi szinten tapasztalatlan, ám eddig a tornán derekasan helytálló burkinai védelem mennyire képes majd féken tartani a különösen gyors összjátékokkal operáló tunéziai támadószekciót. A kárthágói sasok akcióit olyan játékosok szervezik, mint a Lekhwiyával kétszeres katari bajnok és ázsia BL-negyeddöntős Youssef Msakni, a tavaly Franciaországból az angol Sunderlandbe igazoló Wahbi Khazri, eddig a legeredményesebb támadó pedig a szezinban a Lille-ben is egyre több szerepet kapó Naim Sliti. A helyzetek kialakításával nincs is gondja a csapatnak, a befejezések azonban még sokszor hibádzanak, amiben azért az ék pozíciójában megforduló két játékos, az Espérance csatára, Taha Yassine Khenissi és a nyár óta Szaúd-Arábiában légióskodó, 27 évével már a támadó szekció rangidősének számító Ahmed Akaichi is felelős. Ha ehhez még hozzávesszük a két felfutó szélsőhátvéd, a csapatkapitány Ali Maâloul és különösen a már egy gólpasszt is kiosztó Hamdi Nagguez támogatását, akkor láthatjuk, hogy nem lesz egyszerű dolga a burkinai védelemnek.

Ezt a burkinai védelmet ráadásul nemzetközi szinten több viszonylag rutintalan játékos alkotja. A torna egyik kellemes színfoltja például az alig 20 esztendős kapus, az elefántcsontparti ASEC Abidjannal tavaly már az afrikai BL-ben is jó teljesítményt nyújtó Hervé Kouakou Koffi, de előtte a védősorban is olyan ifjoncok szerepelnek, mint az egyiptomi Smouhában légióskodó Patrick Malo, a kongói Vita Clubbal korábban BL-döntős, azóta már a marokkói ligában szereplő középhátvéd Issoufou Dayo, aki a Kamerun elleni egyenlítőgóllal is felhívta magára a figyelmet, de az eddigi mérkőzéseken derekasan helytállt még a burkinai liga tavalyi bronzémesétől, az RC Bobo-Dioulasso nevű egyletből beválogatott Yacouba Coulibaly is. Gyakorlatilag egyedül a több európai klubban is megforduló, jelenleg a Málagában játszó középhátvéd Bakary Koné az egyetlen ismert név a védelemben, illetve a Toulouse-ból érkező Steeve Yago is kiszoríthatja Malót a kezdőből, ahogy tette azt a legutóbbi mérkőzésen. Emellett nagyon fontos lesz a csapatkapitány Charles Kaboré feladata a tunéziai támadások megzavarásában, és leginkább a kissé hátrébbról induló Khazri semlegesítésében.

• Ahogy említettük, a túloldalon a burkina fasói támadójáték sokkal inkább a gyorsan végigvitt akciókra támaszkodik, a tranzícióban pedig a középpályán a már említett Kaboré indításai mellett leginkább az idősebbik Traoré testvérnek, az ígéretesebben induló karrier után már a török Kayserisporból érkező Alain Traorénak lehet a legnagyobb szerepe. Pitroipa és Zongo lesérülésével a védelemre Alain Traoré klubtársa, a már két gólban is tevékeny szerepet vállaló Préjuce Nakoulma és Alain öccse, a Chelsea-től idén az Ajaxnak kölcsönadott Bertrand Traoré vezetik a legközvetlenebb veszélyt. Korábban előfordult, hogy klasszikus center nélkül, egy további középpályással játszott a csapat, ami Tunézia ellen sem lenne meglepetés, de ha a Malóval szintén a Smouhából érkező Banou Diawara, vagy a korábban a Bundesligában is megforduló veterán óriás, a már Koffi csapattársaként az elefántcsontparti ASEC-ből beválogatott Aristide Bancé helyet is kap a kezdőben, akkor is inkább a védelem lekötése lehet a feladata, mint a direktebb előkészítés vagy a befejezés.

