Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Az Afrika-kupa csapatai - B-csoport

2017. január 08. - Legris

Csapatbemutató sorozatunkat ezúttal a január 14-én rajtoló Afrikai Nemzetek Kupájának B-csoportjában található válogatottakkal folytatjuk. A FIFA ranglistáján a legelőkelőbb helyre rangsorolt afrikai gárda, Szenegál mellett itt található kettő a mindig esélyes észak-afrikai csapatok közül is, mégpedig az utóbbi időben több változáson áteső Algéria és az inkább az állandóságban bízó Tunézia, a kvartett negyedik tagja pedig a tornára mindössze harmadszor kvalifikáló meglepetéscsapat Zimbabwe.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

 

 

 

Becenév: sivatagi rókák (fennecs)
Legjobb ANK-eredmények: 1-szer bajnok (1990), 1-szer döntős (1980), 2-szer bronzérmes (1984, 1988), 1-szer negyedik (1982), 4-szer negyeddöntős (1996, 2000, 2004, 2015) 

Szövetségi kapitány: Georges Leekens (belga)

Azt nem állíthatnánk, hogy nyugodt körülmények között dolgozhatott a szövetségi kapitány az algériai kispadon az utóbbi időkben. A 2014-es VB történelmi sikere után távozó Vahid Halilhodzicot előbb Christian Gourcuff váltotta, aki azonban elbukott a legutóbbi Afrika-kupa negyeddöntőjében és rengeteg kritikát kapott a több támadósztárt a soraiban tudó csapat nem eléggé látványos játéka miatt, így nyáron felállt a kispadról és a Rennes-hez szerződött. Utódja a Ghánát 2010-ben kis híján VB-elődöntőig vezető Milovan Rajevac lett, ám nem sokáig, két mérkőzés, egy győzelem és egy döntetlen után az ő talpára is útilaput kötött a szövetség nem éppen türelméről ismert elnöke, Mohamed Raouraoua. Így aztán október végén, alig két és fél hónappal az ANK kezdete előtt érkezett csak a jelenlegi szövetségi kapitány, Georges Leekens, aki edzőként egyetlen bajnoki címét még 1990-ben szerezte az FC Bruggével, azóta viszont számtalan belga klubnál, Hollandiában, Törökországban és Szaúd-Arábiában is dolgozott mindenféle különösebb siker nélkül. 2003-ban egyébként egyszer már irányította az algériai válogatottat is, ám hat meccsen elért két győzelme után távozott is, a legutóbbi Afrika-kupán pedig a tunéziai válogatottat irányította, de a negyeddöntőben igencsak ellentmondásos körülmények között vereséget szenvedett tanítványaival a hazai pályán játszó Egyenlítői-Guineától.

Út a tornára

A nagy edzőkeringő, és a rengeteg kritikus helyi médium egyébként azért is nehezen érthető, mert Algéria ANK-kvalifikációja voltaképpen egy pillanatig sem volt kérdéses, és a sivatagi rókák esélyeshez méltóan nyerték meg a csoportjukat. Még Christian Gourcuff irányításával győzték le a Seychelle-szigeteket 4-0-ra, Lesothót idegenben 3-1-re, Etiópiát pedig hazai pályán 7-1-re. A francia mester utolsó meccse ugyan „csak” 3-3-as döntetlen lett a legnagyobb ellenfélnek számító Etiópia otthonában, ám közben a VB-előselejtezők során Tanzánián is imponáló fölénnyel, 9-2-es összesítéssel léptek túl. Rajevac aztán behúzta a Lesotho elleni mérkőzést (6-0), majd a VB-selejtezők csoportkörében a Kamerun ellen hazai pályán elért 1-1 már megbízatása végét jelentette. Az őt váltó Leekens bemutatkozása cseppet sem sikerült fényesre, hiszen a Nigéria elleni VB-selejtezőn 3-1-es vereséget szenvedett a csapata, amivel egyébként máris elúszni látszik a kvalifikáció. A kontinensbajnokságon mindenesetre ott lesz a gárda, bár a felkészülés ilyen előzmények után már cseppet sem nyugodt, a helyzet tüzességére pedig csak olaj volt a belga mester kerethirdetése, hiszen több korábban fontos játékost is kihagyott a tornára utazó csapatból, miközben a közvélemény minimum érmet vár a sivatagi rókáktól, ez ugyanis az elmúlt tizenhárom tornán nem jött össze.

A csapat

A keret két legnagyobb hiányzója a korábbi csapatkapitány Carl Medjani (Leganes, áb1) és a közönségkedvenc Sofiane Feghouli (West Ham, ej2), akik idén ugyan bajlódtak sérülésekkel és viszonylag kevés játéklehetőséget kaptak klubjaikban, a szurkolók kedvenceinek számítottak a válogatottban. A kapusposzton ugyanakkor a török klubjánál idén egyetlen percet sem védő M’Bolhi (áj1) továbbra is az első számú jelölt, a védelemben pedig feltehetően a Napoliban is alapembernek számító balhátvéd, Faouzi Ghoulam (áj2) mellett a Betisbe szerződő Mandi (áb3) és a Tunéziában légióskodó Belkaroui lesznek a középhátvédek. A selejtezőkön jobbhátvédet játszó Zeffane (Rennes, eb1) sérülés miatt kidőlt a sorból, így egyelőre nehéz megmondani, hogy eredetileg belső védő klubtársa, Bensebaïni vagy a tunéziában játszó Belkhiter, esetleg a hazai ligát képviselő Meftah kap majd bizalmat. A középpályán biztosnak tűnik a Schalkénál magára találó Bentalebnek és Nagy Ádám csapattársának, Taïdernek (eb2) a helye, de Medjani és Feghouli mellett szintén kimaradt innen a Montpellier-ben sokszor brillírozó Ryad Boudabouz is, így a többi jelölt nagyjából egyenlő eséllyel jelentkezhet a támadásokat segítő szerepkörre, annál is inkább, mert Leekens még nem döntött a csapat által használni kívánt szerkezetről. A támadósorban leginkább a két Leicester-játékosnak, Slimaninak (áb2) és Mahreznek (ek) a felbukkanására számíthatunk, de akár a selejtezők gólkirálya, Soudani is bekerülhet a kezdőbe, ha a Porto cselgépe, Brahimi (ej1) a kispadra kerül.

Kapusok: Raïss M’Bolhi (Antalyaspor), Malik Asselah (JS Kabylie), Chemseddine Rahmani (MO Béjaïa)
Védők: Mokhtar Belkhiter (Club Africain), Mohamed Rabie Meftah (USM Alger), Aïssa Mandi (Betis), Hicham Belkaroui (Espérance Tunis), Liassine Cadamuro (Servette), Mohamed Benyahia (USM Alger), Ramy Bensebaïni (Rennes), Faouzi Ghoulam (Napoli), Djamel Mesbah (Crotone)
Középpályások: Adlène Guedhioura (Watford), Saphir Taïder (Bologna), Nabil Bentaleb (Schalke), Mehdi Abeid (Dijon), Yacine Brahimi (Porto), Rachid Ghezzal (Lyon)
Támadók: Islam Slimani (Leicester), Riyad Mahrez (Leicester), Hillal El Arabi Soudani (Dinamo Zagreb), Baghdad Bounedjah (Al Sadd), Sofiane Hanni (Anderlecht)

A csapat sztárja: Riyad Mahrez

Érdekes Riyad Mahrez helyzete az algériai válogatottban, hiszen a francia másodosztályú Le Havre játékosaként nem nagyon hívta fel magára a figyelmet, amíg be nem jelentette, hogy franciaországi születése ellenére szívesen szerepelne a sivatagi rókák között. 2014 májusában aztán már másik rókák, a Leicester City igazoltjaként mutatkozott be a címeres mezben és tagja is volt a VB-re utazó, ott történelmi sikerként a nyolcaddöntőbe jutó keretnek. Brazíliában azonban csak a belgák ellen vereséggel végződő nyitótalálkozón lépett pályára és ekkor még senki sem gondolta volna, hogy hamarosan ő lehet az algériai válogatott legnagyobb sztárja, hiszen posztján olyan közönségkedvencek szerepeltek, mint Feghouli, Brahimi, Soudani, de még Djabou vagy Nabil Ghilas is közelebb állt a szurkolók szívéhez. Mahrez még a 2015-ös Afrika-kupán sem tartozott a válogatott alapemberei közé, az előző szezonban a Leicester City tündérmesébe illő angol bajnoki címe és az általa szerzett 17 gól valamint 11 gólpassz azonban megtette a hatását. Év végén első afrikai játékosként a bajnokság legjobb játékosának is megválasztották a Premier League-ben és több jelentős klub is szívesen a soraiban látta volna. Végül úgy döntött, marad a Leicesternél, ahol idén azért gyengébben megy a csapatának, bár a BL-ben megnyerte a csoportját, a bajnokságban a bennmaradásért küzd és Mahrez is inkább a nemzetközi porondon remekelt eddig, ugyanis a három bajnoki gólja mellett négyet szerzett a Bajnokok Ligájában játszott öt meccsén. Ez elég volt neki ahhoz, hogy a CAF megválassza a 2016-os év legjobb afrikai labdarúgójának, mely címet algériai játékos korábban még sohasem tudhatott a magáénak. A válogatott kezdője sem nagyon képzelhető már el nélküle, 2016-ban 2 gólt és 6 gólpasszt is jegyzett a sivatagi rókák között, így most nagyban tőle várják a szurkolók, hogy a feszültségek ellenére messzire vezesse a csapatot.

 

 

 

Becenév: kárthágói sasok (aigles de Carthage)
Legjobb ANK-eredmények: 1-szer bajnok (2004), 2-szer döntős (1965, 1996), 1-szer bronzérmes (1962), 2-szer negyedik (1978, 2000), 5-ször negyeddöntős (1998, 2006, 2008, 2012, 2015)

Szövetségi kapitány: Henryk Kasperczak (lengyel)

Az elmúlt hat Afrika-kupán négyszer is a negyeddöntő jelentette a végállomást a tunéziai csapat számára, így amikor legutóbb ismét elbukták a kárthágói sasok a négy közé jutást, Georges Leekens helyét a második legnagyobb Afrika-specialista vette át. Claude Le Roy mögött ugyanis a lengyel Henryk Kasperczak rendelkezik a legszerteágazóbb ANK-múlttal, például Tunéziát is a döntőig vezette már 1996-ban és az elődöntőbe 1998-ban, de Elefántcsontparttal is nyert egy bronzérmet (1994), Malival pedig negyedik lett, és megfordult a marokkói és a szenegáli válogatott kispadján is. Játékosként egyébként tagja volt a ’74-es VB-bronzérmes és a ’76-os olimpiai bajnok lengyel csapatnak is, edzőként pedig számos kisebb francia klub kispadján is megfordult a nyolcvanas-kilencvenes években, mielőtt először Afrikának vette volna az irányt. Azóta is voltak különböző kitérői, például hazájában is irányította rövidebb ideig a Górnik Zabrzét és a Wisla Krakówot is. Kasperczak már legutóbb is az Afrika-kupa legidősebb szövetségi kapitánya volt, mint ahogy most, immár hetven évesen is az övé ez a cím.

Út a tornára

Meglehetősen szorosan alakult a tunéziaiak selejtezőcsoportjának versengése, hiszen a pont nélkül záró Dzsibutit leszámítva a kárthágói sasok mellett Libéria és Togo is jó teljesítményt nyújtott. Kasperczak tanítványai a második körben vereséget is szenvedtek Libériában (0-1), majd Togót csak hazai pályán tudták lebirkózni (1-0), idegenben pedig csak egy gól nélküli döntetlenre futotta. Ha a két rivális nem orrozta volna el egymás elől a pontokat, talán nagyobb bajban is lehetett volna Tunézia, de így is élet-halál meccsen fogadta az utolsó körben Libériát, az az összecsapás azonban végül remekül sikerült és 4-1-es győzelemmel zárult. Ami pedig még inkább bizakodásra adhat okot a szurkolóknak, az az, hogy mindeközben a VB-selejtezők során a Mauritánia elleni kettős győzelem a döntő csoportkörbe jutást jelentette, ahol pedig Guineát és Líbiát is sikerült az első két fordulóban legyőzni, vagyis egyre jobb formába látszanak lendülni a kárthágói sasok.

