Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

ANK-betamtamozó – E-csoport

2019. június 19. - Legris

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, ebben a posztban a viszonylag kiegyensúlyozottnak ígérkező E-jelű csoport tagjait.

Tunézia ugyan esélyesebb a továbbjutása, a nigériai szövetségi kapitány, Gernot Rohr szerint például az egész torna egyik favoritja, de a korosztályos tornákon egy ideje jól teljesítő, a tornára is a mezőny legfiatalabb keretével érkező Mali igen tehetséges generációt dédelget, míg Angola nemrég egy komoly játékossal erősítette meg a csapatát, aki aztán tovább is lőtte a csapatot a tornára. Mauritánia viszont debütálni fog az Afrika-kupán, leírni azonban cseppet sem szabad őket, hiszen a legutóbbi bronzérmes Burkina Faso kiverésével biztosították a kvalifikációt.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

 

 

 

Becenév: kárthágói sasok (aigles de Carthage)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer bajnok (2004), 2-szer döntős (1965, 1996), 1-szer bronzérmes (1962), 2-szer negyedik (1978, 2000), 6-szor negyeddöntős (1998, 2006, 2008, 2012, 2015, 2017)

Szövetségi kapitány: Alain Giresse (66, francia)

Az agg tunéziai mester, Fauzi Benzarti alig három hónapot töltött a válogatott kispadján, amikor pár nappal az ANK-kvalifikáció bebiztosítása után elbocsátották állásából, a hírek szerint egy politikai rendezvényen való megjelenése miatt. Így aztán a kárthágói sasok új szövetségi kapitány után néztek és végül rátaláltak a nyolcvanas években játékosként Európa Bajnok és VB-bronzérmes Alain Giresse-re, aki edzőként igen komoly afrikai pedigrével rendelkezik már. Gabon, Mali és Szenegál kispadján ugyanis négy Afrika-kupán is részt vett már, a sasokkal egy bronzérmet is szerzett 2012-ben, legutóbb azonban a csoportkörben ragadt velük, majd a VB-selejtezők pocsék rajtja után fogta magát és lelépett, hogy nem sokkal később Tunéziában bukkanjon fel. Most újra találkozhat egykori mali tanítványaival is, immár azonban ellenfélként.

A csapat:

Mondhatni szokásához híven igazán nagy sztárral nem rendelkezik a tunéziai válogatott, ugyanakkor nagyon egységes csapatként, kidolgozott összjátékkal az esélyesek közé tartozik. A kontinens legerősebb ligájának számító tunéziai bajnokság is viszonylag jó táptalaj a tehetségeknek, de európai légiósok is akadnak a csapatban szép számmal. A támadók közül például a nagy vándor Vahbí Kazsrí (eb1) idén is igen erős szezont tudhat maga mögött és oroszlánszerepet játszott a Saint-Étienne jó szereplésében, Náim Szliti is sokat tett hozzá a Dijon élvonalban maradásához, míg a játékmester Juszuf Mszakni (ej1) a közel-keleti légióskodás után idén először próbálta ki magát Európában, mégpedig a belga élvonalban. Ők hárman persze ritkán vannak egyszerre a pályán, a veterán támadó Taha Jasszin Kenisszi, az Espérance-szal afrikai BL-győztes Ánisz Badri és újabban a Nice ifjú támadója, Basszem Szrarfi (ek) jelenléte is könnyen megkeverheti a lapokat. Az viszont váratlan húzás volt Giresse-től, hogy a korábban alapembernek számító Fahreddine Ben Jusszefet (áj3) és a balhátvéd Ali Málult (ej2) is kihagyta az utazó keretből, így szélsőhátvédként Szliti csapattársa, Usszama Haddadi és a Paderbornnal a Bundesligába jutó Mohamed Drager (eb2) kaphat helyet a kezdőben. Közöttük általában a belga bajnokságban pallérozódó Dylan Bronn (áb2) és az első európai szezonját az Olympiakosznál tisztességesen töltő Jasszin Meriah (áj2) alkotják a középhátvéd-kettőst, miután Sziam Ben Jusszef megsértődött a kispadozáson és lemondta a válogatottságot. A középpályán Ben Amor és Khaoui ugyan kidőlt sérülés miatt, de a Montpellier-vel remekül teljesítő Elliesz Szkiri (ej1) helye biztos, mellé pedig az Egyiptomban légióskodó, tehát az ANK-körülményeket jól ismerő Ferjan Szasszi vagy az Espérance-játékos Gajlen Saalali kerülhet. A kapusposztért a nagy öreg Ajmen Matluti már nem valós esélyekkel indul, a selejtezők során a legtöbbet a szaúdi légiós Faruk Ben Musztafa (áb3) védhetett, de a felkészülési mérkőzéseken jól teljesített a Nice-ben csak kispadozó Muez Hasszen is.

Elvárások: 

Tunézia bajnoksága a legerősebbnek számít Afrikában, de a válogatott is szinte mindig az élmezőnyhöz tartozott. Egyedülálló módon idén zsinórban már 14. alkalommal lehetnek ott a kárthágói sasok a kontinensbajnokságon és ezek közül 10-szer be is jutottak a legjobb nyolc közé. Egyiptom előtt megnyerték a selejtezőcsoportjukat is, ázsiójuk viszont különösen akkor ugrott meg, amikor egy felkészülési meccsen saját pályájukon verték meg a horvátokat, még ha a VB-döntősök némileg tartalékos felállásban is léptek pályára. De megnyerték az utolsó hetekben az Irak és a Burundi elleni barátságos találkozókat is, így kifejezetten jó hangulatban érkezhetnek a szomszédos Egyiptomba, ahova alighanem szép számmal kísérik majd a válogatottat a szurkolóik is.

 

 

 

Becenév: sasok (aigles)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer döntős (1972), 2-szer bronzérmes (2012, 2013), 3-szor negyedik (1994, 2002, 2004)

Szövetségi kapitány: Mohamed Magassouba (61, mali)

Bár már cseppet sem fiatal, még Afrikában sem tartozik az ismertebb edzők közé Magassouba. 1994-ben a kongói Motema Pemba edzőjeként érte el legnagyobb sikerét az Afrikai Kupagyőztesek Kupájának elnyerésével, de az országban másodedzőként dolgozott a válogatottnál is az 1998-as és a 2002-es Afrika-kupán. A mali szövetség alkalmazásában már 2010 óta tevékenykedik technikai igazgatóként, majd Giresse hirtelen távozása után ideiglenesen kinevezték szövetségi kapitánynak is, és voltaképpen azóta is csak ideiglenes megbízatása tart. A selejtezőcsoportjukat igen magabiztos játékkal nyerték meg, mindössze 2 gólt kaptak a 6 meccsükön a felkészülési mérkőzésen pedig a szenegáli 1-2 és az egyiptomi 2-3 a bőven vállalható vereségeknek tűnnek.

A csapat:

Az elmúlt időszakban egyre több értékes teljesítményt ért el utánpótlástornákon Mali, és lassan a felnőtt csapata is egyre figyelemreméltóbb, telis tele európai légiósokkal. Nemrég azonban két fontos láncszem is kidőlt a mali keretből, hiszen a Brightonban a tavasz folyamán egyre inkább beépülő Yves Bissouma (áb1) vállsérülést szenvedett, míg a francia másodosztályban a feljutást elszalasztó Mamadou Samassa nem volt hajlandó cserekapusként szerepelni és visszautasította a meghívót. A válogatott hálóját ugyanis a legtöbbször Djigui Diarra (eb3) őrzi, aki a 2015-ös U20-as VB-bronzérmes csapat kapitányaként vált közönségkedvenccé, ám azóta sem szerződött el mali nevelőklubjából. A mezőnyjátékosok között viszont bőven akadnak légiósok, akik közül a legismertebb talán az utóbbi három évben a portugál bajnokikon 46 gólt szerző Moussa Marega (áj2), de két belga bajnoki cím után Portugáliában telt beilleszkedéssel a szezonja a csapatkapitány Abdoulay Diaby-nak (ej1) is, míg a támadósor harmadik tagja szintén Belgiumból a napokban a Southamptonhoz szerződő ifjonc, Moussa Djenépo (eb1) lehet, a jobb szélen pedig a Reims-légiós Moussa Doumbia játékára van leginkább esély és érdekesség, hogy az alig pár napja véget ért U20-s VB-n is résztvevő Sekou Koita ott lesz az Afrika-kupán is. A középpályán újra összeállhat Diadié Samassekou (áb2) és Amadou Haidara (ej3) a Red Bull által kettéválasztott duója, hiszen utóbbit a tulajdonos vállalat a salzburgi csapatától a lipcseibe irányította, bár ott még nem tudta igazán megvetni a lábát. A védelem a selejtezők során szinte teljesen változatlan formában állt fel, jobbhátvéd egy újabb portugáliai légiós, Falaye Sacko (eb2), balhátvéd pedig a Rennes-nel remek szezont futó Hamari Traoré (ej2), aki így kiszorította a kezdőből a Lille-ben talán még jobb évet produkáló Youssouf Konét. A középhátvédek közül a már Törökországot is megjárt Mamadou Fofana (ák) fiatal kora ellenére oroszlánrészt vállalt csapata francia másodosztályú bajnoki győzelmében, az Afrika legnagyobb klubjainál megforduló Salif Coulibaly (áj1) viszont a tavaszt játék nélkül töltötte, de júliusban csatlakozik korábbi edzőjéhez a Raja Casablancánál.

Elvárások: 

Ha van olyan ország Afrikában, ahol nem teszik túlságosan magasra a lécet a szurkolói elvárások,akkor az talán épp Mali, hiszen a nagyrészt elsivatagosodott, 20 millió lakosú ország északi területein polgárháborús állapotok uralkodnak, a válogatott pedig épp a békés együttélés és az összetartozás szimbólumaként igyekszik megjelenni a mindennapokban. Ráadásul sokáig Damoklész kardjaként lebegett a sasok feje felett a FIFA eltiltásának veszélye, végül azonban alig egy héttel a rajt előtt zöld utat kapott a szövetséget irányító ideiglenes vezetés, így egy roppant tehetséges generáció akár némi örömet is lophat a mali szurkolók szívébe. 

 

 

 

Becenév: almoravidák (Al-Murabitun - egy mauritániai származású, XI-XII. századi berber uralkodócsalád neve)

Legjobb ANK-eredmények: -

Szövetségi kapitány: Corentin Martins (49, francia)

Az Auxerre egykori bajnokcsapatának emblematikus alakja is azon francia edzők számát gyarapítja, aki különösebben látványos európai edzőkarrier nélkül vette az irányt Afrikának. Viszont már 2014 óta, vagyis már öt éve irányítja az almoravidákat, a belé fektetett bizalom pedig kifizetődőnek bizonyult. A 2017-es Afrika-kupa selejtezőin csak Kamerun mögött maradtak le a kvalifikációról megelőzve például Dél-Afrikát is, majd a tavalyi Afrikai Nemzetek Bajnokságán az ország történetének első kontinentális viadalára vezette Martins a ligaválogatottat. Az igazán nagy dobás azonban most jött össze, hiszen a selejtezőcsoportban minden hazai meccsét megnyerve végül kijutott Mauritánia az idei tornára maga mögé utasítva a legutóbb bronzérmes Burkina Fasót is.

A csapat:

Valószínűleg igen kevesen vannak Magyarországon olyanok, akik akár csak egy mauritániai labdarúgót meg tudnának nevezni, de egyébként Afrikában sem sokan, hiszen a legalacsonyabb értékűre taksált, ugyanakkor a második legfiatalabb kerettel érkeznek az almoravidák a tornára. A legveszélyesebb csatáruk, Ismail Diakite (eb1) jelenleg egy tunéziai kiscsapatban légióskodik, míg a jobbszélső Adama Ba (ej1) a török másodosztályban szerepelt tavasszal. Mellettük még egy másik, korábban Tunéziában légióskodó játékos, Bessam kaphat helyet a támadósorban, a középpályáról pedig a legnagyobb támogatásra a Valladolid B csapatában pallérozódó Moctar Sidi El Hacentől (áj3) számíthatnak. A korábbi francia utánpótlásválogatott Diallo Guidileye (áb3) is a török másodosztályban profiskodik már, szűrő társa pedig a görög élvonalból érkezik Khassa Camara személyében, de a télen Algériába szerződő Yali Dellahi (áj2) is esélyt kaphat ezen a poszton. A védelem közepén a marokkói légiós Bakary N'Diaye és a svájci élvonalba feljutó veterán, Sally Sarr (áj1) bevetése a legvalószínűbb, de a francia másodosztályú Abdoul Ba játéka sem lehetetlen, míg a balhátvéd a spanyol másodosztályú ifjonc, Aly Abeid (áb3). Jobbhátvédnek illetve kapusnak viszont már nem tud további légióst felmutatni a csapat és az igen szerény hazai ligát képviseli mind Moustpaha Diaw (ej2), mind a hálóőr Brahim Souleymane (áb1).

Elvárások:

A legkomolyabb elvárásokat nem is a nagyrészt sivatagi ország szurkolói, hanem a nagy futballkedvelő hírében álló elnök, Mohamed Uld Abdelaziz támaszthatja a csapattal szemben. Róla pár éve elterjedt, hogy egy hazai szuperkupa döntőt önkényesen félbeszakított és idő előtt büntetőrúgásokat rendelt el, de a hírről gyorsan kiderült, hogy egy szó sem igaz belőle, csak hát nyilván a cáfolat nem járta be úgy a világsajtót, mint a bulvárhír. Az elnök mindenesetre most elégedett lehet az ANK-részvétellel is, további bravúrok nem várhatóak az almoravidáktól, hiszen jóval nehezebb a csoportjuk, mint a másik két, egymás mellé kerülő debütánsé, pedig közülük Madagaszkár ellen az egyik felkészülési mérkőzésen Mauritánia magabiztos győzelmet aratott.

 

 

 

Becenév: fekete antilopok (palancas negras - a csak Angolában élő és nagy becsben tartott antilopfajta teljes magyar neve: óriás fekete lóantilop)

Legjobb ANK-eredmények: 2-szer negyeddöntős (2008, 2010)

Szövetségi kapitány: Srđan Vasiljević (46, szerb)

A szerb mester korábban hazája válogatottja mellett is dolgozott másodedzőként, bár nem épp a legfényesebb időszakban, hiszen akkor a plávik Észtország mögött lemaradtak az 2012-es EB-pótselejtezőről is. Ezután évekig a Crvena Zvezda akadémiáját irányította, mígnem 2017 decemberében költözött Angolába és lett a fekete antilopok szövetségi kapitánya. A gárdát két kihagyott Afrika-kupa után vezette vissza a kontinensbajnokságra, bár cseppet sem ment könnyen a dolog és nagy szükség volt ehhez az utolsó mérkőzésen a válogatotthoz csatlakozásról frissen meggyőzött új sztár góljára is.

A csapat:

A fekete antilopok keretében ugyanis a legmagasabbra taksált játékos immár Wilson Eduardo (ej2), aki nem más, mint a portugál válogatottal EB-győztes Joao Mario bátyja. Korábban az idősebb fivér is a luzitánok korosztályos válogatottjait járta végig, a felnőttek között azonban a korábbi visszautasítások ellenére most igent mondott az angolaiak invitálására. A Bragában is elég jó szezonja volt, ami azonban szülei hazájában még fontosabb, bemutatkozó meccsén rögtön ő szerezte az ANK-kvalifikációt érő győztes találatot. A támadósor további tagjai közül a veterán Mateus és a sérülése ellenére is termékeny szezont futó ifjú titán Gelson Dala is Portugáliában futballozik, míg két rutinos játékos, Fredy (eb1) és Djalma (áj1) már Törökországba költöztek. A középpályán viszont nem állnak Vasiljevic rendelkezésére légiósok, így két, a hazai ligából érkező ifjonc, Herenílson (áb3) és a Primero de Agosto tavalyi bravúros BL-elődöntős szereplésében is részt vevő Show (áj2) szokott itt szerepleni. A védelem két szélén utóbbi két csapattársa, Paízo (eb2) és Correia (ek) voltak a leggyakrabban bevetett játékosok a selejtezők során, és bár a Club Brugge légiósa, Clinton Mata sérülés miatt kihagyja a tornát, a korábban Olaszországot is megjárt, most a lisszaboni Sportingból érkező Bruno Gaspar átveheti akár egyikük helyét. A kapuban is két hazai tapasztalt portás, Landú és Tony (áb1) vívhatnak meg az kezdőcsapatba kerülését. A hátvédsor középen viszont a Serie A-ban profiskodó Bastos (áb2) és egy újabb portugáliai légiós, Buatu lehetnek az első számú opciók, de utóbbit akár maga mögé utasíthatja a veterán Dani Massunguna (áj3) is.

Elvárások:

Bár a debütáló Mauritániával szemben Angola már a nyolcadik Afrika-kupájára készül és a fekete antilopok egyszer már a VB-t is megjárták, a FIFA világranglista alapján jelenleg a csoport leggyengébb csapata elméletileg az övék. Erre azért nem vennénk mérget, hiszen a selejtezők során otthon nagyon megverték az almoravidákat, ha pedig ez összejön a tornán is, akkor legalább egy csoportharmadikként való továbbjutásban joggal reménykedhetnének. A 26 millió lakost számláló, de a kőolajkitermelés révén a kontinens ötödik legnagyobb GDP-jével rendelkező ország csapatának felkészülése nem volt zavartalan, hiszen prémiumjaik elmaradása miatt egy napot sztrájkoltak a játékosok, de azóta elméletileg rendeződtek a gondok és a barátságos mérkőzésükön 2-0-ra le is győzték Bissau-Guineát, így Egyiptomba már teljes békében és egyetértésben utazhatnak.

 

 

 

 A csoport menetrendje:

 

 

comments powered by Disqus