Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Betamtamozó - Vasárnapi presztízscsaták

2017. január 29. - Legris

Szombaton és vasárnap már az idei Afrika-kupa negyeddöntőire kerül sor, melyeken már csak a csoportkörben legjobbnak bizonyuló nyolc csapat lép pályára, nem haszontalan tehát egy kicsit alaposabban megismerkedni a párosításokkal, a csapatokkal és tenni egy kísérletet az összecsapások lehetséges kulcskérdéseinek feltérképezésére. A párharcok az afrikai válogatottak számára ritkán adódó tét mellett egyébként azért is érdekesnek ígérkeznek, mert a két szombati mérkőzésen régi sebekért igyekszik majd visszavágni Tunézia (1998) és Szenegál (2002) szövetségi kapitánya, vasárnap pedig a legutóbbi ezüstérmes és bronzérmes csatája mellett még egy újabb hamisítatlan észak-afrikai derby is szerepel a kínálatban.

 

 

A vasárnap délutáni mérkőzésen a kvartettje második helyén végző Ghána a (z egyik) halálcsoportot megnyerő Kongói Demokratikus Köztársasággal találkozik, így a „fekete csillagok” nagyon nehéz feladat előtt állnak, ha tovább akarják folytatni remek ANK-sorozatukat. A két éve ezüstérmet nyerő gárda ugyanis egyedülálló módon a legutóbbi öt tornán egyaránt bejutott a legjobb négy közé, az is igaz ugyanakkor, hogy győzni legutóbb 35 évvel ezelőtt sikerült. Ha most is ott akarnak lenni az elődöntőben, akkor a jelenlegi legjobb afrikai edzőként számon tartott, a csapata taktikáját szívesen váltogató Florent Ibengé legényei ellen kell kivívniuk a továbbjutást.

A kongóiak a csoportkör során az egész mezőnyben a legkevesebbet birtokolták a labdát, mégis a legeredményesebb csapatnak bizonyultak, főként a középpályás labdaszerzések után produkált váratlan ritmusváltásaiknak köszönhetően. Az ellenfelek támadójátékát a második legtöbb szabálytalansággal tördelik lehetőleg még távol a kaputól, így egyébként a visszavont játék ellenére relatíve kevés lövőhelyzetet is engedélyeztek a riválisoknak. Avram Grant tanítványainak akciói ráadásul a legkevésbé sem voltak gördülékenyek az eddigi meccseiken, az eredményeik között a két 1-0-s győzelem és az ugyanilyen arányú vereség elég sok mindent elárul a játékukról. 

  • Így aztán a mérkőzés túlnyomó részén a középpályán várhatunk nagy küzdelmet és az lehet nagy kérdés, hogy ebből a gyürkőzésből a kongói csapat alkalmanként meg tudja-e majd lepni a ghánai védelmet egy-egy labdaszerzés utáni váratlanul ritmusváltással, mely legveszélyesebb fegyvere. Az idei Afrika-kupa egyik legnagyobb felfedezettje torna góllövőlistáját vezető Junior Kabananga a kazah Astanában már a BL-ben és az EL-ben is felkelthette az éles szeműek figyelmét, gyakran szinte tarthatatlannak tűnt a fellazuló védelmek tagjai számára. Az Ibengé klubcsapatában, a Vita Clubban korábban afrikai BL-döntőt játszó, jelenleg már Katarban légióskodó Firmin Ndombe Mubele inkább a szélekre kimozdulva vesz részt a helyzetek kialakításában, a középcsatárok közül viszont elég nehéz megjósolni, ki kap majd lehetőséget a negyeddöntőben. Ibengé ugyanis eddig mindhárom meccsen más-más játékost küldött pályára, előbb a mozgékonyabb Cédric Bakambut, majd a veterán óriást, Dieumerci Mbokanit, legutóbb pedig újra egy mozgékonyabb támadót, Jonathan Bolingit a Mazembe ifjú üdvöskéjét. A második hullámban egyébként az eddigiek előkészítése után a belga évek után az angol másodosztályba igazoló Neeskens Kebano is gyakran érkezik fel a kapu elé.

A ghánai középpályán a tapasztaltabb Emmanuel Agyemang Badu és Afriyie Acquah helyett az Atlético Madridban nem sok szerepet kapó Thomas Partey és a most éppen Görögországban légióskodó Mubarak Wakaso kapott inkább bizalmat Avram Granttól a korábbi mérkőzéseken, a védelemben pedig a török Sivassporból érkező John Boye mellett csak az utolsó meccsen állt régi középhátvéd társa, az MLS-be készülő Jonathan Mensah, és mivel nem nyújtott igazán jó teljesítményt, könnyen lehet, hogy a Leicesterben inkább a középpályán alkalmazott Daniel Amartey kerül ismét a védelem tengelyébe. Mensah leendő columbusi csapattársa, Harrison Afful kirobbanthatatlan a csapatból, de az első számú balhátvéd Baba Rahman sérülés miatt már kidőlt a csapatból, helyén valószínűleg az Anderlechtből érkező Franck Acheampong kaphat helyet. A kapuban az ismertebb, de a hivatalos indoklás szerint sérülés miatt a keretből is kikerülő Adam Kwarasey helyett továbbra is a spanyol másodosztályú Cordobában idén a kispadra szoruló Razak Brimah élvezi a bizalmat, aki egyébként zsinórban öt kapott gól nélkül lehozott mérkőzés után kapitulált Egyiptom ellen. 

