Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

ANK-betamtamozó – D-csoport

2019. június 18. - Legris

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, ezúttal a D-jelű csoport tagjait, köztük két-két régi ismerőst.

A két favorit, Marokkó és Elefántcsontpart ugyanis a legutóbbi tornán is összetalálkoztak, amikor is a címvédő elefántok sorsát épp a korábbi sikeredzőjük, Hervé Renard által gardírozott Marokkó elleni vereség pecsételte meg. Renard még most is ott lesz a tornán (a hírek szerint utoljára), csapata viszont már egyértelműen esélyesebb lesz minden csoportellenfelénél. A kvartett másik két tagja ugyanis az előző tornán ott se volt, és ha Dél-Afrika a kilencvenes években a legjobbak közé is tartozott, a harmadik évezredre ez alaposan megváltozott, míg Namíbiától már az is nagy szó, hogy története során harmadszor ott lehet a kontinensbajnokságon, ha nem is vérmes reményekkel, de különösen az évtizedekig tartó függetlenségi háború emlékével terhelt déli régiós rangadón bizonyosan hatalmas elszántsággal.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

 

 

 

Becenév: az Atlasz oroszlánjai (lions de l'Atlas)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer bajnok (1976), 1-szer döntős (2004), 1-szer bronzérmes (1980), 2-szer negyedik (1986, 1988), 2-szer negyeddöntős (1998, 2017)

Szövetségi kapitány: Hervé Renard (50, francia)

Renard az egyetlen edző, aki két országgal is meg tudta nyerni az Afrika-kupát, 2012-ben Zambiával igazi szenzációként, 2015-ben Elefáncsontparttal pedig oly sok elbukott kísérlet után. Karizmatikus alakja alaposan hozzánőtt már az ANK-hoz, hiszen hetedik tornájára készül idén. Valaha ugyanis ő is Claude Le Roy asszisztenseként kezdte és ebben a minőségében ott segédkezett már Ghána 2008-as bronzérménél is, huzamosabb ideig azonban sosem maradt afrikai válogatottak kispadján, hanem sikereit követően a jobban kereső klubfutballban próbált szerencsét, majd viszonylag gyors bukásai után visszatért Afrikába. Egy ilyen, lille-i kudarc után került Marokkóba 2016-ban, ahol legutóbb 13 év szünet után jutott tovább az ANK csoportköréből, majd a VB-kvalifikáció és egy felemás világbajnokság következett. Lassan egy rendkívül tehetséges generáció nőtt fel a keze alá, így idén is megnyerték a selejtezőcsoportjukat, viszont a hírek szerint három év elteltével Renard ismét távozni készül egy afrikai kispadról a torna után.

A csapat:

Afrikai szinten bitang erősnek és igencsak rutinosnak számít a marokkói keret és Renard is meglehetősen jól keveri a kártyáit, így igazából az Atlasz oroszlánjainak felállását és a kezdőcsapatát is nehéz megjósolni. Abban biztosak lehetünk, hogy a keret legnagyobb sztárjának számító Hakim Ziyech (ej1) ott lesz a támadósorban (klubjával ellentétben feltehetően a bal szélen), hiszen egészen parádés szezont tudhat maga mögött a Hollandiában duplázó és BL-elődöntőig menetelő Ajaxban. Amszterdamban csapattársa az ifjú jobbhátvéd, Noussair Mazraoui (áb2), így balhátvédnek húzódhat át a Realból idén a Dortmundnak kölcsönadott, sérüléséből lassan felépülő Achraf Hakimi (ej2). Kettejük között a védelem tengelyében régi, ám Európát már elhagyó ismerősök, a Szaúd-Arábiába költöző Manuel da Costa (áj3), a Katarba igazoló Mehdi Benatia (áj1) és a Wolverhamptonbannál való mellőzése miatt talán szintén a Közel-Keletre tartó Romain Saiss kerülhet bevetésre (akár egyszerre, három középhátvédes felállásban is), de az eredetileg középpályás ifjonc, Youssef Ait Bennaser is fordult már meg ezen a poszton. A középpályán is hemzsegnek ugyanis a rutinos játékosok, a szintén szaúdi légiós, Mbark Boussoufa és da Costa csapattársa, Karim El Ahmadi (eb2) mellett a Caen-nal a francia élvonalból kipottyanó Faycal Fajr (ek) szolgálatait is nagyra tartja Renard, míg egy kissé előrébb, amolyan irányító szerepkörben a Galatasaray bajnoki címében oroszlánszerepet vállaló Younes Belhanda (eb1) helye tűnik biztosnak. Támadásban még az Európát szintén Szaúd-Arábiáért elhagyó Nordin Amrabat (áb1) lehet a jobbszélső,  középcsatárként pedig a Törökországból Egyiptomba igazoló Khalid Boutaib (áj2) vagy a spanyol élvonalban eddigi rövid pályafutása legtermékenyebb szezonjával előrukkoló Youssef En-nesyri kaphat helyet. Érdekes lehet a kapusposzt is, hiszen a VB után a Bono, azaz Yassine Bounou (áb3) vette át a kapu őrzését Munirtól, előbbi azonban idén kiesett a spanyol élvonalból, míg utóbbi a másodosztályból való feljutást a rájátszásban elbukó Málagában egészen jó évet produkált, így nem elképzelhetetlen, hogy visszakerül a kezdőcsapatba.

Elvárások: 

Legutóbb még sötét lónak számítottak a marokkóiak az Afrika-kupán, most viszont az elmúlt években és a VB-n mutatott játék alapján már a favoritok közé sorolhatjuk őket, 35 millió marokkói pedig már nagyon várja, hogy 43 év után újra elnyerje a trófeát a csapat. A keretben a javarészt európai születésű, feltörekvő fiatalok keverednek egészen rutinos vén rókákkal, ami akár sikeres kombináció is lehet. A felkészülési mérkőzések azonban nem sikerültek jól, az óriásölő Gambia az Atlasz oroszlánjaira is lecsapott, de kikaptak Zambiától is és még egy tizenegyes elvégzése körüli perpatvar is felborzolta a kedélyeket, aminek következtében a szaúdi légiós Abdelrazak Hamdallah el is hagyta az edzőtábort.

 

 

 

Becenév: elefántok (éléphants)

Legjobb ANK-eredmények: 2-szer bajnok (1992, 2015), 2-szer döntős (2006, 2012), 4-szer bronzérmes (1965, 1968, 1986, 1994), 2-szer negyedik (1970, 2008), 3-szor negyeddöntős (1998, 2010, 2013)

Szövetségi kapitány: Ibrahima Kamara (53, elefántcsontparti)

Franciaországban folytatott edzői tanulmányokat Ibrahima Kamara, aki amatőr párizsi klubok irányítása után már hat éve áll az elefántcsontparti szövetség alkalmazásában. Korábban utánpótlásválogatottakat irányított, 2013-ban megnyerte az U17-esekkel az Afrika-kupát, majd a VB-n is a negyeddöntőig jutott a Kessié nevével fémjelzett csapattal, majd a felnőtteknél Hervé Renard másodedzője lett, így ott volt a 2015-ös sikernél is. Marc Wilmots távozása után aztán előbb ideiglenes jelleggel vette át az elefántok irányítását, majd tavaly nyáron véglegesítették megbízatását, így vele fejezte már be a csapat a selejtezőket, mégpedig egész magabiztosan korrigálva a korábbi, Guinea elleni hazai botlást. A Marokkó elleni csörte egy további érdekessége lesz, hogy Kamara is és segítője, Kolo Touré is szembekerül korábbi kapitányukkal, Renard-ral.

A csapat:

Az aranygeneráció tagjai szépen kikoptak az elefántcsontparti válogatottból és a generációváltás egyáltalán nem ment zökkenőmentesen. Az új keret azonban számos tehetséget vonultat fel, így bármi elképzelhető az elefántoktól a tornán még akkor is, ha sérülések miatt vannak érzékeny hiányzóik. Főként a védelemből nagy veszteség Éric Bailly (áj1) kidőlése, de Simond Déli, Ghislain Konan, Adama Traoré és Abdoulaye Bamba elvesztése is fájó lehet. Helyettük a csapatkapitány Serge Aurier (eb1) és Wilfred Konan (áj3) mellett talán Ismael Traoré és esetleg Mamadou Bagayoko alkothatják a hátvédsort. Elöl viszont a csapat üdvöskéje immár a Lille-ben fantasztikus szezont futó, így Európa legnagyobb klubjai által körberajongott Nicolas Pépé, de igen kiszámíthatatlan és veszélyes az Angliában és az öt topbajnokságban is kiemelkedőnek számító cselezési mutatókat produkáló Wilfried Zaha (áj2) játéka is, és akkor még a Lyonban helyenként parádézó Maxwell Cornet-ról vagy a Toulouse csapatkapitányáról, Max-Alain Gradelről (ek) még nem is beszéltünk. A gond csak az, hogy középcsatárként nincs igazán jó befejezőembere a csapatnak, Jonathan Kodjia (áb3) ugyan feljutott az angol élvonalba csapatával, de a válogatottban ritkán eredményes, így nem lehetetlen, hogy az utolsó mohikánok egyikeként a Katarban némileg magára találó Wilfred Bony kerülhet a kezdőbe. Egy másik matuzsálem a középpályán Geoffrey Serey Dié (eb2) lehet, aki a svájci ligában immár nem a bajnoki címért, hanem a bennmaradásért küzdő csapatban szerepel. A középpályán így aztán biztosabb a helye a Milanban szereplő Franck Kessiének (áb2) vagy a PL-kieső Fulhamből is lassan kiszoruló Jean Michael Serinek (ej1), de a Bundesligában ígéretesen pallérozódó Jean-Philippe Gbamin játékára is jó esély van, bár utóbbi akár a foghíjas hátvédsort is kiegészítheti. A kapusposzt továbbra is a Mazembe hálóőréé, Sylvain Gbohouoé (áb1), aki mackós mozgásával hibái ellenére is képes tökéletes nyugalmat árasztani.

Elvárások: 

Ha Kamara irányításával végül magukra is találtak valamelyest az elefántok, a játékuk már nem nagyon emlékeztet a korábbi időkre. Az ANK-selejtezők során egyszer a Közép-Afrikai Köztársaság is kifogott rajtuk, egy  felkészülési meccsen pedig kikaptak Ugandától is. A 23 milliós ország szurkolóit elkényeztették az utóbbi évtizedek, a legutóbbi torna csoportkörös kiesése pedig hiába volt nagy pofon, idén ismét nagyok a várakozások az Európában profiskodó sztárokkal szemben, holott a generációváltás gyötrelmeit nyögő csapatnak alighanem leginkább épp türelemre lenne szüksége.

 

 

 

Becenév: fiúk (bafana bafana - a bafana önmagában a fiú többesszáma zuluul, de több afrikai nyelvben a főnév reduplikációja képezi a többesszámot, így ez egyfajta szójátéknak tekinthető, melyet az Apartheid megszűntetése után alkotott meg három kommentátor)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer bajnok (1996), 1-szer döntős (1998), 1-szer bronzérmes (2000), 2-szer negyeddöntős (2002, 2013)

Szövetségi kapitány: Stuart Baxter (65, angol)

A már játékosként is világjáró Baxter edzőként is megfordult Svédországtól kezdve Norvégián, Finnországon, Portugálián és Törökországon át egész Japánig, Dél-Afrikában pedig először még a 2006-os VB selejtezői során töltötte be a szövetségi kapitányi tisztséget, amit viszont elbukott a bafana bafanával. Később viszont komoly hírnevet szerzett magának az országban, hiszen a Kaizer Chiefs élén két bajnoki címet is nyert, a SuperSport Uniteddel pedig két kupát, így a szövetség két évvel ezelőtt ismét neki szavazott bizalmat. A VB-selejtezők ugyan megint pocsékul sikerültek, de az Afrika-kupa kvalifikációt már kivívta vele a dél-afrikai válogatott, mégpedig veretlenül, a sikert már az első fordulóban egy nigériai győzelemmel megalapozva.

A csapat:

Dél-Afrika számára is letűntek már a legszebb idők, amikor viszonylag neves európai profikkal erősíthették meg a keretüket, most az otthon játszókat csak néhány poszton egészíti ki egy-egy kevésbé ismert légiós, Baxter pedig elsősorban a tapasztalatra szeret támaszkodni, így a mezőny második legidősebb keretét állította össze. Az állandó kapus, Itumeleng Khune nemrég lesérült, így a korábban Belgiumot megjárt Darren Keet (áb3) helyettesítheti. Belgiumba, de a másodosztályba adta kölcsön a Brighton a dél-afrikai szurkolók első számú kedvencét, Percy Taut (eb1), akit ott a szezon legjobbjának meg is választottak, de a francia élvonalban jeleskedő Lebo Mothiba (ej1) gólérzékenysége sem lebecsülendő. A középpályáról az idei afrikai BL gólkirálya, Themba Zwane (eb2) támogathatja őket, a bal szélen pedig Innocent Maela (áb2) csatlakozhat az akciókhoz. A középpályán általában az angol másodosztályból érkező Kamohelo Mokotjo (ej2) és Dean Furman (ek) szűrnek, de a holland élvonalban légióskodó Thulani Serero játékára is van esély. Mivel Rivaldo Coetzee édesanyja súlyos betegsége miatt kihagyja a tornát, a védelemben két Bidvest Wits játékos, a csapatkapitány Thulani Hlatshwayo (áj1) és Buhle Mkhwanazi (áb1) helye tűnik biztosnak középen, de egy harmadik klubtársuk, Sifiso Hlanti (áj2) is gyakran megfordul a válogatottban is mellettük, míg négyvédős felállásnál Ramahlwe Mphahlele szokta kapni a jobbhátvéd pozíciót.

Elvárások:

Az Apartheid megszűnésekor a kilencvenes évek eufóriája nagy lökést adott a dél-afrikai labdarúgásnak, azóta viszont alaposan visszaesett a bafana bafana szintje. Finoman szólva sem bővelkednek sztárjátékosokban, miközben viszont a kontinens egyik legnagyobb és leggazdagabb országaként nehéz féken tartani a szurkolói elvárásokat. A szorgos mezőnymunka talán kifizetődő lehet, hiszen a selejtezők során mindössze 2 gólt kaptak a 6 meccsükön, és egy felkészülési találkozón is 0-0-án tudták tartani Ghánát, ha pedig folytatni tudják ezt a formát, akár az Afrika-kupán is okozhatnak meglepetéseket.

 

 

 

Becenév: bátor harcosok (brave warriors)

Legjobb ANK-eredmények: 2-szer csoportkör (1998, 2008)

Szövetségi kapitány: Ricardo Mannetti (44, namíbiai)

A '98-as tornát még játékosként megjáró és ott gólt is szerző Mannetti klubedzőként nem volt túl sikeres hazájában, de amikor az U20-as válogatott éléről a felnőttekhez került, megnyerte a déli régió nemzeti csapatainak kiírt COSAFA-kupát 2015-ben, ezzel Namíbia egyetlen nemzetközi sikerét érte el. A győzelem után azonban váratlanul lemondott személyes okokra hivatkozva, majd végül a szövetség rendezte vele a nézeteltéréseket és újabb négy éves szerződést írtak vele alá. Tavaly a ligaválogatottat az ANB negyeddöntőjéig vezette, de munkája most látszik igazán beérni, hiszen egy roppant kiélezett selejtezőcsoportban sikerült kivívni az ANK-kvalifikációt leginkább Mozambik kétszeri legyőzésének köszönhetően, no meg az utolsó körben egy nagy adag mázlival kiszurkolva a vetélytárs utolsó perces pontvesztését.

A csapat:

A legtöbb namíbiai válogatott játékos a dél-afrikai bajnokságban profiskodik, de nemrég csatlakozott a kerethez az angol másodosztályból a jobbhátvéd Ryan Nyambe, és hat év távolmaradás után visszatér a nemzeti csapatba a német harmadosztályból a csatár Manfred Starke is, míg egy másik csatárt, Benson Shilongo pedig Egyiptomban áll alkalmazásban. Utóbbi mellett viszont a támadósorban a selejtezők során dél-afrikai légiósok szerepeltek, általában Deon Hotto (eb2) vagy Peter Shalulile. A középpályán a hazai ligából érkező csapatkapitány, Ronald Ketjijere (ej1) szűr, szervezőbb feladatkörrel pedig általában a zambiai légiós Petrus Shitembi (eb3) játszik. Az ő klubtársa a védelem tengelyében Teberius Lombard (áj2), de a hátvédsor többi tagja már ismét csak a dél-afrikai bajnokságban pallérozódik. Lombard mellett Ananias Gebhardt (ej3) a középhátvéd duó másik tagja, balhátvédként pedig Riaan Hanamub (ej1) kap rendszerint szerepet. Kapusposzton viszont nagy meglepetést tartogatott a kerethirdetés, hiszen a selejtezők nagy részén kezdő, de a dél-afrikai Kaizer Chiefs-nél a szezont végig kispadozó, majd már el is bocsátott Virgil Vriest (áb1) végül nem viszi el az Afrika-kupára Mannetti, hanem helyette a dél-afrikai klubjánál szintén csak második opciónak számító Maximilan Mbaeva lehet a bátor harcosok hálóőre.

Elvárások:

Majd harminc évig tartó csatározások után Namíbia csak 1990-ben vívta ki a függetlenségét Dél-Afrikával szemben, azóta pedig tízévente egyszer kijut a labdarúgó válogatott az Afrika-kupára. Hiába szereztek azonban már 9 gólt a tornán a bátor harcosok, mérkőzést még nem sikerült nyerniük és idén sem táplálhatnak vérmes reményeket, voltaképpen már a kvalifikációjuk is nagy meglepetést okozott. A csapat legkomolyabb célkitűzése alighanem az lehet, hogy megkeserítse a dél-afrikai vetélytársak életét, akiket eddig csak egyetlen egyszer, 21 évvel ezelőtt sikerült legyőzni, azóta 8 meccsen 0-2-6 a mérlegük.

 

 

 

 A csoport menetrendje:

 

comments powered by Disqus