A különböző értékbecslések alapján a legerősebb kerettel rendelkező afrikai válogatott, Szenegál bemutatása maradt sorozatunk végére, mely azonban a pályán még nem bizonyította a kétségtelenül benne rejlő értékeket. A tavaly a negyeddöntőben elbukott Afrika-kupa is csalódást jelentett, majd a VB-kvalifikációt is meglehetősen ellentmondásos körülmények között vívták ki Teranga oroszlánjai (a Teranga kifejezés a szenegáli vendégszeretet jelöli), a felkészülés alatt pedig igencsak nyögvenyelős döntetleneket játszottak az Üzbegisztán (1-1), Bosznia (0-0) és Luxemburg (0-0) ellen, majd Horvátországban ki is kaptak a vendéglátóiktól (1-2), hogy aztán egy szigorúan zárt kapus meccsen Dél-Korea ellen végül győzni tudjanak (2-0). Ezek alapján persze az összeszokottság lassú, de folyamatos kialakulását is feltételezhetnénk, hiszen főként ezeken a meccseken gyakoroltatta be a szövetségi kapitány a csapat új felállását, mely a kreatív középpályás hiányát a támadók számának növelésével igyekszik orvosolni. Ebből következően meglehetősen fejnehéz is a keret, védő alig került be az utazók közé, a kapus és a szélsőhátvéd posztok meglehetősen bizonytalanok is, míg a támadósorban nyolcan is bevetésre készek, akikből ráadásul egy pimaszul fiatal kezdő csatársor állhat majd össze a világbajnokságon.

Út a VB-re

Szenegál eddig egyetlen alkalommal szerepelt világbajnokságon, akkor azonban nagy meglepetést keltve egészen a negyeddöntőig menetelt 2002-ben. Aligha gondolták akkor a szurkolók, hogy a legközelebbi kvalifikációra 16 évet kell majd várni és ezidő alatt még Afrika-kupán sem jutnak éremhez Teranga oroszlánjai. A legújabb generáció azonban kifejezetten erős játékosanyagot jelent, mely egészen bizarr körülmények között kvalifikálta magát a világbajnokságra. A Zöld-foki Köztársaság hazai legyőzése (2-0) után ugyanis vereséget szenvedtek Dél-Afrikában, mégpedig úgy, hogy az első félidőben a ghánai játékvezető egy Koulibaly combjai közé pattanó labdát váratlanul kezezésnek nézett és büntetőt adott a hazaiaknak, amiből megszerezték a vezetést és végül megnyerték a meccset. Ezzel Burkina Faso került a selejtezőcsoport élére, mely aztán Szenegállal szemben két bravúros döntetlennel meg is őrizte a pozícióját (Dakarban 0-0, majd otthon 2-2). Csakhogy a FIFA ezután döntött úgy, hogy a Dél-Afrika-Szenegál mérkőzést meg kell ismételni, a ghánai játékvezetőt pedig örökre eltiltotta a bíráskodástól. A megismételt találkozót megnyerte Szenegál és hirtelen visszaugrott a csoport élére a burkinaiak kétségbeesett tiltakozása ellenére, hiszen annak tudatában, hogy győzelemre lenne szükségük, feltehetően más mentalitással játszottak volna a nagy vetélytársuk ellen. Tiltakozásukat azonban a FIFA már nem vette figyelembe, de közben a csődörök ki is kaptak Dél-Afrikában (mégpedig többek között egy olyan góllal, mely a visszajátszások alapján át sem haladt a gólvonalon), így az utolsó fordulóban már biztos kvalifikációja tudatában búcsúzott egy Dél-Afrika elleni 2-1-es győzelemmel a hazai közönségétől Szenegál.

Szövetségi kapitány

Játékosként igencsak szép világbajnoki élményekkel rendelkezik Aliou Cissé, hiszen 2002-ben csapatkapitánya volt a negyeddöntőig menetelő szenegáli válogatottnak. A VB után még több angol és francia klubban játszott és még az ANK-negyeddöntős csapatnak is tagja volt 2004-ben. Edzői tapasztalatai azonban jóval szerényebbek, pályafutása befejeztével előbb egy francia amatőr klubnál, a Louhans-Cuiseaux-nál lett másodedző, majd a válogatottnál Amara Traoré segítője lett, de egy mérkőzésen átmenetileg már 2012-ben ő irányította Teranga oroszlánjait. Ezután Joseph Koto segítője volt a londoni olimpián nemzeti rekordként a negyeddöntőig jutó csapatnál, melyből egyébként most hatan is ott vannak a világbajnoki keretben is (és Pape Souaré is csak a súlyos sérülése utáni hosszú kihagyás miatt van távol). Aliou Cissé később Alain Giresse-nek is asszisztált a 2015-ös Afrika-kupán a csoportkörben elhulló gárda mellett, majd a francia mester bukása után maga kapta meg a karmesteri pálcát. Egészen kiváló gárdát vett át és ha nem is mindig tűnik a legtaktikusabb edzőnek (finoman szólva), a játékosai nyelvét remekül érti, tétmeccsen pedig még nem szenvedett eddig egyetlen vereséget sem a tanítványaival.

A csapat

Az utóbbi időben elég sokat szenvedett Aliou Cissé, hogy játékosai képességbeli fölényét érvényre juttassa az ellenfelekkel szemben, a közvélekedés szerint leginkább azért, mert hiányzik a kreatív középpályás a csapatból. Így a szervezettség fokozása mellett a csapat felállását is jelentősen megváltoztatta a szövetségi kapitány, a korábbi 4-3-3-at átalakította egy meglehetősen támadó 4-2-3-1-é, amiben azonban a támadó és a védekező csapatrészek néha túlságosan messze kerülnek egymástól és a játékosoknak többször is egyéni képességeik alapján kellene megoldaniuk a szituációkat. A kompaktság hiánya mellett az is probléma lehet, hogy több lyukas poszt is van a csapatban, melyekre nem igazán sikerült megtalálni még a kiegyensúlyozottan jól teljesítő embert, így egyébként a lehetséges kezdőcsapat megjósolása is igencsak nehéz feladat.

Itt van rögtön a kapusposzt, ahol Abdoulaye Diallo hiába védte megbízhatóan a csapat kapuját a tavalyi Afrika-kupán (gólt sem kapott a három meccsén), ezután alig-alig kapott lehetőséget török és francia klubjában, így a válogatottban is elvesztette első számú pozícióját. Helyette a felkészülés során legtöbbször a veterán Khadim Ndiaye kapott bizalmat, aki viszont az Afrika-kupán legfeljebb minden idők legnevetségesebb időhúzásával hívta fel magára a figyelmet, amúgy pedig a guineai Horoya AC kapusa, így nemzetközi rutinja leginkább az afrikai kupasorozatokra szorítkozik. Az igazi kapusfamíliából származó Alfred Gomis hiába vívta ki a SPAL-lal a bennmaradást a Serie A-ban és szerepelt az U21-esek között még az olasz válogatottban, nem sok bizodalmat kapott az előkészületi mérkőzéseken, így az ő bevetésére kisebb az esély.

A védelem oszlopa az a Kalidou Koulibaly, akit lassan mindenféle fenntartások nélkül kiálthatunk ki Afrika legjobb hátvédjének, összességében idén is remek szezont futott a Napolival. Hogy mellette ki kap helyet a hátsó alakzat tengelyében, az már érdekesebb kérdés, ugyanis Aliou Cissé egyik kedvence, Kara Mbodj mögött nagyon nehéz időszak áll, nem csak a játék nem ment különösebben sem neki, sem csapatának, az Anderlechtnek, de a brüsszeli közönség egy része is kikezdte egy alkalommal, az utóbbi hónapokban ráadásul egy komolyabb sérülés is hátráltatta a felkészülését. Így a barátságos meccseken sem annyira ő, mint inkább a Hannoverben szinte közönségkedvenccé váló Salif Sané bizonyíthatott a válogatottban, aki egyébként a következő szezont már a BL-ben induló Schalkéban kezdheti majd meg. Ugyanakkor bátyja, Lamine Sané, de Papy Djilobodji vagy Fallou Diagné is kimaradt az Oroszországba utazó keretből, így három középhátvéddel vág neki a VB-nek Aliou Cissé, mondván, hogy a középpályáról Kouyaté is visszavonható szükség esetén ebbe a szerepkörbe. A védelem két szélén sokkal bizonytalanabb a helyzet és nincsenek nagyon biztos alternatívái a szövetségi kapitánynak. Pape Souaré súlyos sérülése után a francia másodosztályból beválogatott Saliou Ciss az egyetlen igazi balhátvéd a keretben, de általában nem is ő, hanem inkább a jobb szélről áthozott Youssouf Sabaly bevetésére lehet számítani inkább ezen a poszton. Így viszont a jobb oldalon maradó opciónak a török kiscsapatban légióskodó Lamine Gasssama és a kétségtelenül tehetséges, ám még csak 19 esztendős és az Eupennél játszott meccsein kívül nem sok rutinnal rendelkező Aspire-patronált Moussa Wagué maradnak, akik nagyjából egyenlő arányban váltották egymást a felkészülési mérkőzéseken.

A középpályán szűrőként csupa Angliában alkalmazott játékos jöhet szóba, mint a labdaszerzések számát illetően folyamatosan a Premier League élvonalába tartozó Cheikhou Kouyaté vagy Idrissa Gueye. Kouyaté apróbb sérülése miatt az utóbbi hetekben viszont nagyobb szerepet kapott a barátságos meccseken a másodosztályt megnyerő Wolverhamptonban újjáéledő Alfred Ndiaye, és teljesítménye alapján egyáltalán nem kizárt, hogy ő is ott lehet a kezdőben, főként ha mégis három ütköző középpályás szerepeltetése mellett döntene a szövetségi kapitány. Az Angers korábbi kemény kötésű csapatkapitánya, Cheick Ndoye feltehetően a kispadra szorul, míg az egyetlen, némileg kreatívabb középpályás Henri Saivet gyengébb formája és keretből való mellőzése után Papa Alioune Ndiaye (vagy egyszerűbben Badou Ndiaye) marad, aki a török bajnok Galatasarayból tette át télen a székhelyét a végül az angol élvonalból kieső Stoke-ba.

Márpedig a kreatív középpályások hiányában a 4-2-3-1-es felállás támadósorában kell megoldania a csapatnak az akciók kialakítását, és ebben a rendszerben kevésbé az általa kedvelt bal szélen, mint inkább az ék mögött középen kap helyet a csapat sztárja, Sadio Mané, akinek játékát némileg elhomályosította Liverpoolban Salah tündöklése, de amúgy ő is kifejezetten jó szezont tudhat maga mögött. A felkészülés során azonban nem úgy tűnt, hogy ebben a belső szerepkörben jól boldogulna, pedig a szurkolók természetesen tőle várnák leginkább a gólokat. Hacsak nem vált mégis valamilyen 4-3-3-ra Aliou Cissé, akkor a bal szélen Mané helyett Mbaye Niang játszik, aki némi huzavona után mondott végül igent a válogatott meghívójára és rögtön lendületes játékkal lágyította meg a szurkolók szívét. A túlzsúfolt bal szélről jobbra átvonva a szenegáli válogatott egyik legnagyobb tehetségének, Ismaila Sarrnak a játékára számíthatunk, aki a Rennes történetének legdrágább igazolásaként 5 góllal és 5 gólpasszal járult hozzá csapata EL-t érő szerepléséhez alig 20 évesen, így viszont az eredetileg szintén balszélső Diao Keita Baldé maradhat némileg váratlanul a kispadon, aki az Afrika-kupán még a csapat egyik sztárja volt, tavaszi sérüléséből is felépült már elméletileg, de a szezonban sem a Monacóban nem sikerült beváltania a hozzá fűzött nagy reményeket, sem a válogatott felkészülési mérkőzésein. Ha másképp nem, csereként azonban biztosan kap majd lehetőséget, különösen, ha nem működnek túl jól a támadások és vérfrissítés kell majd Teranga oroszlánjainak. Márpedig általában nem szokott túl hatékonyan működni az említett ifjoncokból álló támadógépezet, így centerben náluk rutinosabb játékosok kerültek a keretbe. Diafra Sakho csapattársa volt tavasszal Ismaila Sarrnak és bár a védők lekötésében jeleskedik, sokkal kevésbé volt eredményes, mint várták volna tőle, a nagy küzdő Mamé Biram Diouf több poszton is jolly joker lehet csereként, míg a veterán Moussa Sow keretbe kerülése is meglepetés volt a kifejezetten halvány szezonja után. Nem is ő, hanem inkább egy másik fiatalabb csatár, Moussa Konaté az, akinek a bevetése centerben Sakho mellett szóba jöhet még, hiszen ő a Sion után ebben a szezonban az Amiens színeiben sem fukarkodott a gólokkal, és nagy tornán is megmutatta már, hogy termékeny lehet, ugyanis a 2012-es olimpián a csapat minden meccsén betalált a hálóba.

Esélyek

A kontinens talán legerősebb keretéhez a sorsolás sem volt kifejezetten kegyetlen, hiszen tradicionális nagy csapat nem került a H-csoportba, ugyanakkor erős vetélytársakból itt sincs hiány. Rögtön az első mérkőzésen a gólokat ipari mennyiségben termelő Lewandowskival felálló Lengyelország kerül szembe Szenegállal, mely a magabiztos kvalifikációs sorozatnak köszönhetően a világranglista 8. helyén áll jelenleg, ez pedig természetesen a legelőkelőbb pozíciót jelenti ebben a kvartettben. A második ellenfél a látszólag gyenge formában lévő Japán, mely hiába esett át edzőváltáson áprilisban, továbbra sem képes mérkőzést nyerni a felkészülés során. Ezen a meccsen kötelező lenne a győzelem Manééknak, ha közel akarnak lenni a tűzhöz a továbbjutás eldöntésekor. A zárókörben ugyanis még a dél-amerikai zónát képviselő Kolumbia következik, mely a felkészülés során győzni tudott például Franciaországban is, így ebben az évben még veretlen és a világranglistán 16-ként is viszonylag magabiztosan előzi a 27. Teranga oroszlánjait.

A transfermarkt a legértékesebb keretnek a szenegálit becsüli (290m€), de szoros csatára enged következtetni az is, hogy nem sokkal marad el mögöttük Lengyelország (259,15m€) és Kolumbia (256,35m€) sem, míg a Japánok ebben a tekintetben a kvartett végén kullognak (73,4m€). Ugyanakkor a világranglista helyezések mellett a fogadóirodák oddszai is arra figyelmeztetnek, hogy a rutintalan szenegáli csapat bicskája könnyen beletörhet a tapasztalt ellenfelekbe, hiszen a kolumbiai (1,53-as oddsz) és a lengyel (1,62) továbbjutásra is számottevően alacsonyabb szorzókkal fizetnek, mint a szenegálira (2,35), de Japán nyolcaddöntőzését sem tartanák szenzációs meglepetésnek (3,4). Így aztán esélylatolgatásunkban mi sem mernénk többet jósolni, minthogy egyenlő mértékben tudjuk elképzelni Szenegál továbbjutását és kiesését egyaránt, ezzel viszont így is Aliou Cissé tanítványainak adjuk a legtöbb sanszot a csoportkörből való továbbjutásra. 

Továbbjutási esély: 50%