Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

ANK-betamtamozó – C-csoport

2019. június 17. - Legris

Június 21-én rajtol a 32. Afrikai Nemzetek Kupája, melyen most először 24 csapat vág neki a versengésnek hat csoportban. A rajtig bemutatjuk a kvartettek tagjait, a szövetségi kapitányokat és a várható kezdők játékosait, most a C-jelű csoport tagjai kerülnek sorra, akik között két komoly ambícióval érkező válogatott mellett két hosszú szünet után a tornára visszatérő ország is megtalálható.

A VB-n is a legerősebb afrikai csapatnak tűnő, az Afrika-kupát azonban még soha meg nem nyerő Szenegáltól a szurkolók most egyértelműen a trófeát várják. Sadio Manéék a csoportkörben találkoznak ezúttal egy ismerős ellenféllel, hiszen Algériával az előző két tornán is egy kvartettben szerepeltek, míg azonban 2015-ben az észak-afrikaiak jutottak tovább és a szenegáliak búcsúztak, két éve ez már megfordult. Idén viszont jó eséllyel pályázik mindkét gárda a nyolcaddöntőre, hiszen a 24 csapatos rendszerben akár csoportharmadikként is elérhető már a továbbjutás. A másik két ellenfél közül ugyanis Kenya 15 év után tér vissza az Afrika-kupára, míg Tanzánia 39 év szünet után vehet részt második ANK-ján. Kettejük összecsapása nem csak azért lesz különösen pikáns, mert akár a továbbjutásról is dönthet, hanem azért is, mert a két szomszédos ország hamisítatlan, 55 éves és 48 meccses múltra visszatekintő kelet-afrikai rangadót vív egymással.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

 

 

 

Becenév: Téranga oroszlánjai (lions de la Téranga - a teranga wolof nyelven a híres szenegáli vendégszeretetre utal)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer döntős (2002), 3-szor negyedik (1965, 1990, 2006), 5-ször negyeddöntős (1992, 1994, 2000, 2004, 2017)

Szövetségi kapitány: Aliou Cissé (43, szenegáli)

A 2002-es, negyeddöntőig tartó nagy VB-menetelés során még a csapatkapitányi karszalagot viselő Aliou Cissé a tavalyi világbajnokságon már edzőként is viszonylagos ismertségre tett szert, amit inkább karizmájának köszönhet, mint csapata eredményeinek vagy játékának. Eddig még csak a szövetség alkalmazásában ténykedett ugyanis, szövetségi kapitányként pedig 2015 márciusa óta vezeti a szenegáli futball talán legerősebb generációját. Két éve azonban az Afrika-kupán is a negyeddöntő volt a végállomás Teranga oroszlánjai számára és ha a VB-kvalifikációt ki is vívta a gárda, az ottani eredmény miatt is lehet hiányérzetük a szurkolóknak. Persze balszerencse is kellett ahhoz, hogy a VB-k történetében először pusztán több sárga lapja miatt maradjon le egy válogatott a csoportkörben a továbbjutó helyekről, de a mutatott játék sem volt annyira meggyőző, mint amilyen az egy ilyen kerettel elvárható lenne. Az ANK-selejtezőkön ugyanez volt a helyzet, alig-alig hullajtott pontot a csapat, de a szerényebb ellenfelekkel szemben is csak elvétve láthattunk igazán magabiztos teljesítményt. Nehéz lenne persze Aliou Cisséhez fogható tökéletes match-et találni a szenegáli kispadra, de a taktikai repertoárja még nem tűnik elég szélesnek, és ha az idei Afrika-kupán is elmarad a siker, az könnyen az állásába kerülhet.

A csapat:

A szenegáli keret nem véletlenül a legértékesebb a mezőnyben, hemzseg a kontinentális szinten nagyágyúnak számító játékosoktól, és immár a kapusposzt miatt sem kell aggódniuk a szurkolóknak. Bár a válogatottban nem szokott olyan eredményes lenni, mint a Liverpoolban, a legnagyobb sztár természetesen az ország első BL-győztese, Sadio Mané (ej1), aki viszont eltiltása miatt kihagyja a csapat első meccsét. A támadósor többi tagja közül a két Rennes-légiós, a még mindig pimaszul fiatal Ismaila Sarr (áb2) és az idén remek formára találó Mbaye Niang (áj3) helye tűnik biztosnak, de a Törökországban gólrekordokat döntő Mbaye Diagne, a Norvégia után Belgiumban is komoly tekintélyt kivívó ifjonc, Krépin Diatta (ek) és az Olaszországban nagyon rapszodikusan teljesítő Keita Baldé is bevetésre kész. A középpályán ha a csupaszív Cheikh Ndoye ki is dőlt egy súlyos sérülés miatt, így is nyüzsögnek a jó formában lévő játékosok. A Premier League szerelési ranglistáján már nem először az élen végző Idrissa Gueye (eb1) mellett a feljutást a rájátszásban, már nélküle elbukó Malagából Alfred Ndiaye, a török bajnok Badou Ndiaye (áb1) és az alkalmanként a védelemben bevetett csapatkapitány, Cheikhou Kouyaté küzdenek a csapatba kerülésért. És akkor még a világ legjobb középhátvédjei közé sorolható Kalidou Koulibaly-ról (áj2) nem is beszéltünk, aki mellett a Schalkéval haloványabb szezont futó Salif Sané (áb3) helyét az Olympiakos ifjú játékosa, Pape Abou Cissé is veszélyezteti, így pedig senki sem hiányolja a keretből a kimaradó Kara Mbodjit. A kapuban is lezajlott az őrségváltás a VB óta, az Oroszországban többször bizonytalankodó Khadim Ndiayét az idén a  francia élvonal legjobb hálóőrei között emlegetett Edouard Mendy (áj1) váltotta, aki édesapja kérésére ugyan korábban megfordult a bissau-guineai keretben is, de végül édesanyja hazája, Szenegál mellett tette le a voksát. Az egyetlen terület, ahol haloványabb talán Teranga oroszlánjainak kerete, az a két szélsőhátvéd posztja, a VB-n remekül helyt álló siheder, Moussa Wagué (eb2) a Barcelonába kerülve alig-alig kapott idén még lehetőséget, így helyette a Serie A-ban légióskodó Ibrahima Mbaye játéka is elképzelhető, vagy akár Youssouf Sabaly (ej2) kerülhet vissza a bal oldalról eredeti posztjára, ha a Nice balbekkjének, Racine Coly-nak szavaz bizalmat Aliou Cissé.

Elvárások: 

Meccset a VB óta nem vesztettek, a legutóbbi hat meccsüket megnyerték, a FIFA világranglistáján a legelőkelőbb helyen áll Szenegál az afrikai válogatottak közül, a transfermarkt a legértékesebbre az ő keretüket becsüli, a fogadóirodák a legalacsonyabb oddszot az ő sikerükre ajánlják, így hát kijelenthetjük, hogy Teranga oroszlánjai a az Afrika-kupa legnagyobb favoritjai. A szurkolók már nagyon várják az ország első ANK-sikerét, ugyanakkor a várakozások könnyen agyonnyomhatják a csapatot, de még ha minden simán is megy addig, az elődöntőben könnyen a hazai válogatottal is szembekerülhetnek, annak a meccsnek a kimenetelét pedig már nehéz lenne megjósolni.

 

 

 

Becenév: sivatagi rókák (fennecs)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer bajnok (1990), 1-szer döntős (1980), 2-szer bronzérmes (1984, 1988), 1-szer negyedik (1982), 4-szer negyeddöntős (1996, 2000, 2004, 2015)

Szövetségi kapitány: Dzsamel Belmadi (43, algériai)

A Párizs egyik külvárosában született Belmadi játékosként is az algériai válogatottban szerepelt már, majd játékoskarrierje befejeztével korábbi állomáshelyén, Katarban kezdett edzősködni, ahol komoly hírnevet vívott ki magának. Két bajnoki cím után a válogatott élére is kinevezték, nyert egy Öböl-kupát is, majd újabb két bajnoki címet. Tavaly augusztusban vállalta el végül a sivatagi rókák irányítását, miután a kispadon előtte sorra jöttek-mentek az edzők, ugyanis négy év alatt hatan fordultak meg Algériában szövetségi kapitányként hazai és külföldi szakemberek egyaránt. A magas elvárásoknak nehéz megfelelni és Belmadi sikere is erősen kérdéses még, mindenesetre a selejtezőket egy viszonylag kiegyenlített csoportban is sikerült hoznia, ha nem is a legmeggyőzőbb játékkal.

A csapat:

A jelenlegi algériai keret ugyan számos tehetséges játékost felvonultat, azért a pár évvel korábbi ázsiójától elmarad és kissé "fejnehéznek" is nevezhető. Európában kevésbé ismert, de a sivatagi rókák első számú gólfelelőse Bagdad Bunedzsah (áb2), aki Katarban és az ázsiai BL-ben elképesztő góltermést produkál évről évre, viszont az utolsó pillanatban váratlan konkurenciát kapott a korábbi francia utánpótlásválogatott Andy Delort személyében. Akárki is kerül a kezdőbe, eredményessége persze nagyban függ majd a három éve Afrika legjobbjának is megválasztott, idén angol bajnoki címet szerző Rijad Mahreznek (ek), valamint a Porto cselgépének, Jaszin Brahiminek a támogatásától, bár utóbbi helyét többször a tunéziai klubjával az afrikai BL-ben vitézkedő Juszef Belajli vette át. Szofian Feguli (eb2) inkább a középpályán szokott helyet kapni, ahol Bentaleb és Taider keretből való kimaradása után az Empoli ifjoncának Iszmael Bennaszernek vagy a francia másodosztályból érkező Viktor Lekhalnak (áj3) a játékára lehet még a leginkább számítani. A hátvédsor két szélén két nagy tehetség található: jobb oldalon a Ligue 1 idényének egyik felfedezettje, Juszef Atal (eb1), bal oldalon pedig a Gulam sérülését is elfeledtető, a Rennes-nel francia kupát nyerő Rami Benszebajni (áj3). A védelem tengelyében a Betissel elég hullámzó szezonon túl lévő Aissa Mandi (áb3) helye tűnik biztosnak, mellette pedig vagy a szaúdi légiós, Dzsamel Benlamri (áj1) játszhat, vagy akár Benszebajni húzódhat be középre, hogy a bal oldalon a SPAL-ban idén sok scout figyelmét felkeltő Mohamed Faresznek adja át a helyét. A kapusposzton a szaúdi ligában valamelyest magára találó Raisz Mbolhi legnagyobb kihívója a francia élvonalba jutó Alexandre Oukijda (áb1) lehet.

Elvárások: 

Algériában mindig magasan van a mérce, melyet át kell ugrania a csapatnak, bár az elmúlt évek csalódásai visszavetették kissé a szurkolói elvárásokat. A selejtezők szoros eredményei és a felkészülési meccsen Burundi elleni iksz sem sejtet nagy áttörést az idei Afrika-kupán, a csoportkörből való továbbjutás azonban minimális célkitűzés az algériai válogatottal szemben. A kelet-afrikai vetélytársak elszántsága miatt azért erre nem vennénk mérget, pedig a keret alapján a sivatagi rókák az erősebbek, így hát Belmadin a felelősség, hogy ezt érvényesíteni is tudja-e tanítványaival. 

 

 

 

Becenév: harambee csillagok (harambee stars - szuahéliül a harambee olyasmit jelent, hogy "adjuk együtt össze", ez a kenyai összefogás jelszava, mely az ország címerében is megjelenik)

Legjobb ANK-eredmények: 5-ször csoportkör (1972, 1988, 1990, 1992, 2004)

Szövetségi kapitány: Sébastien Migné (46, francia)

Kilenc évig dolgozott az afrikai futball "fehér mágusának" Claude Le Roy-nak a segédedzőjeként Migné, mialatt megjárta a 2013-as Afrika-kupát a Kongói Demokratikus Köztársasággal, a 2015-öst a Kongói Köztársasággal, a legutóbbit pedig Togóval. Ezután vállalkozott arra, hogy maga töltsön be szövetségi kapitányi tisztséget, de a kongói visszatérése nem lett éppen sikeres, így tavaly májusban kapóra jött neki, hogy Paul Put faképnél hagyta a kenyai szövetséget, így aztán ő vehette át a harambee csillagok irányítását. Ez a húzás aztán a vártnál is jobban sült el és még a szerencse is a kenyaiak mellé állt, hiszen Sierra Leone FIFA-felfüggesztése miatt az ellenük elszenvedett első vereségük végül nem számított, amúgy pedig Ghána és Etiópia ellen is győzni tudtak, így Mignével 15 év után harcolták ki újra a kvalifikációt.

A csapat:

A kenyai labdarúgás történetének alighanem legnagyobb alakja, Victor Wanyama (áb1) nem éppen élete legjobb szezonján van túl, hiszen viszonylag kevés lehetőséget kapott a Tottenhamben, az elért BL-döntő és a válogatottal kivívott Afrika-kupa kvalifikáció azonban igazán motiváló lehet a számára. Rajta kívül nem sok európai légiós van a keretben, a balhátvéd, Abud Omar (ej1) ugyan bolgár kupagyőztes és megjárta már Görögországot, Belgiumot és Romániát is, a csatár Michael Olunga (áj2) pedig megfordult a svéd és a spanyol élvonalban is, de jelenleg a japán másodosztályból érkezik a tornára. Ha éppen nem egyedül játszik támadót, akkor a svéd harmadosztályból beválogatott tinédzser, Ovella Ochieng (ek) kaphat mellette helyet, mivel Migné rendre mellőzi a zambiai liga legjobb góllövői közé tartozó közönségkedvencet, Jesse Were-t, amiért a szövetségi kapitány rengeteg kritikát is kap. A svéd másodosztályból érkezik a jobbszélső, Eric Johana Omondi (eb1), a hazai ligából pedig a balszélső Francis Kahata (eb2), aki nemcsak Kenya, de egész Kelet-Afrika legnépszerűbb klubjánál, a Gor Mahiánál áll alkalmazsában. Wanyama mellett a szintén otthon játszó Dennis Odhiambo (áj3) szűr a középpályán, és a védelem jobb oldalán is egy Gor Mahia játékos, Philemon Otieno (áb2) szokott helyet kapni. Balhátvéd a már említett Omar, a védelem közepén pedig egy dél-afrikai légiós Brian Mandela (áb3) sérülése miatt Joash Onyango és a zambiai légiós Musa Mohammed (ej2) alkotnak duót, míg a kaput az Etiópiában profiskodó Patrick Matasi (áj1) őrzi.

Elvárások:

A kenyai futball ugyan sohasem tartozott a kontinens élvonalába, a kelet-afrikai régióban mégis Uganda legfőbb kihívójának számítanak, a legutóbbi CECAFA-kupát meg is nyerték, így a 45 milliós ország szurkolói igencsak vérmesek. Az évezred eleji pangás az utóbbi években lassú fejlődés váltotta fel és megjelentek a légiósok is a csapatban. A felkészülés során le is gyűrték a madagaszkári válogatottat és a Kongói DK is csak az utolsó pillanatokban tudott egyenlíteni ellenük. Ha a csoport két favoritja ellen meg tudnak csípni egy pontot, akkor a csoportharmadikként való továbbjutás lehetőségéért hatalmas rangadót vívnak majd Tanzániával

 

 

 

Becenév: nemzeti csillagok (Taifa stars - a taifa szuahéliül jelent nemzetet)

Legjobb ANK-eredmények: 1-szer csoportkör (1980)

Szövetségi kapitány: Emmanuel Amunike (48, nigériai)

Az 1994-es Afrika-kupa döntőjének hőse és akkor az év afrikai labdarúgójának is megválasztott Amunike játékospályafutása után Angliában tanult edzősködést, majd kisebb nigériai kluboknál kezdett el vezetőedzőként dolgozni. A szövetség nem sokkal később azonban rábízta az U17-es csapat irányítását, mellyel megnyerte a 2015-ös világbajnokságot. A következő tornára azonban már kijutni sem sikerült neki a szárnyaló sasokkal, így egy rövid szudáni kitérő után tavaly nyáron a tanzániai felnőttválogatottnál kötött ki. A kiegyenlített selejtezőcsoportban végül úgy sikerült a Zöld-foki Köztársaságot és Lesothót beelőzni, hogy az utolsó körben az akkor már biztos továbbjutó nagy kelet-afrikai ellenlábast, Ugandát ütötték ki a nemzeti csillagok. Ezzel Amunike állása is megmenekült, az Afirka-kupán azonban ez újra tétre kerülhet, különösen a másik kelet-afrikai rivális, Kenya elleni mérkőzésen.

A csapat:

Soha nem volt még akkora labdarúgósztárja Tanzániának, mint a jelenleegi gólvágó Mbwana Samatta (áj1), aki a Mazembe színeiben afrikai BL-t nyert és három éve a kontinensen játszók közül a legjobbnak is megválasztották, majd a Genknél is gyorsan letette a névjegyét, idén belga bajnoki és gólkirályi címet is szerzett. Mellette a Mazembét szintén megjárt, jelenleg algériai légiós, Thomas Ulimwengu (áb3) és a Marokkóban profiskodó Simon Msuva (ej1) szokott helyet kapni a támadósorban, de a bal szélen Gadiel Michael Kamagi (eb1) felfutásaira is lehet számítani. Merthogy Amunike többször is három középhátvéddel és két szárnyvédővel játszatja a Taifa stars-t, a jobb szélen azonban sokat váltogatja a játékosait. A zambiai légiós, Hassan Kessy (eb2) mindenesetre akár "normál" jobbhátvédként is gyakran a kezdőben volt a selejtezők során, a középhátvédek pedig a dél-afrikai légiós, Abdi Banda (áb1) mellett három hazai veterán, Aggrey Morris (áb2), David Mwantika (áj2) és Kelvin Yondani közül szoktak kikerülni. A kaput Aishi Salum Manula (áj3) őrzi, a középpályán pedig Mudathir Yahya (ek) mellett Erasto Nyoni (ej2) is a tanzániai ligából érkezik.

Elvárások:

Mindössze második tornájára készülhet a tanzániai válogatott, ráadásul 39 évnyi szünet után, ami már önmagában jelzi, hogy nem tartozik a nyolcaddöntőbe jutásra esélyesek gárdák közé. Samatta azonban olyan magasságokban jár, ahol tanzániai labdarúgó még soha, és a Simba SC váratlan afrikai BL-menetelésénél is tanúi lehettünk, hogy az 55 milliós ország közönsége lelkesedésben túltesz jópár vetélytárs szurkolótáboránál. A felkészülés során nagyon megszorongatták Egyiptomot, a Kongói DK-t pedig kis híján legyőzték, így aztán Tanzániát sem lehet leírni a továbbjutásért folyó versengésben.

 

 

 

A csoport menetrendje:

 


comments powered by Disqus