A csapat

A kaput a veterán csapatkapitány, Aymen Mathlouthi (áb1) védi, aki az egykori tunéziai boksz-világbajnok tiszteletére a Balbouli becenevet is viseli. A selejtezőkben rendre három belső védős felállásban küldte pályára a csapatot Kasperczak, ám a középhátvédek a klubjaiknál nincsenek túl jó helyzetben. Az elméletileg legértékesebb láncszemnek számító Aymen Abdennour (áj1) a Valenciánál él meg nehéz időket, Syam Ben Youssef (áj2) pedig a Caen-nál való mellőzöttség miatt klubot váltana akár már januárban. Mindeközben a klubnál őt kiszorító Alaeddine Yahia 35 évesen már nem tagja a keretnek, mint ahogy a klubjával, az Étoile du Sahellel összevesző és ezért parkolópályára állított Bilel Mohsni sem (áb2), így csak Dhaouadi (áb3) helye tűnik biztosnak. A bal szélen az egyiptomi kitérőt tévő Ali Maâloul (ej1), a jobb oldalon pedig a kapus névrokona, Hamza Mathlouthi vagy az Étoile du Sahel játékosa, Nagguez (áj3) szerepel. A középpályán utóbbi csapattársa, Ben Amor (eb1) mellett szintén egy klubtárs, Lahmar és a vetélytárs Espérance-ból érkező Sassi váltogatták egymást. Az akciók szervezése leginkább a PL-ben szereplő Khazri (eb2) feladata, de az utóbbi időben egyre több lehetőséget kapott a Lille-ben egyre jobb formába lendülő Sliti is, különösen miután a Bundesligában pallérozódó Ben-Hatira (ej2) az utolsó rostán váratlanul kiesett a keretből. Középcsatárként az Udinesén keresztül Belgiumba visszatérő Harbaoui járt pórul a válogatás utolsó körében, így a Szaúd-Arábiából is beválogatott Akaïchi felbukkanására lehet a leginkább számítani vagy esetleg még az Espérance támadójáéra, Khenissiére (ek). Igazán kiemelkedő játékosa tehát a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal sincs a kárthágói sasoknak, és nem is tartoznak az Afrika-kupa legnagyobb favoritjai közé, ahogy azonban az eredményeik is mutatják, leírni sem szabad őket.

Kapusok: Aymen Mathlouthi (Étoile du Sahel), Rami Jaridi (CS Sfaxien), Moez Ben Cherifia (Espérance Tunis)
Védők: Ali Maâloul (Al Ahly), Hamza Mathlouthi (CS Sfaxien), Syam Ben Youssef (Caen), Mohamed Ali Yaacoubi (Rizespor), Aymen Abdennour (Valencia), Chamseddine Dhaouadi (Espérance Tunis), Slimane Kchok (CA Bizertin), Hamdi Nagguez (Étoile du Sahel), Zied Boughatass (Étoile du Sahel)
Középpályások: Ferjani Sassi (Espérance Tunis), Larry Azouni (Nîmes), Naim Sliti (Lille), Wahbi Khazri (Sunderland), Mohamed Amine Ben Amor (Étoile du Sahel), Ahmed Khalil (Club Africain), Hamza Lahmar (Étoile du Sahel)
Támadók: Youssef Msakni (Lekhwiya), Taha Yassine Khenissi (Espérance Tunis), Ahmed Akaïchi (Al-Ittihad), Saber Khalifa (Club Africain)

A csapat sztárja: Wahbi Khazri

Ma már nem jelent nagy meglepetést, hogy a tunéziai válogatott jelenlegi legnevesebb játékosa Korzikán született és az akkor másodosztályú Bastiában kezdett futballozni. 21 évesen 10 góllal és 9 gólpasszal járult hozzá csapata feljutásához a francia élvonalba, majd első Ligue 1 szezonjában is szerzett 7 gólt (hármat szabadrúgásból) a 9 asszisztja mellett. Korábban mind a francia, mind a tunéziai korosztályos válogatottakban megfordult, ekkor azonban szülei hazája mellett tette le a voksát és a 2013-ban nem túl jól sikerült Afrika-kupán egy rövid időre már be is mutatkozott a címeres mezben. Nem sokkal később a Bordeaux igazolta le 2 millió euró ellenében, és a hatodik helyen végző csapatban gyorsan megkedvelte a közönség, amire 9 góllal és 8 gólpasszal szolgált rá, de a klub számára gyengébb következő félévben is 5 gól és 7 assziszt volt a mérlege, amikor 12 millió euróért megvásárolta játékjogát a Sunderland. A bennmaradást elérő és idén ugyanezért küzdő angol klubban már nem termel ilyen eredményesen, de közben a válogatottban fontos gólt szerzett a Libéria elleni ANK- és a Líbia elleni VB-selejtezőn is, sőt, a Dzsibuti elleni mérkőzésen Mathlouthi távollétében egyszer már a csapatkapitányi karszalagot is viselhette. Valószínűleg nem ő lesz Tunézia legjobb gólszerzője, de a pontrúgásokkal rendre veszélyt teremt az ellenfelek kapui előtt akár közvetve, akár közvetlenül és az akciók szervezésében is jelentős szerepet játszik.

 

 

 

Becenév: Teranga oroszlánjai (lions de la Teranga, a teranga wolof nyelven a híres szenegáli vendégszeretetre utal)
Legjobb ANK-eredmények: 1-szer döntős (2002), 3-szor negyedik (1965, 1990, 2006), 4-szer negyeddöntős (1992, 1994, 2000, 2004)

Szövetségi kapitány: Aliou Cissé (szenegáli)

Az alig 40 esztendős szenegáli szövetségi kapitánynak egyelőre a játékospályafutásáról sokkal többet érdemes beszélni, mint edzői karrierjéről, hiszen a 2002-es VB-n a negyeddöntőig menetelő csapat kapitánya első jelentős edzői megbízatását kapta a válogatott irányításával. Labdarúgó pályafutása során a Sedant, a PSG-t és a Montpellier-t is erősítette, a párizsiakkal egy ezüstérmet is nyert, de megfordult Angliában a Birmingham és a Portsmouth színeiben a Premier League-ben is. Visszavonulása után rövid ideig a francia amatőr Louhans-Cuiseaux-nál, majd az olimpiai csapatnál dolgozott másodedzőként, ott volt például a 2012-ben Londonban a nyolc közé jutó szenegáli gárda mellett is. Amikor aztán két éve egy újabb rosszul sikerült Afrika-kupa és a „halálcsoportból” való kiesés után távozott Alain Giresse a felnőtt válogatott kispadjáról, a szövetség vezetői mellette tették le a voksukat, és voltaképpen az eddigi eredmények alapján nem is kellett megbánniuk a döntésüket.

Út a tornára

A FIFA világranglistájának legmagasabban jegyzett afrikai válogatottja több Európában légióskodó sztárt tudhat a soraiban és az egyik legnagyobb favoritnak számít, noha korábban csak egyetlen egyszer szerzett érmet Szenegál az Afrika-kupákon. Az ország klubfutballja sem tartozott soha a kontinentális élvonalba, a válogatott azonban többször épült nevesebb légiósokra és afrikai VB-rekorder a 2002-es negyeddöntős szerepléssel, az ANK-n mégsem sikerült igazán a nagy áttörés. A kvalifikációt most nagyon magabiztosan, száz százalékos teljesítménnyel szerezték meg, igaz a selejtezőcsoportba melléjük került Burundi, Namíbia és Niger nem tartoznak éppen a legnehezebb ellenfelek közé. A VB-selejtezőkön Madagaszkáron is sikerült túljutni, majd a döntő csoportkörben egy győzelem után a bírói hibákkal megtámogatott Dél-Afrika vendégeként először szenvedtek tétmeccsen vereséget 2015. januárja, az előző Afrika-kupa óta.

