Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

ANK-betamtamozó – B-csoport

2019. június 16. - Legris

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, most éppen a B-jelű csoport tagjait, akik között két újonc is található.

Az ANK-k történetének legtöbb érmét felhalmozó Nigéria az utóbbi években elég megbízhatóan teljesít, míg Guinea épp egy tehetséges generáció beérésében bízik, így mindkét válogatottnak a nyolcaddöntőbe jutás a minimális célja. A kvartett másik két tagja, Madagaszkár és a kontinens egyik legkisebb országának számító Burundi viszont újonc a tornán, vagyis már a kvalifikációval is nagy örömet okoztak szurkolóiknak, mivel ráadásul a 24 csapatos lebonyolítás sajátosságából adódóan csoportharmadikként is tovább lehet jutni, kettejük egymás elleni meccsének győztese akár a legjobb tizenhatról is álmodozhat. 

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

 

 

 

Becenév: szuper sasok (super eagles)

Legjobb ANK-eredmények: 3-szor bajnok (1980, 1994, 2013), 4-szer döntős (1984, 1988, 1990, 2000), 7-szer bronzérmes (1976, 1978, 1992, 2002, 2004, 2006, 2010), 1-szer negyeddöntős (2008)

Szövetségi kapitány: Gernot Rohr (65, német)

Gyakorlatilag máig a kilencvenes évek legelején a Bordeaux-val elért UEFA-kupa döntővel szerzett hírnevéből él a német edző, aki még 2008-ban vette Afrika felé az irányt. Megfordult a gaboni kispadon egy ANK-negyeddöntő erejéig, 2013-ban Nigert is kivezette a kontinenstornára,  Burkina Fasóban viszont nem volt sokáig maradása, így jött három éve a nigériai lehetőség. Az elvárható szintet hozta is a VB-selejtezőkön és a világbajnokságon, majd most az Afrika-kupa selejtezőin is, de azt nem állíthatjuk, hogy igazán nagy lendülettel vezényelné le a generációváltást és vezetné be a rendelkezésére álló tehetségeket a keretbe, márpedig tehetségekből nincs hiány.

A csapat:

Ha a korábbi nigériai sztárokhoz fogható már nincs is most a szuper sasok soraiban, azért így is bővelkednek kontinentális szinten erős játékosokban, és igen kiegyensúlyozottak a csapatrészek is. A selejtezősorozat gólkirálya, Odion Ighalo (áj2) már Kínában, a csapatkapitány, Ahmed Musa (áj1) pedig Szaúd-Arábiában rúgja a gólokat, de mellettük számtalan ifjú támadó található a keretben, akik közül a legbiztosabb a legendás Jay-Jay Okocha unokaöccsének, Alex Iwobinak (ej1) a helye, de Henry Onyekuru (ek), Samuel Kalu, Victor Osimhen, Paul Onuachu vagy az eddigieknél is fiatalabb Samuel Chukwueze is könnyen elfeledtetheti a válogatottól már távol maradó Victor Moses vagy a rossz formája miatt kihagyott Kelechi Iheanacho hiányát. A kihagyott selejtezők után viszont visszatér a középpályára John Obi Mikel, aki így az egyaránt Angliában pallérozódó Wilfred Ndidi (áb3) és Etebo Oghenakaro (ej2) által a selejtezőkben alkotott duó egyik tagját kiszoríthatja a kezdőből. A tavalyi VB-hez képest változás leginkább a balhátvéd poszton van, hiszen a Bundesligába feljutó Jamiru Collins (eb1) a válogatottban is stabilizálta a helyét. Jobb oldali védő legtöbbször még mindig Abdullahi Shehu (eb2), de megfordult itt Ola Aina vagy akár Kenneth Omeruo (áb2) is. Utóbbi esetben a védelem tengelyében az Angliában nagyon keveset játszó Leon Balogun kerülhet vissza, mégpedig a Norvégia és Törökország után Olaszországban légióskodó William Troost-Ekong (áj3) mellé. A kapuban továbbra is a rendkívül fiatal Francis Uzoho (áb1) az első számú opció, aki a spanyol alsóbb osztályok után a ciprusi élvonalban próbálta ki magát idén, nem különösebben látványos sikerrel.

Elvárások: 

Az Afrika-kupák történetében a legtöbb érmet eddig Nigéria szerezte, de arany "csak" három lett ezek közül. Legutóbb elbukták a selejtezőt Egyiptommal szemben, de idén a dobogó elérése sem lenne különösebben nagy szenzáció a szuper sasoktól, hiszen azóta különösebben nagy sztár nélkül is magabiztosan teljesítenek. Az újabb ANK-selejtezőcsoportot pocsék kezdés után végül megnyerték, idén egy előkészületi meccsen pedig Egyiptomot is legyőzték. A felkészülés során azonban beletört a bicskájuk Zimbabwéba és ez figyelmeztető lehet, de az ANK-nyolcaddöntőbe jutás a minimális elvárás velük szemben Afrika legnépesebb országának szurkolóitól.

 

 

 

Becenév: nemzeti elefánt (Syli nationale - a syli szó szuszu nyelven jelent elefántot, de 1971 és '85 között így hívták az ország pénznemét is)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer döntős (1976), 4-szer negyeddöntős (2004, 2006, 2008, 2015)

Szövetségi kapitány: Paul Put (63, belga)

Hazájából bundaügybe keveredve kellett távoznia Paul Putnak, így azóta Ázsiában és főként Afrikában dolgozik. A legnagyobb sikerét Burkina Fasóval érte el a 2013-as Afrika-kupán, hiszen az ország legnagyobb sikerét elérve a döntőig vezette a csődöröket, de aztán az USM Alger csapatával is az afrikai BL elődöntőjéig jutott. A kenyai válogatott kispadjáról történő gyors és rejtélyes távozása után került tavaly márciusban a Nemzeti Elefánt élére és meglett vele az ANK-kvalifikáció, bár azt nagyban még elődje, Mohamed Kamfory Bangoura alapozta meg Elefántcsontpart idegenbeli legyőzésével. Put ugyanis csak a legkötelezőbb kötelező meccseket hozta eddig, Guineán kívül pedig még nem tudott meccset nyerni tanítványaival szerényebb ellenfelek ellen sem és ez a felkészülési mérkőzéseken sem változott.

A csapat:

Egy rendkívül tehetséges generáció kezdte el bontogatni a szárnyait az utóbbi években Guineában, de a rutintalanság még ellenük szól, és azért akadnak hiányposztok is a keretben. A legnagyobb sztár kétségtelenül az ország első BL-győztese, Naby Keita (eb2), akinek azonban sérülés miatt kérdéses még a játéka legalább az első meccseken. Ő a válogatottban némileg támadóbb feladatkörben szerepel, mint a Liverpoolban, de a góllövés azért inkább a fiatal kora ellenére már évek óta a francia élvonalban szereplő Francois Kamano (eb1) feladata, és hosszú kihagyás után visszatért a guineai támadósorba a Bundesligából a veterán Ibrahima Traoré (ej1) is. A középcsatár pozíciót viszont hol a spanyol másodosztályban focizó José Kanté (ej2), hol az onnan már a francia kieső Dijonhoz váltó Sory Kaba igyekszik befoltozni. A középpályás szűrés két ifjonc, az Olympiakosból érkező Mady Camara (áb1) és a Napoliban jobbára kispadozó Amadou Diawara (áj1) reszortja, a védelemből viszont már nem nagyon tudunk nevesebb légiósokat felsorolni. A balhátvéd Issiaga Sylla (áj2) még egész ismert játékosnak számít a Ligue 1 kedvelői számára, a többiek azonban a francia másodosztályból érkeznek: a középhátvéd Ibrahima Conté (áb2) és Ernest Seka (áb3) valamint a jobbhátvéd Ousmané Sidibe (ek) egyaránt. Utóbbi helyén a Caen-nal kipottyanó Baissama Sankoh is megfordult a selejtezőkön, középen pedig a Frankfurtban epizodista Simon Falette is, az sem kizárt, hogy ők az Afrika-kupán nagyobb szerepet kapnak majd. Ami viszont biztos, hogy a kaput továbbra is (ahogy október óta mindig) a svédországi születésű veterán, Aly Keita (áj3) őrzi majd.

Elvárások: 

Egészen pocsék eredményeket produkált a felkészülési meccsek során a guineai válogatott, vereséget szenvedett Gambiától és Benintől is, nem csoda, hogy Paul Put nagyon ragaszkodna hozzá, hogy a sérüléséből lassan felépülő Naby Keita végre játszhasson.  Az azonban már önmagában rossz jel, ha ennyire függ egy játékostól a csapat, a szerencsés sorsolás miatt azonban még ilyen körülmények között is kötelező feladat a nyolcaddöntőbe jutás. Ha pedig a csoportkörben lendületet tudna venni a Nemzeti Elefánt, ki tudja meddig juthatna az egyenes kieséses szakaszban.

 

 

 

Becenév: bareák (barea - egy madagaszkári zebu fajta neve)

Legjobb ANK-eredmények: -

Szövetségi kapitány: Nicolas Dupuis (51, francia)

Korábban egy francia amatőr egyesületet, az Yzeure-t vezette Dupuis hosszú időn keresztül előbb játékosedzőként majd vezetőedzőként a regionális ligáktól egészen a harmadosztályig, majd 2016-ban August Raux mellett a madagaszkári válogatott másodedzője lett, egy évvel később pedig szövetségi kapitánya. Egy-egy biztató eredményt korábban is fel tudtak mutatni a bareák, így az Afrika-kupa előselejtezőjét esélyesként abszolválták is, majd egy szerencsésebb sorsolással (no meg a mezőny bővítésével) a kvalifikáció is elérhető közelségbe került. Ezt végül ki is használta Dupuis irányításával a csapat, Egyenlítői-Guineát és Szudánt is sikerült magabiztosan megelőzni és végül hazai pályán még Szenegáltól is elcsíptek egy pontot, így a francia mester nemzeti hős lett a 25 milliós országban, mely az Indiai-óceán szigetvilágának első ANK-képviselője lehet.

A csapat:

Az egyetlen, talán egy átlagos európai futballszurkoló számára is ismert név a madagaszkári válogatottból a kétszeres francia bajnoki ezüstérmes, Jérémy Morelé (ej1), aki csak novemberben, már 35 esztendősen csatlakozott édesapja szülőhazájának válogatottjához. A támadók között ugyanakkor vannak még az afrikai berkekben valamelyest ismertebb, rutinos játékosok, mint a jelenleg az egyiptomi élvonalban légióskodó Paulin Voavy (eb1), a francia másodosztályban szereplő Lalaina Nomenjanahary (ek) és a csapatkapitány, Ima Faneva (eb2) vagy a kétszeres algériai bajnok és afrikai BL-döntős, most éppen Szaúd-Arábiában alkalmazott Carolus Andria. A középpályán a bolgár Ludogorec színeiben a BL-ben is felbukkanó Anicet (áb3) mellett a csapat ifjú reménysége, a Belgiumban légióskodó Marco Ihaimaharitra (áb2) kaphat helyet. A védelemben Morel érkezésével a francia másodosztályból jövő Jérome Mombris (ej2) átkerült a jobb oldalra, középen pedig a Reims-ben kispadozó Thomas Fontaine (áj2) mellett általában a francia negyedosztályól beválogatott Pascal Razakanantenaina (áj3) feladata az ellenfél rohamainak megfékezése, de ha Morel utóbbi helyére húzódik be, akkor a jobbszélen az MLS-játékos Romain Métanire is bekerülhet a kezdőbe. A kapusposzton sincs éppen elkényeztetve a szövetségi kapitány minőségi opciókkal, általában a francia amatőrligából érkező Ibrahima Dabo védett a selejtezőkön, aki a francia negyedosztályú Melvin Adriennel (áj1) vív meg a csapatba kerülésért.

Elvárások:

A selejtezőcsoport kisorsolásánál is szerencséje volt Madagaszkárnak és voltaképpen az ANK-csoportjában is, hiszen két nagyhal mellett egy másik újonc is ebbe a kvartettbe került, így ha másképp nem, akár csoportharmadikként is lehetősége lehet kettejük mérkőzésén a győztesnek a továbbjutásra. Hogy mindeközben a CAF új elnöke épp a madagaszkári Ahmad Ahmad, az nyilván csak a véletlenek csalfa játéka, mindenesetre nem lepődnénk meg, ha a bareák ott lennének a nyolcaddöntőben is, és ezzel legalább egy kicsit tennének érte, hogy az ország nevéről ne egy amerikai rajzfilm ugorjon be elsőre a legtöbb embernek.

 

 

 

Becenév: fecskék (hirondelles)

Legjobb ANK-eredmények: -

Szövetségi kapitány: Olivier Niyungeko (48, burundi)

Burundi ma már nem éppen sportos testalkatú új hőse korábban három évig dolgozott testneveléstanárként a svédországi Kirunában, ahonnan végül munkavállalási engedélyének elutasítása miatt kellett hazatérnie. Ma már aligha sajnálja ezt, hiszen előbb a Flambeau de l'Est nevű egylettel az első Bujumburán kívüli csapatként hódította el a burundi bajnoki címet, majd a válogatottnál az algériai Ait-Abdelmalek segítője lehetett, hogy aztán 2016 júliusában ő legyen már a szövetségi kapitány. A legfontosabb húzása talán az volt, hogy meggyőzte a korábbi angol utánpótlásválogatottat, Sadio Berahinót, hogy csatlakozzon a fecskékhez, vele pedig bravúros selejtezősorozatot produkáltak. Dél-Szudán két vállra fektetése még nem jelentett nagy szenzációt, a Mali és a Gabon elleni döntetlenek azonban elégségesnek bizonyultak az ANK-kvalifikációhoz, ami Aubameyangéknak egyben a bukást is jelentette.

A csapat:

fecskék keretének legismertebb játékosa a korábban angol korosztályos válogatottakban is megforduló, de burundi születésű Saido Berahino (eb2), de a csapat gólvágója a selejtezőkön hat találatig jutó Fiston Abdul Razak (áb3) volt, aki dél-afrikai bajnoknak is mondhatja magát, idén pedig az algériai ligában is egész jó szezonja volt. Több támadó nem is nagyon szokott helyett kapni a kezdőben, de a középpályások közül a szaúdi légiós Cédric Amissi (eb1) vagy az etiópiai bajnok Hussein Shabani (ej1) kreativitására még számíthatnak a szurkolók, no meg akár a jobbhátvéd csapatkapitány, Karim Nizigiyimana (áb1) felfutásaira, aki jelenleg Ugandában légióskodik. Berahimóhoz hasonlóan megfordult angol utánpótlásválogatottban a jelenleg Skóciában élő középpályás, Gael Bigirimana (ej2) is, aki mellett az ománi klubból beválogatott Pierre Kwizera robotolhat még a pálya centrumában. A védők között is igazi csemegét jelenthetnek a játékosok az ínyencek számára, hiszen a balhátvéd Christophe Nduwarugira (ej2) a portugál negyedosztályból utazik az Afrika-kupára, míg a középhátvédek közül Omar Ngandu (áb2) egy ruandai klubtól, Frédéric Nsabiyumwa (áb1) pedig egy dél-afrikai középcsapattól, de három középhátvédes felállásnál a Kenyában légióskodó Omar Moussa is kapott már helyet a kezdőben. És akkor a kapusokról még nem is beszéltünk, ugyanis itt egyetlen légióst sem tud a keret felmutatni, a selejtezőkön a burundi rekordbajnok Vital'O alig 19 esztendős kapusa, Jonathan Nahimana (ek) őrizte rendre a fecskék hálóját.

Elvárások:

A 10 milliós közép-kelet-afrikai ország szurkolóit már az ANK-kvalifikáció is eksztázisba hozta, hiszen nem nagyon vannak hozzászokva az eféle sikerhez. Kontinentális vetélkedésben korábban csak egyszer, az Afrikai Nemzetek Bajnokságán vettek részt 2014-ben és a regionális vetélkedést jelentő CECAFA-kupában is csak 2004-ben jutottak döntőbe, nyerni sohasem tudtak a fecskék. A felkészülés során Algéria ellen is sikerült egy döntetlent kiharcolni, így lassan kijelenthetjük, hogy senki sem mehet biztosra ellenük, a második csoportmeccs Madagaszkár ellen pedig a továbbjutási reményekről is dönthet.

 

 

 

A csoport menetrendje:

 

comments powered by Disqus