Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Betamtamozó - Nosztalgikus elődöntők

2017. január 31. - Legris

Szerda és csütörtök este már a két elődöntőjéhez érkezik a 31. Afrika-kupa, vagyis mindössze négy találkozó van már csak vissza az idei tornából. A legjobb négy között ott van a kontinensviadal történetének három legeredményesebb válogatottja, a hétszeres győztes Egyiptom, valamint az egyaránt négyszeres bajnok Kamerun és Ghána, melyek azonban az utóbbi időben nem gyarapították trófeáik számát. A versenyben maradt csapatok közül a legeredményesebb játékot viszont a negyedik elődöntős gárda produkálta, Burkina Faso pedig jelenleg labdarúgásának legtehetségesebb generációjától várja az újabb bravúrt.

 

 

Burkina Faso mindössze harmadszor jutott tovább a csoportjából az Afrika-kupán, és Egyiptom ellen folytatja a ’98-as torna nosztalgikus felidézését. Miután ugyanis hazai pályán éppen Tunéziát verték a negyeddöntőben, az elődöntőben épp a mostani ellenfél Egyiptom jelentette a végállomást. Annak idején hatalmas szenzációt jelentett a szinte teljesen ismeretlen játékosokkal felálló gárda teljesítménye, most azonban egy olyan generáció néz szembe a fáraókkal, melynek több tagja ott volt már a 2013-ban ANK-ezüstérmet nyerő csapatban is. Az akkori döntőben pályára lépett a középhátvéd Bakary Koné, az idei középpálya két fontos láncszeme Charles Kaboré és Abdou Razack Traoré, a támadók közül pedig Préjuce Nakoulma, Aristide Bancé és az idén az első meccsen lesérülő Jonathan Pitroipa, de csak sérülés miatt hagyta ki a finálét Alain Traoré és a keretben ott volt még a cserekapus Germain Sanou is. Az idei tornán melléjük érkező ifjoncok, mint az alig 20 esztendős kapus, Hervé Koffi Kouakou, Alain öccse Bertrand Traoré, Blati Touré, Issoufou Dayo, Steeve Yago vagy a torna egyik legnagyobb felfedezettje, a hazai bajnokságból érkező Yacouba Coulibaly eddig nem csak helyt álltak minden ellenféllel szemben, de a portugál Paulo Duarte vezetésével voltaképpen taktikailag is föléjük kerekedtek, különösen a második játékrészekben mutatott teljesítményükkel, ami a játék félidőben történő alaposabb kielemzését sejteti.

Ebben a tekintetben azonban különösen nehéz lesz a dolguk Egyiptommal szemben, hiszen Héctor Cúper gárdája sem véletlenül hozta le eddigi négy Afrika-kupa meccsét kapott gól nélkül, ami miatt egyébként több kritikát is kapott az argentin mester Egyiptomban a fegyelmezett, taktikus futball helyett a támadóbb szemléletet kedvelő közönségtől. Azért ugyanakkor roppant hálás a közvélemény, hogy hét év után újra ott vannak a fáraók a kontinensviadalon és ha már ott vannak, újra el is jutottak a legjobb négy közé. A torna második legidősebb keretének rutinja mellett az eddigi eredmények is Egyiptom mellett szólnak, hiszen a már említett ’98-as elődöntőben aratott 2-0-s győzelem mellett egyszer találkoztak még Burkina Fasóval az ANK-n és 2000-ben is sikerült két gólos hátrányból 4-2-re fordítaniuk, minden mérkőzést figyelembe véve pedig 4-2-0 a mérlegük, vagyis még soha sem kaptak ki a csődöröktől.

Héctor Cúper munkáját nehezíti azonban, hogy Elneny biztosan nem játszhat ezúttal sem a középpályán, így valószínűleg a háromszoros ANK-győztes Ahmed Fathy húzódik egy sorral előrébb, míg a balhátvéd posztján akár úja a Marokkó ellen is bevetett alig 20 esztendős Karim Hafez (Lens) kaphat helyet. Az sem kizárt azonban, hogy mégis egy rutinosabb játékos, mondjuk Mohamed Abdelshafi kerül erre az oldalra, hiszen éppen ez a burkinaiak támadójátékának egyik legveszélyesebb területe, ahol Bertrand Traoré (Ajax) érkezik sokszor lendületből a védőfalra és Préjuce Nakoulma is leginkább erre a szélre szokott kihúzódni. 

Az egyiptomiaknál az ék pozíciójában eddig mindig bizalmat kapó Marwan Mohsen játéka is kérdéses térdproblémái miatt, ha pedig nem tudja vállalni a játékot, akkor Ahmed Hassan Koka (Braga), vagy a negyeddöntő hőse, a hajrában győztes gólt szerző Mahmoud Kahraba (Ittihad FC) pótolhatja. Akárhogy is alakul, a „fáraók” támadójátékának feltehetőleg továbbra is a jobb szélen, Mohamed Salah oldalán lesz a gócpontja, ahol nagyon kemény csata alakulhat ki közte és a már említett Yacouba Coulibaly között. Legalább ilyen érdekes párharcra számíthatunk a középpályán is, ahol a burkinai gépezet két motorja, Charles Kaboré (Krasznodar) és Abdou Razack Traoré (Karabükspor) dolga lesz Abdallah El-Said felügyelete is.

 

 

A vasárnapi elődöntőben két patinás, négyszeres kontinensbajnok csapat feszül majd egymásnak, melyeknek a közelmúltja azonban kevésbé fényes. Pontosabban Ghánában éremben nincs hiány, hiszen egyedülálló módon zsinórban hatodszor jutottak már be a fekete csillagok Afrika négy legjobbja közé, mialatt szereztek két ezüst- és egy bronzérmet, azonban győzni utoljára 35 évvel ezelőtt sikerült. Az idei keret nagy része is ott volt már két évvel ezelőtt is, amikor már Avram Grant irányításával komoly kudarcként élték meg a döntő elvesztését. A mostani ellenféllel szemben ráadásul nem is túl acélos Ghána történelmi mérlege, eddig egyetlen egyszer, egy '94-es barátságos mérkőzésen sikerült legyőzni a szelídíthetetlen oroszlánokat, miközben az Afrika-kupán két döntetlen után legutóbb 2008-ban hazai pályán szenvedtek nagyon fájó 1-0-s vereséget az elődöntőben.

Kamerun valamivel rövidebb szünet, 15 év után igyekszik vissza a kontinens futballjának a csúcsára, bár a jelenlegi kerettől voltaképpen már az elődöntő is megsüvegelendő eredménynek számít, hiszen nincsenek kiemelkedően ismert, a korábbi legendákhoz mérhető játékosok a csapatban. Ebben persze az is közrejátszik, hogy az elmúlt időszakok belső feszültségei miatt több játékos is lemondta a válogatottságot, akik viszont a helyükre kerültek, eddig cseppet sem vallottak szégyent. A 2014-es VB óta nem szerepel a válogatottban Joel Matip (Liverpool), Aurélien Chédjou (Galatasaray) pedig sérülés miatt nincs ott a tornán, így a francia másodosztályból érkező Adolphe Teikeu (Sochaux) és a Slavia Prahában légióskodó Michael Ngadeu-Ngadjui alkotja a védelem tengelyét. A kapusok között a spanyol másodosztályban kispadozó Fabrice Ondoa már két éve védi kiemelkedően a válogatott hálóját, így még nála is fiatalabb unokatestvére, André Onana (Ajax) és a rutinosabb Ndy-Assembé (Nancy) a cserekapus pozícióért nem akarták egy hónapos távolléttel kockáztatni klubjaiknál kivívott státuszukat. Allan Nyom (WBA) a selejtezőkön még Hugo Broos szövetségi kapitány rendelkezésére állt, az ANK-szereplést azonban már nem vállalta, így válhatott a helyére kerülő Collins Fai (Standard Liege) a jelenlegi csapat egyik komoly erősségévé. A legérzékenyebb hiányzónak talán Choupo-Motingot (Schalke) nevezhetjük, hiszen a támadósor bal szélén eddig sem Clinton N'Jie (Marseille), sem Karl Toko Ekambi nem tudott igazán meggyőző teljesítménnyel előrukkolni.

Helyettük a jobb szélen felbukkanó dániai légiós Christian Bassogog (Aalborg) az, aki többször is képes volt megkavarni az ellenfelek védőit, így most is érdekes kérdés lesz, hogy mennyire tud behatolni a feltehetően ismét három tagúra dagasztott ghánai középpálya mögé és gondot okozni az első meccsen lesérülő Baba Rahmant helyettesítő Frank Acheampongnak (Anderlecht). A kameruni támadások legfontosabb láncszeme ugyanakkor a nagyobb nevű riválisok hiányában a csapat vezéregyéniségévé váló Benjamin Moukandjo (Lorient), akinek a nevéhez fűződik a legtöbb kialakított helyzet a teljes mezőnyben. Vele szemben elég komoly repertoárt tudnak felmutatni a fekete csillagok, hiszen Mubarak Wakaso (Panathinaikos) mellett valószínűleg Afriyie Acquah (Torino) és Thomas Partey (Atletico Madrid) is szűrő feladatokat kap majd, így például Agyemang-Basu (Udinese) ismét csak a kispadra kerülne.

A fentiekből az is kiderül, hogy Ghána a negyeddöntőhöz hasonlóan alighanem összesen három játékosra bízza majd a támadások szervezését. A lendületes, ám gyakran nem túl hatékony Christian Atsu (Newcastle) és a kissé visszavontabb André Ayew (West Ham) támogatják majd a hamis kilences szerepkörben játszó Jordan Ayew-t (Swansea), főként ha a ghánai gólrekorder, a tornán századik válogatottságát ünneplő Asamoah Gyan sérülése nem jön rendbe. Érdekes lehet még a két MLS-játékos, Harrison Afful (Columbus) és Ambroise Oyongo (Montreal) szembekerülése a ghánai jobb- és a kameruni bal szélen, hiszen mindketten válogatottjaik legfontosabb emberei közé tartoznak, és bár ezúttal feltehetően védekező feladatokat kapnak majd elsősorban, azért egyiküktől sem áll távol, hogy alkalmanként felzárkózzon a támadásokhoz és egy-egy megmozdulással akár a találkozót is eldöntse.

 

 

 

comments powered by Disqus