Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Dzsudzsák Egyiptomban, avagy az Arab Bajnokság feltámadása

2017. július 21. - Legris

Blogunk szokásához híven nem csak az afrikai kontinentális labdarúgó-eseményekről emlékezünk meg, hanem az Afrikában komoly hagyományokra visszatekintő regionális versengésekről is, mégpedig a keleti és a déli régió viadalai után ezúttal az észak-afrikai országokat érintő Arab Bajnokságról, melynek történetét gyakran befolyásolták a politikai viharok, ezúttal viszont Dzsudzsák Balázs révén magyar játékos is részt vesz a tornán.

A két kontinensen átívelő régióban ténykedő UAFA (Union of Arab Football Associations) égisze alatt szombaton Egyiptomban, Kairóban és Alexandriában négy év kihagyás után, immár 23. alkalommal kezdődik meg az Arab Bajnokság elnevezésű torna, melyen Észak-Afrika és a Közel-Kelet tizennyolc arab országának klubjai vívnak meg egymással. A selejtezőkön túljutó 12 csapat a tornán három kvartettben verseng, majd a csoportgyőztesek és a legjobb mérleggel rendelkező csoportmásodik jut az augusztus 2-i elődöntőkbe, a fináléra pedig augusztus 5-én, vasárnap kerül majd sor.

A két kairói klub, az Al Ahly és a Zamalek mellett Afrikából egy-egy algériai, tunéziai, marokkói és szudáni egyesület vesz részt az Arab Bajnokságon, míg az ázsiai favoritok között a tornát a legtöbbször, 8 alkalommal megnyerő Szaúd-Arábiát idén az ázsiai BL-elődöntőjében is érdekelt rijádi Al-Hilal és az Al-Nassr képviseli, az Egyesült Arab Emírátusokat pedig nem más, mint a helyi ligakupa győzteseként a Dzsudzsák Balázst is a soraiban tudó Al Wahda.

 

 

Dzsudzsákék helyzete nem is reménytelen, hiszen az A-csoportban a hazaiak büszkesége, a kairói Al Ahly mellett talán gyengébb ellenfelekkel kerülnek szembe, akik ellen nem lehetetlen kivívni azt a bizonyos legjobb csoportmásodik helyet. A friss jordán bajnok Al-Faisaly papíron gyengébb az Al Wahdánál, miközben az amúgy a régióban erősnek számító, legutóbb az USM Alger révén a UAFA trófeát is elhódító Algériát az az NA Hussein Dey képviseli tavalyi kupadöntősként, mely a nemrég véget ért algériai bajnokságban csak a nyolcadik helyen zárt. Egyáltalán nem biztos, hogy utóbbi két gárda meg tudja majd szorongatni a 39. egyiptomi bajnoki címét nemrég veretlenül begyűjtő Al Ahly-t és a májusban az Emírségek kupáját magabiztosan elhódító Al Wahdát, melyben Dzsudzsák mellett ott lesz a házi gólkirály, az argentin Sebastian Tagliabúe és a frissen igazolt marokkói válogatott Mourad Batna is, a nemrég a Colo Colóhoz hazatérő chilei Jorge Valdívia azonban már nem.

A B-csoportban a másik kairói nagyágyú, az afrikai BL-ben és a bajnokságban az utóbbi időben némiképp csalódást nyújtó, így feltehetően a bizonyítás vágyától fűtött Zamalek ellenfelei nem lesznek egyszerűek. A tavalyi marokkói bajnok FUS Rabat mellett ugyanis az egykori Monaco-edző, a brazil Ricardo Gomes által irányított, egy-egy korábbi brazil (Bruno Uvini), horvát (Ivan Tomecak) és paraguayi (Victor Ayala) válogatottal, no meg a Wydad Casablanca tavalyi közönségkedvencével, a frissen igazolt libériai William Jeborral érkező szaúdi Al-Nassr, valamint a selejtezők libanoni meglepetéscsapata, az Al-Ahed került a kvartettbe. Utóbbiak egyébként a kvalifikációt az esélyesebb bahreini, palesztin és ománi indulók ellen vívták ki, soraikban pedig megtalálhatjuk az ugandai válogatottal az idei Afrika-kupát is megjárt Denis Igumát is.

Az idei Arab Bajnokság C-csoportja egyértelműen a legerősebb a tornán, hiszen itt Szudán FIFA-tagságának visszaállítása után ott lehet az afrikai BL negyeddöntőiről feltehetően csak az eltiltás miatt lemaradó Al-Merrikh, mely ezúttal nem a városi rivális Al-Hilallal, hanem annak szaúdi névrokonával, Ázsia egyik legerősebb alakulatával kerül szembe. A rijádi félholdasok (ez az Al Hilal név jelentése, míg az Al Merrikhé: Mars) nemrég leszerződtették az angol másodosztályú Reading ománi kapusát, Ali Al-Habsit és a mexikói UNAM Pumas uruguayi csatárát, Matías Britost is, akik be is mutatkoznak a mostani tornán. Szintén a C-csoportba került az Afrikai Labdarúgó Szövetség ranglistáját vezető Tunézia bajnoki címét nemrég begyűjtő Espérance Tunis is, de még a csoport negyedik tagja, az iraki Naft Al-Wasat sem tekinthető teljesen outsidernek a kvartettben, főként ha a torna múltjára is visszatekintünk.

Az akkor még Arab Bajnokcsapatok Kupájának hívott, alig három csapat nevezésével beinduló torna első győztese ugyanis az iraki Al-Shorta volt 1982-ben, és az első öt kiírásból Irak összesen négyet megnyert. 1985 és ’87 között ugyanis Szaddám Husszein fiának csapata, az Al-Rasheed három címet is begyűjtött az akkor már 12 csapat részvételével rendezett tornán, mellyel máig a legeredményesebb klub az örökranglistán.

Afrikai sikerre 1989-ig kellett várni, amikor a kontinens négy elbukott döntője után a marokkói Wydad Casablancának sikerült diadalmaskodnia, azóta pedig a nagy casablancai vetélytárs, a Raja 2006-os győzelme mellett két egyiptomi, négy algériai és öt tunéziai sikert hozott az egy ideig Arab Bajnokok Ligájának, majd UAFA-kupának is hívott sorozat. Sőt, a mérleg nyelve a harmadik évezredben már igencsak Afrika felé dőlt, hiszen 2000 óta csak három közel-keleti sikert regisztrálhattunk, az utolsó öt kiírásban pedig rendre afrikai klub diadalmaskodott, ráadásul háromszor a döntőben is afrikai gárdát legyűrve. Legutóbb 2013-ban a finálé két felvonásos volt még, az USM Alger a kuvaiti 0-0 után a hazai visszavágón 50 ezer néző előtt győzte le nagy csatában 3-2-re az Al-Arabi gárdáját.

Ezután azonban a térség viharos évei miatt korábban sohasem látott hosszú szünet következett a sorozat történetében, mígnem tavaly újra elszánta magát az UAFA a selejtezők kiírására, bár Kuvait FIFA-eltiltása, Líbia és Jemen pedig az országban dúló polgárháború miatt visszalépett az indulástól, a nemrég számos arab ország által embargóval sújtott Katar pedig már 2008 óta nem vesz részt a versengésben.

A torna menetrendje:

comments powered by Disqus