Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Afrika VB-csapatok - Tunézia

2018. június 12. - Legris

A G-csoportban kapott helyet Tunézia a világbajnokságon, mely az afrikai indulók közül a legelőkelőbb helyen áll a FIFA világranglistáján. Ugyanakkor azt talán még saját szurkolóik sem gondolják, hogy a kontinens legerősebb válogatottja lenne az övék, viszont a felkészülési mérkőzéseken kifejezetten jól teljesítettek. Márciusban legyőzték Iránt (1-0) és Costa Ricát (1-0), majd az elmúlt hetekben ikszeltek Portugáliában (2-2) és végül egy agyonnyert meccsen a törökökkel is (2-2), hogy aztán zárásként Spanyolországtól a hajrában kapjanak csak gólt (0-1). Pechjükre azonban csoportjukba két olyan csapat is került, mely leginkább az utolsó ellenfél játékerejével vetekszik. Ráadásul a tunéziai felkészülésbe a Ramadán és a szigorú böjt mellett bőven beleszólt, hogy a három legjobb támadó sérülést szenvedett, Khenissi és Msakni ki is hagyja a VB-t és Khazri játéka is igencsak kérdéses, ha ő legalább ott is van a keretben, az említett meccseken egyetlen percet sem játszott még. A csapatot tavasszal így négy francia születésű, de tunéziai származású játékos honosításával erősítette meg a szövetség, így egyébként nyolcra nőtt az ország határain kívül napvilágot látott játékosok száma a 23-as keretben.

 

Út a VB-re

 

Afrikában viszonylag rutinos VB-résztvevőnek számít Tunézia, hiszen a kontinens első VB-győzelmét is a kárthágói sasok érték el 1978-ban, azóta viszont mindhárom tornájukon egy-egy pontot sikerült csak összeszedniük, most pedig 12 év után térnek vissza a világbajnokságra. Ezidő alatt egyébként a hat Afrika-kupán sem sikerült a legjobb négy közé jutniuk, így nem feltétlen voltak favoritok a selejtezőcsoportjukban. Guineát és Líbiát sikerült legyőzniük az első két mérkőzésükön, majd következett az addig nagyon magabiztosan haladó és a csoportot vezető Kongói Demokratikus Köztársaság. Hazai pályán nagy csatában 2-1-re győzni tudtak, a visszavágón azonban a második félidő elejére már két gólos hátrányba kerültek, így a leopárdok visszavették a virtuális vezetést. A hajrában azonban Moke öngóljával és Badri találatával három perc alatt kiegyenlített Tunézia, ezzel pedig lépéselőnybe került. Guineában Naby Keita góljára a VB-t sérülés miatt kihagyó Youssef Msakni egy mesterhármassal válaszolt, így a zárófordulóban Líbia ellen elég volt a két meglehetősen baráti viszonyt ápoló válogatottak között egy gól nélküli döntetlen a tunéziai kvalifikáció bebiztosításához.

 

Szövetségi kapitány

 

A tavalyi Afrika-kupa után távozó Henryk Kasperczak helyére érkezett Nabil Maâloul, a tunéziai edzői kar egyik prominens alakja, aki már harmadszor dolgozik a válogatottnál. Ott volt ugyanis már Roger Lemerre másodedzőjeként is a legutóbbi, 2004-es kontinenstorna-győzelem során, majd később az Espérance Tunis vezetőedzője lett, egykor játékosként is szolgált  klubjával 2011-ben történelmi triplázást hajtott végre, a tunéziai bajnokság és kupa mellett az afrikai BL trófeáját is elhódította. Ezután nem sokkal lett először ő a szövetségi kapitány, de sok sikert ezen megbizatása során nem ért el és a 2014-es VB-selejtezők elbukása miatt végül menesztették is. Katarban nyert azóta egy kupát és a kuvaiti válogatottat is irányította, mielőtt a FIFA felfüggesztette az ország tagságát. Így aztán hazatért és ismét elvállalta a kárthágói sasok irányítását. Panasz nem lehet a munkájára, hiszen a VB-kvalifikáció kivívása mellett egészen az utolsó, Spanyolország elleni felkészülési mérkőzésig veretlen is maradt a csapatával.

 

A csapat

 

A kongói VB-selejtező kivételével gyakorlatilag minden egyes alkalommal egy védekezőbb 4-2-3-1-es felállásban küldte pályára a csapatát Nabil Maâloul, ahol nem csak a támadók első sora szerepel visszavontabb szerepkörben, de voltaképpen a center pozíciójában is csak a legritkább esetben lép pályára klasszikus csatár. Főként hogy nem csak a karmester, Youssef Msakni, de a legeredményesebb csatár, Taha Yassine Khenissi is kénytelen sérülése miatt kihagyni a VB-t, a helyükre kinézett, svédországi születésű Kerim Mrabti pedig visszautasította a meghívást. Ha Mrabti nem is, de négy másik Európában született játékos (Hassen, Benalouane, Skhiri és Khaoui) a tavasszal mutatkozott be a válogatottban és akár tagjai is lehetnek a csapatnak.

A csapat legrutinosabb tagja a kapus Aymen Mathlouthi, vagy a gyakran használt, az egykori bokszoló-világbajnokról kapott művésznevén Belbouli, az Étoile du Sahel ikonja, aki januárban 15 dicső év után tette át a székhelyét a csillagosoktól Szaúd-Arábiába, ahol az Al-Batinnal küzd a bennmaradásért. A válogatottban tavasszal kapott egy némileg váratlan konkurenciát, amikor az ifjú Nice-nevelés, Mouez Hassen bemutatkozott a nemzeti csapatban, a franciaországi születésű portás a felkészülési meccseken többször lehetőséget is kapott, de annyira magabiztos teljesítményt nem nyújtott, hogy a VB-n már ő legyen az első számú opció. A keret harmadik kapusát, Farouk Ben Moustaphát azonban valószínűleg előzi a hierarchiában, hiszen utóbbi több mint egy éve nem került a kárthágói sasok kapujába.

A védelem tengelyében biztos duót alkot a francia Ligue 1 után a török bajnokságban jó szezont futó Syam Ben Youssef és a még a hazai ligában szereplő, de már számos európai klub által ajánlatokkal bombázott Yassine Meriah, aki 24 évesen egy VB-n kezdőként tovább növelheti az ázsióját. A frissen "honosított", a Leicesterben idén csak apró epizódszerepet játszó Yohan Benalouane és a hazai bajnokságot képviselő Rami Bedoui csak csere-opcióknak tűnnek a középhátvédek között, míg Dylan Bronn játékával inkább a jobb oldalon számol a szövetségi kapitány. Az alig 22 esztendős hátvéd a Genkben is több poszton szerepelt a védelemben, a tunéziai válogatottban pedig így kispadra szorítja a korábban preferált Hamdi Nagguezt, aki szélső hátvédként kifejezetten égimeszelőnek számít, de elég nehézkes szezonon van túl új egyiptomi klubjában. A bal oldalon egy másik egyiptomi légiós, Ali Maâloul nagyon biztos pont a védelemben, akinek a felfutásai mindig veszélyesek, két éve arról híresült el, hogy balhátvédként lett gólkirály a tunéziai ligában, helyettese pedig a VB-keretben végül Oussama Haddadi lett.

A középpályán az egyik szűrő bizonyosan az idén Szaúd-Arábiába költöző Ferjan Sassi lesz, mellette pedig a sérüléséből csak a felkészülés hajrájára felgyógyuló Mohamed Amine Ben Amort kiszorítja feltehetően a kezdőből az ifjú Ellyes Skhiri, aki a Montpellier neveltje és csapatával egészen jó szezont futott idén. Ő tavasszal mondott hosszú idő után igent a válogatott meghívójára, szorgos mezőnymunkájára pedig olyannyira szükség is van, hogy a felkészülés során is alig húsz percet hagyott ki a csapat öt meccse során. Az európai klubok által csábított Ahmed Khalil és Ghaylen Chaalali így feltehetően csak tartalékokként jönnek számításba. Egy kissé előrébb a leginkább pontrúgásaival veszélyeztető Wahbi Khazri lenne az első számú jelölt egy amolyan irányító szerepkörben, a Rennes EL-t érő szerepléséhez kilenc góllal hozzájáruló játékos azonban az utóbbi hetek felkészülési mérkőzésein egyetlen percet sem tudott játszani sérülése miatt. Távollétében a szintén nemrég „honosított” Saif-Eddine Khaoui helyettesítette, aki a Marseille kölcsönjátékosaként kiesett ugyan a Troyes-val a francia élvonalból, de nem tett rossz benyomást és feltehetően visszatér anyaegyesületéhez.

A további karmesterek hiányában még nagyobb súly helyeződhet Naim Sliti vállára, aki a tavalyi Afrika-kupán remekül szervezte a kárthágói sasok játékát Msaknival és a szezonban a bennmaradást egész magabiztosan kivívó Dijonnak is alapembere volt. A támadósorban azonban mellette olyan játékosok kaphatnak szerepet, akik játékára előzetesen nem nagyon számíthattunk. Anice Badri például feltehetően a keretbe se került volna be, ha nem dőlnek ki a kulcsemberek, a felkészülési meccseken azonban olyan jól teljesített, hogy a kezdőbe is beverekedte magát. Középen mostanában a klubjaiban inkább szélsőt játszó vörös hajú óriás, Fakhreddine Ben Youssef kapott szerepet, de a veterán Saber Khalifa játéka sem lehetetlen, míg az alig 20 esztendős Bassem Srarfi alighanem csak csereként lép majd esetleg pályára a világbajnokságon, akárcsak szezon közben Nizzában.

 

Esélyek

 

A VB-n Tunézia az első meccsét a Gareth Southgate által ígéretesen megújított Anglia ellen vívja, mely az angol futball hagyományaitól idegen három védős felállással a selejtezők során alig három gólt kapott tíz meccsen a leghatékonyabb európai védelemként. A támadósorban ráadásul ott található például Harry Kane is, a csapat transfermarkt által becsült összértéke (874m€) pedig tizenötszöröse (!) a tunéziainak, így a kárthágói sasoknak alaposan meg kell acélozniuk magukat, ha biztató eredménnyel akarnak bemutatkozni. Ráadásul a második ellenfél, Belgium sem tűnik egyáltalán könnyebb feladatnak az Hazard-Lukaku-De Bruyne-Mertens támadó opciókkal és alig valamivel kevesebbre becsült keretértékkel (756m€), ugyanakkor a világranglistán még előkelőbb (3.) helyezéssel. A zárófordulóban a furcsa kvalifikáció után debütáló Panama következik kispadján az egyáltalán nem debütáló, hanem harmadik csapatával már harmadik VB-jére készülő Hernán Darío Gómezzel, ahol a papírforma szerint Tunézia akár hajthat arra is, hogy negyven év után újra VB-meccset nyerjen, de a közép-amerikaiak azért igen nehezen feltörhető diónak ígérkeznek a masszív 5-4-1-es felállásukkal.

Természetesen a fogadóirodák is sima európai továbbjutókat várnak ebben a csoportban, voltaképpen a VB összes kvartettje közül a legsimábbnak ezt várják és a legalacsonyabb oddszokat ajánlják a belgák (1,1) és az angolok (1,17) nyolcaddöntőbe jutására. A tunéziai bravúrt hatszoros szorzóval, a panamait 13-szororssal számolják. Mi magunk is a legkevesebb esélyt adtuk volna az afrikai indulók közül a kárthágói sasoknak, a felkészülési mérkőzéseken mutatott formájuk azonban egy picit feljebb húzta az általunk becsült esélyüket, így holtversenyben állnak nálunk a még így is halovány sanszaik a nigériaiakéval.

icon_logo.png


Továbbjutási esély: 30%

comments powered by Disqus