  • A ghánai támadások kialakítása során eddig André Ayew (West Ham) kifejezetten halovány teljesítményt nyújtott, nála sokkal aktívabb volt a másik szervezéssel megbízott játékos, Christian Atsu, ám a Chelsea kötelékéből most épp a Newcastle-nek kölcsönadott támadó hatékonyságával is komoly gondok adódtak. Az ifjabbik fivér, a szintén az angol másodosztályban pallérozódó Jordan Ayew ugyanakkor eddig viszonylag aktív volt, előretolt ékként pedig a zsinórban hatodik Afrika-kupáján is gólt szerző Asamoah Gyan a hírek szerint felépült kisebb sérüléséből, így bármikor veszélyes lehet bármilyen ellenfél kapujára.

Azt gondolhatnánk, hogy ez a veszély különösen nagy lehet egy olyan rutintalan védelemmel szemben, mint a kongói, ám az eddig látottak alaposan rácáfolnak a felszínes megítélésre. A középpályán az angol másodosztályból érkező két játékos, az Atsuval a Newcastle PL-be való visszajutásáért küzdő Chancel Mbemba és a csapatkapitány Youssouf Mulumbu (Norwich) is hatalmas szerepet játszanak az ellenfelek akcióinak idejekorán történő megakasztásában, a védőfalban azonban a Ligue 1-ből a Bundesligába igazoló Marcel Tisserand az egyetlen európai légiós. Mellette a Mazembe veterán jobbhátvédje, Issama Mpeko és ifjú középhátvédje Merveille Bokadi Bopé, valamint Ibengé klubjából, a Vita Clubból érkező még ifjabb balhátvéd, Lomalisa Mutambala kapnak helyet, utóbbit egyébként a 2016-os év álomcsapatába is beválasztotta a CAF. A két évvel ezelőtt ANK-bronzérem után visszavonult Kidiaba helyét Ley Matampi vette át a kapuban, aki nem csak a válogatottban, de új átigazolásával a Mazembében is átveheti az első számú hálóőr pozícióját.

 

 

 

Az utolsó negyeddöntőn Egyiptom és Marokkó csap össze, mely ugyan nem számít magreb derby-nek és az Algéria-Egyiptom párharc hevességéhez sem mérhető, azért mindenképpen pikáns észak-afrikai rangadó lehet, melyen eldől, melyik válogatott lesz a legjobb arab csapat a tornán. Egyiptom az Afrika-kupák legeredményesebb országa hét trófeájával, a legutóbbi három tornára azonban nem jutottak ki a fáraók, most pedig nagy mumusukkal kerülnek szembe. A Marokkó elleni összesített mérlegük ugyanis  2-11-13, miközben Afrika-kupán eddig egyetlen egyszer sikerült legyőzniük a vetélytársat, mégpedig az 1986-os elődöntőben, de ’76-ban, ’80-ban és ’98-ban is kikaptak tőlük, és még a legendás, háromszoros győztes generációnak is csak egy döntetlenre futotta 2006-ban. Pedig az Atlasz oroszlánjai jóval kevesebb sikert tudnak felmutatni a kontinenstornákon, egyetlen győzelmük még 1976-ból datálódik, egy bronzérem mellett döntőbe utoljára 2004-ben kerültek, amikor végül Tunézia bizonyult erősebbnek.

Az idei tornán viszont az egyedülálló módon már két válogatottal is ANK-t nyerő Hervé Renard ül a marokkói kispadon, és voltaképpen már a csoportkörben korábbi csapata, a címvédő Elefántcsontpart kiverésével bizonyította, hogy mekkora mestere az Afrika-kupáknak, de tétmeccsen egyébként 5-3-1 a mérlege új csapatával 10-3-as gólkülönbséggel. Persze Héctor Cúpernek sincs szégyenkezni valója, hiszen Egyiptom az ő érkezése óta 8-2-1-es mérleget produkált 17-3-as gólkülönbséggel, ez pedig már jól mutatja, hogy egyik csapatot sem könnyű legyőzni, hiszen mindkét gárda rendkívül stabil védelemmel rendelkezik. Az idei tornán Egyiptom még gólt sem kapott, de Marokkó is átlagban csak 9 lövési kísérletet engedélyezett meccsenként az ellenfeleinek a mezőny legtöbb szabálytalanságával tördelve a játékot, miközben mindkét csapat támadójátékában elsősorban a gyors ellentámadások jelentették a legfőbb veszélyt.

