Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Afrikai VB-pillanatok - a kárthágói sasok első röpte

2018. június 01. - Legris

Az idei világbajnokságra hangolódás jegyében korábban már jelentkeztünk egy afrikai VB-kvízzel, áttekintettük röviden az afrikai csapatok VB-történelmét, ezúttal pedig egy sorozatot indítunk, melyben a korábbi tornák legemlékezetesebb afrikai vonatkozású mérkőzéseit igyekszünk kissé részletesebben feleleveníteni. Első alkalommal 1978-ig repülünk vissza az időben, amikor is az Argentínában rendezett világbajnokságon minden előzetes várakozással ellentétben megszületett a VB-k történetének első afrikai győzelme.

tunisie_1978.png

 

 

Tunézia-Mexikó, 1978

 

A hetvenes évek második felére az afrikai futball nemzetközi megítélése igencsak negatív volt, hiszen '78-ban mindössze negyedszer képviseltette magát a kontinens a világbajnokságokon egyetlen korábbi győzelem nélkül (0-1-6-os mérleggel) és az olimpiákon se sok babér termett az indulóknak (bár Egyiptom két negyedik helyet korábban már elért). Ráadásul Zaïre '74-es VB-szereplése inkább nevetségessé tette a nagyobb rivaldafényt kapó színpadon az afrikai labdarúgást, hiszen a kvalifikációs prémiumokon való civakodás, minden idők legnagyobb VB-veresége (0-9) és néhány bizarr szabálytalanság hagyott leginkább nyomokat a nézők emlékezetében. Ráadásul Tunézia debütálása előtt is gyülekeztek viharfelhők, hiszen a kárthágói sasok az év eleji Afrika-kupa bronzmeccsén a játékvezetés elleni tiltakozásul levonultak a pályáról és az Afrikai Labdarúgó Szövetség a két éves eltiltásukat a FIFA-ra is kiterjesztette volna, végül azonban a világbajnokságon elindulhatott a csapat, mégpedig először afrikai szövetségi kapitánnyal, Abdelmadjid Chetalivel a kispadon.

Ilyen előzmények után a tunéziaiak VB-bemutatkozását nem kísérte különösebben nagy nemzetközi érdeklődés, debütáló mérkőzésükre is csak 17 ezer néző jött össze a rosariói stadionban június 2-án, és azok nagy része is inkább a '70-ben hazai pályán negyeddöntős, de amúgy is már rutinos VB-résztvevőnek számító Mexikó sikeréért szorított, akiknek a soraiban ott volt a torzonborz közönségkedvenc, Leonardo Cuéllar és a későbbi Real Madrid sztár, az akkor még csak 19 esztendős Hugo Sánchez is. A feltörni készülő latin-amerikaiaknak szükségük is lett volna a győzelemre az újonc ellen, hiszen további csoportellenfelekként a jóval esélyesebb Lengyelország és Németország várt rájuk.

Jobban is kezdte a találkozót az El Tri, a visszarohanó hátvédnek, Mohsen Jendoubinak egyszer a gólvonalról kellett mentenie, az első félidő legvégén pedig egy Omar Jebali kezét érő beadásért büntetőt ítélt a skót játékvezető, melyet Arturo Vásquez értékesített is, így a kárthágói sasok egy gólos hátránnyal vonultak a szünetre. A második játékrésznek azonban sokkal vehemensebben álltak neki Chetali tanítványai, és az 55. percben Ben Rehaiem beadása után az előrehúzódó balhátvéd, Ali El Kaabi kilőtte a bal alsó sarkot. Az egyenlítőgólt követően egyre inkább kitámadtak a mexikóiak, így a hajrában a kontráknál nagyobb hely maradt a tunéziai karmesternek, az egy évvel korábban a legjobb afrikai labdarúgó címet is elnyerő Tarak Dhiabnak, aki a 79. percben Néjib Ghommidh elé tálalt forintos labdát, utóbbi pedig a bizonytalan védők mellett megszerezte csapatának a vezetést. A 87. percben aztán Ghommidh találata mellé adott egy pazar gólpasszt is a fáradhatatlanul előretörő jobbhátvédnek, Mohktar Dhouibnak, ezzel pedig kialakult a 3-1-es végeredmény és megszületett a világbajnokságok első afrikai győzelme.

A folytatásban ugyan a tunéziaiak 1-0-ra kikaptak a fénykorát élő és végül a VB 5. helyén záró lengyel válogatottól, a világbajnoki címvédő NSzK ellen azonban azzal a tudattal léphettek pályára, hogy egy újabb győzelem akár a továbbjutásukat is jelentheti. Ez végül nem jött össze, gól nélküli döntetlennel zárult az immár 30 ezer néző előtt rendezett találkozó, így viszont a németek kezéből kicsúszott a csoportelsőség, Tunézia pedig emelt fővel búcsúzhatott a tornától. Tuniszban hatalmas tömeg fogadta és hősként ünnepelte a játékosokat, az afrikai labdarúgás pedig megtette az első lépést a kilenvenes évekig tartó fokozatos fejlődés útján.

 

A mérkőzés összefoglalója:

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása