Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Afrikai VB-pillanatok - a szuper sasok zuhanása

2018. június 05. - Legris

Az idei világbajnokságra hangolódás jegyében korábban már jelentkeztünk egy afrikai VB-kvízzel, áttekintettük röviden az afrikai csapatok VB-történelmét, a korábbi tornák legemlékezetesebb afrikai vonatkozású mérkőzéseit felelevenítő sorozatunkban pedig megemlékeztünk a VB-k történetének első afrikai győzelméről, az első elejtett nagyvadról, az első továbbjutásról és az első negyeddöntős szereplésről is. Jelen posztban a nagy reményekkel és kifejezetten biztató játékkal debütáló nigériai válogatottról esik szó, mégpedig a rövidke menekülésüket megállító nyolcaddöntőről.

 

 

Olaszország-Nigéria, 1994

 

A kameruni válogatott 1990-es nagy menetelése után a közvélemény már kifejezetten várta a jó teljesítményt a következő világbajnokságon részt vevő afrikai válogatottaktól, ám az egy pontot szerző Kamerun és a pont nélkül végző Marokkó ezúttal csalódást okozott és egyaránt kvartettje utolsó helyén végzett. Afrikának maradt a VB-n ekkor debütáló Nigéria, mely az Afrika-kupákon sorban két ezüst és egy bronzérem után az év elején diadalmaskodni tudott, az ifi VB-ken pedig '85-ben már bronz-, '89-ben pedig ezüstérmet nyert. Előbbi generciót Samson Siasia (akkor már Nantes), utóbbiakat Mutiu Adepoju (Santander) kéviselte a '94-es VB-keretben, de először fordult elő, hogy Európában légióskodó, viszonylag ismert játékosokra építhetett egy afrikai csapat szövetségi kapitánya, mégpedig a csapatot már ötödik éve irányító holland Clemens Westerhof. Ilyen ismertebb névnek számított a korábban belga bajnokságot nyerő csapatkapitány Stephen Keshi (Molenbeek), a kétszeres dán bajnok Uche Okafor (Fenerbahce), a holland bajnok Finidi George (Ajax), a friss portugál gólkirály Rashidi Yekini (Setubal), a belga bajnok és a BL történetének első gólját szerző Daniel Amokachi (Brugge) vagy a Bundesligában is sztárnak számító Jay-Jay Okocha (Frankfurt).

Ez a gárda Nigéria első VB-meccsén rögtön le is tette a névjegyét, hiszen a később az elődöntőig jutó Bulgária ellen afrikai csapattól korábban soha nem látott magabiztos, 3-0-s győzelmet arattak. Később Siasia korai vezetőgólja ellenére Argentínától vereséget szenvedtek ugyan, végül Görögországot is legyőzték 2-0-ra és a Maradona-botrány után megroppanó argentinok botlása miatt kialakult körbeverés eredményeként a kvartett élén is végeztek.

Pechjükre azonban Olaszország a szinte totális holtversennyel záruló E-csoport harmadik helyén jutott csak tovább Mexikó és Írország mögött, így pedig a Milant két BEK-győzelemig gardírozó Arrigo Sacchi tanítványai kerültek szembe a szuper sasokkal a nyolcaddöntőben. A korszakosnak tekinthető Milan teljes hátvédsora felvonult ezen a világbajnokságon, Tassottit azonban az első meccs után Benarrivo kiszorította a kezdőből, Baresi pedig sérüléssel bajlódott, de az Alessandro Costacurta-Paolo Maldini kettős így is komoly tekintélyt jelentett az azzurri védelemben, a középpályás Albertini-Donadoni duó előtt pedig a World Soccer által '93 legjobb játékosának választott, Firenzéből épp a Juventushoz szerződő Roberto Baggio szervezte a támadásokat.

A bostoni Foxboro Stadiumban 54 ezer néző jött össze a hatalmas hőségben rendezett mérkőzésre, melyet az olaszok kezdtek ugyan dominánsabban, de Baggio próbálkozását a védők, Maldini csúsztatását Peter Rufai kapus blokkolta, mígnem a 25. percben a vezetést is megszerezte Nigéria. Finidi szöglete Maldiniről épp Emmanuel Amunike elé pattant, és az akkor még csak 23 éves, később a Barcelonában is megforduló csatár a kapujából kirobbanó Marchegiani mellett a hálóba juttatta a labdát. A szuper sasok a sérült csapatkapitány, Stephen Keshi hiányában is magabiztosan védekeztek, a középpályán pedig a még csak 20 esztendős Jay-Jay Okocha és Sunday Oliseh sokszor magabiztosan tartották meg a labdákat. A második félidőben egy szögletkombináció után Dino Baggio csúsztatott a rövid sarok felé veszélyesen, de Rufai ezt a kísérletet is hárítani tudta, majd a 75. percben a csereként beállt Gianfranco Zola némileg váratlanul piros lapot kapott a meglehetősen szigorú mexikói játékvezetőtől (bár Maldini nem sokkal később aztán utolsó emberként a lendületesen kitörő Yekini lerántásáért csak sárgát). Ekkor talán már túlságosan is nyeregben érezték magukat a nigériaiak, akik még Okocha szabadrúgásával veszélyeztettek, ám alig két perccel a rendes játékidő vége előtt sikerült egyenlítenie Olaszországnak. A jobb szélen kiugratott Roberto Mussi elhúzott a kissé szertelenül rárontó Oliseh mellett, majd Roberto Baggio elé tálalt, akinek sikerült a lábak között kilőnie a kapu jobb alsó sarkát. A hosszabbításban hiába játszott emberelőnyben Nigéria, nem tudott már megújulni és amikor a 102. percben Eguavoen a tizenhatoson belül ütközött Benarrivóval, a megítélt büntetőt Roberto Baggio értékesítette. Az erejükkel teljesen elkészülő szuper sasok még Yekini révén egyenlíthettek volna, ám a máskor oly kíméletlen csatár egy ajtó-ablak helyzetben határozatlannak bizonyult, így a végeredmény maradt 2-1.

Nigéria tehát nem tudta megismételni Kamerun negyeddöntőig tartó menetelését sem, és azóta hiába jutott tovább Afrikában egyedülálló módon kétszer is a VB-csoportjából, a legjobb nyolcat még egyszer sem érte el a csapat. Roberto Baggio viszont '94-ben a spanyolok és a bolgárok elleni meccseken is hőssé vált, hogy aztán a Brazíliával szembeni finálé tizenegyespárbajában elhibázza a lövését. Westerhofot egyébként az elbukott nyolcaddöntő után (és előtt is) több játékos kritizálta a túlságosan visszafogott taktikája miatt, így nem is maradt Nigériában, hanem Zimbabwéban majd Dél-Afrikában kapott különböző megbízatásokat, de különösebb sikereket már nem sikerült elérnie. A játékosok nagy része ott volt a '98-as vagy akár a 2002-es VB-n is, ezeken sem sikerült azonban beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A csapat számos tagja edzőnek állt karrierje után, Stephen Keshi Togót is kvalifikálta például a 2006-os VB-re, 2014-ben pedig hazáját juttatta újra a nyolcaddöntőig, két éve azonban egy szívroham az életébe került. Sunday Oliseh az Európában dolgozó ritka afrikai edzők egyike, legutóbb a Fortuna Sittard feljutásában játszott fontos szerepet, a vezetőséggel való konfliktusai miatt azonban a szezont már nem vele fejezte be a csapat. Amunike az U17-es nigériai válogatottal nyert VB-t, Amokachi jelenleg egy finn alsóbb osztályú csapatnál dolgozik vezetőedzőként. A legtragikusabb sorsa közben alighanem a gólvágónak, Rachidi Yekininek lett, aki játékos pályafutása végeztével súlyos depresszióval küzködött, kezelésére és válásaira ráment a vagyona és gyakorlatilag hajléktalanként tengette utolsó éveit, mígnem 2012-ben máig tisztázatlan körülmények között elhunyt.

 

A mérkőzés összefoglalója:

comments powered by Disqus