Már csak a kijutás szempontjából tét nélküli meccsek vannak hátra az afrikai vb-selejtezőkből. Tegnap este tudniillik elkeltek az utolsó kiadó helyek is: Nigéria, Egyiptom, Szenegál, Marokkó és Tunézia fogja képviselni a kontinenst a 2018-as oroszországi világbajnokságon. A négy évvel ezelőtti vb-re kijutó afrikai csapatok közül tehát egyedül Nigéria tudta ismét kiharcolni a részvételt. Rajtuk kívül akkor három fekete-afrikai és egy arab együttes vívta ki a részvételt, most éppen fordított ez az arány. Cikkünkben végigvesszük a kijutókat és a nagy hiányzókat, továbbá megpróbáljuk megkeresni az erőviszonyok szinte évről évre történő változásának okát.

Nigéria

A Szuper Sasok 2014-ben megnyerték az Afrikai Nemzetek Kupáját, és a világbajnokságon is továbbjutottak csoportjukból. Hogy aztán a vb óta lejátszott két Afrikai Nemzetek Kupájára ki se jussanak, majd a 2018-as világbajnokságra Afrikából elsőként kvalifikálják magukat… Az elképesztő hullámzás elsődleges oka a szövetségi kapitányok komikus sűrűségű váltogatása: 2014 óta nyolcszor (!) neveztek ki új edzőt a válogatott élére. Tudatos építkezésről így még véletlenül sem lehet beszélni, a kijutás leginkább talán annak köszönhető, hogy az előzetesen halálcsoportnak tűnő selejtezős négyesben Algéria és Kamerun is alulteljesített. A nigériai keret erőssége a támadósor, hiszen Moses (Chelsea) és Iwobi (Arsenal) között Iheanacho (Leicester, korábban Manchester City) centerezhet, és bevethető az előző vb-n tündöklő, szintén leicesteri Musa is. A középpálya továbbra is az immár Kínában játszó Obi Mikel köré épülhet, a védelemben és főleg kapusposzton viszont rutintalan és gyenge csapatokban játszó futballisták szerepelnek. Mivel Nigéria a vb-meccseken feltehetően védekezésre szorul majd, kétséges, hogy ezzel a hátsó alakzattal kiugró eredményt érhet-e el. Ne tegyünk sok pénzt arra, hogy a vb után is a Salisu Yusuf-Gernot Rohr páros irányíthatja tovább a Szuper Sasokat!

Egyiptom

A Fáraók a politikailag kaotikus helyzet valamiféle rendeződése óta a futball terén is visszatértek oda, ahova jobbára tartoznak: a kontinens elitjébe. Az év eleji ANK-n és az azt megelőző selejtezőkön is  rendkívül tudatos játékkal értek el sikert, és a vb-kvalifikáció sem jelentett gondot nekik, noha Ghána a papírforma alapján akár közbe is szólhatott volna. Héctor Cúper irányítása alatt Egyiptomban a szervezettség a kulcsszó: az Afrikai Nemzetek Kupáján kapott gól nélküli meccsek sorát teljesítő együttesben ráadásul minden poszton van egy-két komoly klubcsapatban edződő játékos, Essam El-Hadary kapus pedig a vb-történelem legidősebb futballistája lehet, ha pályára lép, hiszen a világbajnokságra már a 45. születésnapján is túl lesz. Ha a védelem továbbra is úgy zár majd, mint az ezüstéremmel záruló ANK-menetelés során, a liverpooli Mohamed Salah pedig képes lesz időnként megvillanni, Egyiptomtól cseppet sem lenne meglepő, ha továbbjutna VB-csoportjából.

Szenegál

Jelen pillanatban talán Teranga Oroszlánjai rendelkeznek a legjobb játékoskerettel Afrikában. Majdnem egy teljes kezdőcsapatot össze lehetne állítani Premier League- vagy Bajnokok Ligája-tapasztalattal rendelkező játékosaikból, ráadásul az év során a francia korosztályos válogatottakat végigjáró fiatalok közül az U20-as világbajnok Sabaly és a Milanból ismert Niang is a szenegáli nagyválogatottat választotta. A védelemben Koulibaly (Napoli), elöl Mané (Liverpool) a sztár, de a Kouyaté (West Ham)-Gueye (Everton) középpályás kettős is világszínvonalú. Ehhez képest a vb-selejtezők elég nehezen indultak Aliou Cissé játékosainak, és ki tudja, mi történik, ha a Dél-Afrikában elvesztett mérkőzést nem kell játszhatják újra, miután a Nemzetközi Sportdöntőbíróság megállapította, hogy a Dél-Afrikának jogtalan tizenegyest megadó ghánai játékvezető befolyásolta a mérkőzést. Az újrajátszott meccset aztán az előzőleg a FIFA-nál panaszt benyújtó Szenegál nyerte, és mivel addigra a többi riválist is leelőzte, meg is nyerte a csoportot. A vb-n a sorsolás függvényében Teranga oroszlánjai akár a 2002-es sikert, a negyeddöntőbe jutást is megismételhetik.

Marokkó

Ha az egyiptomiak védekezését dicsérő szavakkal illettük, Marokkó esetében is hasonlóképpen kell eljárnunk: az Atlasz Oroszlánjai hat selejtezőjükön egyetlen gólt sem kaptak! Minden ellenfelükkel játszottak egy 0:0-ás döntetlent, és mindegyiket le is győzték egyszer. Az utolsó fordulóban például Elefántcsontparton nyertek taktikailag kiváló játékkal, 2:0 arányban is teljesen megérdemelten. A szervezettség a korábban Zambiával és éppen Elefántcsontparttal is Afrikai Nemzetek Kupáját nyerő szövetség kapitánynak, Hervé Renard-nak köszönhető, aki ezzel a sikerrel egyértelműen a valaha volt legjobb Afrikában tevékenykedő edzők közé lépett. Az ő érdeme, hogy a korábban a Marokkóban, illetve Európában született játékosok széthúzása miatt legkevésbé sem egységes kollektívából CSAPATOT épített (így, csupa nagybetűvel), többek között az Ajaxban futballozó Hakim Ziyech-sel is kibékülve. A marokkóiak védelmében a Bayern München után most a Juventusban futballozó csapatkapitány, Mehdi Benatia mellett is kiváló játékosok szerepelnek, a jobbhátvéd posztra például Nabil Dirar (Fenerbahcse) mellett a Real Madridban idén feltűnő, 19 éves Achraf Hakimi is bevethető. Az Elefántcsontpart ellen szereplő középpálya tagjai összesen immár 150 válogatottság fölött járnak, elöl pedig Ziyech mellett a PSV-ben és a Watfordban is megforduló Nordin Amrabat is minőséget képvisel. Nem lennénk különösebben meglepve, ha Marokkó számára sem a csoportkör jelentené a végállomást Oroszországban!

Tunézia

A Karthágói Sasok az utóbbi években visszatértek a Roger Lemerre-éra hagyományaihoz: stabil résztvevői az Afrikai Nemzetek Kupájának, sőt, annak negyeddöntőinek, és újra kijutottak a világbajnokságra is. Vb-selejtezőcsoportjuk amúgy viszonylag gyenge volt, a Kongói Demokratikus Köztársaságon kívül komoly ellenfél nélkül, ám a veretlenség megőrzése így sem rossz eredmény. Komoly csapatokban játszó játékost azonban a tunéziai keretben keresve sem találunk, és az a gyanúnk, hogy a világbajnokságon már nem lesz elég a viszonylagos szervezettség mellett Youssef Msakni villanásaiban bízni: Tunézia alighanem a maximumot már a kijutással kihozta magából.

A hiányzók

A legutóbbi vb-n részt vevő öt afrikai csapat közül négy ezúttal elbukott a selejtezőn, és az Afrikai Nemzetek Kupája utóbbi kiírásain üde színfoltot jelentő – egyaránt érmeket szerző – Kongói Demokratikus Köztársaság és Burkina Faso sem járt sikerrel a kvalifikáción. Az afrikai szinten továbbra is erős kerettel rendelkező, és az előző vb-n Afrikából a legjobban szereplő Algéria háza táján káosz uralkodott az elmúlt években: 2014 óta hatszor váltottak szövetségi kapitányt, ami bármiféle csapatépítésnek alaposan keresztbe tesz. Ghána a legutóbbi hat Afrikai Nemzetek Kupáján bejutott az elődöntőbe, és az utóbbi három világbajnokságon is ott volt; 2010-ben hajszál híján a vb-n is a legjobb négy közé kerültek a Fekete Csillagok. Azóta viszont Essien- vagy Muntari-szintű játékosokat már nem találunk a csapatban, egyedül Thomas Partey nőtt igazi klasszissá. Rá, az Ayew-fivérekre vagy Asamoah Gyanra továbbra is épülhetne világbajnokságra kvalifikáló együttes, ám a sorsolás szeszélye a felszálló ágban lévő Egyiptomot sodorta a ghánaiak útjába – a Fáraók pedig ezúttal jobbnak bizonyultak. A legutóbbi ANK-n aranyérmet szerző Kamerun részéről az azóta lejátszott meccsek tükrében inkább egyszeri, kifutott sikernek tekinthető az év eleji diadal, mintsem a játékosok képességei alapján reális eredménynek, így az ő „beragadásuk” kevésbé meglepő, mint némileg szerencsés kupagyőzelmük volt. És végül, de nem utolsó sorban Elefántcsontpart: a legutóbbi három világbajnokságra egyaránt kijutó, de ott a csoportkörben kieső együttes ezúttal elbukott a selejtezőkön, mégpedig éppen az előző ANK-n is az Elefántokat kiejtő marokkóiaknak köszönhetően. A elefántcsontparti válogatott helyzete a ghánaiakéhoz hasonlítható, hiszen a Didier Drogba fémjelezte generáció kiöregedése után itt sem látszik, kik nőnének fel például a Touré-testvérek helyére. Arról nem vagyunk meggyőződve, hogy Marc Wilmots megfelelő szintű edző lenne az új elefántcsontparti válogatott felépítéséhez, azt viszont valószínűnek tartjuk, hogy a balsikerű selejtezők után úgyis le fogják váltani a tisztségéből…