A tunéziai szűrők közül feltehetően két hazai játékos, Ferjani Sassi és a keretbe az utolsó pillanatokban bekerülő Mohamed Ben Amor feladata lesz megakadályozni a labda gyors átjuttatását a középpályán, ami azért is fontos lesz, mert ez a kárthágói sasok védelmét nem éppen a gyorsaságukról híres játékosok alkotják, hanem olyanok, akiknek azért jobban fekszik a hátravont szerepkör, miközben a szélsők ahogy említettük többször mennek fel a támadásokkal. Ha centerként Bancé pályára lép, akkor a Valenciában szenvedős időszakot megélő Aymen Abdennour és a Caen-ban idén a kispadra szoruló Syam Ben Youssef feltehetően most is hatalmasat fog birkózni vele, de ha esetleg Burkina hátrányba kerülne, az nem csak a kényszerű taktika váltás miatt jelenthetne nehézséget a csődörök számára, hanem azért is, mert Kasperczak átállhat akár egy hátul sokkal zártabb három védős szerkezetre, ahogyan azt tette már Algéria ellen is a Törökországban légióskodó Mohamed Ali Yaakoubi beállításával. A kapuskérdés sem egyértelmű, hiszen a sérülése miatt az Algéria elleni meccsen lecserélt, majd a legutóbbi mérkőzést kihagyó veterán portás, Aymen Mathlouthi már akár visszaveheti a helyét Rami Jeriditől.

A szombat esti mérkőzés párosítása sem kevésbé pikáns. Szenegál ugyanis eddig egyetlen egy érmet szerzett az Afrika-kupák során, mégpedig az ország legendás, VB-negyeddöntős generációja révén 2002-ben, amikor is a fináléban éppen Kamerun gyűrte le tizenegyesekkel a Teranga oroszlánjait. Annak a gárdának még csapatkapitánya volt a mostani szövetségi kapitány, Aliou Cissé, és épp ő volt az, aki a büntetőpárbaj utolsó, sorsdöntő lövését Alioum kapusba lőtte. Most az akkori erőviszonyokkal ellentétben kifejezetten favoritnak számít Szenegál, hiszen a kameruni keret jelenleg nem üti meg a legendás elődök szintjét, de azért a csoportkörben már bizonyították a kevésbé ismert játékosok is, hogy szívós ellenfelei lehetnek a tornán bárkinek.

Ha csak azt nézzük, hogy Szenegál már két kör után bebiztosította a csoportgyőzelmét, majd a tartalékcsapatával sem kapott ki a kontinentális sztárok sorát felvonultató Algériától, akkor voltaképpen rendkívül magabiztosnak tűnhet a szenegáliak produkciója. A támadósor kétségtelen hatalmas potenciált képvisel, amit a hat gól mellett a torna második legtöbb lövése is jól mutat, viszont hiába áll  Európában is jól ismert nevekből mind a középpálya, mind a védelem, a hátsó csapatrész összhangja még bőven hagyott kivetnivalókat maga után, amiről az alacsony labdabirtoklás és a sok kapott lövés is tanúskodik. Egy adag szerencse és a torna leghatékonyabb kapusteljesítménye is kellett ahhoz, hogy „csak” két kapott góllal zárja a gárda a csoportkört.

• Az első kérdés tehát voltaképpen az, hogy Kamerun milyen taktikával fut neki a mérkőzésnek, hiszen ha a gyors szenegáli támadásokat idejekorán meg akarják fékezni, akkor a korábbiaknál defenzívebb taktikát is alkalmazhat Hugo Broos, ha pedig ezúttal elmarad a gyors vezetés, az olyan helyzetbe kényszerítheti Szenegált, amivel eddig nem kellett szembesülnie a tornán. A támadósor gyors játékosai, a Liverpoolnak távollétével elég komoly gondot okozó Sadio Mané vagy a Lazióból érkező ifjú Keita Baldé betömörülő, felállt védelem ellen esetleg nehezebben érvényesülhetnek, a kezdő középcsatárként birkózó Stoke-játékos, Mame Biram Dioum pedig eddig nem igazán villogott, nála voltaképpen a tartalékként pályára lépő Moussa Sow, a Fenerbahce ollózó-specialistája is hatékonyabbnak bizonyult. A kameruni védelemnek persze a pontrúgásokkal is vigyáznia kell, hiszen közvetett lövésből a nemrég Franciaországba visszaigazoló Henri Saivet szerzett már gólt, beívelésből pedig az előrehúzódó középhátvéd, Kara Mbodji.

A szelídíthetetlen oroszlánok védelméből hiányzik a torna kezdete előtti napokban megsérülő Chédjou (Galatasaray), a keretből kiekerülő Bédimo (Marseille), valamint a válogatottságot lemondó Nyom (WBA) és Joël Matip (Liverpool). Így egyelőre nem éppen kikezdhetetlen tengelyt alkot a csapatba visszakerülő Marseille-légiós Nicolas N'Koulou, mellette pedig a francia másodosztályú Sochaux bekkje, Adolphe Teikeu, míg a Slavia Prahában középhátvédet játszó Michael Ngadeu-Ngadjui a középpályáról segít be a védelemnek. A széleken viszont mind az MLS-ben tavaly a Montréallal a legjobb négy közé jutó Ambroise Oyongo, mind a Standard Liège-ben is fontos embernek számító Collins Faï jó teljesítményt nyújtott a csoportkörben, feltehetően Mané és Keita Baldé megállításában is nagy szerep jut majd nekik is. Ha pedig a védelem kapitulál, még mindig ott lehet az eddig parádézó 21 esztendős Fabrice Ondoa, a spanyol másodosztályban amúgy csak kispadozó portás, aki a válogatottban már két éve az első számú opciónak számít, így aztán az Európában nála jóval nagyobb presztízsnek örvendő unokatestvére André Onana (Ajax) és N'Dy Assembé (Nancy), miután a selejtezőket végcsücsülték, a tornán való részvételt már nem is vállalták.

• A pálya másik végében az ismertebb kameruni támadók eddig igazából csalódást okozták, az első mérkőzést eltiltás miatt kihagyó Vincent Aboubakar később sem tudta hozni a Besiktasban megszokott játékát, a Marseille-ből érkező Clinton N’Jie pedig kifejezetten halványan muzsikált. Helyettük a dán Aalborg 21 esztendős légiósa, Christian Bassogog az, aki cseleivel és sebességével sokszor kellemetlen helyzetbe hozta az ellenfelek védőit, összjátékban pedig leginkább még a Kaiserslautern támadójával, Jacques Zouával lehetett számolni, ám könnyen lehet, hogy ő csak a kispadon kezd a negyeddöntőben.

Elméletileg a szenegáli középpálya is olyan neveket vonultat fel, akik képesek lehetnek megtörni a támadásokat, a két PL-játékos Idrissa Gueye (Everton) és Cheickou Kouyaté (West Ham) mögött például az Angers csapatkapitánya Cheick Ndoye is a kispadra szorul. A védelem szélein a Törökországban élő Lamine Gassama és a Souaré (Crystal Palace) sérülése miatt hosszú idő után reaktivált Cheikh M’Bengue (Saint-Étienne) sem számítanak Afrikában rossz neveknek, de főként a középhátvédek, a Napoliban is nagyon fontos szerepet játszó Kalidou Koulibaly és az Anderlechtben is inkább ellentmondásosan megítélt Kara Mbodji alkotnak kőkemény falat, melyen azonban főként utóbbi hevesebb megmozdulásai repedést okozhatnak. Ezért aztán nem unatkozott a nyáron a fracia ligából a törökbe távozó kapus, Abdoulaye Diallo az első két mérkőzésen, melyen a kapujára érkező mind a hét lövést hatástalanította. Igaz, a csapat számára már tét nélküli, Algéria elleni és kapusszempontból talán a legnehezebbnek bizonyuló utolsó csoportmeccsen ő pihenőt kapott, a helyére kerülő N'Diayét pedig kétszer mattolta Slimani, a negyedöntőben azért újra Diallo őrzi majd Teranga oroszlánjainak a hálóját.