  • Dominánsabb játékot Egyiptomtól várhatunk, így várhatóan az lesz a találkozó legfontosabb kérdése, hogy három védős rendszerük kitart-e az egyiptomi támadókkal szemben. A legfőbb veszélyforrást természetesen Mohamed Salah jelentheti, aki a Romához hasonlóan a fáraók között is a jobb szélen előretolva bukkan fel a leggyakrabban, míg a bal oldalon a Belgiumból beválogatott, Trezeguet művésznéven szereplő ifjú Mahmoud Hassan hátrébbról indítja az akciókat Abdallah El Saiddal egyetemben. Az Al Ahly-ban utóbbi csapattársa a centert játszó Marwan Mohsen, aki ugyan elég halovány teljesítményt nyújtott eddig a tornán, de mezőnymunkája miatt nem csak a Bragában játszó Ahmed Hassan Kokát szorítja ki a kezdőből, de a vetélytárs klub Zamalek közönségkedvencét, Bassem Morsy-t is, aki aztán a békesség kedvéért a keretbe sem került be, de egyébként a tavaly Stoke-ba igazoló új egyiptomi reménység Ramadan Sobhi sem feltétlen fért be a kezdőbe.

Ezzel a támadósorral szemben olyan három középhátvédes fal áll szemben, melyet a Bayern Münchenből a Juventusnak kölcsönadott Mehdi Benatia irányít, mellette pedig az Olympiakos alapembere, Manuel da Costa és az angol másodosztályú Wolverhamptonban inkább középpályást játszó Romain Saïss. A kaput a spanyol másodosztályban pallérozódó Munir őrzi, Salah semlegesítésében pedig feltehetően nagy szükség lesz a bal szélen annak a Hamza Mendylnek a gyorsaságára is, akit Renard még előző állomáshelyéről, a Lille-ből ismer, ott azonban még csak az ificsapat tagja a 19 éves balhátvéd. A középpályán nagy segítséget jelent a Feyenoordban is alapembernek számító veterán Karim El Ahmadi és a Deportivo La Corunában légióskodó Fayçal Fajr hatalmas mezőnymunkája. A jobb szélen ugyanakkor a Monacóból érkező, meglehetősen támadó felfogású Nabil Dirar sokszor támogatja az akciókat, így fontos kérdés lesz, mennyire tudja Trezeguet-t felügyelni közben.

  • Az utóbbi kitétel már fordítva is igaz, hiszen az egyiptomi csapatnak is meg kell majd valahogy oldania Dirar előretöréseinek semlegesítését, a marokkói támadások nagy része ugyanakkor inkább középen, az Emírségekből érkező Moubarak Boussoufán fut keresztül. A Nording Amrabatot, Boufalt, Belhandát és Tannane-t érintő sérüléshullám, valamint Ziyech mellőzése után kissé magára maradt az irányító, nem is nagyon van alternatíva a posztján, viszont egy sorral előrébb egy újabb 19 esztendős játékos, a Malagában is néha szerepet kapó Youssef En-Nesyri eddig remekül feledteti a hiányzókat. Centerként a Bundesliga 2-ből beválogatott Aziz Bouhaddouz kapott eddig helyet a csapatban, aki elsősorban mezőnymunkájával szorítja ki a klubjaikban gólerősebb Youssef El Arabit és az Elefántcsontpart ellen pazar gólt szerző Rachid Aliouit, de az Atlasz oroszlánjainak alighanem a negyeddöntőben is a stabilitás lesz az elsődleges céljuk, így ha Bouhaddouzt legutóbb összeszedett kisebb sérülése nem zavarja, most is az ő felbukkanására számíthatunk.

Boussoufa játékának megállításában alighanem már a középpályán nagy szerepe lesz az Arsenalból érkező Mohamed Elneny-nek és a Zamalek szűrőjének, Tarek Hamednek. Az eddig bevehetetlen védővonal két szélén rutinos játékosok futkosnak fel és alá, a jobb oldalon Ahmed Fathi, a bal szélen pedig a Szaúd Arábiából beválogatott Mohamed Abdelshafy, de a Hullal az angol élvonalban szereplő Ahmed Elmohamady játékára is van esély. A védelem tengelyében a két kairói riválist képviseli Ali Gabr (Zamalek) és Ahmed Hegazy (Al Ahly), míg a kapuban a már egy kisebb kairói egyletben védő Essam El Hadary (Wadi Degla) áll a vártán 44 évesen, miután Ahmed El Shenawy-t (Zamalek) az első meccsen le kellett cserélni és Sherif Ekramy (Al Ahly) is sérüléssel bajlódik.

 

 

comments powered by Disqus