Egy futballkultúra, ahol bármi megtörténhet... épp, mint a mesében

Mesebeli Afrika

Az afrikai kapus kálváriája

2018. március 05. - Legris

Noha az afrikai válogatottak sohasem a kapusaikról voltak híresek, a Bosman-szabályozás után meginduló légiósáradat során számos afrikai hálóőr is szerencsét próbálhatott vagy éppen tanulhatott Európában, míg a válogatottakban több már európai születésű, de afrikai származású portás is szerepet kapott. Idén azonban példátlan visszaesés tapasztalható a jelentős bajnokságokban rendszeresen szereplő afrikai kapusok számában, az előző évben még akár meghatározó szerepet játszó portások sora került erre a szezonra csapata kispadjára. Ennek következtében a nyári világbajnokságra a kontinensről kvalifikáló öt válogatott közül Nigéria és Szenegál is komoly kapusgondokkal küzd, miközben az egyiptomi és a tunéziai csapat valószínűleg a hazai ligából érkező kapussal áll majd fel Oroszországban. A poszton a legkönnyebb helyzetben alighanem Marokkó van, hiszen kanyargós út végén ebben a szezonban végre a spanyol élvonalban is nagyon megbízható teljesítményt nyújt Bono kapus, aki így felválthatja a nemzeti csapatban eddig első számú jelöltnek számító Munirt. Mellette viszont idén csak a kameruni válogatottban unokatestvére mögött szintén csak második számú kapusnak számító (ezért a válogatottságot nemrég le is mondó) André Onana az, aki komoly európai bajnokságban bizonyíthat hétről hétre és talán ő is nevezhető jelenleg a legmagasabban jegyzett afrikai játékosnak a posztján.

Ezen posztban az úttörők rövid áttekintése után velük igyekszünk egy kicsit megismerkedni, illetve végignézni, hogyan kerültek parkolópályára a különböző afrikai válogatottak hálóőrei a szezon során, majd röviden arról is szót ejtünk, mely fiatal tehetségek hozhatnak változást az elkövetkező években.

 

 

Korai fecskék

 

Először érdemes talán kitérni röviden azokra az afrikai kapusokra, akik még a légióskorlátozásokat átíró, majd szinte teljesen eltörlő Bosman-ügy előtt játszottak fontosabb szerepet Európa futballpályáin.

Az első afrikai kapus Európában Arthur Warthon volt, az első színes bőrű profi labdarúgó. Ő még a XIX. század végén került az angol gyarmatnak számító Aranypartról (a mai Ghána) olyan a korban meghatározónak számító csapatokhoz, mint az első bajnokságokat megnyerő Preston North End vagy a Sheffield United. Angliánál maradva a húszas években a fehér bőrű dél-afrikai Arthur Riley őrizte a Liverpool hálóját, a nyolcvanas-kilencvenes években pedig szintén a vörösök ikonikus portása volt a dél-afrikai születésű, de zimbabwei válogatott Bruce Grobbelaar, aki minden idők legeredményesebb afrikai kapusaként hat bajnoki címet, három FA-kupa sikert és egy BEK-győzelmet hozott össze fényes pályafutása során.

A marokkói Badou Zaki a válogatottal 1986-ban a kontinens történelmi sikereként elért VB-nyolcaddöntő után évekig légióskodott a Mallorcában és nyert is egy spanyol kupát, míg a nyolcvanas években védte a Marseille hálóját Joseph-Antoine Bell is, az Espanyolét pedig Thomas Nkono, aki a kameruni válogatott legendás, 1990-es VB-menetelése mellett leginkább arról híresült el, hogy Gianluigi Buffon őt nevezte meg ifjúkori példaképének.

A kameruni kapusképzés relatíve magas színvonalát mutatja, hogy a kilencvenes években Jacques Songo’o is francia ligakupát nyert a Metz-cel és az ezredfordulón spanyol bajnokságot a „Super Deporral”. A ’92-es Afrika-kupa döntőjének maratoni büntetőpárbajában elhíresült elefántcsontparti Alain Gouaméné a Toulouse színeiben szerepelhetett a francia élvonalban, mialatt a kilencvenes évek nigériai „szuper sasainak” kapusa, Peter Rufai vándorlásai során leginkább a portugál Farense meglepetésszerű UEFA-kupás szereplése során hagyott mélyebb nyomokat maga után, de megfordult a belga és a spanyol élvonalban is.

 

 

Két, csak két legény van talpon a vidéken

 

A szerény felsorolás viszonylagos nagy elődjeinek egyik méltó utódja lehet André Onana, hiszen fiatal kora ellenére olyan eredményeket mondhat már most magáénak, melyeket nem sok más afrikai kapus ért el. Tavaly EL-döntőt játszott az Ajax-szal, idén pedig 21 éves létére már zsinórban második ezüstérmét gyűjtheti be a holland élvonalban, az idei szezonban 10 kapott gól nélküli mérkőzésénél csak az éllovas PSV hálóőre, Jeroen Zoet rendelkezik többel. A sors furcsa fintora, hogy mindeközben a kameruni válogatottban csak cserének számít, hiszen ott a tavalyi Afrika-kupán is bemutatott bravúrjainak köszönhetően valóságos közönségkedvenccé vált unokatestvére, Fabrice Ondoa, akiről még egy dal is íródott Kamerunban. Ők ketten egyébként együtt kezdték meg pályafutásukat még Samuel Eto’o focisulijában, majd a Barcelona akadémiáján és csak pár éve ágazott külön utakra pályafutásuk. A mellőzöttséget megelégelve Onana nemrég le is mondta a válogatottságot, jelenleg azonban a kameruni válogatott a belga Hugo Broos lelépése után szövetségi kapitányát keresi, így kérdés, az új szakember megpróbálja-e majd meggyőzni az ifjú portást döntése megmásításáról.

Aki azonban ebben a szezonban robbant be igazán a köztudatba, az nem más, mint Yassine Bounou, alias Bono. A marokkói szülők gyermekeként Montréalban született hálóőr a Wydad AC-nél nevelkedett, sőt, 2011-ben afrikai BL-döntőt is játszott a casablancaiakkal, majd az Atlético Madridhoz kerülve előbb a B-csapatban, aztán kölcsönben a másodosztályú Zaragozánál szerepelt. Végül 2016-ban a Girona megvásárolta játékjogát, a katalán kiscsapattal pedig történelmi sikerként feljutott az élvonalba. Ennek ellenére a klub nyáron leigazolta a rutinos Iraizozt első számú hálóőrének, ám miután vele nyolc forduló után hat pontjával csak a tizenhetedik helyen állt a csapat, Pablo Machín vezetőedző visszanyúlt Bonóhoz, a gárda azóta pedig szárnyalni kezdett. Az október végétől lejátszott fordulókban 10-4-5-ös mérleggel a hetedik helyre jöttek fel Bonóék a tabellán és már az EL-szereplésért küzdenek, miközben a védelem már meccsei 42%-n egyáltalán nem kap gólt.

A 26 esztendős kapus a marokkói válogatottal egyébként már megjárta a 2012-es londoni olimpiát is, Hervé Renard szövetségi kapitány érkezése óta pedig a második számú hálóőrnek számít a felnőtt csapatban. Mivel azonban az eddig preferált Munir a másodosztályban egy percet sem védett idén a Numanciában, könnyen lehet, hogy a VB-n már Bono nevével kezdődik majd az Atlasz oroszlánjainak felállása a roppant nehéznek ígérkező csoportban, ahol viszont az is jól jöhet, hogy több ellenfelet jól ismer a hálóőr, hiszen a B jelű kvartettben Marokkó mellett Spanyolország, Portugália és Irán verseng majd a két továbbjutó helyért.

 

 

Kapusgondok a VB-előtt

 

A VB-re készülő Nigéria súlyos kapusgondjai leginkább abból gyökereznek, hogy még Sunday Oliseh szövetségi kapitánykodása idején egy konfliktus után a korábbi csapatkapitány Vincent Enyeama (35) lemondta a válogatottságot és ebben a döntésében azóta is hajthatatlan. Az idei szezon azonban számára is kellemetlenül alakult, hiszen hiába volt korábban valóságos közönségkedvenc a Lille-ben és évek óta a francia liga egyik legjobb védési hatékonyságot hozó kapusa, Bielsa nyári érkezésekor (tőle nem szokatlan módon) minden magyarázat nélkül kitette a keretből több más, addig meghatározó játékossal együtt. Az argentin „mágus” persze Lille-ben sem húzta sokáig, Enyeama pályafutásának azonban látszólag már befellegzett. A válogatottban első számú helyettese Carl Ikeme (31) lenne, aki a Championshipet vezető Wolverhamptonban tavaly még első számú kapusnak számított, idén azonban a leukémiával kellett megküzdenie, és bár jelenleg szerencsére már felépülni látszik, John Ruddy közben alaposan bejátszotta magát a farkasok kezdőjébe. Így aztán jobb híján a Dél-Afrikában légióskodó Daniel Akpeyi (31), vagy a hazai ligában szereplő, az idei ANB-n a légiósválogatottal a döntőig jutó Ikechukwu Ezenwa (29) a két legnagyobb esélyes az oroszországi VB-csapat kapusposztjára (esetleg még a 19 esztendős Uzoho, de róla később még lesz szó).

Nem sokkal rózsásabb a helyzet Szenegálban sem. A tavalyi Afrika-kupán Teranga oroszlánjai között még remek teljesítményt nyújtott Abdoulaye Diallo (25), azóta viszont sérülések is hátráltatták, majd egy törökországi kölcsön után nyáron a Rennes-be visszatérve csak epizódszerep jut neki a klubjánál (3 bajnoki, 1 kupa és 4 ligakupa meccs). A SPAL csapatával közben az olasz elsőosztályba jutó Alfred Gomis (24) sem jelenthet teljesen megnyugtató opciót, hiszen januárban elvesztette kezdő státuszát a bennmaradásért azóta eredményesebben küzdő ferrarai csapatban. Így a kontinens második vonalába tartozó guineai Horoya AC-nél légióskodó Khadim N’Diaye (33) is szerepet kapott a VB-selejteződkön, de a VB-n előtérbe kerülhet akár az MLS-ben a tavaly nem túl acélos LA Galaxy-től a székhelyét Montréalba áttevő Clément Diop (24) is.

Érdekes a tunéziai válogatott helyzete is, mely épp nemrég egészült ki egy Európában pallérozodó kapussal. Bár Mouez Hassen (23) korábban a francia korosztályos válogatottakat járta végig, nemrég a tunéziai szövetség meggyőzte, hogy felnőtt szinten már szülei hazáját képviselje. Ő az OGC Nice neveltje, tagja volt a komoly tekintéllyel bíró Gambardella-kupát 2012-ben megnyerő U19-es gárdának is, három éve pedig még a klub első számú hálóőrének számított. Azóta viszont a nála is fiatalabb Cardinale kiszorította a kezdőből, így Hassen tavaly egy rövid ideig megfordult a Southampton B csapatában is, idén pedig a másodosztályú Chateauroux-hoz került kölcsönbe. Itt végre rendszeresen ő védi a feljutásért hajtó csapat kapuját, így ha azt nehéz is lenne elképzelni, hogy már a VB-re kiszorítsa a Tunéziában valóságos intézménynek számító veterán portást, Aymen Mathlouthit (33) a kezdőből, de a jövő lehet még akár az övé a kárthágói sasoknál.

 

 

Hullócsillagok a roncstelepen

 

Ebben a szezonban azonban nem csak a VB-re készülő válogatottak kapusai kerültek ki az európai futballszurkolók látóköréből, hanem több olyan hálóőr is, aki tavaly még stabil tagja volt klubjának.

A Málaga hálóját az utóbbi három évben főként a spanyol gigászok ellen gyakran bravúrok sorával őrző Idriss Kameni (34) a Fenerbahce kedvéért hagyta ott Spanyolországot nyáron, a török ligában azonban csak 9 bajnokin került kezdőbe, inkább csak a válogatott Volkan Demirel cseréjének számít. Honfitársa, a legutóbbi kameruni VB-kvalifikációban még kulcsszerepet játszó Charles Itandje (35) tavaly kiesett a török élvonalból az Adanasporral, azóta pedig egyszerűen nincs klubja sem, könnyen lehet, hogy profi pályafutása már véget is ért. Guy N’Dy Assembé (32) közben a a Ligue 1-ből pottyant ki az előző szezonban a Nancy-val, a másodosztályban pedig csak mostanában kezdett újra a kezdőben szerepelni, miközben a klub nagy csalódást keltve a bennmaradásért kénytelen megküzdeni a szezon hajrájában.

A mali Mamadou Samassa (28) épp fordított utat jár be, tavaly feljutott a Ligue 1-be a Troyes kapusaként, idén az élvonalban is sokáig elsőszámú hálóőrnek számított a csapatban, januában azonban annak ellenére is elvesztette helyét a kezdőben, hogy közben a válogatottságot rendre lemondta, hogy klubjára koncentrálhasson. A nemzeti csapatban így helyette Oumar Sissoko (30) fordult meg, aki a Ligue 2-ben az Orléans-tól az erősebb, a feljutásért küzdő Le Havre-hoz igazolt, ott azonban nem tudja beverekedni magát a kezdőbe, mint ahogy az épp a Le Havre kezdőjét a török újonc Malatyaspor kedvéért elhagyó benini Fabien Farnolle (33) sem.

A 2014-es VB-n az algériai válogatott nyolcaddöntőbe jutásához számos bravúrral hozzájáruló Rais M’Bolhi (31) valóságos kálváriajárás (a Philadelphia, az Antalyaspor és a Rennes kispadja) után végül erre a szezonra Szaúd-Arábiában kötött ki, miközben a 2015-ös Afrika-kupa hőse Boubacar Barry Copa (38) lassan kiöregedve a Lokerenből 10 év után távozott a belga másodosztályba, a gaboni válogatott egykor emblematikus kapusa, Didier Ovono (35) pedig már a francia másodosztályú Paris FC kispadjára igazolt. A ghánai válogatott hálóját sokáig őrző Razak Brimah (30) tavaly kiszorult a spanyol második vonalban szereplő Cordoba kapujából, idén a dél-afrikai Mamelodi Sundowns-ba szerződött, bár a két éve afrikai BL-győztes csapatban is csak második-harmadik számú opciónak számít. A francia másodosztályban ugyan véd idén is a Niort-ban a benini válogatott Saturnin Allagbé (24), de ebben a szezonban sokkal gyengébben muzsikál a csapat, mint tavaly. Ugyanakkor ő még ezzel is jobban jár, mint a kilátástalan sereghajtó kapusai, hiszen a Tours-on az egymást váltogató elefántcsontparti Axel Kacou (22) és a kameruni Jules Goda (28) sem igazán tudnak segíteni.

A Marseille francia válogatott kapusának, Steve Mandandának az öccsei a Kongói DK válogatottját erősítenék, ám Parfait Mandanda (28) a belga bajnokságban amúgy remeklő Charleroi-ban csak két meccset kapott idén, Riffi Mandanda (25) pedig a francia élvonalba kerülésért küzdő Ajaccióban egyet. A kongói válogatottban mostanában náluk többet is szerepelt Joel Kiassumbua (25), viszont idén a svájci másodosztályból az élvonalbeli Luganóba igazolt, ott pedig ő is csak nagyon ritkán kerül be a kezdőcsapatba.

Az afrikai kapusok ritka felbukkanási helye lehet még a norvég bajnokság, melynek új szezonja csak március 10-én kezdődik, és feltehetően a ghánai Adam Kwarasey (30) őrizheti majd a Valerenga hálóját, az elefántcsontparti Sayouba Mandé (24) pedig a Stabaekét, viszont a kenyai Arnold Origi (31) a napokban felbontotta szerződését a Lilleströmmel és még nem tudni, hol folytatja pályafutását. Egyelőre azonban úgy tűnik, ő is gyarapítja a süllyesztőben elveszni látszó afrikai kapusok hosszú sorát.

 

 

A jövő reménységei

 

André Onana mellett ugyan egyelőre egyetlen fiatal afrikai kapus sem véd rendszeresen európai élvonalbeli klubban, de van néhány tehetség, akinek akár még fordulhat úgy a pályája, hogy a rögös út végén a világ labdarúgásában is ismertebb név lehessen.

Itt van például a tavalyi Afrika-kupán remekül teljesítő két ifjonc. A már emlegetett Fabrice Ondoa (22) aranyéremig jutott a kameruni válogatottal, így nyáron a Sevilla Atlético végleg megszerezte a játékjogát, viszont csak két bajnokin kapott helyett a spanyol másodosztályban amúgy tökutolsó csapatban. Az ANK-n a burkinai válogatottal bronzérmes Hervé Koffi (21) közben elefántcsontparti klubját hagyta ott és belevágott az európai légióskodásba, de egyelőre neki is csak egyetlen bajnoki jutott a Lille színeiben a Ligue 1-ben. Ennek épp a duplája jutott a szenegáli Seydou Sy-nek (22), aki Subasic kiesésekor két bajnokin is védhette a Monaco hálóját, nem is vallott szégyent, ám több egyelőre nem jutott neki. Ő egyébként a 2015-ös U20-as VB-n elődöntős szenegáli válogatottnak is tagja volt, akkor azonban az az Ibrahima Sy (22) szorította ki a kezdőből, aki jelenleg az ötödosztályú Vannes kapusa.

Ha már korosztályos tornák, a nigériai Dele Alampasu (21) a 2013-as U17-es VB-n nem csak aranyérmet szerzett az Iheanacho (Leicester) vagy Awoniyi (Mouscron) nevével fémjelzett csapattal, de a torna legjobb kapusának is megválasztották. Ezután Portugáliába került, tavaly kölcsönben a harmadosztályú Cesarensében szerepelt, idén viszont anyaegyesületéhez, a Feirenséhez visszatérve egyetlen percet sem kapott még tétmeccsen. Nem lehetetlen, hogy akkor már Djigui Diarra (23) járt inkább jól, aki a 2015-ös U20-as VB-n védte remekül Mali válogatottjának kapuját, viszont ő azóta sem igazolt Európába, hanem az ország legnagyobb klubjában, a Stade Malienben kap bizalmat folyamatosan, így a felnőtt válogatott öt tétmeccsén is védhetett már, melyeken egyébként egyetlen gólt sem kaptak a mali sasok, holott az ellenfelek között volt Marokkó vagy Elefántcsontpart is.

Az Afrikában tevékenykedő tehetségkutató akadémiák is fel-felfedeznek néhány potenciális csillagot akár kapusposzton is, így Lawrence Ati (21) például a Red Bull ghánai akadémiájáról került a Salzburg fiókcsapatához, a Lieferinghez, majd onnan jó teljesítményének köszönhetően a francia másodosztályú Sochaux-ba, ott egyelőre azonban csak cserejátékosként számítanak rá. A katari ASPIRE Academy programjának köszönhetően figyelt fel a Deportivo La Coruna a nigériai Francis Uzoho (19) tehetségére, aki a spanyol élvonalban is pályára lépett már, sőt, novemberben már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott az Argentína ellen 4-2-re megnyert barátságos meccsen. Idén azért még gyakrabban szerepel klubja B csapatában a spanyol harmadosztályban, ott viszont rendszeresen véd és senki nem is kapott kevesebb gólt nála a ligában. Az ASPIRE által tulajdonolt KAS Eupen színeiben a szenegáli Babacar Niasse (21) két belga bajnokin már védhetett, de ott van a csapat keretében a ghánai Abdul Manaf Nurudeen (19) is, az viszont talán még a korábban felsoroltaknál is bizonytalanabb, hogy az ő pályájuk a nemzetközi sikeresség felé kanyarodhat-e a jövőben.

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása