Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

ANB beharangozó - a 2016-os torna

2016. január 09. - Legris

Január 16-án veszi kezdetét a 2016-os Afrikai Nemzetek Bajnoksága, mely a két évente megrendezett torna 4. kiírása lesz. Az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) 2007-ben döntötte el, hogy a '90-es évek óta egyre inkább az európai légiósokra épülő nagyválogatottak számára megrendezett Afrikai Nemzetek Kupája (vagy elterjedt nevén Afrika-kupa) mellett létrehoz egy tornát kizárólag a kontinensen, saját hazájukban focizó játékosokból álló úgynevezett A-válogatottak részére. Az ANB-nek rövidíthető eseményre a szintén kétévente rendzett hivatalos kontinenstorna, az ANK szüneteiben kerül sor, így minden évre jut egy afrikai válogatott torna a CAF égisze alatt, mégpedig az időjárási viszonyoknak megfelelően rendre év elején.

Az ANB tehát nem kíván konkurálni a kontinens legrangosabb tornájával és nem is tekinthető hivatalos versengésnek, célkitűzése inkább az, hogy javítsa a nemzeti bajnokságok ázsióját, lehetőséget biztosítson egy rangos tornán való szereplésre azon játékosoknak is, akik a modern futballal járó légiós vérkeringésébe nem kívántak vagy nem tudtak sikerrel becsatlakozni, hazájuk futballjában azonban fontos szerepet töltenek be. Mindebből adódóan az ANB létjogosultsága sokszor megkérdőjeleződik, különösen az amúgy a legtehetősebb ligákkal rendelkező észak-afrikai országokban, miközben számos afrikai országban pedig szinte a nagyválogatottak versengésével egyenértékű presztízzsel bír, a szövetségi kapitányok pedig ugródeszkának tekintik a tornát az első számú keretbe kerüléshez.

Mivel az európai futballkedvelők számára nem igazán ismert a torna különleges rendszere, az idei kiírás előtt három részes sorozatban igyekszünk megismerkedni

     I. az ANB történetével,

     II. a selejtezők menetével,

     III. az előttünk álló torna csoportjaival.


 

 

A 2016-os torna házigazdája Ruanda lesz, ahol 22 évvel a világtörténelem egyik legkegyetlenebb és legvéresebb polgárháborúja után az ország első jelentős sporteseményének megrendezésével igyekszik egy újabb lépést tenni helyzetének  és nemzetközi kapcsolatainak konszolidációjában. Ruanda három hivatalos nyelve (az angol, a francia és a kinyarwanda) révén mára a frankofón közösségnek és a brit nemzetközösségnek is tagja, szomszédjaival a korábbi feszült viszony rendeződött, a jelenlegi államfő, a '94-es mészárlásokat leállító csapatok vezetője, Paul Kagame miniszterelnök pedig viszonylagos népszerűségnek és széles körű támogatottságnak örvend mind a tutsi, mind a hutu lakosság körében, még ha 2000 óta tartó kormányzása és kétszeri újraválasztása ad is alapot kritikára az európai politikai rendszerek szemszögéből.

Az afrikai léptékkel mérve kicsiny, 11 millió lakosú ország (három Magyarországnyi területen) három városának négy stadionja ad otthont majd a 2016-os ANB mérkőzéseinek. A milliós fővárosban, Kigaliban a válogatott állandó otthona, a 30 ezer szurkoló befogadására alkalmas Amahoro Stadion mellett a Nyamirambo Stadionban is rendeznek találkozókat, mégpedig a C-csoport meccseit. A tizedakkora Gisenyiben, az északi provincia székhelyén rendezik a D-csoport találkozóit a Kivu-tó partján, míg a déli província alig 70 ezer lakosú székhelyén, Butaréban kerül sor a kiegyensúlyozottnak ígérkező B-csoport összecsapásaira.

Mivel Ruanda legjelentősebb nevezetességei jelenleg az ország nyugati és középső részére kiterjedő Virunga-hegység nemzeti parkjában élő hegyi gorillák, a torna kabalaállata nem is lehet más, mint a kritikusan veszélyeztett faj egy képzeletbeli képviselője.



 

III. A 2016-os torna csoportjai

 

A tornán tizenhat csapat vesz részt, melyek a csoportkörben négy kvartettben küzdenek meg a két-két továbbjutó helyért. A csoportok sorsolásánál az elmúlt három torna eredményei alapján emelték ki a csapatokat, így az első kalapba a rendező Ruanda mellé a Kongói Demokratikus Köztársaság, Tunézia és Zimbabwe került.

 

 

A házigazda Ruanda nem csak a rendezéssel szeretne maradandót alkotni az ország focitörténelmében, hanem első jelentősebb eredményével is. Ennek megfelelően a szövetség márciusban a korábban Sierra Leonéban egész ígéretes eredményeket produkáló északír Johnny McKinstry-t nevezte ki szövetségi kapitánynak, akivel a régió hagyományos tornáján, a CECAFA-kupán a döntőig jutottak a darazsak. A keret most is szinte változatlan, így megtalálható benne a hazai közönség kedvence Jacques Tuyisenge, ám az ellenfelek igencsak nehéznek ígérkeznek. A Michel Dussuyer által irányított Elefántcsontpart alaposan letette már a névjegyét a selejtezőkben Ghána kiverésével, Marokkó pedig az északi régió képviselőjeként a torna egyik favoritjának számít, így a nyolc közé jutás a minimális elvárás. Az Atlasz oroszlánjainak ANB-csapatát egyébként nem a válogatott szövetségi kapitánya irányítja, hanem a veterán Mohammed Fakhir, aki korábban három különböző klubbal öt marokkói bajnoki címet szerzett. A keret roppant erősnek tűnik, még akkor is, ha a bajnok Wydad középpályása, Rachid Housni sérülése miatt ki is dőlt az utolsó napokban. A selejtezők során végig nagyon magabiztosan menetelt a gárda a kvalifikációig, így a marokkói közvélemény azt várja, hogy a torna történetében először legalább a négy közé kerüljenek kedvenceik. Gabon inkább amolyan sötét lónak számít a csoportban, bár a legutóbbi tornán a párducok a negyeddöntőig jutottak, ezúttal ez nagy meglepetés lenne tőlük. 

