A brazíliai világbajnokság befejeztével elérkezik az értékelések ideje, így megragadhatjuk az alkalmat, hogy számot vessünk Afrika idei eredményeivel is. A világbajnokságra nem illő események újra kíméletlenül éberesztettek rá mindenkit azafrikai futballvalóságra és a nehezen kezelhető problémákra. Jelen bejegyzésben foglalkozzunk inkább a pályán mutatott teljesítménnyel, hiszen jópár érdekesség történt a fekete kontinens csapataival a mérkőzéseken is. Értékelésünk első részében a kontinens összteljesítményével foglalkozunk, a válogatottakkal külön-külön pedig majd egy második részben. Előljáróban mindenesetre annyit leszögezhetünk, hogy a fekete kontinensen talán az átlagosnál is fontosabb tényező a szövetségi kapitány tekintélye. A kemény kézzel megszervezett csapatairól híres Vahid Halilhodzic és a csapategység érdekében akár sztárokat is habozás nékül száműző Stephen Keshi egyaránt továbbvezette fiait a csoportjából, miközben a pályája első vezetőedzői munkájaként elefántcsontparti szövetségi kapitány Sabri Lamouchi, a kameruniak élére a mezgyártó lobbija által kinevezett Volker Finke, vagy a magukat "visszakuncsorgó" sztárjai által kikezdett Kwesi Appiah gárdái rendre csalódást okoztak és elbuktak már a kvartettjükben.
A 2014-es labdarúgó világbajnokságon szereplő afrikai csapatok egy átlagos európai futballszurkoló számára nem elsősorban a pályán mutatott teljesítményről maradnak emlékezetesek, hanem inkább a csapatok körül kialakuló botrányok miatt. Ebbe persze alaposan belejátszik, hogy a vezető európai médiumok az 1974-es szégyenletes zaïrei VB-szereplés óta amúgy is előszeretettel élcelődnek az afrikai kontinensről érkező válogatottakon és az őket körülvevő közegen. A sokszor csak feltételezéseken alapuló történeteket aztán a hitelességért való felelősségvállalás szükségessége nélkül már könnyedén veszi át számtalan sajtóorgánum Európában (így Magyarországon is), hiszen egyszerűen hivatkozhatnak "jó nevű" forrásaikara és ezzel igencsak olcsó és népszerű módon használhatják ki az amúgy a körülmények tekintetében tájékozatlan olvasóik kulturális fensőbbségtudat-igényét. Ilyen sztorikból nem volt hiány a brazíliai VB alatt sem, melyek azonban nem homályosíthatják el azokat a valós problémákat, melyekkel az afrikai labdarúgásnak meg kell küzdenie. Ezek végiggondolására tesz kísérletet az alábbi bejegyzés, azzal a kitétellel, hogy elsősorban a lelkiismeretlen félreinformálások feletti felháborodás ihlette, ugyanakkor igyekszik valamelyest ezen tovább is lépni.