A csapat

A szenegáli csapatnak sem éppen a kapusposzt az erőssége, a Rennes kispadjáról Törökországba szerződő Abdoulaye Diallo számít első opciónak, de néha a Guineában légióskodó veterán Khadim Ndiaye (áb1) is kapott lehetőséget a selejtezők során. A védelem azonban általában megoldja, hogy ne legyen sok szükség kapusbravúrokra, hiszen a Napoliból kirobbanthatatlan Kalidou Koulibaly (áj2) és a Belgiumban élő Kara Mbodj igencsak keménykötésű tengelyt alkotnak, így a csapategység érdekében a Bundesligában szereplő Lamine Sané vagy a PL-ben rendszeresen lehetőséget kapó Papy Djilobodji nem is tagjai a keretnek. A bal szélről egyébként érzékeny veszteség a súlyos sérülése miatt kidőlő Pape Souaré hiánya, helyén a francia másodosztályban pallérozódó Saliou Ciss (ej2) játszott eddig, de valószínűleg az élvonalban, egy szinttel feljebb játszó Mbengue másfél év kihagyás utáni válogatottba való visszahívása sem véletlen. A jobb oldalon a klubjában középhátvédet játszó, így robosztusabb Zargo Touré (áj2) és a mozgékonyabb Gassama váltják egymást. A középpályán angliai légiósók, Kouyaté (áj1), Gueye (áj3) és a jelenleg a másodosztályt vezető Newcastle játékosa, Diamé kapnak helyet, így például az Angers csapatkapitánya, Cheikh Ndoye csak cserejátékos általában. A támadók közül a Liverpoolban is jól teljesítő Sadio Mané (ej1) mellett egyre több lehetőséget kap a Lazio ifjú tehetsége, Keita Baldé (eb1) is Mame Diouf (eb2) kárára, míg az ék szerepkörét általában a svájci Sion gólgyárosa, Moussa Konaté tölti be. A kezdők mellett tehát a tartalékok között is számos olyan játékos megfér, akinek más válogatottak nagyon örülnének, így talán nyugodtan kijelenthetjük, hogy a bombaerős keret alapján tényleg favorit is lehet akár Szenegál, bár az is igaz, hogy ez már legutóbb is így volt.

Kapusok: Abdoulaye Diallo (Rizespor), Khadim Ndiaye (Horoya AC), Pape Seydou Ndiaye (Niary Tally)
Védők: Lamine Gassama (Alanyaspor), Kara Mbodj (Anderlecht), Zargo Touré (Lorient), Kalidou Koulibaly (Napoli), Saliou Ciss (Valenciennes), Cheikh Mbengue (Saint-Étienne)
Középpályások: Idrissa Gueye (Everton), Cheikhou Kouyaté (West Ham), Cheikh Ndoye (Angers), Pape Kouly Diop (Espanyol), Pape Alioune Ndiaye (Osmanlispor), Mohamed Diamé (Newcastle), Henri Saivet (Saint-Étienne)
Támadók: Moussa Konaté (Sion), Famara Diéudhiou (Angers), Moussa Sow (Fenerbahce), Mame Biram Diouf (Stoke), Sadio Mané (Liverpool), Keita Baldé (Lazio), Ismaila Sarr (Metz)

A csapat sztárja: Sadio Mané

Ahogy arra blogunk egy korábbi posztjában kitértünk, Sadio Mané is Szenegál egyik legjelentősebb futballakadémiáján, az AS Génération Foot berkeiben kezdett futballozni és az akadémiával jó kapcsolatot ápoló Metzben lett profi labdarúgó. Különösebben nagy teljesítménnyel még fel se hívta magára a figyelmet, amikor a Red Bull Salzburg scout rendszere felfigyelt rá, így 20 évesen már az osztrák Bundesligában 16 gólt és 9 gólpasszt jegyzett, miközben bemutatkozott a válogatottban is, majd egy évvel később egy 13+13-as kombinációval járult hozzá a Salzburg bajnoki címéhez, de az EL-ben is szerzett 5 gólt a nyolcaddöntőig jutó csapatban. A 2014/15-ös szezonnak már csak a felét töltötte Ausztriában, hiszen télen a Southampton a Premier League-be szerződtette, ahol gyorsan letette a névjegyét és másfél év alatt összesen 22 gól és 11 gólpassz volt a termése. Nem csoda tehát, ha a még mindig csak 24 éves csatárért nyáron 35 millió fontot fizetett a Liverpool és a Klop csapatnak is az egyik legértékesebb támadója jelenleg 19 bajnokin szerzett 9 góljával és 5 gólpasszával. A Teranga oroszlánjai között ugyanakkor nem tartozik a legeredményesebb játékosok közé, a 2016-os évben például csak 1 gólt ért el, és lehet, hogy az idei Afrika-kupán sem tőle érkezik majd a legtöbb találat, az ellenfél védői azonban alighanem őrá készülnek majd a leginkább.

