Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Dél-Afrika olimpiai csapatáé a régió COSAFA-kupája

2016. június 29. - Legris

Múlt decemberben beszámoltunk Afrika legrégebbi futballtornájának, a kelet-afrikai válogatottak számára 1926 óta megrendezésre kerülő CECAFA-kupának a legutóbbi kiírásáról. A kontinens regionális alszövetségeinek hagyományos tornái közül ugyanakkor a legerősebb jelenleg alighanem a déli zóna országait tömörítő COSAFA (Council of Southern Africa Football Associations) viadala, ugyanis ezen országok válogatott játékosainak nagy része a régió klubcsapataiban szerepel, így pedig részt vehet a hivatalos FIFA-naptárban nem szereplő tornán (a hasonló helyzetben lévő észak-afrikai szövetség csak a klubcsapatoknak szervez regionális kupákat). Egyébként a térség utánpótlástornái is jelentős presztízzsel bírnak az érintett országokban, hiszen a tehetségek felhívhatják magukra a déli régió legjelentősebb egyesületeinek figyelmét, ami lehetőséget nyújt számukra a régióban ritkaságszámba menő profi szerződésekre. A felnőtt torna természetesen szintén teremt hasonló lehetőségeket és még nagyobb jelentőséggel bír a szurkolók számára is, hiszen több válogatottnak ezen a tornán van a leginkább esélye érvényesülni, mivel a kontinentális vetélkedésekben gyakran alulmaradnak az európai légiósok hadára építő nyugat-afrikai vagy a tehetősebb észak-afrikai országokkal szemben. Most ráadásul a torna remek alkalmat is kínált Ephraim ’Shake’ Mashabának, hogy a riói olimpiára készülő dél-afrikai U23-as csapat tagjait a decemberi korosztályos Afrika-kupa után újra élesben is kipróbálhassa, akik aztán éltek is a lehetőséggel és megnyerték az ország negyedik COSAFA-trófeáját.

 

 

A COSAFA-kupa története

 

A COSAFA-t egyébként az afrikai alszövetségek közül utoljára, csak 1997-ben hozták létre, amikor a régió legjelentősebb országában, Dél-Afrikában megszüntették az apartheidet és az ország labdarúgó szövetsége csatlakozhatott a CAF-hoz és a FIFA-hoz is. A szervezet 14 hivatalos tagot számlál, illetve a Franciaországhoz tartozó Réunion szigetének labdarúgó szövetsége is csatlakozott partner, ám a tornákon nem vesz részt.

Az első COSAFA-kupát is a szövetség megalakulásának évében, 1997-ben rendezték, mégpedig akkor még csak öt csapat részvételével, körmérkőzéses rendszerben, akárcsak a következő évben. Ezt az első két tornát egyaránt az éremtáblázatot máig is vezető Zambia nyerte meg, melyet a következő évben a már egyenes kieséses szisztémában Angola taszított le a trónról. Ebben az évben már tíz válogatott versengett a trófeáért, a következő évben tizenegy, majd sokáig tizenkettő. Ebben az időszakban szerezte meg első trófeáját Dél-Afrika is, de Angola is háromra növelte sikerei számát a 2004-es döntőben tizenegyespárbajban diadalmaskodva Zamba felett, de 2003-ban és 2005-ben Zimbabwe is diadalmaskodott kétszer.  Az új évezred első éveiben egyébként a fénykorát élő Malawi is három érmet szerzett, ám két döntőjét is elvesztette, így azóta is kupagyőzelem nélkül áll.

Az évente kiírt kupában 2005-től vezették be az egy helyszínen megrendezésre kerülő final fourt, és ekkor már 13 válogatott is leadta a nevezését. Az elődöntőkre és a döntőkre Dél-Afrikában került sor, ám a hazai csapat végül nem jutott a fináléba, hanem Zimbabwe diadalmaskodott harmadszor, hogy aztán a következő évben hazai pályán elbukjon Zambiával szemben, így ekkor már három válogatott is három-három aranyéremmel állt az örökranglistán. Ez a szám ráadásul gyorsan négyre növekedett, ugyanis a 2007-es final fourt és az először egy helyszínen zajló teljes 2008-as tornát rendező Dél-Afrika is begyűjtött két győzelmet, ami pedig külön érdekesség, hogy utóbbi viadalon a Seychelle-szigetek csapata érte el a kupa történetének legnagyobb arányú győzelmét, amikor 7-0-ra győzte le a szomszédos sziget, Mauritius válogatottját. Egy évvel később Zimbabwe volt az egész torna házigazdája és a harcosok meg is örvendeztették a közönségüket a negyedik aranyéremmel, ám ezután hosszú szünet következett.

A 2010-es torna eredeti házigazdája Angola ugyanis az utolsó hónapokban visszalépett, így ez a kiírás elmaradt és az ezidáig évente megrendezett versengés további három évig nem is került megrendezésre. 2013-ban aztán Zambiában élesztette újra a tornát a COSAFA, melyen a hazai rézlövedékek a döntőben legyőzték Zimbabwét és visszavették a vezetést az éremtáblázaton is. Tavaly pedig tovább folytatódott a COSAFA-kupa reneszánsza, a Dél-Afrikai viadalon már tizennégy válogatott vett részt, és végül hatalmas meglepetésre Namíbia produkált egy nagy menetelést és a kupa története során először hódította el a győztesnek járó trófeát. A gólkirály személye is legalább ekkora meglepetés lett, hiszen a története legnagyobb sikereként a bronzéremig menetelő Madagaszkár támadója, Sarivahy Vombola rekordnak számító öt találattal lett a legeredményesebb játékos.

 

 

A 2016-os torna

 

A torna lebonyolítása meglehetősen egyedi, 2008 óta, tehát immár ötödik alkalommal ugyanis a csoportkör egyfajta selejtezőként funkcionál, míg a legerősebbként kiemelt csapatok csak az egyenes kieséses szakaszban csatlakoznak a küzdelmekhez. Így aztán idén is nyolc csapat két csoportban versengett mindössze két helyért a nyolc között, ahol a rendező és címvédő Namíbia, a meghívott vendég Kongói DK, valamint Dél-Afrika, Botswana, Zambia és Mozambik várt már rájuk a negyeddöntőben.

Az A-csoport favoritja a négyszeres győztes Zimbabwe volt, ám az első fordulóban rögtön beletört a harcosok bicskája az utóbbi hónapokban az Afrika-kupa selejtezőkön is jól teljesítő Szváziföld elleni mérkőzésbe. Pedig az európai légiósokkal kiegészített zimbabwei csapat márciusban az ANK selejtezősorozat keretében 4-0-ra kiütötte már a szvázi királyi pajzsot, most azonban csak egyenlíteni sikerült kétszer, két Felix Badenhorst gól után. A korábban a dél-afrikai ligában is megforduló szváziföldi csatár a folytatásban is jó formában maradt, hiszen duplázott a Seychelle-szigetek elleni meccsen is, majd győztes és továbbjutást jelentő gólt szerzett a tavalyi torna meglepetéscsapata, Madagaszkár ellen. A malgasok ugyanis egy gól nélküli döntetlent játszottak a Seychelle-t aztán már alaposan kitömő Zimbabwe ellen, így pedig mindkét csapat lépéshátrányban maradt Szvázifölddel szemben. Harris ’Madze’ Bulunga tanítványai 2003 óta először jutottak be a legjobb nyolc közé és ezzel még nem volt vége a szvázi mesének.

A B-csoportban a tornára egy év után visszatérő Angola lett volna talán a favorit, ám rettentő fiatal csapattal érkeztek Namíbiába a fekete antilopok, az első számú kapusuk például a 2000-es születésű, alig 15 esztendős Joao Bunga volt. Az első meccsen rögtön fel is avatták őt a malawiak, és a 23 éves létére korábban a dél-afrikai Premier League-ben is megforduló Gabadinho Mhango a torna egyetlen mesterhármasát szerezte. Az első forduló másik meccsén a COSAFA-kupa történetének leggyorsabb gólja született meg, amikor a lesothói Jane Thaba-Ntso 34 másodperc elteltével fejelt a hálóba. A két győztes aztán a második fordulóban, az ellenfelek cseréjével is hozta az újabb három pontot, így az utolsó fordulóban voltaképpen csoportdöntőt játszottak egymással. A kiegyenlített mérkőzésen a döntetlen már Lesothónak kedvezett volna, ám végül a hajrában a kitámadó lángok ellen újra betalált Thaba-Ntso, ezzel pedig az egykori válogatott legenda, Seephephe ’Mochini’ Matete által irányított krokodilok léptek tovább a negyeddöntőbe.

A selejtezőcsoportokból érkező válogatottak végül felemás eredménnyel szerepeltek a negyeddöntőkben. A korábban gólt sem kapó Lesotho ugyanis a torna favoritjának számító Dél-Afrikát csak megszorítani tudta, végül alulmaradt a küzdelemben. Thaba-Ntso újabb találatával vezetést szereztek a krokodilok, de a második félidő közepén a legendás sowetói alakulat, az Orlando Pirates ifjú üdvöskéje, Gift Motupa egyenlített, majd a büntetőrúgásoknál is hiába hagyta ki az első lövést Rivaldo Coetzee, később két lesothói is hibázott.

Szváziföld viszont szerencsésebb volt, hiszen a Zambia elleni gól nélküli döntetlen után Khumalo hiába hagyta ki az első tizenegyest, a királyi pajzs többi rugója nem hibázott, viszont Sandile Ginindza kapus két zambiai lövést is hárított. Az egyik favoritnak számító rézlövedékek így gyorsan elbuktak, igaz, hogy a szövetségi kapitány George Lwandamina a ZESCO Uniteddel az afrikai BL-ben vitézkedett közben így egyébként klubcsapatának játékosai sem vettek részt tornán. Zambiával kapcsolatban azt is megemlíthetjük, hogy a COSAFA-kupa történetében eddig ők keveredett a legtöbbször büntetőpárbajba, összesen immár tizenharmadik alkalommal, melyek közül ráadásul már nyolcadszor maradtak alul végül a szétlövésben.

