Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

A szezon afrikai álomcsapata

2016. május 30. - Legris

A szezon során a Mesebeli Afrika facebook oldalán rendszeresen – összesen 33 alkalommal – jelentkezett „a hét afrikai álomcsapata” című sorozatunk, melynek lezárása után az eredményeket összesítve a 2015/16-os szezon legjobb afrikai légiósaiból álló álomcsapatát is összeállítottuk. A legjobb tizenegyünk természetesen továbbra is erősen szubjektív értékrend szerint állhatott csak össze, így mindenki véleményét, meglátását szívesen vesszük a kommentek között.

 

 

A kapusok versengése volt a legegyértelműbb, hiszen Vincent Enyeama továbbra is a világ élvonalába tartozik, az elmúlt szezonban Gianluigi Buffon mögött a második leghatékonyabb hálóőrnek bizonyult az öt európai élbajnokságban. Heti álomcsapatunkban is kilencszer került be, ám a nigériai szurkolók nagy bánatára a korábbi szövetségi kapitánnyal, Sunday Olisehhel kialakult konfliktusa miatt Enyeama már lemondta a válogatottságot, és egyelőre úgy tűnik, Oliseh távozásával sem változtatja meg álláspontját. A második legjobb afrikai hálóőr listánkon az a Carlos Kameni lett, aki hosszú kihagyás után nemrég tért vissza a kameruni válogatottba, ám a tavasz nagy részét sérülés miatt kihagyta, majd miután felépült, nem tudta visszaszerezni helyét a Malaga kapujában. A harmadik helyezettünk épp honfitársa, Charles Itandje, aki a rosszul sikerült 2014-es VB óta nem szerepelt a „szelídíthetetlen oroszlánok” között, de a tavaly még a bennmaradásért küzdő Rizesporban jó teljesítményt nyújtott és a török Süper Lig középmezőnyében végzett. A többiek közül kiemelhetjük még a története legjobb helyezését elérő belga Oostende hálóőrét, a gaboni Didier Ovonót, ám mivel Afrika továbbra sem bővelkedik nemzetközileg is jegyzett kapusokban, így heti álomcsapatunkba egyébként többször bekerültek a legerősebb bajnokságok másodosztályában pallérozódó portások is. 

 

 

A hátvédek között se sokat változott a helyzet az őszi összeállításunk óta. A kameruni Marvin Matip, a Bundesliga-újonc Ingolstadt csapatkapitánya továbbra is remekül teljesített a kis bajor csapatnál és simán hozták a bennmaradást. A jobbhátvédek közül úgy sem tudta senki megelőzni a szezon első felében egészen fantasztikus formában játszó Serge Aurier-t, hogy botránya miatt az elefántcsontparti válogatott tavasszal már alig-alig lépett pályára és ha mégis,akkor is sokkal haloványabb teljesítményt nyújtott, mint korábban. Képzeletbeli dobogónk harmadik fokán két Napoli-játékos is megtalálható, hiszen a nápolyiak pazar, ezüstéremmel záruló teljesítményében oroszlánszerepet játszott a szenegáli válogatott középhátvéd Kalidou Koulibaly és az algériai válogatott Faouzi Ghoulam is. Utóbbinak egyébként a balhátvéd poszton már több komoly kihívója is akadt, legfőképpen a Crystal Palace légiósa, Pape Souaré. Az első teljes angliai szezonját most záró szenegáli válogatott a bajnokságban a meglepetésszerű ősz után ugyan gyengébb tavaszt produkált klubjával, ám közben az FA kupában egészen a döntőig meneteltek, miközben szinte kihagyhatatlan volt Souaré a kezdőből, így az év csapatában ezúttal mellette tettük le a voksunkat. Az orosz bajnokság szenzációját jelentő Rosztov angolai és a szintén a vártnál jobban teljesítő Mainz nigériai légiósa, Bastos és Balogun is az év felfedezettjei között tarthatjuk számon, és talán még náluk is kellemesebb meglepetések voltak az ifjoncok, a guineai Issiaga Sylla és mali Hamari Traoré a francia Ligue 1-ben és a szenegáli Ibrahima M’Baye a Serie A-ban. A Chelsea-ben mellőzött Papy Djilobodji brémai kölcsönadása során bizonyított, akárcsak a Lorient-ból télen Angliába igazoló Lamine Koné, aki még fontos gólokat is szerzett a Sunderland benmmaradásának kiharcolásához. A kameruni válogatott egykori oszlopa, Nicolas N’Koulou viszont többször csak szenvedett az idén gyenge Marseille-ben, tőle voltaképp a három kiemelkedőbb teljesítmény kevésnek számít.

 

 

A középpályások között egészen kimagasló teljesítményekről nem beszélhetünk, bár a francia bajnokságban sokáig brillírozó újonc Angers csapatkapitánya, Cheick N’Doye 29 évesen robbant be az elismertebb játékosok közé. Pályafutásának első élvonalbeli szezonjában 9 gólt szerzett és 4 gólpasszt adott, szeptemberben pedig a válogatottban is bemutatkozhatott, ahonnan azóta is kirobbanthatatlan. Yaya Touré ugyan szintén 6 héten volt tagja álomcsapatunknak, ám a négyszeres afrikai aranylabdás nem nyújtott olyan maradandót ebben a szezonban, mint a korábbiakban és csapata szezonja is elég felemásra sikeredett. A feltörekvő új generációt talán leginkább az idén remeklő, sokáig a BL-helyekért is versenyben lévő nizzaiak ifjú elefántcsontparti középpályása Jean Michael Seri képviseli, aki mind labdaszerzésekben, mind passzjátékban hatalmas mezőnymunkát végzett, így az év legjobbjai közé is őt választottuk, annak ellenére, hogy két másik középpályás is négyszer-négyszer volt tagja a hét legjobb tizenegyének. A kenyai válogatott ikonja, Victor Wanyama a Southamptonnal, a szenegáli válogatottból Aliou Cissé kapitánykodása alatt kiszoruló Alfred N’Diaye pedig a Betis-ben hozott csapatával egészen jó szezont. A Lamine Konéval együtt a Sunderlandbe érkező Wahbi Khazrinak és az egykori U20-as világbajnok Emmanuel Agyemang-Badunak sikerült benntartania a csapatát az angol- illetve az olasz élvonalban, míg Seri mellett az afrikai középpályás tehetségek új generációjából a főként ősszel villogó gaboni Didier N’Dong és holland bajnokságban edződő zimbabwei Marvelous Nakamba mutatta meg magát a leginkább a szezonban.

 

 

A sztereotípiáknak megfelelően a támadók között találjuk még mindig a legismertebb afrikai labdarúgókat. A nemzetközi szezon egyik legnagyobb sztárja, a Leicesterrel bajnoki címig szárnyaló Riyad Mahrez heti álomcsapatunkba is mindenkinél többször, összesen tíz alkalommal került be, míközben honfitársa, Islam Slimani a lisszaboni Sportingban, Pierre-Emerick Aubameyang pedig a Borussia Dortmundban termelte ipari mennyiségben a gólokat, még ha végül a bajnoki és a gólkirályi címről is lecsúsztak mindketten. Náunk a negyedik helyen André Ayew végzett, aki idén tette át a székhelyét a Marseille-ből az angol élvonalba és lett a Swansea-ben rögtön meghatározó ember. A kongói Cédric Bakambu-nek az EL-elődöntőig menetelő Villarrealban, a nigériai Odion Ighalónak a Watfordban, a sokadvirágzását élő Samuel Eto’o-nak pedig a török újonc Antalyasporban voltak egészen zseniális időszakai, bár egész az egész szezont tekintve most nem fértek oda a legjobbak közé. A 3 heti elsőséget szerző támadók közül egyébként a következő szezonban akár még nagyobb dobást is várhatunk, hiszen az ifjú Rachid Ghezzal és Mohamed Salah a tavaszra lendült igazán játékba, miközben Ahmed Musa és Sadio Mané kapcsán a jelenlegi klubjaiknál nevesebbek érdeklődéséről lehet hallani pletykákat.

comments powered by Disqus