 

 

 

Becenév: harcosok (warriors)
Legjobb ANK-eredmények: - 

Szövetségi kapitány: Kallisto Pasuwa (zimbabwei)

A 46 éves szakember először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy 2011-től kezdve a hazai ligában egyedülálló módon zsinórban négy bajnoki címet szerzett a Zimbabwe legjelentősebb klubjának számító Dynamos FC vezetőedzőjeként, melynek színeiben korábban egyébként játékosként is relatíve szép sikereket ért el. Így aztán amikor Ian Gorowa távozott a válogatott kispadjáról, őt bízta meg a szövetség a harcosok irányításával. Első sikerként kijuttatta az U23-as válogatottat a 2015-ös Afrika-játékok nyolc csapatos labdarúgótornájára és bár ott nem sikerült a négy közé jutni, Kamerun kiverése a selejtezőkben így is nagy fegyverténynek számított. A szövetséggel és elnökével, Phillip Chiyangwával egyébként nem épp kiegyensúlyozott Pasuwa viszonya, 2015 nyarán egyszer le is mondott megelégelve a beváltatlan ígéreteket, ám aztán nem sokkal később sikerült meggyőzni és visszatért a posztjára. Ezzel pedig végül mindenki jól járt, hiszen öt kihagyott torna után térhet vissza Zimbabwe az Afrika-kupára, mely az ország számára mindössze a harmadik kontinensbajnokság lesz.

Út a tornára

Elsősorban a selejtezőcsoport favoritjának számító Guinea mélyrepülését használta ki a zimbabwei válogatott és a legkiegyensúlyozottabb teljesítménynek köszönhetően végzett a három déli régióból érkező csapatot is magába foglaló kvartettje élén. A Malawiban aratott 2-1-es győzelem után hazai pályán döntetlent harcoltak ki a guineaiakkal szemben, majd a szváziföldi pontszerzés után a visszavágón valósággal kiütötték a csoportot addig vezető szváziakat 4-0-ra, még később Malawi könnyed, 3-0-s legyőzése már biztosította is a kvalifikációt. Az utolsó fordulóban már belefért a Guineában elszenvedett vereség is, mely egyébként az egyetlen vesztes meccse Pasuwa regnálásának. A VB-selejtezőkön mindeközben nem indulhattak el a harcosok egy FIFA büntetés miatt, ugyanis a szövetség nem rendezte egy korábbi szövetségi kapitánnyal, a brazil José Claudinei-jel szembeni tartozását, így hát kizárólag csak az Afrika-kupára készülnek a zimbabwei szurkolók és játékosok egyaránt. A felkészülés cseppet sem volt problémamentes, hiszen a játékosok miután nem voltak elégedettek az edzéskörülményekkel, elhagyták a szövetség edzőtáborát és a zimbabwei játékosszervezet pályáján folytatták a készülődést, majd egy felkészülési mérkőzésre sem utaztak el, mert a kormány anyagi gondjai miatt nem rendezte egy tartozását a labdarúgószövetség felé, így a játékosok prémiumai is elmaradtak.

A csapat

A harcosok kapusa a mindössze 20 esztendős Mukuruva (ej1), aki két éve még Pasuwa edzősködése alatt lett a Dynamos FC kapusa. A védelem rangidőse és legbiztosabb pontja a Sparta Prahával az Európa Ligában is jól teljesítő Costa Nhamoinesu (áb1), aki mellett a hazai ligában szereplő játékosok, Muroiwa, a jobb szélen pedig Zvirekwi (áj3) szoktak szerepelni, a balhátvéd pedig a Dél-Afrikában légióskodó Bhasera (áb3). A középpályás szűrés a csapatkapitány, szintén dél-afrikai légiós Katsandénak (áj1) és a zimbabwei futball egyik legnagyobb tehetségének, Marvelous Nakambának (áj2) a feladata. A támadó szekcióban már jóval nagyobb a fluktuáció, amit viszont biztosra vehetünk, az a szintén dél-afrikai klubjával, a Mamelodi Sundowns-szal afrikai BL-t nyerő Billiat (ek) és a jelenleg Belgiumban élő Musona (áj2) helye. Mellettük további dél-afrikai légiósok, Evans Rusike (eb1), Mahachi, Mudehwe vagy Ndoro (áb2) is bekerülhet a kezdőbe, de a Svédországból Tunéziába tartó Matthew Rusike játéka is lehetséges. Ebben a csoportban tehát messze a leghalványabb kerettel rendelkezik a zimbabwei válogatott, de az ország futballtörténetének alighanem legerősebb generációjával, mely a legutóbbi eredményei alapján szívós ellenfele lehet a vetélytársaknak.

Kapusok: Tatenda Mukuruva (Dynamos FC), Bernard Donovan (How Mine FC)
Védők: Lawrence Mhlanga (Chicken Inn), Elisha Muroiwa (Dynamos FC), Teenage Hadebe (Chicken Inn), Costa Nhamoinesu (Sparta Praha), Onismor Bhasera (SuperSport United), Bruce Kangwa (Azam FC), Hardlife Zvirekwi (CAPS United)
Középpályások: Marvelous Nakamba (Vitesse), Willard Katsande (Kaizer Chiefs), Danny Phiri (Golden Arrows), Oscar Machapa (AS Vita Club), Kudakwashe Mahachi (Golden Arrows)
Támadók: Knowledge Musona (Oostende), Khama Billiat (Mamelodi Sundowns), Nyasha Mushekwi (Dalian Yifang), Tino Kadewere (Djurgarden), Cuthbert Malajila (Bidvest Wits), Tendai Ndoro (Orlando Pirates), Matthew Rusike (CS Sfaxien), Evans Rusike (Maritzburg United)

A csapat sztárja: Knowledge Musona

A „mosolygó gyilkos” becenévre hallgató csatár 19 éves korában került a hararei Aces Youth Soccer Academy csapatától (ahol Billiat is a csapattársa volt) Dél-Afrika egyik legnagyobb klubjához, a Kaizre Chiefs-hez, ahol rögtön az év újoncának választották és bemutatkozhatott a válogatottban is. A következő szezonban már 15 góllal és 7 gólpasszal járult hozzá a bronzérem megszerzéséhez és begyűjtötte a gólkirályi címet is. A Hoffenheim 1,5 millió euróért vásárolta meg a játékjogát, de a Bundesligában nem tudta megvetni a lábát, sem a hoffenheimi, sem egy kölcsönadás után az augsburgi csapatban nem szerzett bajnoki gólt, így két év után újra a Kaizer Chiefs vette kölcsön egy szezon erejéig. Itt visszatért az eredményessége is, 8 bajnoki találata mellett 5-ször az afrikai BL-ben is megzörgette a hálót. A kölcsönszerződés lejártakor azonban a johannesburgiaknak nem volt esélyük végleg megszerezni Musonát, a belga Oostende fizetett érte végül 0,5 millió eurót. Az első éve itt is nehézkesebb volt, de tavaly már a klub történetének legjobb bajnoki helyezését 13 góllal segítette, idén pedig fél szezon után már 9 gól és 4 assziszt szerepel a neve mellett és a harcosok ANK-kvalifikációjában is oroszlánszerepet játszott, 3 góljával házi gólkirály lett gyerekkori pajtásával, Billiattal holtversenyben és két további találatot is előkészített.

 

Az Afrika-kupa történetével foglalkozó sorozatunk korábbi részei:

 

A csapatbemutató sorozatunk posztjai:

comments powered by Disqus