Az egyetlen negyeddöntőt, mely a rendes játékidőben eldőlt a meghívott vendég, a légiósok és a Szövetségi Kupában elfoglalt Mazembe játékosok nélkül felálló Kongói Demokratikus Köztársaság nyerte az egykor játékosként portugál EB-elődöntős Abel Xavier által irányított Mozambik ellen. A meccs egyetlen találatát a szövetségi kapitány, Florent Ibengue klubcsapatából, a Vita Clubból érkező Nelson Munganga Omba szerezte még az első játékrész végén, és ez elégnek is bizonyult a leopárdok számára a továbblépéshez.

Tizenegyesrúgások döntöttek a címvédő hazai csapat Namíbia és a tavaly elődöntős Botswana közötti mérkőzésen is, ami ezúttal nem a hazai bátor harcosoknak kedvezett. A namíbiaiak a második félidő elején Angula Da Costa öngóljával kerültek hátrányba, amit Hendrik Somaeb az utolsó percekben még kiegyenlített, ám a büntetőpárbaj ötödik körében Deon Hotto lövését hárította Mwampole Masule kapus, ez pedig a hazaiak vesztét jelentette. A windhoeki szurkolókat később az vigasztalhatta, hogy Namíbia az alsó ágon Mozambik 3-0-s kiütésével és egy Zambia elleni 1-0-s sikerrel begyűjtötte az ötödik helyet.

A legjobb négy között aztán már véget ért a szváziföldi tündérmese, hiszen a Rióra készülő dél-afrikai olimpiai válogatott valóságos gálaelőadást tartott a királyi pajzs ellen. Pedig a szünet előtt még Szváziföld szerezte meg a vezetést a veterán Tony Tsabedze találatával, a második félidőben azonban Siyabonga Mdluli kiállítása miatt emberelőnybe került a bafana bafana, amit tíz perc alatt három góllal használt ki. Előbb Thabiso Kutumela (Orlando Pirates) egyenlített ki szabadrúgásból, majd a dán Bröndbynél légióskodó Lebogang Phiri a vezetést is megszerezte, hogy aztán a csereként beállt Menzi Masuku (Orlando Pirates) tovább is növelje azt. A hajrában még Judas Moseamedi (MP Black Aces) is betalált, Masuku pedig duplázni tudott, amivel kialakult az 5-1-es végeredmény.

A másik mérkőzésen újabb büntetőpárbajra került sor, miután Botswana és a Kongói DK gól nélküli kilencven percet játszott egymással. A szétlövésben aztán a zebrák közül ezúttal is mind az öt rugó értékesítette a maga tizenegyesét, Mwampelo Masule kapus pedig hárítani tudott egy kongói próbálkozást, ez pedig azt jelentette, hogy az angol Peter Butler tanítványai a tavalyi negyedik helyről előrébb léptek, nagy meglepetésre bejutottak a döntőbe és biztossá vált, hogy megszerzik az ország első érmét a COSAFA-kupák történetében.

Első érmét szerezte egyébként a bronzmeccsen Sabelo Ndzinisa góljával diadalmaskodó szvázi válogatott is, majd egy egészen parádés döntő mérkőzés következett. Negyedóra elteltével a botswanai tizes, az alig 20 esztendős Onkabetse Makgantai pazar emeléssel szerezte meg a vezetést a zebráknak, melyet a 33. percben Gift Motupa egy könnyű síppal befújt tizenegyes értékesítésével egalizált. A második félidőben egy lesgyanús összjáték végén Motupa hozta kihagyhatatlan helyzetbe Thabiso Kutumelát és a dél-afrikaiak vették át a vezetést. Pár perccel később azonban Kabelo Seakanyeng szabadrúgását is elnézte Reyaad Pieterse kapus, így Botswana egyenlített, majd amikor már mindenki az újabb büntetőpárbajt várta volna, egy újabb kissé kétségeg tizenegyest kapott a bafana bafana, melyet ismét Gift Motupa értékesített, ezzel pedig Dél-Afrika megszerezte negyedik COSAFA-kupa elsőségét.

 

A lefújás után a botswanai kapitány, Peter Butler természetesen bosszankodott egy sort a részrehajlónak értelmezett játékvezetésen, Ephraim Mashaba fiai viszont boldogan ünnepelték a sikert. A torna gólkirálya, a szvázi Felix Badenhorst iránt pedig máris több dél-afrikai egyesület érdeklődik, akrácsak a lesothói Jane Thaba-Ntso, a botswanai Onkabetse Magkantai vagy Mwampole Matsule kapus és számos ígéretes teljesítményt nyújtó játékos iránt.

comments powered by Disqus