 

 

A legelső ANB-t 2009-ben megnyerő Kongói Demokratikus Köztársaság nem csak kijutott eddig minden tornára, de mindhárom alkalommal tovább is lépett a csoportjából. A nagyválogatottat tavaly meglepetésre Afrika-kupa bronzéremig vezető Florent Ibenge a visszavonult Kidiaba kapusra ugyan már nem számíthat, a legutóbbi afrikai BL-t megnyerő TP Mazembéből (Joel Kimwaki) és a két éve még az általa BL-döntőig gardírozott Vita Clubból igen erős keretet állíthatott össze. Az ellenfeleket szemezgetve azt megállapíthatjuk, hogy a szomszédos Kamerun elleni találkozó igazi presztizscsatának ígérkezik, bár Ndtoungou Mpilé a szelídíthetetlen oroszlánok nem túl erős hazai bajnokságából válogathatta ki játékosait. A 2011-ben ezüstérmes Angola egy nagyon fiatal, Gelson és Ary Papel nevével fémjelzett csapattal kiverte a selejtezők során Dél-Afrikát, az utolsó felkészülési mérkőzésen pedig Nigéria ellen is jó volt egy döntetlenre, így a Romeu Filémon irányította fekete antilopok továbbjutása sem lenne meglepetés. Etiópia mindössze másodszor jutott ki a tornára és az első alkalommal is a csoportkör jelentette a végállomást, most a helyszín közelsége miatt esetleg szép számmal érkező szurkolóikban, no meg a visszatérő veterán csatárban Tafesse Tesfayéban és az új titánjukban, Gatoch Panomban bízhatnak.

 

A kontinentális kupasorozatokban elért eredmények alapján felállított CAF-ranglista első helyét már jó ideje Tunézia tudhatja magáének, ez alapján pedig a 2011-es bajnok is elég jó eséllyel pályázik akár az újabb trófeára is. Ugyanakkor a selejtezők során igencsak rezgett a léc a kárthágói sasok számára, Henryk Kasperczak pedig látszólag kísérletezésre használja a tornát és jópár a nagyválogatottban is rendszeresen szereplő nevet kihagyott a keretből. Maradtak persze így is elyi szinten sztároknak számító játékosok, mint például a tavalyi Afrika-kupán is jól teljesítő Ahmed Akaichi vagy Mohamed Ali Moncer. A hazai bajnokság ugyan távolról sem tartozik a kontinens legerősebb ligái közé, Nigéria minden afrikai labdarúgótornának esélyesként vág neki. A szuper sasok két éve bronzérmet nyertek, és talán az is az ambíciókat jelzi, hogy Sunday Oliseh a korosztályos tornákon már bizonyító fiatalok helyett inkább rutinosabb játékosokra számít a keretében. A C-csoport két "óriása" mellett nagy meglepetés lenne, ha a tornán most debütáló Guinea vagy Niger bele tudna szólni az első két, továbbjutást jelentő helyekért folyó küzdelembe.

 

 

 

A D-csoport tagjai közül talán egyik sem magaslik ki esélyesként. Zimbabwe az amúgy erősnek mondható déli régióból eddig minden tornára kijutott, és bár első két alkalommal el is vérzett a csoportkörben, két éve nagy meglepetésre a négy közé jutott. Az elmúlt két tornát is megjárt középpályás, Joel Ngodzo elmondása szerint a harcosok számára a torna legfontosabb meccse talán épp az első lesz, ahol a regionális vetélytárssal, Zambiával néznek majd farkasszemet. A rézlövedékeknél 33 évesen visszatér a csapatba a 2012-es Afrika-kupa győztes gárda emblematikus csatára, Christopher Katongo és a Kínából hazatérő középpályás Isaac Chansa is. Mindeközben meglepetésre készül a rendező kelet-afrikai zóna legjobbjának számító Uganda is, mely a szerb 'Michu' Sredojevic irányításával egyre biztatóbb eredményeket ér el az utóbbi időben, a 19 esztendős Farouk Miya pedig már a nagyválogatottban is szépen termeli a gólokat. A darvak a FIFA-ranglistán rekordjuknak számító 62. helyen állnak (Afrikában 12.), így zsinórban harmadik ANB-jükön szeretnének végre továbblépni a csoportkörből. Az említett déli vetélytársak mellett azonban ehhez még Malival is meg kell küzdeniük. A nyugat-afrikai ország utánpótlása káprázatos évet produkált 2015-ben, így Djibril Dramé keretében számos játékos megtalálható az U20-as VB-n bronzérmes csapatból, de három ifjonc még az U17-es VB-ezüstérmes gárdából is, így ha az elvárásokat nehéz is a sasokkal szemben meghatározni, a potenciál mindenképpen meg van a keretben akár egy nagy sikerre is.



A torna teljes programja:

 

comments powered by Disqus