Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Afrikai VB-csapatok - Egyiptom

2018. június 09. - Legris

Hajrájához érkeztünk a VB kezdetéig tartó visszaszámlálásnak, így történeti posztjaink után ideje kicsit alaposabban megismerkednünk az idei világbajnokság afrikai résztvevőivel. Elsőként az A-csoportba kerülő Egyiptom kerül terítékre, mely 28 év után tér vissza a világ legnagyobb futball-seregszemléjére, a fáraók teljesítménye azonban előreláthatóan az egészségesnél nagyobb mértékben függ a keretből kimagasló sztárjuk, Mohamed Salah felépülésétől illetve teljesítményétől. Erre engedtek legalábbis következtetni a csapat felkészülési mérkőzései is, hiszen az év eleji Portugáliától elszenvedett 2-1-es vereség óta Salah nem játszott a nemzeti csapatban, mely nélküle kikapott Görögországtól (0-1), majd az utóbbi hetekben előbb egy szerény Kuvait elleni döntetlen után (1-1), ikszelt Kolumbiával is (0-0), végül pedig sima vereséget szenvedett Belgiumban (0-3).

 

Út a VB-re 

 

Akik olvasták futballtörténeti posztunkat, azok már tudhatják, hogy Egyiptom volt az az ország, mely Afrikából elsőként vett részt nemzetközi megmérettetéseken, olimpiákon és az 1934-es VB-re is eljutottak a fáraók. Az ország az Afrikai Labdarúgó Szövetség három alapítója között volt ’57-ben is (Etiópiával és Szudánnal) és voltaképpen mindig is a földrész labdarúgásának prominens tagja volt, rekorderként 7 Afrika-kupa győzelmet is magáénak tudhat. Mindezekkel ellentétben ’34 után már csak egyetlen egyszer, 1990-ben jutott ki világbajnokságra az egyiptomi válogatott, mérkőzést azonban egyetlen alkalommal sem sikerült még nyerni a futball legnagyobb seregszemléjén. Most azonban egy új generáció körvonalai bontakoznak ki, mely a tavalyi ANK-döntős szereplés mellett a VB-kvalifikációt is kivívta, mégpedig az elmúlt három tornáról nem hiányzó és négy éve még végzetes ellenfélnek számító Ghána ellenében. Pedig a legelső előselejtezőn még nagy meglepetésre kikaptak Csádban, a csoportkörben azonban jól rajtoltak, majd az ugandai vereség sem vetette vissza őket. Az utolsó előtti fordulóban hazai pályán egy győzelem kellett a kvalifikáció bebiztosításához a Kongói Köztársaság ellen és Salah meg is szerezte a vezetést, ám a 75 ezer néző megrökönyödésére a vendégek a 88. percben kiegyenlítettek. Végül azonban a hosszabbításban büntetőt harcoltak ki az egyiptomiak, miután pedig Salah ezt értékesítette, valóságos eufória tört ki az alexandriai stadionban és az egész országban.

 

Szövetségi kapitány

 

Az ANK-győzelmeket halmozó Hassan Shehata vagy az amerikai Bob Bradley után a váratlan sikeredző nem lett más, mint Héctor Cúper, aki elég magasról bukott mélyre, hogy aztán a fáraókkal visszaküzdje magát a futball nemzetközi vérkeringésébe. Az argentin mester először a Huracánnal szerzett bajnoki ezüstöt Argentínában, majd a korábban trófea nélküli Lanús-szal megnyerte a Conmebol-kupát. Európában a Mallorca edzőjeként előbb a spanyol kupadöntőig, majd a KEK-döntőig vezette a tanítványait. A Valenciával kétszer egymás után BL-döntőt játszott, majd az Interhez szerződve egy harmadikat is. Bár ezekkel a csapatokkal nyilvánvalóan az ezüstérmek is szép teljesítménynek számítanak, az áttörés hiányában ezután visszaesett az ázsiója. A Mallorcát egyszer még benntartotta az élvonalban, ezután onnan is, mint ahogy rövid időn belül a Betistől és a Parmától is távoznia kellett. Görögországban még az Aris Thessalinikivel is elért egy görög kupadöntőt, de talán mondanunk sem kell, hogy ezt is elveszítették a tanítványai és hiába vezette az EL-be a csapatot, ahol az Atlético Madridot kétszer le is győzte, végül ott is visszaesett csapata teljesítménye. A Santanderrel rövid időre még visszatért a spanyol élvonalba, megfordult Törökországban és az Emírségekben, majd egy év pihenés után 2015 márciusában vállalta el az egyiptomi szövetségi kapitányi felkérést. Itt eddig sok panasz nem lehet a teljesítményére, hiszen három kihagyott Afrika-kupa után vezette vissza a fáraókat a kontinenstornára és rögtön ott is ezüstöt nyert velük (mi mást?), miközben a VB-re is kijutottak a fáraók 28 év várakozás után.

 

A csapat

 

Cúper elsősorban a rutinos játékosokra épít, hiszen csapata átlagéletkora (29,0) a negyedik legmagasabb a tornán, miközben a tőle megszokott mélyen hátravont védekezéssel szinte kivétel nélkül egy 4-2-3-1-es felállás mellett teszi le a voksát, ami védekezésben 4-4-2-re (a jobb oldalon Salah marad elől a csatárral) vagy akár 4-5-1-re módosul. Az igencsak visszafogott, védekező harcmodor miatt sok kritikát is kap az agg mester Egyiptomban, az eredmények azonban egyelőre őt igazolják és mentalitása a VB-n kifejezetten jól is jöhet, könnyen elképzelhető azonban, hogy egy haloványabb szereplés felerősítheti az ellenzők hangját is. A kingfut.com év eleji kimutatása szerint az argentin szövetségi kapitánnyal kapott 18 gól közül 13-at beadásból szedett be a csapat, ami nem feltétlen az amúgy magasra nőtt középhátvédek kritikája, hanem akár azt is mutathatja, hogy rendszerint a kapu előterében nehezedik igazán nagy nyomás a visszahúzódó védelemre, miközben a légiveszélyek elhárítása nem feltétlen erőssége a hálóőröknek sem.

A kapusposzt amúgy is az egyik legérdekesebb az egyiptomi keretben, hiszen a 45 esztendős Essam El-Hadari könnyen megdöntheti a legidősebb VB-játékos rekordját, megkopott lendületű kirohanásaival azonban már óvatosan kell bánnia. A négyszeres ANK-győztes védte a tavalyi Afrika-kupán és a VB-selejtezők nagy részén is az egyiptomiak kapuját, az elmúlt szezont pedig a szaúdi liga középmezőnyéhez tartozó Al-Taawonban töltötte, ahol ráadásul pályafutása első gólját is megszerezte büntetőből. Játékára annál is nagyobb az esély, mert a 29-szeres válogatott Ahmed El-Shenawy (Zamalek) egy sérülés miatt kihagyja a világbajnokságot és a korábban a Feyenoordot is megjárt Sherif Ekramy is csak nemrég épült fel sérüléséből. Az utóbbit az Al Ahly-ban helyettesítő, a válogatottban csak márciusban bemutatkozó Mohamed El Shenawy (csak névrokona kollégájának) is ott van a keretben és lehetőséget is kapott a felkészülési mérkőzéseken, de a teljesítménye nem volt túl meggyőző, így feltehetően csak harmadik számú opciónak számít majd Oroszországban.

A védelem tengelyében a legstabilabb tag a WBA-vel a Premier League-ből épp kipottyanó, de összességében Angliában helyt álló Ahmed Hegazy. A tavalyi Afrika-kupán még nagyon megbízható társa volt Ali Gabr, ám neki kifejezetten pocsékul sikerült a tavasz, amit ő is a West Bromwich-nál töltött kölcsönben, viszont egyetlen percre sem lépett pályára a csapatban. A fáraók között azonban ott lehet a kezdőben, mivel Rami Rabia (Al Ahly) közben súlyos sérülése miatt gyakorlatilag január óta harcképtelen, így a felkészülési meccseken inkább csak epizódszerepet kapó Saad Samir és Mahmoud Hamdi kerültek a keretbe tartaléknak, de ott van még a bal szélen is bevethető Ayman Ashraf is. Utóbbi talán épp a Kuvait ellen balhátvédként szerzett góljával a súlyos tavaszi sérüléséből a jelek szerint még nem teljesen felépülő tehetséges balbekket, Karim Hafezt (Lens) kiszorította a VB-keretből, de ezen a poszton az első számú jelölt feltehetően a jóval tapasztaltabb Mohamed Abdel-Shafi marad, aki viszont a szezonban elvesztette helyét a szaúdi Al Ahli csapatában, így tavasszal a szerényebb Al-Fateh gárdájánál kellett újraépítenie magát. Rajta kívül másik kifejezett balhátvéd nincs is a keretben, viszont a Basel után idén az MLS-ben kispadozó Omar Gaber bevethető ezen az oldalon is. A jobb szélen ugyanis a gyakran a csapatkapitányi karszalagot is viselő két veterán, Ahmed Fathi és az Aston Villával a PL-be jutásról épp csak lemaradó Ahmed Elmohamady megelőzik a sorban.

Ha felépül teljesen a sérüléséből, akkor a középpályán biztos helye van Mohamed Elneny-nek, aki a szűrő pozícióból szabadabban léphet feljebb a támadásokhoz, mint az általában mellette helyet kapó Tarek Hamed, utóbbinak pedig az a Sam Morsy lehet a cseréje, aki 26 évesen már az angol harmadosztályt megnyerő Wigan csapatkapitánya lehetett az előző szezonban. A támadások szervezésében megkerülhetetlennek látszik Abdallah El-Said, aki a kairói Al Ahly-ban eltöltött hét szép esztendő után 32 évesen próbálta ki magát Európában a tavasszal, mégpedig a finn bajnokságban, a VB után azonban már a busásabb fizetéssel kecsegtető szaúdi Al Ahli csapatához teszi át a székhelyét. Hiányában a valaha csodagyerekként indult, ma már azonban szintén 32 éves Shikabala helyettesítheti, de még az Egyiptomban gyorsan közönségkedvenccé váló, ám Angliában nehezen formába lendülő és a Stoke-kal az élvonalból ki is pottyanó Ramadan Sobhi középre vonása sem lehetetlen, ugyanis eredeti posztján, a bal szélen nem feltétlen kerülne csapatba.

A jobb szél egyértelműen Mohamed Salahé, ha felépül a BL-döntőben összeszedett vállsérüléséből, aki nem csak a Liverpool játékosaként halmozta a rekordokat az előző szezonban, de a válogatottban is valódi húzóember lett. A VB-selejtező csoportban például a fáraók nyolc góljából hétnek volt tevékeny részese (5 gól és 2 gólpassz), így csak az utolsó, már tét nélküli ghánai vendégszereplést (1-1) hagyta ki. Nélküle egyébként a felkészülés során is négy barátságos meccsen mindössze egyszer talált a hálóba a csapat (azt is a hátvéd Ashraf érte el Kuvait ellen), ami jól mutatja, hogy Cúper taktikája is mennyire a csapat sztárjátékosának különleges képességeire épít. Ha nem jönne rendbe a sérülése, akkor az Emírségekben remek statisztikákat produkáló Hussein El-Shahat mellőzésével a bal szélről kell áthúzódnia valakinek a jobb oldalra. Ez lehet a rövid, ámde annál botrányosabb (játékostársa felesége vádolta szexuális zaklatással) kitérő után Görögországba egy bravúros negyedik hellyel visszatérő Amr Warda vagy esetleg az előző szezonban 23 éves létére a whoscored.com által a török liga legjobbjának értékelt Mahmoud Hassan Trezeguet. Utóbbi azonban a legerősebb felállásban feltehetően inkább a bal szélen kap szerepet, mégpedig hátravontabb szerepkörben a jobb szélsőnél, így szorulhat akár a kispadra a már említett Ramadan Sobhi.

A középcsatár posztja is érdekes lett Cúper döntése alapján, hiszen a legismertebb jelöltet, Ahmed Hassan Kokát az utolsó keretszűkítésnél kihagyta az Oroszországba utazók közül, amit a felkészülési mérkőzéseken mutatott halványabb teljesítménye mellett az is indokolhat, hogy klubjában, a Bragában is alig-alig került a kezdőbe tavasszal. Kihagyásával két olyan jelölt maradt a pozícióra, akik nem annyira fizikai erejükkel, hanem több mozgással köthetik le a védők figyelmét és alkalmasabbak a villámgyors ellenakciókra vagy épp a hátravont védővonal előtti nagy terület bejátszását segíteni. A már az Afrika-kupán is preferált Marwan Mohsen egy komoly sérülés után tavasszal nyerte valamelyest vissza a formáját az Al Ahly-ban, míg Kahraba a tavalyi remek év után a szaúdi Al-Ittihad csalódást keltő szezonjának volt a részese. Az ő cseppet sem center-szerű mozgékonyságát talán az is jól mutatja, hogy klubjában rendre szélsőt játszik, művésznevének jelentése pedig elektromosság.

 

Esélyek

 

Egyiptom első ellenfele az Óscar Tabárez 12 éves regnálása alatt egyre keményebbé váló Uruguay lesz (világranglista 17., a keret transfermarkt által becsült értéke 367,5 millió €), melyet minden előrejelzés a csoport favoritjának tart. Ha nagyon beszorulnak Cúper tanítványai a kapujuk elé, akkor kutya nehéz dolguk lehet a Cavani-Luis Suárez kettőssel, miközben az Atlético Madridból érkező uruguayi hátvéd duót Salah nélkül nehéz lesz kontrákkal zavarba hozni. Pedig sok múlhat ezen a mérkőzésen mindkét csapat számára, hiszen bármilyen nyögvenyelős is a szbornaja játéka és lagymatagok az eredményei a felkészülési meccseken, azt valahogy mégis nehéz elképzelni, hogy Oroszországban az orosz válogatott kiessen a csoportkörben (66., 137,8m€). Az egyiptomiak a második meccsükön tehetnek ezért, leginkább alighanem a támadásokat szervező ifjú Golovinra és az orosz ligában a góllövőlista második helyén végző Szmolovra kell figyelniük Csercseszov csapatából. Majd a zárófordulóban egy forrónak ígérkező arab derby következik az előzetesen outsidernek tűnő Szaúd-Arábiával (67., 18,8m€), vagy a továbbjutásért vagy már tét nélkül. A szaúdiak az edzőmizériájuk után elég kiszámíthatatlannak tűnnek, a rendkívül rutinos középpályájuk előtt mindenesetre Fahad Al-Muwallad sebessége veszélyes tényező lehet. Cúper vezetésével eddig mindössze 0,65 találatot kapott Egyiptom meccsenként, ezt azonban most nehezebb ellenfelek ellen kellene tartania a csapatnak, míg az igazán nagy talány marad, mit tudnak támadásban nyújtani a fáraók.

Mind a FIFA világranglistáján elfoglalt helyezések, mind a transfermarkt.de értékbecslései alapján egyébként ez a kvartett a legszerényebb a világbajnokságon és mindkét tényezőben a csoport második helyére rangsorolódik az egyiptomi válogatott, így akár bízhatnánk is a továbbjutásában. Figyelembe kell vennünk azonban az oroszoknak kedvező hazai pályát és azt is tudnunk kell, hogy a világranglista pontszámítási módszerének gyengeségei gyakran sújtják a tétmérkőzést nem játszó rendező országot. A fogadóirodák ajánlatai alapján sem bízhatunk itt feltétlen afrikai sikerben, hiszen a 27 különböző iroda ajánlatait átlagoló oddschecker.com szerint Uruguay oddszai után (1,2) az oroszok nyolcaddöntőbe lépésére fizetik a legkevesebbet (1,39), míg egyiptomi bravúr esetén már 2,88-as szorzóval, Szaúd-Arábia meglepetésre pedig 12-essel számolnak, így pillanatnyilag mi is úgy érezzük, hogy valamivel több esély van Egyiptom kiesésére, mint továbbjutására.

icon_logo.png


Továbbjutási esély: 40%

 

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása