Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Afrikai csapatok a női VB-n

2015. június 02. - Legris

Alig pár napja tart a 20 éven alattiak világbajnoksága, de máris egy újabb jelentős esemény előtt áll a labdarúgóvilág. Június 6-án, szombaton Kanadában már a hetedik női labdarúgó VB veszi kezdetét, az első alkalommal huszonnégy tagú mezőnyben pedig három afrikai csapat is helyet kap. A hölgyek versengésében egyébként a férfiakéhoz hasonlóak a fekete kontinens erőviszonyai, miközben korosztályos tornákon az Afrika legjobbjának számító Nigéria több biztató eredményt is ért már el, a felnőtt mezőnyben a csoportból való továbbjutás is sikernek számítana, a legjobb négy közé pedig még sohasem sikerült eljutni. A tornára hangolódván tekintsük át röviden az eddigi eredményeket és ismerjük meg a 2015-ös indulókat.

 

 

Az első női világbajnokságon 1991-ben Kínában még csak 12 csapat indult, melyek között az azóta is minden tornán részt vevő Nigéria képviselte Afrikát. Ekkor azonban még nem hogy pontot nem sikerült szerezniük a szuper sólymoknak, de még a kapuba sem találtak Németország, Olaszország és Tajvan elleni csoportmeccseiken. Négy évvel később Svédországban újra Nigéria volt az egyetlen afrikai induló, és előbb ugyan a későbbi győztes Norvégia elleni csúfos 8-0-ás zakóval indítottak, Kanada ellen sikerült felállni két gólos hátrányból és a 3-3 a kontinens első női VB-n szerzett pontját jelentette. Az angolok elleni 3-2-es vereség természetesen ezzel együtt is sima kiesést jelentett, az előrelépés azonban vitathatatlannak tűnt.

Az eddigi legnagyobb áttörés az 1999-es Egyesült Államokban rendezett tornához köthető, amikor immár 16 induló között Nigéria mellett Ghána is ott lehetett, ráadásul Ausztrália ellen utóbbiaknak is összejött egy pontszerzés (1-1). Ennél is nagyobb szenzációt okoztak a nigériai hölgyek, hiszen előbb legyőzték Észak-Koreát (2-1), majd a hazaiaktól elszenvedett súlyos vereség után (1-7) Dániát is felülmúlták (2-0) és a kontinens első két női VB-győzelmével kivívták az első negyeddöntőbe jutástis. Ott egy parádés mérkőzésen, 0-3-ról felállva végül a hosszabbításban 4-3-ra alulmaradtak Brazíliával szemben, ám a szakértők így is rendkívül biztatónak értékelhették a szereplést.

Pedig akkor még nem is sejthettük, hogy a mai napig a legjobb eredményt jelenti majd az a negyeddöntő. Négy évvel később ugyanis újra az USA-ban Ghána ugyan megszerezte első győzelmét (2-1 újra Ausztrália ellen), Nigéria viszont pont nélkül búcsúzott. Majd 2007-ben a Kínába visszatérő VB-n ugyanezen két csapat közül már csak Nigériának futotta az erejéből egyetlen pontra.

Legutóbb négy éve a németországi tornára Ghána helyett Egyenlítői-Guinea kvalifikálta magát, miután nagy meglepetésre a jelenleg a férfi válogatottat irányító Esteban Becker vezetésével megnyerték a női Afrika-kupát. Sok babér azonban nekik sem termett, három vereséggel csoportjuk utolsó helyén zártak. Nigéria ugyan a franciák és a németek elleni 0-1-ek után ugyanilyen arányban legyőzte Kanadát, ám a továbbjutásra így sem maradt esély.

Ami miatt idén talán mégis nagyobb a bizakodás az afrikai női válogatottakat illetően, az leginkább a korosztályos csapatok ígéretes szereplése, ugyanis egyre inkább beérni látszik Nigériában az utánpótlásba fektetett munka. Míg lányaik korábban az U20-as VB-ken rendre a negyeddöntőig jutottak, 2010-ben és 2014-ben már ezüstérmet szereztek, tavaly épp Kanadában robbant be Asisat Oshoala, aki nem csak a korosztályos VB gólkirálya lett, de 19 évesen Afrika legjobb női játékosának is megválasztották.

 

 

Nem is kezdhetnénk mással az afrikai résztvevők számba vételét, mint az eddigi 11 női Afrika-kupából 9-et megnyerő Nigériával. A szuper sólymok tavaly is imponáló fölénnyel hódították el a kontinensbajnoki címet, a gólkirály az alig huszonegy esztendős, de már a 2011-es VB-t is megjárt Desire Oparanozie (álló sor jobbról a második) lett, a torna legjobbja pedig a már dicsért Oshoala (álló sor balról a harmadik).

Előbbi egyébként jelenleg a francia Guingamp, utóbbi január óta az angol bajnok Liverpool Ladies játékosa, rajtuk kívül pedig még öten játszanak távol hazájuktól, és mint sok hasonló utat bejáró afrikai fiú tehetségnek, nekik is komoly kulturális nehézségekkel kell szembenézniük. A légiósok közé tartozik a védelem két oszlopa Onome Ebi (FC Minsk, álló sor jobbról a harmadik) és Osinachi Ohale (Houston Dash, álló sor balról a második) is. Mellettük a szövetségi kapitányEdwin Okon leginkább klubjának, a Rivers Angels-nek a játékosaira épít.

Bár a 24 tagú mezőny miatt akár egy harmadik hellyel is tovább lehet jutni a csoportból, ez cseppet sem tűnik egyszerűnek, hiszen brutálisan erős kvartettbe került Nigéria. A legutóbbi VB-n és EB-n egyaránt elődöntőbe jutó Svédország és az olimpiai bajnok és 2011-ben ezüstérmes Egyesült Államok mellett talán csak Ausztrália tűnik valamelyest könnyebb ellenfélnek, de a két legutóbbi világbajnokságon utóbbiak is mindkétszer bejutottak a negyeddöntőbe.

A csapat csoportmérkőzései:

Június 8, hétfő, 22.00, Winnipeg - Svédország-Nigéria
Június 12, péntek, 23.00, Winnipeg - Ausztrália-Nigéria
Június 17, szerda, 2.00, Vancouver - Nigéria-USA

 

 

A tavalyi női Afrika-kupán Kamerun többek között Ghánát is elbúcsúztatva a döntőig jutott, ezzel az oroszlánhölgyek először kvalifikálták magukat a világbajnokságra. A csapat erőssége a védelme volt, a torna legjobb kapusának a szlovák Nové Zámky-ban légióskodóAnette Ngo Ndomot (álló sor bal szélén) választották, a csapatkapitány pedig a középhátvéd Christine Manie (Olimpia Cluj, első sor jobb szélén). A gólfelelős is egy légiós, mégpedig a Svédországban profiskodó, alig 22 esztendős Gaëlle Enganamouit (álló sor balról a második).

Ha VB-n először is szerepel a csapat, a játékosok nagy része szerzett nemzetközi tapasztalatokat a 2012-es olimpián, ahova már Enow Ngachu szövetségi kapitány vezetésével jutottak el. Londonban ugyan egyetlen lőtt góllal és pont nélkül zártak, az azóta rendezett két kontinenstornán viszont szereztek egy bronz- és egy ezüstérmet.

A javuló forma ellenére is nagy bravúr lenne a továbbjutás, hiszen a címvédő Japán ellen a teljesen esélytelenek nyugalmával szállnak harcba, így a szintén debütáns Ecuador és Svájc ellen jöhet össze talán egy-egy bravúrpont. Bár a helvét hölgyekről el kell mondanunk, hogy Izland és Dánia megelőzésével vívták ki nagy meglepetésre a kvalifikációt, mégpedig nagyon magabiztos 9-1-0-ás mérleggel.

A csapat csoportmérkőzései:

Június 9, kedd, 1.00, Vancouver - Kamerun-Ecuador
Június 13, szomabt, 4.00, Vancouver - Japán-Kamerun
Június 16, kedd, 23.00, Edmonton - Svájc-Kamerun

 

 

Elefántcsontpart 2012-ben szerepelhetett először női Afrika-kupán, másodjára pedig 2014-ben már meg sem álltak a bronzéremig és így utazhatnak a világbajnokságra is. Pedig a Dél-Afrika elleni bronzmeccsen nagyon rezgett a léc, a védelem azonban végig állta a sarat, öt perccel a mérkőzése vége előtt pedig érkezett Ida Guehai és a VB-re lőtte a csapatot.

A keret két legjegyzettebb légiósa két csatár, a Szerbiában élő Tia N’Rehy (Spartak Subotica, jobbról a második) és az Oroszországban alkalmazott José Nahi(Zvezda Perm). Az elefántcsontpartiaknak a szövetségi kapitányuk is egy hölgy, Clémentine Touré, aki korábban az Afrika-kupa győztes Egyenlítői-Guinea edzői stábjának is tagja volt, mielőtt visszatért hazájába.

Nem csak a rutintalanság miatt van kevés esély a csapat továbbjutására, de a csoporttársak erőssége miatt is. Németország legutóbb a hazai rendezésű VB-n ugyan csak a negyeddöntőig jutott, az utolsó kilenc EB-ből nyolcat megnyert, legutóbb a döntőben épp a kvartett másik tagját, Norvégiát győzte le. Elefántcsontpartnak a bravúrpontra így talán az Ázsiából is csak ötödikként kvalifikáló, szintén VB-újonc Thaiföld ellen lehet esélye.

A csapat csoportmérkőzései:

Június 7, vasárnap, 22.00, Ottawa - Németország-Elefántcsontpart
Június 12, péntek, 1.00, Ottawa - Elefántcsontpart-Thaiföld
Június 15, hétfő, 22.00, Moncton - Elefántcsontpart-Norvégia

 

comments powered by Disqus