Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Hogyan lett Afrika legjobb hátvédje Kalidou Koulibaly

2018. december 21. - Legris

 

"Mindig azért dolgozom, hogy fejlődjek. Nincs szükségem
a mercatóra vagy bármi másra, hogy fejlődni akarjak"

 

Az elmúlt héten hozta nyilvánosságra az Afrikai Labdarúgó Szövetség a 2018-as Év Afrikai Labdarúgója címre jelölt tíz játékos listáját, melyről nem csak az Ajaxban gyakran látványos teljesítménnyel előrukkoló Hakim Ziyech maradt le nagy meglepetésre, hanem a Napoli szenegáli középhátvédje, a mostanában a világ legnagyobb klubjaival hírbe hozott Kalidou Koulibaly is. Az is igaz persze, hogy védők nagyon ritkán kapnak jelentős elismeréseket, például az Aranylabdát is csak Franz Beckenbauer (1972, 1976) és Fabio Cannavaro (2006) nyerte el a hátsó sorokból, Afrikában pedig a legrangosabb egyéni díjnak a hátvédek közül csak egyetlen győztese volt a zaïrei (ma: Kongói DK) Raymond Bwanga Tshimen (a "fekete Beckenbauer") személyében még a hetvenes években.

Csakhogy Koulibaly idei mellőzését az teszi különlegessé, hogy egy másik középhátvédnek most még van esélye eljutni a január 8-án épp a szenegáli fővárosban, Dakarban rendezendő díjátadó gálára, mégpedig a Juventusban jobbára tartaléknak számító Mehdi Benatiának, annak ellenére, hogy például az olasz játékosszervezet (AIC) nem csak nála tartotta jobbnak a szenegálit, hanem az igen illusztris mezőnyben a Serie A legjobb védőjének is megválasztotta a 2017/18-as szezonban, de Koulibaly-t a világ legnagyobb hátvédjei közé sorolta nemrég Carlo Ancelotti is, Guglielmo Stendardo pedig egyenesen a legjobbnak nevezte. Szubjektív megítélésünk szerint is ő az egyetlen, aki az afrikai labdarúgók közül jelenleg egy lapon említhető Mohamed Szalahhal és kettejük képzeletbeli összevetéséből nálunk nem feltétlen az egyiptomi támadó jönne ki győztesen.

Így hát a magunk részéről egy fajta módon róhatjuk le tiszteletünket a szenegáli válogatott sziklája előtt, mégpedig azzal, hogy végigtekintjük,

I.) honnan és hogyan jutott el jelenlegi szintjére,

II.) illetve hogy mi jellemzi a játékát, és hogyan tisztult az le az elmúlt években.

 

 

I. A Vogézektől a Vezúv lábáig

 

Kalidou Koulibaly pályafutása már csak azért is különleges, mert nem valamelyik komoly labdarúgó-akadémián nevelkedett, hanem javarészt szülővárosa amatőr klubjánál, az alig 20 ezres lotaringiai kisváros, Saint-Dié-des-Vosges egyleténél. A városka Kellermann nevű negyedében egy lakótelepen cseperedett fel szenegáli bevándorlók gyermekeként, édesanyja takarítónőként, édesapja pedig egy fűrésztelepen dolgozott, miközben a két fivér, Kalidou és öccse, Séoudou minden szabad percét a lakótelep műfüves focipályáján töltötte a panelházak árnyékában. Innen ugyan először már 13 évesen elkerült a környéken az utánpótlásbázisáról híres Metzhez, de onnan két év után eltanácsolták, így visszatért az ötödosztályba és kamaszként már az SR Saint-Dié felnőtt csapatában szerepelt, így nem ritkán 30 vagy akár 40 éves csapattársak és ellenfelek között pallérozódott sihederként. Robosztus testalkata miatt már ekkor ráragadt a K2 becenév, mely nem csak kereszt- és vezetéknevének alliterációjára utal, de a Himalája második legmagasabb csúcsára is.

Végül érettségije után hagyta csak el szülővárosát és visszakerült a Metzbe, melynek tartalékjai között 2010-ben előbb megnyerte az általa már jól ismert CFA2-t, majd az akkor a másodosztályban szereplő klubnál megkezdődött a profi pályafutása is, nem is akármilyen társaságban. A csapattársai között volt ugyanis a Metz dakari partner-akadémiájáról (a már általunk is ismertetett Génération Foottól) érkező három későbbi szenegáli válogatott, Sadio Mané, Diafra Sakho és Fallou Diagné, de a jelenlegi Marseille-játékos Bouna Sarr, vagy a guineai válogatott Alhassane Keita is. A második szezonjában azonban ez a gárda mégis kiesett a harmadosztályba, ezzel pedig a klub értékesíteni kényszerült a legnagyobb tehetségeit. Márpedig a gránátvörösök egyik legnagyobb értéke ekkor Koulibaly volt, hiszen a 2011-es U20-as VB-n Franciaország színeiben az elődöntőig menetelt olyan játszótársakkal, mint Griezmann, Lacazette vagy akár az általunk a Vidiből ismert Nego és a mára kongói válogatott Bakambu. Így aztán az egyébként szintén kisvárosi klubnak számító Genk 1,5 millió eurót sem sajnált a tehetséges hátvédért, aki a belga élvonalban 21 évesen azonnal alapemberré is vált, tevékeny részese lett egy bravúros bajnoki bronzéremnek és egy kupagyőzelemnek egyaránt, nemzetközi rutinra pedig EL-szerepléssel is szert tehetett.

Az amatőröktől magát szívós munkával felküzdő Koulibaly olyannyira szerényen kezelte viszonylagos eredményeit, hogy amikor 2014 nyarán megcsörrent a telefonja és egy Rafa Benítezként bemutatkozó ismeretlen érdeklődött arról, nem lenne-e kedve a Serie A bronzérmeséhez igazolni, többször válasz nélkül szakította meg a hívást, gondolván, hogy csupán barátai újabb ugratásáról van szó. Végül kiderült, hogy a Napoli valóban igényt tart rá és némi alkudozás után 7,75 millió euróért meg is szerezte játékjogát. Idén már az ötödik szezonját tölti a nápolyiaknál és nem csak az ezidő alatt a kispadon megforduló három vezetőedző számított rá egyaránt alapemberként a védelem tengelyében, de valóságos közönségkedvenc is lett. Amikor például 2016 februárjában a Lazio elleni idegenbeli bajnokin rasszista atrocitások érték, a rákövetkező találkozón több ezer nápolyi szurkoló állt ki mellette az arcképét lobogtatva a San Paolo lelátóin, de a városban félistennek számító Maradona is az ő mezére tartott elsősorban igényt a csapat tagjai közül. Világunk alakulására jellemző, hogy szélesebb körű nemzetközi ismertségre az idei BL-ben a jól marketingelt ellenfelekkel szemben tett szert, ahol összességében ugyan elbuktak a Napolival a csoportkörben és az ő összesített produkciója is hagyott kivetnivalókat maga után, de a PSG erős hype-hullámon lévő sztárjával, Mbappéval szemben két látványos megmozdulásából is virális videó lett (1, 2), noha hasonló szerelések egyébként korábban is jellemezték a pályáját, teljesítménye pedig volt már kiegyensúlyozottabb is.

Mindeközben a Szenegáli Labdarúgó Szövetség már régóta szerette volna Teranga oroszlánjai közé csábítani, végül francia születése ellenére a 25. születésnapja után nem sokkal, 2015 augusztusában mondott igent Aliou Cissé válogatottba invitálására. Bár a hosszú kivárás mögött nyilván az állhat, hogy reménykedett a magasabb szintet jelentő francia válogatottságban is, a döntésben végül szülei és barátai motiválták leginkább, hiszen Saint-Diében is egy szenegáli közösségben nőtt fel, ahol egymás között fulbe nyelven beszéltek, rokonokhoz pedig gyerekkora óta rendszeresen utazott Szenegálba is. Így tavaly már részt vehetett egy Afrika-kupán, idén pedig a világbajnokságon is, ami a nápolyi sikerek mellett bizonyosan közrejátszott abban, hogy a transfermarkt jelenleg a világ harmadik legértékesebb középhátvédjének tartja. Ha a hasonló tevékenységgel foglalkozó oldalak közül a transfermarkt értékeléseit alaposnak is tekinthetjük, azok természetesen nem a kivásárlási ár megjóslását célozzák és nem is az egyes játékosok képességei kerülnek benne elemzésre, hanem inkább az összegyűlt tapasztalatok, a korábbi csapatok, ligák elismertsége, az esetleges sikerek, no meg a játékos életkora is. Így ezt a harmadik helyet is nyilván a helyén kell kezelnünk, mellette pedig mindenképpen érdemes kissé elmélyedni abban is, mik Koulibaly erényei és gyengeségei, illetve hogy hogyan változott a játéka az elmúlt szezonokban.

 

II. Verőlegényből védő-virtuóz

 

Ha az afrikai védők fegyelmezetlenségéről szóló sztereotípiák mára talán már végképp idejétmúltnak is tekinthetők, annak nyomai továbbra is megtalálhatóak fizikai adottságaik hangsúlyozásában. Így a középhátvédek közül is általában az ütközésekben, fejpárbajokban nagyobb szerepet vállaló feladatkörre (stopper) számíthatnak a kontinens képviselői. Ez Koulibaly esetében sem kezdődött másképp, voltaképpen ma is a labdaszerzéseket és az egy-egyezéseket tekinthetjük az egyik erősségének, amihez erőteljes felépítése mellett sebessége is hozzájárul, a világbajnokságon például 31,72 km/h-s csúcssebességet rögzítettek nála, ami egy ilyen felépítésű középhátvédtől kifejezetten gyorsnak számít. Ez a Sarri-féle, meglehetősen feltolt, magas labdabirtoklással apelláló taktika esetében az ellenfelek kontráinál jött jól, míg az új szezonban a konzervatívabb Ancelotti-stratégiában mennyiségileg jobban kidomborodik, hiszen idén eddig a második legtöbb labdaszerzés köthető a nevéhez az élbajnokságok azon középhátvédjei közül, akik csapata átlagban többet birtokolja a labdát az ellenfeleinél. Azt is figyelembe kell vennünk azonban, hogy az ilyen fajta direkt labdaszerzések súlya fokozatosan csökken a játékában (bármennyire is ezek kerülnek aztán a videómegosztó oldalakra) és szerelési hatékonysági mutatói (75-80%) sem különösebben kiemelkedőek, a fejpárbaj statisztikái pedig soha nem is voltak azok, hiszen minden évben „csak” 56-57%-át nyerte meg a légi csatáinak. Ezek persze cseppet sem gyenge mutatók, ami viszont igazán meghatározóvá teszi őket, az az, hogy mellettük a szenegáli válogatott egyre megbízhatóbb tagja is a védelemnek, az ellenfelek lövéseit vagy góljait eredményező hibáinak száma évről évre redukálódott, az idei közel félszezonban 16 bajnoki és 6 BL meccsen még például egyetlen ilyen sem fordult elő, de egyébként szabálytalanságainak száma is érezhetően csökkent a meccsenkénti 1,7-ről a harcmodorához viszonyítva kifejezetten alacsonynak számító 1,1-re.

Védőmunkájának letisztulásában az is közrejátszhat, hogy a kockázatosabb becsúszások helyett a szereléseit is egyre inkább más fajta közbelépésekkel, testi erejét kihasználva hajtja végre. A becsúszásainak nem csak a mennyisége csökkent az elmúlt években meccsenként 1,18-ról fokozatosan 0,45-re, hanem az amúgy szintén csökkenő mennyiségű szerelési kísérleteiben ezek aránya is 38%-ról módosult alig 18%-ra. Ami még szembetűnő lehet, hogy a Sarri-érában töltött három év alatt a tevékenysége egyre feljebb tolódott, és noha Ancelotti rendszerében idén a valamivel kevésbé kidolgozott összjátékban neki is kevesebb szerep jut, arányait tekintve a hőtérképen látható módon most is feljebb tolva aktivizálja igazán magát, például labdaszerzései 15%-át is az ellenfél térfelén hajtja végre a korábbi 13% helyett.

De nem csak a védekezési mutatóin jelentkeznek a játékstílus változásának jegyei, hanem az elmúlt években egyéb erényei is előtérbe kerültek. A róla készült legtöbb elemző videó például első helyen említi, hogy milyen hatékonyan képes passzaival átjátszani az ellenfelek letámadásának első vonalait. Ennek mérésére leginkább az ún. packing statisztikák lehetnének alkalmasak, ezek használata azonban sajnos még nem terjedt el széles körben, legalábbis egységes adatok nem nagyon állnak rendelkezésünkre. Koulibaly ezirányú fejlődésére azonban más statisztikák is utalnak, nem elhanyagolható például, hogy passzainak immár 29%-a irányul előrefele a tavalyi 24, két évvel ezelőtti 22 vagy a három évvel ezelőtt mért 19% helyett.

Mindemellett a hosszú labdáinak pontossága is csak 44% volt a Sarri-éra kezdetén, mely aztán az évek során 54%-ra csiszolódott, ez pedig ha a nemzetközi élmezőnyben közepes hatékonyságnak is számít, egy olyan csapatban már figyelemre méltó, mely a Napolihoz hasonlóan a rövid passzos játékra fekteti igazából a hangsúlyt. Ugyanakkor nem csak az akciók építkező fázisában, hanem valamennyire már a befejezéseknél is tetten érhető Koulibaly játékának növekvő magabiztossága és megbízhatósága. A csapattársai számára lövőhelyzetet teremtő kulcspasszainak mennyisége meccsenként 0,33-ra növekedett, miközben Koulibaly a kapu elé kerülve maga is próbálkozásainak már 38%-ában találja el a célt. Tavaly pályafutása legtermékenyebb évében ötször meg is zörgette az ellenfelek hálóját, melyek közül a legemlékezetesebb alighanem a Juventus torinói legyőzését eredményező fejese volt a meccs és a bajnokság hajrájában. Az eddigi 8 Serie A-s találata közül egyébként mindegyiket rögzített helyzet után érte el, közülük 5-öt fejjel, idén viszont még nem ért el gólt, hiszen Sarri távozása óta visszaesett a Napoli hatékonysága rögzített helyzetekből is. Ugyanakkor aktívabb szerepvállalását jól mutatja, hogy már két közvetlen gólpassz is a nevéhez fűződik, holott olyan pazar megindulások eddig nem jellemezték a játékát, mint amit az Empoli ellen láthattunk tőle.

 

Összességében azt láthatjuk, hogy Kalidou Koulibaly statisztikai mutatóiban nem feltétlen kiemelkedő teljesítményét az teszi értékessé, hogy nagyon megbízható játék párosul hozzá, ami különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy idén például még csapata egyetlen percét sem hagyta ki, az EL-ben és a Serie A-ban összesen 1980 percet hozott le ezekkel az átlagokkal. A teherbírásáról alkotott képet csak fokozza, hogy sérülés pedig alig-alig hátráltatta eddig fejlődését, teljes pályafutása során mindössze egyszer, 2012 tavaszán a Metzben kényszerült hosszabb pihenőre, de azóta is csak két alkalommal sújtotta apróbb térdprobléma, ami ilyen igénybevétel mellett egészen kivételesnek számít. Nyáron töltötte be 27. életévét, ami a posztján ideális életkornak mondható, hiszen kellőképpen érett már a játéka, de szerencsés esetben még jó néhány aktív év állhat előtte. Nem csoda, hogy a hírek szerint a nápolyiak karizmatikus elnöke, Aurelio De Laurentiis 100 millió eurós ajánlat alatt szóba se akar állni az érdeklődőkkel, ami egyébként nem csak minden idők legdrágább afrikai labdarúgójává, de a világ legdrágább védőjévé is tenné a szenegálit. Kérők pedig akadnak szép számmal, de a legkomolyabbak most kissé bizonytalanabb átmeneti időszakon esnek át, így szinte biztosan Nápolyban marad Koulibaly a tavaszi félszezonra is. Arra viszont már nem kötnénk fogadást, hogy nyáron nem változik meg a helyzet, hiszen bármennyire is bensőséges második otthonra talált a játékos a Vezúv lábánál, az idei szezonban már aligha dobbant nagyot a klubjával, a szenegáli válogatott pedig egészen komoly ambíciókkal vág majd neki az Afrika-kupának. Annak kimenetelére jósolni végképp dőreség lenne, de optimális esetben ott nem csak tovább fokozódhat majd iránta a nemzetközi érdeklődés, hanem mellesleg még az Év Afrikai Labdarúgóját megválasztó szakembereket is meggyőzheti végre a kvalitásairól.

comments powered by Disqus